Udvarhely, 2014. június (1. évfolyam, 53-72. szám)

2014-06-02 / 53. szám

Napirenden MINDENNAPI Gyermeknap J­únius 1. nemzetközi gyermeknapként vonult be a köztudatba, Romániában 1950 óta szerepel a nap­tárban. Először 1920-ban ünnepelték Törökországban a gyermekek napját, 1925-ben a genfi gyermekjóléti konferencián vetették fel egy nap kijelölésének szük­ségességét, egy olyan napot, amelyen a gyermekek kerüljenek a figyelem középpontjába. Az interneten elérhető források szerint az ENSZ közgyűlése 1954- ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot azzal a céllal, hogy meg­emlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jólé­te érdekében kifejtett küzdelemről. A testvériség és megértés kissé megfoghatatlan fogalmak, a gyermekek jóléte viszont annál kézzel­foghatóbb, a jólét hiánya pedig annál fájóbb. Gyakran látni dokumentumfilmet, beszámolót a pakisztáni labdavarró gyermekekről, akik éhbérért naphosszat labdát készítenek. Olyan nagy lett a felháborodás vi­lágszerte - s főleg a nyugati világban - a gyermekek ily módon történő kizsákmányolása ellen, hogy újab­ban Európában többnyire olyan pakisztáni labdát lehet kapni, amelynek címkéjén írja, hogy nem gyer­mekmunkával készült. A filmekben, híradásokban szereplő kizsákmá­nyolt, rabszolgasorsban élő pakisztáni gyermekek láttán felháborodunk, akárcsak az indiai koldusgyer­mekekről szóló beszámolók, vagy az életüket bemuta­tó művészfilm láttán, s szörnyülködünk. Ugyanakkor félrefordítjuk a fejünket, mikor a Petőfi utcában kol­duló gyermek nyújtja felénk a kezét, legfennebb el­küldjük fürdeni. Néha viszont élelmiszert adunk neki, attól tartva, hogy felnőtt hozzátartozói nehogy elve­gyék tőlük a pénzt, s italra költsék. Vagy keveset beszélünk azokról a gyerekekről, akiknek csonka családban kell felnőniük csak azért, mert egyik vagy másik szülőjük kénytelen külföldön munkát vállalni ahhoz, hogy megteremthessék a csa­lád egzisztenciáját, hogy ruházzák és taníttassák a gyermekeket. S az sem ritka, hogy a serdülők maguk­ra maradnak itthon, esetleg egy nagymama, nagynéni vagy segítőkész szomszéd gondjaira bízva, a szülőkkel pedig csak húsvétkor és karácsonykor találkozhatnak. Pedig gyakran lenne szükségük anyai ölelésre és simo­­gatásra vagy apai tanácsra, segítségre. Mint már említettem, Törökországban ülték meg először a gyermekek napját. Aki járt Törökországban, megtapasztalhatta, hogy ott naponta gyermeknap van, a szülők igyekeznek minél több időt tölteni a gyermekeikkel, együtt sétálnak vagy pihennek a park­ban, az árusok kedveskednek a gyermekeknek, való­ságos kultusza van a gyermeknek. Bárcsak nálunk is az lenne, s akkor nem ott állnánk, ahol most állunk. Ugyanis vesztesként került ki az első világháborúból Törökország is, Magyarország is egyaránt, mindkét ország területeinek jelentős részét elveszítette. De a törökök nem búsulásnak és a dicső múlton való me­rengésnek adták a fejüket, hanem a jövőnek kezdtek élni. Akkoriban mindkét nemzet mintegy 15 milliós lélekszámú volt. A magyarság lélekszáma nem gya­rapodott, a törököké viszont ötszörösére emelkedett. A törökök megmutatták, mi a gyermeknap értel­me, azt, hogy miként kell viszonyulni a gyermekekhez. Kövessük példájukat! ■ Sarany István VÁROSI GYERMEKNAP SZÉKELYUDVARHELYEN Egy napig aprók háza volt a sportcsarnok Június elsején felejt­hetetlen, egész napos gyermeknapi kaval­­káddal kedveskedett a kicsiknek az udvarhe­lyi polgármesteri hiva­tal. A szervezők célja megvalósult: boldog gyerekek nevelésétől visszhangzott a helyi sportcsarnok. G­yerekzsivajtól volt han­gos tegnap a székely­udvarhelyi sportcsarnok és környéke, itt szervezte meg ugyanis a szeszélyes időjá­rásra való tekintettel idén a gyermeknapot a helyi ön­­kormányzat. A rossz idő ellenére már délelőtt akko­ra volt a hangulat, hogy az asztali foglalkozások irányí­tói a déli órákhoz közeledve egyre sűrűbben törölgették homlokukat. A sportcsarnok színpadán egymást váltot­ták a kisebb-nagyobb tánc­csoportok, modern zenére szórakoztatták a színpad előtt helyet foglaló szülőket és gyerekeket. Miközben az édesapák inkább a lelátóról szemlélték a forgatagot, az édesanyák csemetéik után szaladtak, akik körbe-körbe rohanva keresték a legjob­ban tetsző játékot és foglal­kozást. Volt, amelyik gye­reknek épp festeni támadt kedve, de aki rajzolni vagy kézimunkázni szeretett vol­na, annak sem kellet bús­lakodnia, hisz mindenki az aprónép kegyét leste. Délre hamar benépesült a sportcsarnok, a színpadon pe­dig egymást váltották a pro­dukciók: az alaphangulatot az Udvarhelyszék Fúvószenekar és a baróti mazsorettek adták meg, a színpadról leszállva pedig a Madzag bábegyüttes gondoskodott a gyerekek szórakoztatásáról. És ta­lán a felnőttekéről is, hisz ugyanolyan lelkesedéssel áll­ta körbe minden korosztály a Magyarországról érkező gólyalábasokat, akik lovagi tornát adtak elő az érdeklő­dőknek. Gyereknapos autó is készült Közben kicsit kinn is meg­enyhült az idő, így a gyerekek a parkolóban a rájuk váró tűz­oltó-, mentő-, illetve rendőr­autókat is birtokba vették. A munkával kapcsolatos kér­déseket ugyan többnyire a szülők tették fel, a gyerekek is folyamatosan érdeklődtek. Szájukból többnyire a „Meg­nyomhatom ezt a gombot is?” kérdés hangzott el, amire a rendvédelmi és mentős kép­viselőktől rendre igenlő vá­laszokat kaptak. A gyerekek, miután már minden gombot megnyomtak és minden kart meghúztak, a szülők már min­den vezetőülésben készítettek róluk fényképet, egy-egy filc­tollat ragadtak, és lerohanták az ebből az alkalomból kiké­szített, rajzfelületként szol­gáló autót, melyet virágok­kal, játékokkal rajzoltak tele. Benépesültek ugyanakkor a csarnok környékén felállított sátrak is, ahol az elmaradha­tatlan vattacukor és kürtőska­­lács is szépen fogyott. Megvalósult a cél: gyermekneveléstől volt hangos a sportcsarnok FOTÓ: CSEDŐ ATTILA Az ikrek ismét fotózkodtak A tavalyi sikeren felbuz­dulva a polgármesteri hivatal idén is meghirdette az iker­gyerek találkozóját, melyre mint megtudtuk, előzetesen tíz testvérpár jelentkezett be. A helyszínen ugyan las­san gyűltek az ikrek, a fotó­zás előtt fél órával még csak páran jelentkeztek, a végén huszonhat gyerek, azaz ti­zenhárom testvérpár állt fel szüleivel egy közös fotó ere­jéig a csarnokban felállított színpadra. A közös fotó után minden gyerek névre szóló emléklapot vehetett át a szer­vezőktől, de az ikrek között tortát is sorsoltak. A szeren­cse Gál Emesére és testvérére, Botondra mosolygott. A fiatalok estig koncerteztek Az állandó programok mellett folyamatosan váltot­ták egymást a formációk a rendezvény nagyszínpadán, a legkisebbek így késő dél­utánba nyúlóan élvezhették az előadásokat. Nem sokkal dél után az EmoZumba, vala­mint a Fortuna Dance tagjai léptek színpadra, őket pedig Gozefini bűvész váltotta, aki ismét ámulatba ejtet­te a kicsiket és nagyokat. A délutáni órákban két báb­előadás is szórakoztatta a nagyérdeműt, a legnagyobb érdeklődésnek azonban a sepsiszentgyörgyi Evilági Zenekar koncertje örven­dett, a zenészek igencsak megmozgatták a gyerekeket. ____________• Berkeczi Zsolt berkeczi.zsolt@udvarhely.ma

Next