Udvarhely Szék, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-49. szám)
2000-08-16 / 33. szám
2000. augusztus 16 - 22. Ez alkalommal folytatjuk utunkat a Sóvidék szíve felé. Tegyük fel, Korond vásári sokasága nem érintett meg, sós fürdőre, nyugalomra, reumánk, ezernyi bajunk kezelésére vágyunk. Sófalvát is nem illik kikerülnünk. Nemcsak azért, mert kettő is van belőle (Alsó- Felső), s mert mára elhí- s resült táncház-találkozókat szoktak tartani, hanem mert itt puhajtolózhatunk eredményesen a s sókitermelés, feldolgozás, forgalmazás ősi hagyománya iránt. Érdekes azt is kihámozni, menynyire átalakult a falu a régi foglalkozás megszűnte után. Tudom, Parajd jobban izgatja a fantáziát, gördüljünk hát át oda. A | Görgényi havasok lábánál terült el. Sóhát körül. Már a rómaiak idejében is folyt a sóbányászat, természetesen külszíni fejtéssel. A becslések szerint most is akkora sótartalékok vannak itt, hogy ötven évre egész Európa I igényét kielégíthetnék. Sajnos, nincsenek finomítók Parajdon, úgyhogy parajdi konyhasóra hiába áhítozunk. Turisztikai szempontból is fontos település ez. Gyógyhatású meleg sósfürdőjét sokan keresik fel. Elsősorban betegek, de az egészségesek is kényelmesen ellubickolhatnak itt, a vízen lebegve, újságot olvasgatva. Ha kiver a só, irány a zsíros kenyér... A bánya is izgalmas látványosság, és Aprily-emlékházat is találunk itt. Ha más fürdőhelyre vágyunk, fölkerekedhetünk, és egy-kettőre Szovátán lehetünk. Figyelem: át kell lépnünk a megyehatárt, de Maros megye nem jelent veszélyt a gyanútlan magyar turistára. A hodáki románok is lenyugodtak az 1990-es vásárhelyi események óta. Szováta különben még egészségesen magyar település. Frissebb adataim nincsenek, de 1992-ben alig tíz százalékot tett ki a román lakosok részaránya. Szováta Európa-hírű balneoklimaterikus üdülőtelep. Több helioterm jellegű sóstó található itt, legjelentősebb a Medve-tó (kerülete 2 m, legnagyobb mélysége 18,8 m), eköré épült ki Felső-Szováta, azaz az üdülőtelep. Ugyancsak híresek, bár büdösek a tó körül található iszaptelepek. Mit meg nem tesz az ember reumája gyógyításáért... Körbejárunk, eltöltünk egy-két napot, szálloda, vendéglő, strand, és azon vesszük észre magunkat, hogy kiürült a zsebünk. Ugyanis az árak is európaiak. Azért bátorság... ZSIDÓ Ferenc MTI Tízéves a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület •Jábos Dezső nyugalmazott tanár, a Petőfi Egyesület megálmodója tíz éve áll az – alapítása óta közel félezer tagot számláló • fehéregyházi egylet élén. Az évforduló alkalmával múltba tekintve és a jövőt tervezgetve beszélgettünk az elnökkel, a művelődési egyesület ideiglenes irodájának is helyet adó otthonában. Számunkra, erdélyi, fehéregyházi magyarságra nézve megtiszteltetés, hogy a sors ránk bízta emlékének megőrzését. Bár nem meghalni jött a fehéregyházi csatába, „választásával“, mint annyi más esetben, gondolatával azonosulva halálában is a „legárvább, a legelhagyatottabb“ nép mellé állott. Halála után 151 évvel is megtartó erőnk. Ezért van az, hogy immár másfél évszázada Erdély-szerte, a Kárpátmedence magyarságából, aki teheti, minden év július utolsó vasárnapján Fehéregyházára zarándokol. - Fehéregyháza magyarságára többszörös feladat hárul a költő emlékének, kultuszának megőrzésében... - A kommunizmus sötét éveiben gyakran csupán rejtve, visszafogottan emlékezhettünk máig legnagyobb költőnkre. Az 1989-es rendszerváltás lehetővé tette, hogy, bár még mindig a hatalom gyanakvása közepette, végre szabadon hódolhasson Petőfi és a csatatéren elesett hősök emlékének. Ez a fordulat tette lehetővé, hogy megvalósuljon egy régi álmunk, megalakuljon a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Egy maroknyi lelkes Petőfi-rajongó - az első szabad lélegzetvételre - kezdeményezte és létrehozta az Egyesületet. - Melyek az Egyesület fontosabb céljai? — Az ifjúság Petőfi szellemében való nevelése, széleskörű kultúrtevékenység megszervezése, kapcsolatteremtés más-más hasonló célokat követő egyesületekkel, társaságokkal, helyi ünnepségek szervezése, a fehéregyházi Petőfi-múzeum felújítása, a költő emlékéhez méltó emlékház építése a múzeumkertben, kiadványok, főként Petőfire vonatkozó, az 1848-49-es szabadságharccal és forradalommal kapcsolatos írások megjelentetése, szerkesztő bizottságunk által szerkesztett, időszaki könyvecske-sorozat kiadása évente. - Melyek a tízéves egyesület megvalósításai? - Legfontosabb megvalósításaink közé sorolhatjuk azt, hogy hosszas vesződés eredményeként a segesvári Történelmi Múzeum mostoha gyermekeként kezelt fehéregyházi Petőfi-fiókmúzeumot a helyi tanács jogtulajdonába helyezték. Ez a lépés bár történelmi jelentőségű, nem jelenti a világszerte ismert múzeum egyesületünk tulajdonába jutását. További eredmények a jellegzetes turulos, és az ispánkúti emlékmű felújítása, kopjaálkotás a múzeumkert (telek) adományozójának emlékére, hallerkeői Haller Lujza grófnő honleányi érdemeinek elismeréséül, az állandó kiállítás állagának teljes felújítása a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával, a múzeumépület külső és belső felújítása alapítványi támogatással. Megjelentettünk a múzeumkerti emlékparkot és más Petőfi-emlékhelyeket ábrázoló képeslapokat, és kiadtuk Máthé Attila Fehéregyháza monográfiáját, valamint a Fehéregyházi Emlékeztetőt. A költő halálának 150. évfordulója alkalmával az emlékparkba felállított egészalakos Petőfi-szobor s leleplezése a félegyházi Petőfi Társaság adományaként. - Beszélj az akadályokról, amelyek nehezítik az egyleti tevékenységet. - Egyesületünk egyre szélesedő tevékenységét nehezíti egy székház hiánya. Emiatt egy magánház szerény körülményei között kénytelen működni. A felmerült nehézségek ellenére bel-, és külföldi támogatók segítségével sikerült évente megrendezni a hagyományos júliusi Petőfi ünnepségeket, az ugyanúgy évenkénti körzeti Petőfivers és prózamondó versenyeket. Az évforduló ünnepélyén a kuratórium kitüntető érdem-oklevelet adományozott Ficsór Józsefnek, Máté Istvánnak, Patrubány Miklósnak, Fosztó Áron Zoltánnak és még néhányuknak, akik egyletünk tervezett céljainak megvalósításáért áldozatvállaló támogatásukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek. Olyan egyetemes évforduló, mint a kereszténység 2000., az egész magyarságunkat érintő millenniumi esztendő egybeesése a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 10. évfordulójával megsokszorozott felelősségtudatra ösztönözte az ismét ünnepre készülő Fehéregyháza népét, amely megpróbált mindent megtenni, hogy méltóan képviselje az ügyet, amelyet szolgál. Fosztó Áron Zoltán művelődés k Költészettan József Attila módra Vannak költők, akiket „agyon olvastattak“, „agyon tanítottak“, divatba jöttek. A ‘90-es évek elején Magyarországon divatba jött egy „kultúrhullám“, amikor József Attilát olvasni, szavalni, kötetet keresni tőle könyvesboltokban felért egy önbélyegzéssel. Mert akkoriban nem volt divat. Hobo volt az egyike azon keveseknek, akik vállalták és nyilvánosan hirdették is, hogy az igazi költészet, az örök vers nem lehet „divat“, azon jóval fölül van. A Külvárosi éj még ma is egyike a legszebb verseknek. Ami pedig a szocialistákat illeti „elvtársaitól“ korán elszakadt a költő, túllátott korán, amelyben élt. „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/A mindenséggel mérd magad!“ - írja Ars poeticájában. Szántó Judit, az „elvtársnő“ pedig minden kéziratot megsemmisített, ami József Attila „szakadárságát“ bizonyította volna, vagy inkább éleslátását. „Én túllépek a mai korcsmán“ - írja fent említett versében. Nagyon sokan írtak előszavakat, utóhangokat verseihez, valamennyi közt a legmegkapóbb mégis a Mattinmatt Imre előszava: „...miért akar mindenáron az irodalomból megélni? Irodalomból és művészetből és egyéb ilyen kacatokból, ami csak púp a XX. század hátán!“ Babits, a mester is csak halálos ágyán ismerte el nagyságát, kortársai, eszmetársai bólogattak ugyan verseire, de nyilvános közösséget senki nem mert vállalni ezzel a tiszta szívű betörővel. Ars poetica-ját ajánlom olvasásra, de kevés verse van, amelyből ne lehetne „ars poetica“-t kovácsolni. Örök verset alkotni nem jelent se többet, se kevesebbet, mint egy szívbe vinni az emberiség minden fennségét és aljasságát. Jól megfér az emberi lélekben mindkét szélsőség. A Csak az olvassa c. versében mintha Shakespearet és Moliére-t fogalmazná újra, akik nem győzték eleget hangsúlyozni a kettősséget. Csak az olvassa verseit - int a költő - kinek „szívében néha elidőzi a tigris és a szelíd őz.“ Olvastam valahol, nincs történés életünkben, amit ne akartunk volna, legyen az akár öngyilkosság. Amikor már befejezettnek érzi pályáját „egy lélek“ elszakadt testétől. Nem egy tragikusan végződött élet kétségbeesett befejezését látom benne, hanem egy „lélek“ pályáját, amely József Attila néven élt egy adott korban, melyen átlátott, és amit látott, leírta: „Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem/ Amit meglátok hirtelen“ - és hátrahagyott soraiból egy egész, kerek élet érződik ki. Tudta, és készült, a halálra. Visszanézett, és befejezettnek látta alkotását. „Nem soká élek már, még egy pár adósságot kifizetek, még egy pár dolgot megcsinálok, megírok, aztán pár - Fölényes derűt mímelő arccal intett kezével. - Megyek.“ - írja visszaemlékezésében Vágó Márta 1973-ban József Attiláról. De valljon maga magáról, ne az elfogult utókor. Az interjú, amiből idézek, 1936-ban jelent meg a Brassói Lapokban Molnár Tibortól. A szavak József Attila szavai: „A költőről való felfogásomat tíz sorban foglaltam össze A hetedik c. versemben... «Ha költené!, s van rá költség», nem hiszek abban az emberben, aki a költészetért feláldozza az életét... «Egy, ki márványból rak falut»... költő az, aki nem sajnálja a falura, emberekre, erre a szerencsétlen öszszességre a márványt. «Egy, ki mikor szülték, aludt» Aki nem vette észre, hogy világra került, csak most eszmélkedik, és rádöbben a kérdés: hol is vagyok, miért is vagyok, mi is van velem? «...eget mér, és bólint» Megméri a dolgokat és megérti miértjüket, okozóikat... a hegeli felfogás... Költő az, aki látja az okokat, összefüggéseket és észre veszi a jelenben a jövőt. «Kit a szó nevén szólít» Kinek úgyszólván minden dolog személyes ügye. Úgy kell felfigyelni a szavakra, mintha saját nevét hallaná. Amikor Párizsból hazakerültem... mintha minden szó ez lett volna: Attila, Attila. «Egy, ki lelkét üti nyélbe» Ez talán a legfontosabb. Azért van szüksége a többieknek a költőre, mert a sok ellentmondó valóságnak formát tud találni. «Egy, ki patkányt boncol élve» Nem kellemes mesterség, de a költőnek ezt is tudnia kell. És végül: «A hetedik te magad légy» A hetedik csak abban van meg, aki épp a verset csinálja... az ő egyénisége, egyedülvalósága, ami több, mint az, amit egyéniségnek szokás nevezni. A költő az az ember, aki nem akar egyedül maradni, nem akar belenyugodni a látszat-emberi kapcsolatokban. Csak akkor ír, ha valamihez tartozónak érzi magát...“ Ars poetica-ját ajánlottam olvasóra, de lám. A hetedikkel jellemzi magát a költő. Befejezésül pedig álljon itt állítólagos utolsó versének utolsó nyolc sora, amely csak a Töredékek. Vázlatok. Rögtönzések közt található: „Nem kell más verse már, költő én vagyok! Kertemben érik a leveles dohány, A líra: logika, de nem tudomány. “ SEBESTYÉN Iren 8. oldal A budapesti Pont Kiadó szárnyai alatt működő Fordulópont folyóirat szerkesztősége felhívással fordul az Udvarhely Szék olvasóihoz. Munkákat várnak a következő témakörben: A kamaszkor: életünk legtöbb kérdését, rejtélyét, szorongását, vágyakozását hordozó időszak. A kamaszkor: a legvakmerőbb vágyak és tettek időszaka, a legnagyobb elbizonytalanodásoké. Az az életkor, amelyet gyereknek és a körülötte lévő felnőtteknek - szülőnek, tanárnak, szomszédnak - , egyaránt nehéz elviselni. Ki vagyok én? - kérdi a kamasz. Mi határozza meg az identitást? Nemi, nyelvi, vallási hovatartozás? A család? A szülők? A szülőföld? Mitől fél a kamasz? A kamaszkor szorongásai, félelmei a szakemberek szerint magyarázzák e korosztály nehezen kezelhetőségét, a beilleszkedési zavarokat, az agresszivitást. Az egyre gyakoribb és egyre súlyosabb, olykor emberélet-áldozatot is követelő iskolai krízishelyzetek növelik e téma megvitatásának aktualitását. A budapesti Fordulópont szerkesztősége egy-egy számot szentel a fenti témáknak. Várjuk olvasóink esettanulmányait, személyes véleményét, tapasztalatait bemutató írásait. Minden jelentkező szerző, függetlenül attól, hogy dolgozata megjelenik-e a Fordulópontban, megkapja a Fordulópont tematikus számát. A megjelenő írások szerzői értékes könyvcsomagot kapnak ajándékba. A dolgozatok ne haladják meg a 15 gépelt oldalt, amelyet nyomtatott, és lehetőség szerint elektronikus formában is vár a szerkesztőség. Beküldési határidő: 2000. október 20. Címünk: PONT Kiadó, 1300 Bp., Pf. 215, e-mail: pontkiado@elender.hu. j r