UVATERV Híradó, 1987 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

XI. ÉVF. 1.SZ. 1987. JANUÁR UVATERV HÍRADÓ BÉKÉT, ÉLÉNKÜLŐ GAZDASÁGOT, CSALÁDI BOLDOGSÁGOT írta. Szécsi László Gondokban nem szűkölködő, fordula­tokban gazdag évet zár az Uvaterv kollektí­vája. A világgazdaságban végbement folya­matok népgazdaságunkra kedvezőtlen válto­zásai, a magyar gazdaságnak a vártnál alacso­nyabb teljesítményei visszatükröződnek vál­lalatunk elmúlt évi erőfeszítéseiben. Az olaj­árak zuhanása drámaian hatott legnagyobb külföldi megbízóink gazdaságára, akadályo­kat gördített kötelezettségeik teljesítése elé. Kinnlevőségeink behajtása egyre nagyobb erőfeszítéseket követel, elmaradása krónikus pénzügyi zavarokat jelent vállalatunknak. A tarthatatlan helyzet feloldására ismételt tár­gyalásokat folytatunk partnereinkkel, töre­kedve a mindkét fél számára elfogadható fizetési feltételek kialakítására. Sajnos, ez ideig kézzelfogható eredményeink nincse­nek. A hazai gazdaság tervezett élénkülésének elmaradása változatlanul fékezi a beruházá­sokat, a fejlesztések további visszafogása munkaellátottsági gondokat okoz a magyar tervezővállalatoknak. A romló gazdasági helyzetben, erőfeszí­téseink eredményeként, az Uvaterv a hazai tervezővállalatok sorában változatlanul az elsők között áll. Az év utolsó hónapjának derekán gazdasági eredményeinkről még pontos adatok nem állnak rendelkezésünk­re, de abban már biztosak vagyunk, hogy leg­fontosabb gazdasági mutatónkat, az 1986-ra tervezett vállalati eredményünket túlteljesít­jük. Köszönhetjük ezt elsősorban annak, hogy a tervezetthez képest nagyobb meg­takarítást értünk el, jelentősen csökkentet­tük a ráfordításokat, de szerepet játszott ebben egyes költségigényes munkák átüte­mezése, tervezett beruházásaink elhúzódása is. Az év utolsó hónapjaiban a vállalatveze­­tőség figyelme már az 1987. évi feladatokra összpontosult. Tennivalóink középpontjá­ban az elkövetkező év munkaellátottságának biztosítása áll. Úgy ítéljük meg, hogy válto­zatlanul érdekünk — és egyben a népgazda­ság velünk szemben támasztott követelmé­nye is — a külföldi megbízások elnyerése biztos, fizetőképes piacokon, de az eddiginél még nagyobb súlyt kell helyeznünk a hazai megbízások növelésére is. Több megbeszélést folytattunk az utób­biak érdekében. Elsőként a közlekedési tárca két főosztályának vezetőivel konzul­táltunk. Hegyi Kálmánnal, a KM közúti köz­lekedési és Katona Andrással, a műszaki fejlesztési főosztály vezetőjével és munka­társaival tanácskoztunk a jövő év feladatai­ról, a tervezési megbízások növelésének lehe­tőségeiről. Tárgyalásunk során — a konkrét beruházásokhoz tartozó tervezéseken túl­menően — felmerült a lehetősége annak, hogy a tárca kutatási-fejlesztési munkáiba fokozottabb mértékben kapcsolódjunk be. Egyelőre még csak előzetesen foglalkoztunk a Vili. ötéves terv előkészítésében való részvételünkkel, további városi és közúti hálózatfejlesztési tervezésekkel, a rév- és kompközlekedés helyzetének felmérésével, fejlesztési terveinek kidolgozásával, folyami közúti és vasúti hidak állapotfelmérésére, számítógépes programok kidolgozására irá­nyuló ajánlkozásainkkal. A Közlekedési Minisztérium két főosztá­lyának vezetője támogatási készségéről biz­tosította vállalatunkat, és a beruházási elő­irányzatok függvényében az utóbbi évek feladatait meghaladó tervezési megbízásokat helyeztek kilátásba. Hasonlóan kedvező légkörben folytak tárgyalásaink a közúti igazgatóságok vezetői­vel. Meghívásunknak szívesen tettek eleget, a megbeszélések részünkre biztatóak voltak. Tájékoztattuk vendégeinket az igényeknek megfelelő tervezői profilbővítési szándé­kunkról, fővállalkozási készségünkről. Meg­állapodtunk a kapcsolatok szélesítésében, vitás kérdések esetén a vezetői egyeztetés­ben. A hazai piacot feltáró, kapcsolatainkat szorosabbra fűző tárgyalásaink sora ezzel nem zárult le, megbeszéléseink egy része már megvalósult, illetve folytatni kívánjuk azokat. Nem hallgathatom el, hogy az eddig le­zajlott megbeszéléseinknek is már sok tanul­sága volt. A megváltozott helyzetben meg­bízóinkkal nem elég a korrekt mérnöki kap­csolat, menedzsereknek kell lennünk, rugal­mas, a megbízó fél érdekeit is figyelembe vevő, kompromisszumokra kész, megbízható partnernek. A jövő évi felkészülést, tájékozottságom mélyítését, a kölcsönös megismerést szolgál­ta, hogy az elmúlt hetekben felkerestem a vállalat tervezőegységeit, a munkahelyeket. Örültem a régi kollégákkal való találkozás­nak, megismerkedtem a fiatalokkal. Ezek a látogatások részemre nagyon jelentős ta­nulságokkal szolgáltak. A második lépcső­ben — az irodákon — az iroda- és az osztály­­vezetőkkel, a pártalapszervezetek titkáraival, a főbizalmikkal, a KISZ-titkárokkal szűkebb körben beszélgettünk gondjaikról, terveik­ről, a létszám- és munkaellátottsági problé­mákról. Ezt az „ismerkedési sorozatot" egé­szíti ki, hogy részt vettem, illetve veszek az irodai termelési tanácskozásokon. Időközben megkezdtük a vállalat szerve­zetének korszerűsítését szolgáló megbeszélé­seket. Tervezzük, hogy javaslatunkat nem a vállalati tanács munkaprogramjában szereplő június hónapban, hanem már az első negyed­év végén vitára bocsátjuk. Célunk egy olyan szervezet létrehozása, amelyet hosszabb ide­ig nem kell lényegesen kiigazítani, és magá­ban hordozza — tartós beruházási visszafo­gás mellett is — a vállalat talponmaradásának lehetőségét. Természetesen dolgozunk az 1987. évi tervváltozatok felvázolásán. Fontos célunk a létszám megtartása, legfeljebb kismértékű csökkentése. Törekvésünk a hazai munkák arányának növelése, de létkérdés számunkra a fizetőképes exportpiacon néhány jelentő­sebb munka elnyerése. Céljaink között sze­repel az irodák egyenletes leterhelése is. A teljesítmények növelésének eredményeként — a szabályozók adta lehetőségek határai között — minimális célként meg kívánjuk tartani az 1986. évi jövedelememelkedés mértékét, fokozni a differenciálást. Az elkövetkező esztendő kemény mun­kát követel. Sorsunkról elsősorban magunk döntünk. Én szilárdan bízom a vállalat kol­lektívájában, az Uvaterv tervezőmérnökei­nek magas szintű felkészültségében, gazdag tapasztalataiban, megújulási készségében, a vállalat iránti ragaszkodásában és szereteté­­ben. Ezért bízom az Uvaterv jövőjében. Az új esztendő küszöbén minden kedves munkatársamnak, családjuknak békés új évet, sok boldogságot kívánok.

Next