Udvarhely Szék, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-49. szám)
2000-10-25 / 43. szám
Románia és az infláció II. (folytatás az előző lapszámból) Káros hatások a gazdaságra Inflációs időszakban annak következtében, hogy a belső árak gyorsabban növekednek mint a külső árak a hazai cégek versenyképessége jelentősen csökken. A nemzeti pénznem leértékelődése olcsóbbá teszi a belföldi javakat a külföldiek számára, így növekedhet az export. Az olyan esetekben viszont mikor az exportárut import nyersanyagból készítik és az infláció valamint a nemzeti pénznem leértékelődése tartós és jelentős mértékű, az alapanyagra történő ráfordítás gyorsabban növekszik mint az exportbevétel, így a cégek minden termelési cikluson veszíthetnek. Általában véve, cégenként és a nemzetgazdaság szintjén az exportok növelésével lehet biztosítani az importok azonos volumenét a nemzeti valuta leértékelődésének függvényében. Ami a befektetéseket illeti, inflációs időszakban ezek erősen lecsökkennek. Minden befekető a befektetése után egy bizonyos hozamot vár el. Egy olyan országban ahol az infláció 40%, egy befektetés hozama minimum 50% kellene legyen. Ez az egyik oka a külföldi befektetők hiányának. Az infláció károsan érinti a hitelezést és a megtakarítási hajlandóságot. Az infláció jelentősen erodálja a banki betéteket és ezzel nem ösztönzi az ezekben történő megtakarítást. Mérsékelt infláció esetén a betétesek megtakarításai lassú eróziónak vannak kitéve. Nagy infláció esetén mivel a banki kamatok általában fixek, az inflációs ráta erősen közelítheti vagy meg is haladhatja a banki kamatot. A bankok hosszú távon igazítanak a kamatokon de ez már nem segít a kisbefezezőn. Nem beszélve arról, hogy a lej leértékelődése a hazai tapasztalatok szerint jónéhány százalékponttal meghaladhatja az inflációs rátát.(Pld. 1999-ben az infláció 54,8% a lej leértékelődése a dohával szemben 59%) Az infláció az adósoknak kedvez. Az adósok kedvező helyzetben vannak, mivel tartós infláció esetén a törlesztő részletek és a kamatok reálértékben egyre kisebb tehert jelentenek. A fogyasztók pedig tartós infláció esetén valódi értékük alatt jutnak az áruhoz, így az infláció a fogyasztásnak és az adósoknak kedvez, nem kedvez viszont a betéteseknek és hitelezőknek. Az infláció minden nemzetgazdaság destabilizáló és dezorganizáló tényezője. Szétrombolja az egyes árak közti összefüggéseket, az árak elvesztik mutató jellegüket, megnehezül illetve lehetetlenné válik bármilyen gazdaságossági és hatékonysági számítás elvégzése. Semmi sem hasonlítható össze egy inflációs ország gazdasági dinamikájában. Infláció alatt a közgazdászok legáltalánosabban az átlagos fogyasztói árszint emelkedését értik. Ez utóbbit a fogyasztói kosár segítségével mérik. A fogyasztói kosár azon javak és szolgáltatások mennyiségét mutatja melyekre egy “átlagfogyasztó” jövedelmét költi. Ezen javak és szolgáltatások árainak változását mennyiségükkel súlyozva számolják ki az átlagos fogyasztói árszint változást. A mutató feladata semmiképpen nem a személyes érintettség érzékeltetése. Mértéke egy nemzetgazdaság állapotát jellemzi inkább. (a szerk.) A gazdaság szerkezeti reformján Romániában a még mindig túlsúlyban lévő és elképesztően veszteséges illetve minden költséghatékonyságot nélkülöző állami szektor lebontását, privatizálását értjük Ez a szektor közpénzekből él, vagyis a hatékonyan termelő magánvállalatok adójából. Példa: az ARO gyár 2000 augusztusi termelése 14 autó, raktáron van 223 darab, a brassói traktorgyár 2000 augusztusi termelése 220 traktor, raktáron van 1728 db. Ezek a vállalatok valószínűleg olyan banki hitelből termelnek, raktárra, amelyet majd mint “rossz” hitelt kegyesen átvesznek a közadósságba, vagyis mindenki adósságává válnak. Ugyanazon statisztika szerint azonos létszám mellett a dolgozók fizetése hónapról hónapra növekedik. No comment. (Forrás: Capital) Cs. J. István Cél a normális együttélés Másfél hónap alatt, a Polgármesteri Hivatal Kereskedelmi és Privatizálási Osztályához, összesen 190 esetben fordultak - tájékoztatott Ilyés György főosztályvezető. Működési engedélyt 28 esetben adtak ki 15 egyéni vállalkozás, 2 családi vállalkozás, 11 módosítás egyéniről családira, vagy fordítva. A hivatal munkatársai 25 esetben kértek elsődleges beleegyezést tevékenység indítására, 32 esetben fordultak a hivatalhoz tanácsadás címén, valamint 20 esetben adtak ki üzletek megnyitásához működési engedélyt, továbbá 5 esetben váltottak ki piaci árusításra engedélyt. A hivatal szakfelügyelői 52 ellenőrzést végeztek különböző egységeknél 15 esetben bírságoltak. Legtöbb esetben azért büntettek, mert az elárusítók nem jól társították termékeiket, így erős illatot, szagot árasztó termékeket élelmiszerekkel együtt helyeztek el. A másik ok, az egységek rendje, és kiszolgálás minősége miatt bírságoltak, a szakmai képzettségük a kiszolgálóknak nem megfelelő. A szeptember 1 -jén megjelent a 99-es számú rendelet a piaci termékek és szolgáltatások kereskedelmi forgalmazásáról szól. Ez megállapítja a kereskedelmi tevékenység lebonyolítására vonatkozó általános elveket, és a piaci termékek és szolgáltatások terítését biztosító hálózat kiegyensúlyozott fejlesztésére törekszik, a szabad verseny, a fogyasztók élete, egészsége, biztonsága, és gazdasági érdekei, valamint a környezet oltalmazására vonatkozó elvek betartásával. A rendelet ötös szakasza kiemeli, hogy bármely kereskedelmi ténykedés csakis a helyi közigazgatási hatóságok előzetes engedélyezése alapján bonyolítandó le, a törvény feltételei között. A rendelet többek között kitér, az élelmiszerekkel való kereskedelmi tevékenység, és közétkeztetési tevékenység gyakorlására is. Nagyon sok olyan egység létezik a város területén, akik a Polgármesteri Hivataltól nem váltották ki az engedélyt. Nyolc esetben kaptak lakossági bejelentést, a kereskedelmi tevékenységet kifogásolták, mert a megengedettnél nagyobb volt a zajszint, zavarták a lakók nyugalmát, csendjét. Ezt a 61-es törvény szabályozza, ennek be nem tartása 120 millió lej büntetést von maga után. Ugyancsak ez a törvény vonatkozik a közrendre, a fegyelemre, ezek be nem tartása bírságot von maga után. Mint a szakfelügyelő hangsúlyozta, a cél nem a bírságolás, hanem a normális együttélés a lakosság és a vállalkozók között - tájékoztatott Ilyés György, főosztályvezető. B. J. A versenyképességről Az Antena 1 egyik tulajdonosa, Dan Voiculescu egyetemi tanár, ipar és médiamágnás könyvet írt a versenyképességről. Ebből közöl részletet az Adevarul Economic. (....) Eddig, makro és mikrogazdasági szinten arra kerestük a lehetséges válaszokat, hogy mit kell tennünk azért, hogy versenyképesek legyünk. Próbáljunk meg most arra válaszolni: mit kell tegyünk ahhoz, hogy ne legyünk versenyképesek? Pontosabban, melyek a leggyakoribb hibák, amelyeket a gazdasági versenyben résztvevő elkövet, melyek a legveszélyesebb csapdák, amelyekbe beleeshet. Az alábbi gondolatkínálat nem törekszik sem teljességre sem objektivitásra. Természetes, hogy a legnyilvánvalóbb, versenyképességet gyengítő tényező a pusztításrombolás. Ez a gazdasági élet hét alaptényezője közül hatot érint, a kreatív erőt, a technológiai ismereteket, a termelő kapacitásokat, a munkaerőt, az anyagi erőforrásokat, és a termékeket. Ehhez hasonlóan hat: a háború, a forradalom, az erőszakos cselekmények, a vagyonból való kiforgatás. A következő versenyképességet gyengítő tényező a tétlenség. Egy tétlenséggel töltött nap vagy hét egy egyén számára, egy tétlenséggel töltött hónap vagy év egy nemzet számára a legfontosabb gazdasági erőforrás az idő elvesztését, szétrombolását jelenti. Az idő annál is fontosabb, mivelhogy visszaszerezhetetlen, és nem adható át. Nemtudod kölcsönkérni, nem tudod vásárolni, nem tudod félretennitakarékolni egy megfelelőbb időpontra, nem tudod örökölni, nem tudod a bingón megnyerni, és lopni sem tudod. Az idő elvesztése nem látványos, nem fáj, nemd hat meg, de ugyanolyan hatással jár mint a pusztítás, és nagyobbal mint a vagyonból való kiforgatás, mivel magában foglalja az elveszett erőforrás viszszaszerzésének lehetetlenségét. A tétlenség igen perverz formája a hiábavaló munka. Ha az egyén vagy nép értékteremtés nélkül dolgozik, de abban az illúzióban él, hogy értéket teremt, súlyosan csalódni fog mikor munkája nem tűnik ki “leltározáskor”. Egy másik versenyképességet gyengítő tényező a képzetlenség. Hasonlóan az előbbiekhez egyaránt érinti az egyént és az országot. Ahogy a fenti esetben, ezt sem tudod kölcsönkérni, megvenni vagy akár ellopni, nem szerezhető meg csak saját erőfeszítéssel és bizonyos költségekkel, lemondással jár. Ha egy ember vagy egy nép képtelen megérteni a megfelelő időben megtett erőfeszítés kifejtésének és a költségek megfizetésének fontosságát akkor ennek igen súlyos versenyképesség hiány lesz a következménye. És ahogy az előbbi esetben, itt is megjelennek a képzettség tényező perverz, steril formái melyek hasonlóan, ha nem még jobban mérgezőek mint haa képzettség teljesen hiányozna. Ha a tanügyi rendszer olyan diplomákat bocsájt ki melyek mögül hiányzik a magasszintű, értékteremtő tudás és képesség (Tudni annyi, mint képesnek lenni Francis Bacon), akkor ez az értékek meghamisításához, társadalmi frusztrációhoz, és egy eunokoid réteg kifejlődéséhez vezet, mely képtelen magasszintű munkát kifejteni, mert rosszul volt kiképezve erre, és nem hajlandó alacsonyabb képzettséget igénylő de mégis értékteremtő munkát végezni mert azt alacsonyabb rendűnek tartja. Több ok is van ami miatt a tanügyi rendszerek szakmailag steril végzősök kibocsátását kockáztatják, de a legtipikusabb a tanügyi rendszerek alkalmazkodóképességének hiánya a társadalomban és főleg a gazdasági életben végbemenő egyre gyorsabb változásokhoz. A következő versenyképességet gyengítő tényezőt metaforikusan a cégek jóllakottságának nevezhetnék. Ez elsősorban a nagy, a piacon jól ismert, sikeres cégekre veszélyes, melyeknél az önelégültség elpuhítja a lendületüket. Ennek a jelenségnek a tünetei a következők: 1. A fogyasztó szükségleteinek, vágyainak és preferenciáinak a figyelmen kívül hagyása.Tipikusan elhanyagolják a kulturális forradalmakat és az új generációkat; 2. A vezetés lépéseinek ritualizálása (formálissá válása), például az információgyűjtés mely a versenygazdaságban alapvetően fontos lépés, egyszerű aktussá válik, anélkül, hogy értelmeznék az adatokat, vagy ha jól értelmezik a következtetéseket nem ültetik át gyakorlati lépésekké; 3. A saját vágyak összetévesztése a valósággal (angolul wishfirsl thinking), mely szélsőséges esetekben oda vezet, hogy a vezetők hinni kezdenek a cég saját propagandájának vagy üzleti reklámjának; 4. A lustaság vagy félelem, hogy a versenyképességi vizsgálatok következtetéseinek megfelelően lépjen. Ezek a vizsgálatok mindig sok bizonytalansági tényezőt hordoznak magukban, így sok vezető hajlamos abba az angol közmondásba menekülni, hogy “when in doubt, don’t” (vagyis ha választanod kell hogy cselekedj vagy sem, ne cselekedj); 5. Az egyes részlegtechnológia “forradalmak” és ezek gazdasági kihatásának fel nem ismerése; 6. Annak a képességnek a hiánya, hogy alternatív stratégiákat dolgozzon ki és azokat összehasonlítsa az alkalmazott stratégiával, vagyis a stratégiák pluralizmusáról való lemondás. A fenti tünetek közül nagyon sok egy közös okra vezethető vissza: a menedzser (vagy egy politikai vezető egy nemzet esetében) azon képességének elvesztése, hogy más nézőpontjából gondolkozzon: a fogyasztó, a versenytárs, a saját beosztott, és a különböző társadalmi kategóriák és erők szempontjából.(....) Cs. J. István " Makroszinten az országok gazdasági teljesítményét vizsgálják míg mikroszinten a vállalatokét