Udvarhely Szék, 1999. július-december (2. évfolyam, 27-50. szám)

1999-07-07 / 27. szám

:1999. július 7-13. gazdaság „A csekefalvi ember“ Aki Székelykeresztúrt Udvarhely felőlről kö­zelíti meg, megütközik a várost szegélyező üvegházak elhagya­­tottságát látva. Mind­ez történik 10 évvel a rendszerváltás után. Bárhogy idegenke­dünk a rendszerváltás szó használatától, annyiban helyénvaló, hogy a mai rendszer lehetőséget nyújt a vállalkozásra, sőt szükségessé teszi azt a megélhetés érdeké­ben. Ennek ellenére a keresztúri üvegházak egy részében paradi­csom és szegfű helyett gyom te­rem, a legmegfelelőbb feltételek­­között. Mégis, minden szomba­ton friss zöldség kerülhet a ke­resztúriak asztalára. Hogy hon­nan? Megtudhatjuk a városi pia­con, ahol ha nem érkezik idejé­ben a paprika, paradicsom, kér­dezgetik, hogy „hol a csekefalvi ember?“ Ki is ő? Jánosi Lajos­sal aratás és szénaforgatás között sikerül beszélgetnem, példájából és kitartásából bármelyikünk erőt meríthetne. - 1975 táján fogtunk neki ker­tészkedni a feleségemmel 10 négyzetméteres területen, hobbi­kertészkedésként - mondja. Volt egy kis, családból örökölt tudo­mány is, amit felhasználtunk, emellett nagyon szerettük is, amit végeztünk. Üvegházat ké­szítettünk már a fordulat előtt. Volt megtakarított pénzünk, és arra gondoltunk, hogy a munka­helyünk mellett a zöldséggel va­ló munka szórakozás lesz, elfog­laljuk magunkat délutánonként, és még hoz is a konyhára. A vál­tozás után a keresztúri Lengvár, ahol dolgoztam, felbomlott, így hazakerültem. Ezzel egyidőben kaptuk vissza a földeket is, ami­nek nagyon örültünk, mert remé­nyeink, kilátásaink lettek. A szó­rakozásnak ígérkező hobbiból kemény munka lett, hiszen a ha­táron levő földek is sok időt fel­emésztettek. Kezdetben a volt­­ SMA gépeivel műveltettük meg a földeket, aztán magánkézben levő traktorokkal, ma a saját gép­állományunkkal dolgozunk. A falusi gazda nálunk nem szako­sodik, vegyes gazdálkodást foly­tat. A tyúktól a tehénig, a hagy­mától a búzáig, mindent maga próbál előállítani. Mi is ezt tesz­­szük, aminek az a következmé­nye, hogy a tavaszi mezőgazda­­sági munkák egybeesnek a kerti munkával, és egész évben gon­dunk kell legyen arra, hogy a krumplit permetezzük-e, vagy a szalmás gabonával foglalkoz­zunk, s az ide-oda kapkodás sok időt és energiát felemészt.­­ Mekkora területen ter­mesztenek zöldséget? - 15 árás területen, itthon a kertben foglalkozunk kertészet­tel. A határon nem tehetjük, mert akkor egy állandó őrt kellene al­kalmaznunk, és­ ezt még nem en­gedhetjük meg. Az elején krump­lit is termesztettünk, de végül ki­iktattuk, mert a betegség legna­gyobb gócpontja. Ahol krumpli van jobban kell vigyázni másfaj­ta zöldségre. Leginkább papriká­val foglalkozunk, és elmondha­tom, hogy az idén másfél hónap­pal sikerült megelőznöm a pia­con a regátiakat, velük szemben az is előnyöm, hogy az én árum mindig friss meg olcsóbb mint az övéké, ezért értékesítési gondja­ink nincsenek. Palántát is olyan minőségűt állítunk elő évek óta, hogy piacra sem kell vinnünk, itthonról elhordják Udvarhelytől Segesvárig. A keresztúri piacra hetente 150 kg paprikát viszek ki. - Honnan van a szak­mai felkészültség, ami az előállított termék minő­ségén is megmutatko­zik? - Először szakkönyvekből ta­nulgattam, majd szaklapokból gyarapítottam tudásomat, végül elvégeztem a Szentábrahámon tartott Ezüstkalászos tanfolya­mot, amelyen részt vett a televí­zióból jól ismert Bálint gazda is, akit nagy örömmel fogadott az it­teni gazdatársadalom. Ezenkívül tanulhattunk egyetemi tanárok­tól, mezőgazdasági és állatte­nyésztési szakemberektől. - Kik segítenek a kerté­szetben? - A kertészetünk családi vállal­kozás, ami azt jelenti, hogy a fe­leségem, a fiam és jómagam dol­gozunk, ugyanúgy a mezőgazda­­sági munkákat is mi végezzük. Néha segítenek a rokonok, isme­rősök. Az utolsó esztendő megle­hetősen nehéz volt, mert a fiunk katona volt, de most az aratási munkákra leszerelt. Ő foglalko­zik a gépekkel, hiszen az évek so­rán elég szép gépparkra tettünk szert. Vettünk három traktort, és azt kell mondanom, hogy sajnos, mert nincsenek lefedve munká­val. Két vetőgépünk van, egy bú­za-, meg egy törökbúzavető, ka­pagép, két eke és­ utánfutók segí­tenek a munkában. Számításunk­ban volt egy permetezőgép vásár­lása is, de lemondtunk róla a ma­gas ára miatt. A munkánk tovább­­vivőjét a fiunkban látjuk, amióta itthon van könnyebbé vált a ránk nehezedő teher. Ő elvégezte az autóvillamossági szakot, de olyan kevés fizetést ajánlottak azért a munkáért, hogy inkább úgy dön­tött itthon marad. Még ebben a reménytelen helyzetben sem csügged el, bízik abban, hogy az elvégzett munkának van értelme. - Miért látja reményte­lennek a helyzetet, és miben látná a kiutat? - Úgy látom, a mi vidékünkön nem jövedelmező mezőgazda­sággal, gabonatermesztéssel fog­lalkozni. A regátban a jó minősé­gű talaj és a szalmásgabonának kedvező földrajzi elhelyezkedés következtében, kevesebb ráfordí­tott munkával nagyobb termést érnek el. Nálunk a dombos vidék miatt van olyan hely, ahol csak egy irányban lehet szántani. Egy jó átlagtermés 2000-3000 kg hektáronként, délen pedig a két­szerese. Olyan év is volt, hogy 1000 kg alatt értünk el termést. Jó lenne áttérni állattenyésztésre, de ahhoz anyagi tőke, segítség kellene, emellett ott a kockázat, hogy mégsem válik be. Mi is zöldségre szeretnénk szakosodni, mert a mezőgazdasági munka nem hoz hasznot. Most járt le az árpa aratás, de a termés ülhet a pótkocsin, nem veszi meg senki, tárolásra pedig nem vagyunk be­rendezkedve. A gabonatermesz­tés ráfizetéses, de együtt végezve a kertészettel, az ottani­ veszteség az itt elért haszonnal néha egye­nesbe hozza egymást. - Mik a további tervek? - Szeretnénk bővíteni a kerté­szetet, újabb üvegházat létrehoz­ni, és kinti(határ) területre is ki­terjeszkedni. Sajnos ez magán­erőből nem megvalósítható. Szán­dékunkban áll pályázni, és talán az újonnan kihozott törvény is segíteni fogja a kisvállalkozókat. Ha ez sikerülne, 10 embernek tudnánk a munkája által fizetést biztosítani, ami falusi viszonylat­ban nem kis dolog. Ahogy szegé­nyedik a nép, egyre inkább ag­resszívvé válik, és egymás iránt rosszindulatúvá. Pedig összefo­gásra lenne szükség nem torzsal­kodásra, mert azzal haladást és előbbrejutást, eredményt nem tu­dunk elérni. PÁL Júlia Városunkban és másutt is elég gyakoriak a kihágások. Tudnunk kell ezzel kapcsolat­ban, hogy olyan cselekmények minősülnek kihágásnak, ame­lyeket a törvény büntet ugyan, viszont súlyosságukat illetően nem minősülnek bűncselek­ménynek. Tehát el kell különí­teni a bűncselekményt a kihá­gástól, és természetesen a más jellegű jogviszonytól. Több törvény is szabályozza a különböző kihágásokat, ezek egyike az 1990-ben megjelent és módosított 61-es számú tör­vény. Ezt a törvényt a kihágá­sok alaptörvényének is hívják, (t.i. ez a törvény váltotta fel az azelőtt érvényben levő, demok­ratikusnak nem éppen nevezhe­tő 153-as törvényt.) Erről a törvényről tudni kell, hogy felsoroló jellegű, előírja, hogy milyen cselekmények mi­nősülnek kihágásnak. Ugyanak­kor előírja az eljárást, amelyet kihágások esetén alkalmaznak. Ami az olvasót érdekelheti ebben az esetben, az főleg a büntetéssel kapcsolatos, azaz tudnunk kell, hogy milyen jelle­gű, összegű büntetés róható ki a különböző kihágásokért. Erre vonatkozóan elsősorban az az irányadó, hogy elsőbbségi jel­leggel eljáró hatóság pénzbün­tetést alkalmaz. Súlyosabb ese­tekben alkalmaznak börtönbün­tetést. A kihágásokért kirótt börtönbüntetés nem számít bűn­ügyi büntetésnek. Tudni kell, hogy az ilyen jellegű büntetés nem szerepel a bűnügyi nyil­vántartóban. Tehát az a sze­mély, akire ilyen jellegű bünte­tést róttak ki, tiszta erkölcsivel rendelkezik. Az európai jogrendszerhez való alkalmazkodás szellemé­ben hazánkban is bevezették a közhasznú munkát, amely kizá­rólag a kihágásokért kirótt bün­tetések esetében alkalmazható. Az imént említett törvény teszi lehetővé, hogy azon személyek esetében, akik kihágásokat és nem bűncselekményt követtek el, alkalmazzák a közhasznú munkavégzésre való kötelezést. Számos esetben tették fel a kér­dést, hogy a börtönbüntetés letöltése átváltoztatható-e köz­hasznú munkára. A válasz egy­értelműen nemleges (u.i. kizá­rólag a kihágások esetén alkal­mazható ez az újonnan beveze­tett jogintézmény­. A közhasznú munkára való kötelezés azt jelenti, hogy a büntetésben részesülőnek, mint a nevéből is kitűnik, a köz javá­ra kell munkát végeznie. Ez té­telesen azt jelenti, hogy a pol­gármesteri hivatal meghatároz bizonyos területeket, ahol ilyen jellegű munka végezhető, és az illető személynek azt a munkát kell elvégeznie. Ennek számos elméleti és gyakorlati jelentősé­ge van, bevezetése, mint írtam, a jogrend humánusabbá tételé­vel függ össze. Mindezek mellett azt sem kell elfelejteni, hogy bárki számára, aki elkövet egy ilyen jellegű cselekményt, sokkal emberibb közhasznú munkát végezni, mint börtönben letölteni egy ilyen jellegű büntetést. Az ál­lamnak viszont azért jelent könnyebbséget, mert nem kell eltartania az elítéltet, aki így azt a bizonyos jellegű munkát is el­végezi, tehát hasznot hajt a köz javára. Kihágások Törvénysarok Nagy Zoltán ügyvéd 5. oldal Telefonja a világban Egy nemrég elkészült tanulmány rámutat arra, hogy a verseny­helyzet miatt 1998 februárja és 1999 februárja között a fejlett országokban csökkentek a telefon­árak. A tanulmány készítője a National Utility Service (NUS) konzultánsiroda, melyet az AFP francia hírügynökség idéz. Az egyperces telefonim­pulzusok árait három kategóri­ában vizsgálták: helyi, nemzeti és nemzetközi beszélgetések. A vizsgálat körébe 10 országot vontak be. Eszerint francia frankban kifejezve a helyi be­szélgetéseknél Belgium vezet (80,8 centime/perc), őt követi Ausztrália (78,9 c/perc), Nagy Brittania (72,6 c/perc), majd Franciaország (60,3 c/perc); ezután a sorrend: Svéd­ország, Németország, Hollan­dia, Olaszország, USA (38 cen­time/perc), Kanada (ingyenes). Országos beszélgetéseknél a legdrágább ország Olaszország­­ (3,32 frank/perc), majd csök­kenő sorrendben: Ausztrália (2,61/perc), Franciaország (2,48 frank/perc), ezután Belgium, Németország, USA, Kanada, végül a sort zárják: Nagy Brit­­tania (1,23 frank/perc), Hollan­dia ( frank/perc), Svédország (0,94 frank/perc). Nemzetközi beszélgetések esetében a legdrágább ország Belgium (8,5 frank/perc), őt követi Olaszország (7,06 frank/perc), Ausztrália (6,5 frank/perc), majd tovább csök­kenő sorrendben Kanada, Né­metország, Franciaország, USA, végül a sort zárják: Nagy Brit­­tania (3,62 frank/perc) és Svédország (3,53 frank/perc). Ami a telefon-előfizetéseket illeti, ez a legalacsonyabb Franciaországban. A ‘98-as év folyamán az árcsökkenések Németországban voltak a legnagyobbak: 36%-al csök­kentek a helyi beszélgetések, 64%-al az országos és 55%-al a nemzetközi beszélgetések díjai. A nemzetközi beszélgetések díjai több mint 50%-al csök­kentek az USA-ban és 53,9%­­al Hollandiában. Az erős nemzetközi verseny miatt csökkennek a szolgáltató társaságok impulzusonkénti haszonrátái. Ugyanakkor meg­figyelhető, hogy mindegyik nagy társaság elsősorban a nemzetközi piacon igyekszik megvetni a lábát, mutat rá még a NIS tanulmánya. (Forrás: Adevanul Economic 1999/19 sz.) CS.J. István

Next