Udvarhely Szék, 1999. július-december (2. évfolyam, 27-50. szám)
1999-07-07 / 27. szám
:1999. július 7-13. gazdaság „A csekefalvi ember“ Aki Székelykeresztúrt Udvarhely felőlről közelíti meg, megütközik a várost szegélyező üvegházak elhagyatottságát látva. Mindez történik 10 évvel a rendszerváltás után. Bárhogy idegenkedünk a rendszerváltás szó használatától, annyiban helyénvaló, hogy a mai rendszer lehetőséget nyújt a vállalkozásra, sőt szükségessé teszi azt a megélhetés érdekében. Ennek ellenére a keresztúri üvegházak egy részében paradicsom és szegfű helyett gyom terem, a legmegfelelőbb feltételekközött. Mégis, minden szombaton friss zöldség kerülhet a keresztúriak asztalára. Hogy honnan? Megtudhatjuk a városi piacon, ahol ha nem érkezik idejében a paprika, paradicsom, kérdezgetik, hogy „hol a csekefalvi ember?“ Ki is ő? Jánosi Lajossal aratás és szénaforgatás között sikerül beszélgetnem, példájából és kitartásából bármelyikünk erőt meríthetne. - 1975 táján fogtunk neki kertészkedni a feleségemmel 10 négyzetméteres területen, hobbikertészkedésként - mondja. Volt egy kis, családból örökölt tudomány is, amit felhasználtunk, emellett nagyon szerettük is, amit végeztünk. Üvegházat készítettünk már a fordulat előtt. Volt megtakarított pénzünk, és arra gondoltunk, hogy a munkahelyünk mellett a zöldséggel való munka szórakozás lesz, elfoglaljuk magunkat délutánonként, és még hoz is a konyhára. A változás után a keresztúri Lengvár, ahol dolgoztam, felbomlott, így hazakerültem. Ezzel egyidőben kaptuk vissza a földeket is, aminek nagyon örültünk, mert reményeink, kilátásaink lettek. A szórakozásnak ígérkező hobbiból kemény munka lett, hiszen a határon levő földek is sok időt felemésztettek. Kezdetben a volt SMA gépeivel műveltettük meg a földeket, aztán magánkézben levő traktorokkal, ma a saját gépállományunkkal dolgozunk. A falusi gazda nálunk nem szakosodik, vegyes gazdálkodást folytat. A tyúktól a tehénig, a hagymától a búzáig, mindent maga próbál előállítani. Mi is ezt teszszük, aminek az a következménye, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák egybeesnek a kerti munkával, és egész évben gondunk kell legyen arra, hogy a krumplit permetezzük-e, vagy a szalmás gabonával foglalkozzunk, s az ide-oda kapkodás sok időt és energiát felemészt. Mekkora területen termesztenek zöldséget? - 15 árás területen, itthon a kertben foglalkozunk kertészettel. A határon nem tehetjük, mert akkor egy állandó őrt kellene alkalmaznunk, és ezt még nem engedhetjük meg. Az elején krumplit is termesztettünk, de végül kiiktattuk, mert a betegség legnagyobb gócpontja. Ahol krumpli van jobban kell vigyázni másfajta zöldségre. Leginkább paprikával foglalkozunk, és elmondhatom, hogy az idén másfél hónappal sikerült megelőznöm a piacon a regátiakat, velük szemben az is előnyöm, hogy az én árum mindig friss meg olcsóbb mint az övéké, ezért értékesítési gondjaink nincsenek. Palántát is olyan minőségűt állítunk elő évek óta, hogy piacra sem kell vinnünk, itthonról elhordják Udvarhelytől Segesvárig. A keresztúri piacra hetente 150 kg paprikát viszek ki. - Honnan van a szakmai felkészültség, ami az előállított termék minőségén is megmutatkozik? - Először szakkönyvekből tanulgattam, majd szaklapokból gyarapítottam tudásomat, végül elvégeztem a Szentábrahámon tartott Ezüstkalászos tanfolyamot, amelyen részt vett a televízióból jól ismert Bálint gazda is, akit nagy örömmel fogadott az itteni gazdatársadalom. Ezenkívül tanulhattunk egyetemi tanároktól, mezőgazdasági és állattenyésztési szakemberektől. - Kik segítenek a kertészetben? - A kertészetünk családi vállalkozás, ami azt jelenti, hogy a feleségem, a fiam és jómagam dolgozunk, ugyanúgy a mezőgazdasági munkákat is mi végezzük. Néha segítenek a rokonok, ismerősök. Az utolsó esztendő meglehetősen nehéz volt, mert a fiunk katona volt, de most az aratási munkákra leszerelt. Ő foglalkozik a gépekkel, hiszen az évek során elég szép gépparkra tettünk szert. Vettünk három traktort, és azt kell mondanom, hogy sajnos, mert nincsenek lefedve munkával. Két vetőgépünk van, egy búza-, meg egy törökbúzavető, kapagép, két eke és utánfutók segítenek a munkában. Számításunkban volt egy permetezőgép vásárlása is, de lemondtunk róla a magas ára miatt. A munkánk továbbvivőjét a fiunkban látjuk, amióta itthon van könnyebbé vált a ránk nehezedő teher. Ő elvégezte az autóvillamossági szakot, de olyan kevés fizetést ajánlottak azért a munkáért, hogy inkább úgy döntött itthon marad. Még ebben a reménytelen helyzetben sem csügged el, bízik abban, hogy az elvégzett munkának van értelme. - Miért látja reménytelennek a helyzetet, és miben látná a kiutat? - Úgy látom, a mi vidékünkön nem jövedelmező mezőgazdasággal, gabonatermesztéssel foglalkozni. A regátban a jó minőségű talaj és a szalmásgabonának kedvező földrajzi elhelyezkedés következtében, kevesebb ráfordított munkával nagyobb termést érnek el. Nálunk a dombos vidék miatt van olyan hely, ahol csak egy irányban lehet szántani. Egy jó átlagtermés 2000-3000 kg hektáronként, délen pedig a kétszerese. Olyan év is volt, hogy 1000 kg alatt értünk el termést. Jó lenne áttérni állattenyésztésre, de ahhoz anyagi tőke, segítség kellene, emellett ott a kockázat, hogy mégsem válik be. Mi is zöldségre szeretnénk szakosodni, mert a mezőgazdasági munka nem hoz hasznot. Most járt le az árpa aratás, de a termés ülhet a pótkocsin, nem veszi meg senki, tárolásra pedig nem vagyunk berendezkedve. A gabonatermesztés ráfizetéses, de együtt végezve a kertészettel, az ottani veszteség az itt elért haszonnal néha egyenesbe hozza egymást. - Mik a további tervek? - Szeretnénk bővíteni a kertészetet, újabb üvegházat létrehozni, és kinti(határ) területre is kiterjeszkedni. Sajnos ez magánerőből nem megvalósítható. Szándékunkban áll pályázni, és talán az újonnan kihozott törvény is segíteni fogja a kisvállalkozókat. Ha ez sikerülne, 10 embernek tudnánk a munkája által fizetést biztosítani, ami falusi viszonylatban nem kis dolog. Ahogy szegényedik a nép, egyre inkább agresszívvé válik, és egymás iránt rosszindulatúvá. Pedig összefogásra lenne szükség nem torzsalkodásra, mert azzal haladást és előbbrejutást, eredményt nem tudunk elérni. PÁL Júlia Városunkban és másutt is elég gyakoriak a kihágások. Tudnunk kell ezzel kapcsolatban, hogy olyan cselekmények minősülnek kihágásnak, amelyeket a törvény büntet ugyan, viszont súlyosságukat illetően nem minősülnek bűncselekménynek. Tehát el kell különíteni a bűncselekményt a kihágástól, és természetesen a más jellegű jogviszonytól. Több törvény is szabályozza a különböző kihágásokat, ezek egyike az 1990-ben megjelent és módosított 61-es számú törvény. Ezt a törvényt a kihágások alaptörvényének is hívják, (t.i. ez a törvény váltotta fel az azelőtt érvényben levő, demokratikusnak nem éppen nevezhető 153-as törvényt.) Erről a törvényről tudni kell, hogy felsoroló jellegű, előírja, hogy milyen cselekmények minősülnek kihágásnak. Ugyanakkor előírja az eljárást, amelyet kihágások esetén alkalmaznak. Ami az olvasót érdekelheti ebben az esetben, az főleg a büntetéssel kapcsolatos, azaz tudnunk kell, hogy milyen jellegű, összegű büntetés róható ki a különböző kihágásokért. Erre vonatkozóan elsősorban az az irányadó, hogy elsőbbségi jelleggel eljáró hatóság pénzbüntetést alkalmaz. Súlyosabb esetekben alkalmaznak börtönbüntetést. A kihágásokért kirótt börtönbüntetés nem számít bűnügyi büntetésnek. Tudni kell, hogy az ilyen jellegű büntetés nem szerepel a bűnügyi nyilvántartóban. Tehát az a személy, akire ilyen jellegű büntetést róttak ki, tiszta erkölcsivel rendelkezik. Az európai jogrendszerhez való alkalmazkodás szellemében hazánkban is bevezették a közhasznú munkát, amely kizárólag a kihágásokért kirótt büntetések esetében alkalmazható. Az imént említett törvény teszi lehetővé, hogy azon személyek esetében, akik kihágásokat és nem bűncselekményt követtek el, alkalmazzák a közhasznú munkavégzésre való kötelezést. Számos esetben tették fel a kérdést, hogy a börtönbüntetés letöltése átváltoztatható-e közhasznú munkára. A válasz egyértelműen nemleges (u.i. kizárólag a kihágások esetén alkalmazható ez az újonnan bevezetett jogintézmény. A közhasznú munkára való kötelezés azt jelenti, hogy a büntetésben részesülőnek, mint a nevéből is kitűnik, a köz javára kell munkát végeznie. Ez tételesen azt jelenti, hogy a polgármesteri hivatal meghatároz bizonyos területeket, ahol ilyen jellegű munka végezhető, és az illető személynek azt a munkát kell elvégeznie. Ennek számos elméleti és gyakorlati jelentősége van, bevezetése, mint írtam, a jogrend humánusabbá tételével függ össze. Mindezek mellett azt sem kell elfelejteni, hogy bárki számára, aki elkövet egy ilyen jellegű cselekményt, sokkal emberibb közhasznú munkát végezni, mint börtönben letölteni egy ilyen jellegű büntetést. Az államnak viszont azért jelent könnyebbséget, mert nem kell eltartania az elítéltet, aki így azt a bizonyos jellegű munkát is elvégezi, tehát hasznot hajt a köz javára. Kihágások Törvénysarok Nagy Zoltán ügyvéd 5. oldal Telefonja a világban Egy nemrég elkészült tanulmány rámutat arra, hogy a versenyhelyzet miatt 1998 februárja és 1999 februárja között a fejlett országokban csökkentek a telefonárak. A tanulmány készítője a National Utility Service (NUS) konzultánsiroda, melyet az AFP francia hírügynökség idéz. Az egyperces telefonimpulzusok árait három kategóriában vizsgálták: helyi, nemzeti és nemzetközi beszélgetések. A vizsgálat körébe 10 országot vontak be. Eszerint francia frankban kifejezve a helyi beszélgetéseknél Belgium vezet (80,8 centime/perc), őt követi Ausztrália (78,9 c/perc), Nagy Brittania (72,6 c/perc), majd Franciaország (60,3 c/perc); ezután a sorrend: Svédország, Németország, Hollandia, Olaszország, USA (38 centime/perc), Kanada (ingyenes). Országos beszélgetéseknél a legdrágább ország Olaszország (3,32 frank/perc), majd csökkenő sorrendben: Ausztrália (2,61/perc), Franciaország (2,48 frank/perc), ezután Belgium, Németország, USA, Kanada, végül a sort zárják: Nagy Brittania (1,23 frank/perc), Hollandia ( frank/perc), Svédország (0,94 frank/perc). Nemzetközi beszélgetések esetében a legdrágább ország Belgium (8,5 frank/perc), őt követi Olaszország (7,06 frank/perc), Ausztrália (6,5 frank/perc), majd tovább csökkenő sorrendben Kanada, Németország, Franciaország, USA, végül a sort zárják: Nagy Brittania (3,62 frank/perc) és Svédország (3,53 frank/perc). Ami a telefon-előfizetéseket illeti, ez a legalacsonyabb Franciaországban. A ‘98-as év folyamán az árcsökkenések Németországban voltak a legnagyobbak: 36%-al csökkentek a helyi beszélgetések, 64%-al az országos és 55%-al a nemzetközi beszélgetések díjai. A nemzetközi beszélgetések díjai több mint 50%-al csökkentek az USA-ban és 53,9%al Hollandiában. Az erős nemzetközi verseny miatt csökkennek a szolgáltató társaságok impulzusonkénti haszonrátái. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy mindegyik nagy társaság elsősorban a nemzetközi piacon igyekszik megvetni a lábát, mutat rá még a NIS tanulmánya. (Forrás: Adevanul Economic 1999/19 sz.) CS.J. István