Udvarhely Szék, 2000. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-15 / 11. szám
d. oldal Táncsics Mihály kiszabadítása - Petőfi Sándor és Táncsics Mihály nyomán - telt a nagy hatalmú tanács előtt, mn Március 15-én egyik siker a másikat követte: délután népgyűlést rendeztek a Múzeum-kertben, onnan a városházára vonultak, hogy a tizenkét pontot aláírassák. Rövid tanácskozás után Rottenbiller polgármester aláírta a pontokat, aztán az ablakhoz, sietett, és az írást az utcán hullámzó sokaságnak megmutatta. Megéljenezték érte. A néptömeget a forradalom legjobbjai irányították, most már ilyen kiáltások hallatszottak mindenfelől: - Budára, Budára!... A helytartótanácshoz!... Nyittassuk meg Táncsics börtönét!... Budára! Táncsics politikai fogoly volt, ezen a napon kellett a börtönét elhagynia. A francia polgári forradalom, a márciusi forradalmárok eszményképe szép példát mutatott: a zsarnokság börtönét, a Bastille-t rombolta le a forradalom napján. Most hát előre, fel a zsarnokság jelképe, a börtön ellen: - Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt! Rövid megbeszélés következett: választmányt kell kinevezni, az közölje a nép követeléseit. A választmány hamar együtt állott, tagjai között Petőfi, Vasvári és Nyári Pál is ott volt. Nemsokára elindult a választmány és nyomában a tömeg, s ez úgy hullámzott, mint egy hatalmas folyó. Ott áll a forradalmi ifjúság a nagy méltóságú helytartótanács előtt, és előadja félelem nélkül a követelést, amelynek húszezres néptömeg ad nyomatékost. Nem is az ifjak reszketkább másvalaki. Petőfi ezt írja erről a jelenetről: „A nagy méltóságú tanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott, és ötpercnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.“ Ezalatt a József-kaszárnya lakói, a szegény rabok is észrevették, hogy történt valami. Reggeltől fogva a katonák, ezek a szerencsétlen katonagépek hol kivonultak, hol meg bevonultak, sehogy se találták helyüket a Várban. Táncsics felkapaszkodott a kis ablakra, és a börtönőr, aki gyakran benézett, még csak szóvá sem tette ezt a fegyelemsértést. Végre délután Táncsics tompa morajt hallott, majd az utcán lótás-futás kezdődött. Diákok, ifjú munkások, gyerekek zsibongtak a börtön előtt, az egész, egy kiköltözött méhkas képére emlékeztette a foglyot. Mindenki hevesen gesztikulált, beszélt, vitatkozott egymással, de a hangokat nem lehetett érteni a börtön betett ablakán át. Egyszer csak süvítő kiáltás hangzott, ezt már Táncsics is megértette, és remény szállt a szívébe: - Átjönnek Budára! Most már biztosra vette a fogoly, hogy ütött a szabadulás órája. Néhány perc múlva a börtön parancsnoka halálsápadtan lépett be Táncsics cellájába, és könyörögve fordult hozzá: - Uram, kitört a forradalom! Az ön kiszabadítására hatalmas tömeg érkezett a Várba. Kérem önt, az istenre kérem, ne ingerelje ellenünk a tömeget! Mi csak a kötelességünket teljesítettük! Táncsics megsajnálta ezt az ijedt, szerencsétlen katonagépet. Azt mondta neki: - Jól van, ne tartson ön semmitől, nem esik bántódása. Ebben a pillanatban kinyílt a börtön ajtaja, és belépett rajta Teréz aszszony, Táncsics felesége. Első szava ez volt: - Nincs többé cenzúra! Ezután az ifjú forradalmárok vették körül a nép barátját, aki eszméiért életét kockáztatta, szabadságát pedig feláldozta. Kiszabadulása pillanatában örömmel üdvözölték, majd odavezették az ünneplő közönség elé. - Éljen, éljen Táncsics Mihály! Ekkor Táncsics és felesége beszállt a rájuk várakozó hintóba, Nyáry Pál is felült, és intett a kocsisnak. Hiszen inthetett! Egy szó, egy hang nélkül a lelkes ifjúság odarohant a lovakhoz, kifogta őket, és maga állt be a kocsirúd mellé, úgy húzta a nehéz hintót. Később mások váltották fel őket, mert mindenki részt kívánt magának ebből a dicsőségből, a politikai fogoly kiszabadításának közös munkájából. Lassan haladt a hintó a budai várból Pest felé. Amerre elhaladt, minden ház ablakát kivilágították, úgy ünnepelték a nagy nap egyik hősét, a kiszabadított Táncsics Mihályt. gyerekoldal Az előző két héten megjelent rejtvényeket nagyon sokan fejtették meg. A szerencse most Balázs Tünde székelyszentkirályi olvasónknak kedvezett, aki a 65.000 tejes Elekes-tortát nyerte. Küldjetek továbbra is saját készítésű rejtvényeket!!. Az új rejtvény beküldési határideje: március 20. I. Rejtvény Hol és mit szavalt el Petőfi 1848 március 15- én? Megtudhatod a rejtvény első függőleges sorából. 1. Nemzet 2. Völgy Erdélyben 3. Tetőfedő 4. Vágyakozik 5. USA tagállama 11. Kenyérre kenjük 7. Madárruha , 8. Tüzel 9. Izland fővárosa 10. Nagyfülű állat 11. Gyümölcs 12. Férfinév 13. Afrikai patás 14. Női név 15 Gyerekek kedvence 16. Eszkimó sátor 17. Madár 18. Fém 19. Komolytalan, léhűtő 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 II. Rejtvény A rejtvény első sorában egy szólás van elrejtve. 1. Olaszország fővárosa 2. Ilyan tanuló is van 3. Télen nagyon jó 4. Eső után van 5. Fiúnév 6. Helység 7. Ilyen határozó is van 8. Hideg évszak 9. Szép kirándulóhely, hasadék is van ott 10. Korai gyümölcs 11. Dél, románul 12. ... búg. 13. Piros, kerek gyümölcs 14. Petőfi egyik ismert verse 15. Ilyen hajó is van 16. Csíkos állat 17. Ravasz állat 18. Földet szántanak vele Beküldte: László tevenc&*f Székelyszentkirály BUKFENC A TI IHARÁTOK Petőfi Sándor barátja voltam Nagyon jó barátok voltunk Petőfi Sándorral. Pontosan emlékszem, mikor ismertem meg. 1834-ben költöztek mellénk. Sanyi vékony testalkatú, közepes magasságú gyerek volt, nagy barna szemű , tüzes tekintetű, értelmes gyerek. Eleinte nem nagyon barátkoztunk, de aztán egyik nap találkoztunk az iskolában, és beszélgetni kezdtünk. - Szia, Sanyi! - Szia - szólt Petőfi. - Én leszek ezentúl a padtársad. - Rendben. Mikor kiengedtek az iskolából, hazafele is együtt mentünk. Jó barátok lettünk. Ha engem akart valaki bántani, akkor ő megvédett, ha pedig őt, akkor én védtem meg. Telt-múlt az idő. Lassan mindketten férfiakká cseperedtünk. Sanyi verseket írt, én pedig dolgoztam. Ebben az időben az osztrákok dirigáltak Magyarországon. Ezért várható volt, hogy kitör a forradalom, így is történt. 1848. március 15-én kitört a forradalom. Mi is ott voltunk. Kihirdették a forradalom programját. Ezután Sanyi fölállt a dobogóra, és elmondta Nemzeti dal című versét. Két nap múlva megalakult az első felelős magyar kormány, és elkezdődtek a csaták az osztrák hadsereggel. Mi Bem József lengyel tábornok csapatában harcoltunk. Eltelt egy év, és még mindig folytak a harcok. Igaz, hogy az osztrák császár az orosz cár segítségét kérte. Július 31-én derűs idő volt. Készültünk a csatába, mert az ellenség megtámadta Fehéregyházát. Több ezer katonából állt az ellenség serege.“ Petőfi keményen harcolt, de egy orosz katona rájött. Eltalálta a golyó. Én nem tudtam a segítségére sietni, mert én is harcoltam. A csata után visszamentem, de ő már nem volt ott. Nagyon rosszul éreztem magam. Azóta senki nem látta Petőfit. Aztán 1849 augusztus 13-án Világosnál letettük a fegyvert. És persze én is azok között voltam, akik megfogadták, hogy 150 évig nem koccintunk sörrel. Bokor Zsolt, IV. osztály Móra Ferenc Általános Iskola Gábor Áron barátja voltam 1848. március 15-én tört ki a magyar forradalom Pesten. Sepsiszentgyörgyön Berde Mózes összehívott egy gyűlést. Megtárgyaltuk, hogy miként harcoljunk a forradalom idején. Nem volt sem fegyverünk, sem ágyúnk. A hideg reggeli ködben megjelent egy barna arcú, bőrködmönös ember. Gábor Áron volt a neve. Felajánlotta, hogy ő önt ágyút a seregnek. Berde Mózes eleinte azt hitte, hogy Gábor Áron egy eszelős ember. Felkereste szállásán, és kérdezte a munkájáról, életéről. Kiderült, hogy ezermester és nagyszerű ember. Másnap elküldték Áront a hermányi erdőbe, hogy öntsön ágyút. Megkértek valakit, hogy menjen vele. Én elvállaltam. így barátkoztam meg vele. - Jó napot, én Kovács Sándor vagyok - mondtam én. - Nagy megtiszteltetés, hogy önnel mehetek. - Jó napot, Gábor Áron a nevemszólt ő. - Tegezzen nyugodtan Megérkeztünk a hermányi erdőbe. Ott serényen öntöttük az ágyúkat. Aztán mikor elkészült öt darab, elindultunk hazafelé. Mikor megérkeztünk, nemcsak az öt ágyút, hanem az ellenség levelét is hoztuk. Dohai alezredes ócsárolta Gábor Áron ágyúit. Ő magabiztosan azt mondta: - Még ki sem próbálták az ágyúimat, és ócsárolják? H Ha elhasad az ágyúm, lövessen főbe, ezredes úr! Ha második lövésre nem találom el a kiadott célt, lőjék keresztül rajtam az ágyúgolyót! Erre a hangra elszállt minden kétség. Áron ágyúi kiállták a próbát. Megkezdődött a harc. Kivitték az ágyúkat a csatatérre. Prázsmár felől közeledett az ellenség. Áronnal együtt sokat harcoltunk. Néha közeledtünk egymáshoz, máskor távolodtunk. Egy alkalommal nagyon eltávolodtunk egymástól. A nagy zajban lövöldözést hallottam. Odafutottam, de már késő volt. Könnyes szemmel borultam barátomra. Elvesztettük a csatát. És én a legjobb barátomat. Rus Adrienn Tímea, IV. osztály Móra Ferenc Általános Iskola FIGYELEM!!! Az 1848-as szabadságharc emlékére írjatok ti is a fentiekhez hasonló fogalmazásokat „Gábor Áron (Petőfi Sándor) barátja voltam“ címmel! A beküldők közt könyvnyereményeket sorsolunk ki, beküldési határidő: 2000. március 22. Az előzőleg meghirdetett témáról, „Mesél a fogkefe“ címmel többen is küldtek be fogalmazást. Könyvjutalmat nyertek: Nagy Szilárd, Székelyudvarhely Cseke Tünde Zsuzsanna, Székelyudvarhely A könyvek az Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál jelentek meg. :2000. március 15 - 21. Népdalok az 1848-49-es szabadságarc korából 1. Most szép lenni katonának, Mert Kossuthnak verbuválnak. Négy esztendő nem a világ. Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza! Kossuth volt az indítója, Magyarország szószólója. Kossuth Lajos nem lett volna, Katona sem lettem volna. Éljen a nemzet! 2. Kossuth Lajos: édesapám. Felesége: édesanyám. Én vagyok az igaz fia. Magyarország katonája. Kossuth Lajos udvarába’ Eltörött a lovam lába. Gyerünk, pajtás, gyógyítsuk meg. Itt a muszka, szalasszuk meg! rr■■ »i»i»itv» i««m»\ ... ....mi történt március 15-én? Az 1848-as forradalomnak olyan feladatokat kellett megoldania, amelyek lehetővé tették a Habsburg-uralom alá kényszerített Magyarország fennmaradását. Ki kellett harcolnia a nemzeti függetlenségét az osztrák császártól, meg kellett teremtenie az alkotmányt, amely tartalmazza az állampolgárok jogait és kötelességeit. Fel kellett szabadítania a jobbágyokat, el kellett törölnie a nemesi előjogokat. Ennyi és ilyen nehéz feladatot csak évtizedes reformokkal, a rendszer lassú, fokozatos javításával lehetett volna teljesíteni, vagy pedig hirtelen, egyszerre: forradalommal. A párizsi és bécsi forradalom megadta a magyar forradalmi ifjaknak is a lendületet és a bátorságot arra, hogy a forradalommal rendezzék a magyarság ügyét. A bécsi forradalom kitörésének híre a Pilvax kávéházban érte a magyar egyetemi ifjakat, ahol március 14-én összegyűltek. Tudták: „itt az idő, most vagy soha!“Petőfi határozta meg az első és legfontosabb tennivalót:“A forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége, szabaddá tenni a sajtót!“ Másnap kora reggel ismét a Pilvaxban gyülekeztek az ifjak. Ott volt Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi. Innen elindultak az egyetemek felé, hogy összetoborozzák a fiatalságot. Jókai fölolvasta a Kiáltványt, Petőfi pedig a Nemzeti dalt. Már több százan voltak a szakadó esőben, s egyre többen csatlakoztak hozzájuk. S már ezren is lehettek, amikor a menet megérkezett Länderer nyomdájához. A nép nevében lefoglalták, s azonnal nyomtatni kezdték a 12 pontot és Petőfi költeményét. A nyomtatványokat ezrével osztották szét a pesti nép között. Délután három órára gyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum előtti térre. Az eső ellenére tízezer ember gyűlt itt össze. Ide nem csak az egyetemi ifjak jöttek el, jelen voltak polgárok, munkások, parasztok és nemesurak. Jókai itt is felolvasta a tizenkét pontot, amelyben összefoglalták, hogy mit kíván a magyar nemzet. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. A tömeg üdvrivalgással fogadta. A múzeum elől a városházára siettek, hogy aláírassák és elfogadtassák a 12 pontot a polgármesterrel. Ekkor az a hír terjedt el , hogy a helytartótanács katonákat vetett be a forradalmi tömeg ellen. Az emberek nem ijedtek meg, átvonultak Budára a helytartótanácshoz, benyomultak az épületbe, és követelték a katonaság visszahívását, Táncsics Mihály szabadon bocsátását, a cenzúra eltörlését. A helytartótanács félelmében mindenbe beleegyezett, a nép kiszabadította börtönéből Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színházban Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt, amelynek refrénjét kórusban mondta az egész tömeg: ,A magyarok istenére Esküszünk. Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. “