UVATERV Híradó, 1991 (15. évfolyam, 1. szám)

1991-01-01 / 1. szám

KILÁTÁSAINK AZ ÚJ ÉVBEN IIS’ szagos közútfejlesztési elképzelések szerepelnek a hiánylistán. A hiány pe­dig nem más, mint kielégítetlen keres­let. Nem létezik, hogy valódi piacgazdál­kodás mellett sokáig együtt lehet, vagy kell élni kielégítetlen kereslettel. Mi ar­ra várunk - dehogy várunk, mi elébe megyünk és kierőltetjük -, hogy a ke­reslet tőkés menedzserre találjon és rajtunk keresztül kielégüljön. Harmadikként említem a már több­ször hivatkozott szellemi és tárgyi ka­pacitásainkat. Nem kétséges, hogy több területen rendelkezünk olyan szakem­berekkel és információkkal, valamint technikai eszközökkel - a szoftvert sem kifelejtve az arzenálunkból -, amelyek­kel nyerő pozícióból vehetjük fel a ver­senyt. Úgy érzem, éppen elég áldozatot hozott kollektívánk az elmúlt évek so­rán, hogy most gyümölcsözzenek ezek a befektetések. Nem lehet kihagyni az érvek közül a megélénkülő külföldi érdeklődést. Taj­vantól az Egyesült Államokig, összesen hét-nyolc országból van konkrét meg­keresésünk. Kizárt dolog, hogy legalább a feléből ne legyen valami. És végül - számomra legalábbis - a legdöntőbb érv, hogy józan megszorítá­sokkal talpon kell tudni maradni, hi­szen ha mindenki a saját hatáskörében minden elkövet annak érdekében, hogy lehetőleg a legkisebb ráfordítással (ta­karékoskodás anyaggal, bérrel, közle­kedési költséggel, különféle rá­fordítá­­sokkal) végezze munkáját, miközben optimálisan a legkedvezőbb versenyára­kat érjük el a megbízóknál, akkor nagy valószínűséggel jövőre is megélünk. Sajnos még korai 1991. évi tervről beszélni. Ehhez soha ennyire nem kel­lettek az előző évi költségek és bevéte­lek elemzései, de tökéletes bizonytalan­ság lengi körül a jövő évi fogyasztási árakat, adó-, bér- és állami költségve­tési csalafintaságokat, azaz a szabályo­zást. Felkészülésünk középpontjában egyelőre a vállalati szervezet módosítá­sa és az önelszámolási rendszer beve­zetése áll. Mindkettőtől azt várjuk, hogy kissé ellensúlyozza a kívülről várható költségnövekedés terheit, és az egysé­gek önállóságának növelésével fokoz­zuk a piaci alkalmazkodóképességet. Kívánatos célunk, hogy létszámcsökke­nés még elviselhető társadalmi feszült­ség mellett menjen végbe. Ezen a téren lényegében egy folyamatról van szó, amelynek eredményeként a január 2- án várható létszámunk 742 fő. Ehhez képest a tervezett 720-as éves átlag jó­szerivel nyugdíjazások, illetve néhány fő szervezeti leépítésével kialakítható. Viszont a pillanatnyi munkaellátottság nem igényli ezt a létszámot. Úgy tűnik, hogy az a humánusabb megoldás, ha türelmi időt szentelünk a hiányzó mun­kamennyiség felhajtására, és csupán ha ez végképp kilátástalanná válik - mondjuk április végéig -, akkor hajtjuk végre a drasztikus létszámleépítést, ami természetesen a teljes szervezet felül­vizsgálatát, a vállalati komplexitás rész­leges feladását is jelentené. A fellebbentett komor képet érdemes komolyan venni. Napirenden van ugyanis a vállalat privatizációja is. No, nem sürgető, nem kényszerű, de való­színűleg célszerű. A privatizálás során más a vállalat értéke a maga teljes komplexitásában, működőképesen és feltöltött kapacitásokkal. A vállalat megítélése döntően függ az apparátus személyi értékeitől, de nem utolsósor­ban az élő üzleti kapcsolatai méretnek meg. Tehát ezért is meg kell kísérelni a jelenlegi összetételben a túlélést. Nem kell idegenkedni ettől a kifejezéstől. A hó elején tartott szokásos ráckevei ve­zetői összejövetelünkön a külső szakér­tő három lépcsőben jelölte meg az át­menetet: túlélés, racionalizálás, privati­zálás. A végkifejletre az instrukció úgy szólt, hogy már az első lépéstől tanács­adót célszerű igénybe venni - a lehető legjobbat a piacon -, és rá kell hagyat­kozni. Majd meglátjuk, ha sikerül a túl­élés. Most ez van műsoron. Elnézést kérek kedves mindannyiuk­­tól, hogyha nem azt kapták soraimban, amit a cím alapján vártak. Rendhagyó idők - rendhagyó megközelítés. Én úgy érzem, ennél többet, ennél konkrétab­bat felelőtlenség lenne leírni. Amint tisztul a homály, ismét jelentkezünk és akkor már számokkal, amelyek - re­méljük - óhajainkat fogják alátámasz­tani. Addig örüljünk 1990 sikereinek, amik óriási erőfeszítésekkel - örömök­kel és bosszúságokkal - az adott körül­mények között majdnem a legkedve­zőbb starthelyzetet biztosítják 1991 számára. Azt hiszem, ez igen nagy eredmény, amiért a vállalat minden ve­zetőjének és munkatársának szívből gratulálok. Igen jó érzés úgy kívánni kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, hogy rendben van a szénánk, s ezen az sem változtat, ha csüggesztően borúsak a jövő évi kilátások. Fogjunk össze és ellenállhatatlanok leszünk. Ezért szorítok. Dr. Loykó Miklós A vállalat teljes munkaidős dolgo­zóinak létszáma 1990. december 14- én 775 fő volt. Gróf Széchenyi István születésének (1791. szeptember 29.) 200. évfordulója alkalmából a Magar Televízió háromré­szes filmet készít Az első és második rész már kész, közülük a „Naplóm" cí­mű fejezetet be is mutatták. A harmadik film forgatására és bemutatására 1991- ben kerül sor. Ideiglenes címe „A vállal­kozások": elkészítésében anyagiakkal, tárgyi relikviákkal és egyéb közreműkö­dői készséggel állunk mi is Székely Or­solya, a film rendeznő szolgálatára. Az Uvaterv és Mélyépterv első számú vezetői írásbeli megállapodást kötöttek a Vigadó téri székház használói, kezelői és kvázitulajdonosi hányadairól. Ennek lényege, hogy épület használati-igény­bevételi aránya - az 1955. évi megálla­podásnak megfelelően - változatlan. Az épület eladása, cseréje vagy a vállalatok privatizációja során ugyanez a megosz­tás érvényes vagyonértékelés esetén. A felek abban is megegyeztek, hogy az épületet érintően egymás tudta nélkül és érdekei ellenére nem cselekszenek. ffífCbfV A vállatvezetőség számára egyre több gondot jelent a Vigadó téri szék­házban folyó központifűtés-rekonst­­rukció. Az őszi első ütem kedvező ta­pasztalatai után a folytatás egyálta­lán nem mondható zökkenőmentes­nek. Az épületben folyó alkotómunka zavartalansága érdekében a lebonyo­lítók megegyeztek a kivitelezőkkel, hogy az építési munkákat nagy­részt a vállalati munkaidőn kívül - 14 és 21 óra között, valamint hétvégeken (beleértve az ünnepek közötti napo­kat is) - végzik, és a vállalat gondos­kodik mindennap, munkakezdet előtt a helyiségek takarításáról. Min­den óvintézkedés ellenére nap mint nap előfordulnak kihagyások és ebből fakadó panaszok, amelyeket azonnali intézkedésekkel igyekszik a vállalat­vezetőség rendezni. A gazdasági ve­zetés ezúton is kéri az épületben dol­gozók türelmét és megértését, azzal biztatva mindenkit, hogy várhatóan február végéig minden területi mun­ka elkészül. 1990. december 6-án a százéves múltra visszatekintő és három kontinen­sen tevékenykedő J. A. Jones Construc­tion Со. amerikai cég képviseletében Ro­bert C. Goodpasture úr látogatta meg vállalatunkat Az amerikai üzletember egy delegáció tagjaként a magyarorszá­gi együttműködési lehetőségeket vizs­gálta. Vállalatunk és az amerikai cég profilja igen sok területen érintkezik, így kedvező feltételek esetén elképzelhető a jövőbeni együttműködés. 1990. december 14-én, lapzártánk után tartotta közgyűlését a Magyar Hi­tel Bank Rt., amelynek részvényesei is vagyunk, és amely folyószámlánkat is vezeti. A közgyűlés előkészületeként az Infrastruktúra Főigazgatóság részéről dr. Markó Attila főosztályvezető-helyet­tes tájékoztatást adott a bank helyze­téről, a fejlesztési koncepcióról és álta­lában a várható hitelpolitikai irány­elvekről. A hallottak alapján viharos közgyűlésre lehet számítani december 21-én, és meglehetősen borúsak az 1991. évi pénzügyi kilátások.

Next