Udvarhely, 2014. június (1. évfolyam, 53-72. szám)
2014-06-02 / 53. szám
Napirenden MINDENNAPI Gyermeknap Június 1. nemzetközi gyermeknapként vonult be a köztudatba, Romániában 1950 óta szerepel a naptárban. Először 1920-ban ünnepelték Törökországban a gyermekek napját, 1925-ben a genfi gyermekjóléti konferencián vetették fel egy nap kijelölésének szükségességét, egy olyan napot, amelyen a gyermekek kerüljenek a figyelem középpontjába. Az interneten elérhető források szerint az ENSZ közgyűlése 1954- ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot azzal a céllal, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. A testvériség és megértés kissé megfoghatatlan fogalmak, a gyermekek jóléte viszont annál kézzelfoghatóbb, a jólét hiánya pedig annál fájóbb. Gyakran látni dokumentumfilmet, beszámolót a pakisztáni labdavarró gyermekekről, akik éhbérért naphosszat labdát készítenek. Olyan nagy lett a felháborodás világszerte - s főleg a nyugati világban - a gyermekek ily módon történő kizsákmányolása ellen, hogy újabban Európában többnyire olyan pakisztáni labdát lehet kapni, amelynek címkéjén írja, hogy nem gyermekmunkával készült. A filmekben, híradásokban szereplő kizsákmányolt, rabszolgasorsban élő pakisztáni gyermekek láttán felháborodunk, akárcsak az indiai koldusgyermekekről szóló beszámolók, vagy az életüket bemutató művészfilm láttán, s szörnyülködünk. Ugyanakkor félrefordítjuk a fejünket, mikor a Petőfi utcában kolduló gyermek nyújtja felénk a kezét, legfennebb elküldjük fürdeni. Néha viszont élelmiszert adunk neki, attól tartva, hogy felnőtt hozzátartozói nehogy elvegyék tőlük a pénzt, s italra költsék. Vagy keveset beszélünk azokról a gyerekekről, akiknek csonka családban kell felnőniük csak azért, mert egyik vagy másik szülőjük kénytelen külföldön munkát vállalni ahhoz, hogy megteremthessék a család egzisztenciáját, hogy ruházzák és taníttassák a gyermekeket. S az sem ritka, hogy a serdülők magukra maradnak itthon, esetleg egy nagymama, nagynéni vagy segítőkész szomszéd gondjaira bízva, a szülőkkel pedig csak húsvétkor és karácsonykor találkozhatnak. Pedig gyakran lenne szükségük anyai ölelésre és simogatásra vagy apai tanácsra, segítségre. Mint már említettem, Törökországban ülték meg először a gyermekek napját. Aki járt Törökországban, megtapasztalhatta, hogy ott naponta gyermeknap van, a szülők igyekeznek minél több időt tölteni a gyermekeikkel, együtt sétálnak vagy pihennek a parkban, az árusok kedveskednek a gyermekeknek, valóságos kultusza van a gyermeknek. Bárcsak nálunk is az lenne, s akkor nem ott állnánk, ahol most állunk. Ugyanis vesztesként került ki az első világháborúból Törökország is, Magyarország is egyaránt, mindkét ország területeinek jelentős részét elveszítette. De a törökök nem búsulásnak és a dicső múlton való merengésnek adták a fejüket, hanem a jövőnek kezdtek élni. Akkoriban mindkét nemzet mintegy 15 milliós lélekszámú volt. A magyarság lélekszáma nem gyarapodott, a törököké viszont ötszörösére emelkedett. A törökök megmutatták, mi a gyermeknap értelme, azt, hogy miként kell viszonyulni a gyermekekhez. Kövessük példájukat! ■ Sarany István VÁROSI GYERMEKNAP SZÉKELYUDVARHELYEN Egy napig aprók háza volt a sportcsarnok Június elsején felejthetetlen, egész napos gyermeknapi kavalkáddal kedveskedett a kicsiknek az udvarhelyi polgármesteri hivatal. A szervezők célja megvalósult: boldog gyerekek nevelésétől visszhangzott a helyi sportcsarnok. Gyerekzsivajtól volt hangos tegnap a székelyudvarhelyi sportcsarnok és környéke, itt szervezte meg ugyanis a szeszélyes időjárásra való tekintettel idén a gyermeknapot a helyi önkormányzat. A rossz idő ellenére már délelőtt akkora volt a hangulat, hogy az asztali foglalkozások irányítói a déli órákhoz közeledve egyre sűrűbben törölgették homlokukat. A sportcsarnok színpadán egymást váltották a kisebb-nagyobb tánccsoportok, modern zenére szórakoztatták a színpad előtt helyet foglaló szülőket és gyerekeket. Miközben az édesapák inkább a lelátóról szemlélték a forgatagot, az édesanyák csemetéik után szaladtak, akik körbe-körbe rohanva keresték a legjobban tetsző játékot és foglalkozást. Volt, amelyik gyereknek épp festeni támadt kedve, de aki rajzolni vagy kézimunkázni szeretett volna, annak sem kellet búslakodnia, hisz mindenki az aprónép kegyét leste. Délre hamar benépesült a sportcsarnok, a színpadon pedig egymást váltották a produkciók: az alaphangulatot az Udvarhelyszék Fúvószenekar és a baróti mazsorettek adták meg, a színpadról leszállva pedig a Madzag bábegyüttes gondoskodott a gyerekek szórakoztatásáról. És talán a felnőttekéről is, hisz ugyanolyan lelkesedéssel állta körbe minden korosztály a Magyarországról érkező gólyalábasokat, akik lovagi tornát adtak elő az érdeklődőknek. Gyereknapos autó is készült Közben kicsit kinn is megenyhült az idő, így a gyerekek a parkolóban a rájuk váró tűzoltó-, mentő-, illetve rendőrautókat is birtokba vették. A munkával kapcsolatos kérdéseket ugyan többnyire a szülők tették fel, a gyerekek is folyamatosan érdeklődtek. Szájukból többnyire a „Megnyomhatom ezt a gombot is?” kérdés hangzott el, amire a rendvédelmi és mentős képviselőktől rendre igenlő válaszokat kaptak. A gyerekek, miután már minden gombot megnyomtak és minden kart meghúztak, a szülők már minden vezetőülésben készítettek róluk fényképet, egy-egy filctollat ragadtak, és lerohanták az ebből az alkalomból kikészített, rajzfelületként szolgáló autót, melyet virágokkal, játékokkal rajzoltak tele. Benépesültek ugyanakkor a csarnok környékén felállított sátrak is, ahol az elmaradhatatlan vattacukor és kürtőskalács is szépen fogyott. Megvalósult a cél: gyermekneveléstől volt hangos a sportcsarnok FOTÓ: CSEDŐ ATTILA Az ikrek ismét fotózkodtak A tavalyi sikeren felbuzdulva a polgármesteri hivatal idén is meghirdette az ikergyerek találkozóját, melyre mint megtudtuk, előzetesen tíz testvérpár jelentkezett be. A helyszínen ugyan lassan gyűltek az ikrek, a fotózás előtt fél órával még csak páran jelentkeztek, a végén huszonhat gyerek, azaz tizenhárom testvérpár állt fel szüleivel egy közös fotó erejéig a csarnokban felállított színpadra. A közös fotó után minden gyerek névre szóló emléklapot vehetett át a szervezőktől, de az ikrek között tortát is sorsoltak. A szerencse Gál Emesére és testvérére, Botondra mosolygott. A fiatalok estig koncerteztek Az állandó programok mellett folyamatosan váltották egymást a formációk a rendezvény nagyszínpadán, a legkisebbek így késő délutánba nyúlóan élvezhették az előadásokat. Nem sokkal dél után az EmoZumba, valamint a Fortuna Dance tagjai léptek színpadra, őket pedig Gozefini bűvész váltotta, aki ismét ámulatba ejtette a kicsiket és nagyokat. A délutáni órákban két bábelőadás is szórakoztatta a nagyérdeműt, a legnagyobb érdeklődésnek azonban a sepsiszentgyörgyi Evilági Zenekar koncertje örvendett, a zenészek igencsak megmozgatták a gyerekeket. ____________• Berkeczi Zsolt berkeczi.zsolt@udvarhely.ma