Udvarhely, 2014. július (1. évfolyam, 73-95. szám)
2014-07-01 / 73. szám
Napirenden. MINDENNAPI A felértékelődött fénykép . Vannak fényképek, amelyek egyik pillanatról a má- V síkra értékelődnek fel, annak függvényében, hogy valamilyen - legtöbbször szomorú - változást következik be azzal kapcsolatosan, akit vagy amit ábrázolnak. Nem családi fotóalbumokra, személyes dolgokra gondolok, hanem olyanokra, amelyek széles tömegeket érintenek. Életemnek első ilyen esete valamikor gyerekkoromban történt, amikor egy régi képeslap került a kezembe, és megpillantottam rajta Brassó egykori belvárosi református templomát, szülővárosom egyik ékességét. A proletár diktatúra idején, 1963-ban „a demokrácia és a dolgozó nép érdekében" bontották le mindössze három nap alatt. Annyira szúrta a szemüket, hogy nem bírták tovább nézni. Mindez persze születésem előtt történt, így nem kapcsolódhatott személyes élmény az Alpár Ignác műépítész által megálmodott templomhoz, csak furcsa volt számomra, hogy olyasmit látok, amire belvárosi sétáim során sosem bukkantam rá. Valószínűleg az élőben sohasem látott szépsége miatt nem tudom azóta sem kiverni a fejemből... A második fénykép a nyolcvanas évek közepén készült, amikor lázadó, forrófejű ifjoncként bátorságomat (vakmerőségemet) bizonyítandó egy nyaktörő mutatványt szemléltetve, felmásztam a bálványosi vár egyetlen, még álló csonka tornyára, és odafenn a magasban látványosan megpengettem a léggitárt. Nem sokkal később (talán a 86-os földrengés következtében) a csonkatorony több méterrel lett még csonkább, ugyanazt a fotót ma már lehetetlenség lenne reprodukálni. Tegnap kaptam a szomorú hírt, mely futótűzként terjedt szét a Facebookon: vasárnap kora délután leomlott a bözödújfalusi templom tornya. A legkevésbé sem szeretném minimalizálni vagy picivel is csökkenteni a Cenk alatti templom vagy a bálványosi vár pusztítása/ pusztulása okozta kár nagyságát, de az a helyzet, hogy a bözödi tó - amúgy szomorú emlékű - látványosságának megvolt a maga sajátos egzotikuma, egyedisége, ha úgy tetszik különcsége. Lerombolt templomok, elpusztult erődítményekről sokat lehetne beszélni egész Erdély területén, jócskán vannak árulkodó nyomok (pár hete a bágyi várhegy oldalában is ezeket vadásztam) de egy vízből kiálló templomtorony még a maga menthetetlenül romos állapotával is nem mindennapi kuriózumnak számított. Ráadásul számomra nagyon későre, mondhatni szinte az utolsó pillanatban sikerült összehozni a személyes ismerkedést: tavaly, a kőrispataki Szalmakalap Fesztivál ideje alatt jött az ötlet, hogy ha már odáig eljutottam, hadd lépjem át a megyehatárt is, és végre saját szememmel vegyem szemügyre a Kárpátok Géniuszának ötletéből származó véletlenszerű látványosságot. Úgy tudom sokan szívesen pózoltak a tópartnak annak a részén, pár méterre a vízből kiálló templomtoronytól. Halálos ítéletét rég megírták, de a végrehajtásra nem volt határidő szabva. Nézem a fotót, és tudom, hogy még egy ilyen nem fog készülni. Igaz ugyan, hogy ha kedvem szottyan bármikor „odaphotoshoppolhatom" a templomot, de ezzel az erővel akár a WTC épületének árnyékában is áztathatom lábam a bözödi tóban, opcionálisan a toronyba fúródó repülőgéppel. De ez, úgy vélem, kegyeletsértésnek minősülne. A bözödi templomtorony önmagáért beszélt. Nem kellett túl sokat érteni az építészethez, hogy ki lehessen következtetni, hajdanán ott egy magyar falu fűtött. A helyszínen járva továbbra is tudni lehet, hogy ott egy falu állt. Ja, hogy az történetesen magyar falu volt? Erről már csak az írott dolgok tudnának többet mondani. Vagy egy régi, felértékelődött fénykép... • Szász Csaba VARÁZSTÁBOR KICSIKNEK Az egyszerű pontvonaltól a fényképészetig Kezdetét vette Radicsfalván a Varázsecset kicsiknek című művészeti alkotótábor, amelyen a gyerekek a rajz, a szobrászat, a festészet, és a fényképészet alapjaiba kapnak betekintést. A két részes tábort a Varázsecset Művészeti Tanoda és a Kováts István Fotóarchívum Egyesület szervezi: ezen a héten a művészeti alapokra oktatnak, jövő héten pedig a fényképészetére. Az alkotótábort egy kiállítással zárják jövő héten. A Varázstábor kicsiknek a Varázsecset Művészeti Tanoda egyféle nyári meghosszabbítása. Jakab Hunor, a tábor ötletgazdája elmondta, hogy a tanoda diákjai mellett néhány új tanuló is jelentkezett. Egy hétig alkotnak: a rajz alapjaival ismerkednek a gyerekek, tegnap a vizuális elemekkel játszadoztak, ma a ponttal-vonallal, emellett a színelméletet gyakorolják, játékokkal tarkítva. Művészettörténetet is csempésznek a tananyag közé, minden téma kapcsolódik egy adott korszakhoz. A táborban jelenleg 12 gyerek vesz részt. - A Varázsecset októberben indult. Kis létszámmal dolgozunk, ez is volt a célunk. Nem akarjuk, hogy a menynyiség úgymond a minőség rovására menjen. A nagyobb gyerekeken már nagyon jól látszik a fejlődés, ezt ők is érzik magukon. Már nem kell unszolni őket, szabadidejükben is jönnek alkotni. Antal Lóránt jóvoltából, úgy néz ki, kapunk egy helyiséget a Szabad Európa Kávéházban a II. Rákóczi Ferenc utcában azoknak, akik nehezen tudják Radicsfalvát megközelíteni - részletezte Jakab Hunor. A Varázsecset Művészeti Tanoda helyszínén a fények, árnyékok, színek, formák legfontosabb tudnivalóival ismerkednek meg a gyerekek, a Kováts Fényképészetnél pedig a hagyományos fényképek készítését, kidolgozását tanítják. Két csapatra osztották a gyerekeket, hogy a versenyszellem is ösztönözze őket az egyre színvonalasabb alkotásokra. Kováts Szidónia az egyesület részéről elmondta, hogy a gyerekek megismerkednek a régi képek, a lyukkamera, mozgóképek (zoetrop), síkfilmek létrehozásával. Maguk a gyerekek fognak fényképezni, majd előhívni azt. Betekintést nyernek úgy a sötétkamrában való képszerkesztés, mind a modern technológiákkal való képalkotás folyamataiba is. A Varázstábor befejezéseként jövő hétvégén egy kiállítás nyílik a Kováts Fényképészet udvarán, a tűzfalra felkerülnek a gyerekek által készített legszebb fényképek és alkotások. Ekkor adják át a gyerekeknek a diplomákat is. ____________• Antalfi József antalfi.jozsef@udvarhely.ma FOTÓ: KOVÁTS FÉNYKÉPÉSZET