Udvarhely, 2015. augusztus (2. évfolyam, 345-365. szám)
2015-08-03 / 345. szám
Napirenden MINDENNAPI Háromból kettő időnként fel-felbukkan a téma, ám fontosságához képest viszonylag keveset beszélünk róla. Pedig tudjuk jól: fogy a székely. A kivándorlás miatt folyamatos népességcsökkenésnek, a lakosság elöregedésének vagyunk tanúi, s bár az országos átlaghoz képest állítólag jól állunk, egyre elszomorítóbbak Hargita megye demográfiai mutatói. A hírek rendszerint itthonmaradásról, itthoni munkahelyteremtésről, lehetőségekről szólnak, s ez így is van rendjén, minek olaj a tűzre, így is elegen veszik nyakukba a nagyvilágot, csak az elmúlt öt évben huszonkét ismerősöm tette át székhelyét Angliába, s többségüknek esze ágában sincs hazajönni, itthon kamatoztatni a kint megszerzett tudást, megspórolt pénzt. A probléma megkerülhetetlen, így fölösleges a struccpolitikát választani, egészen biztosan nem vezet az sem sehová. A kérdés újra napirenden van, hiszen egy, az elmúlt tíz évre kiterjedő tanulmány készült, s jelent meg a sajtóban, mely a megyei statisztikai hivatal, az országos közegészségügyi intézet statisztikai központja, valamint a megyei közegészségügyi igazgatóság adatait dolgozza fel. Hargita megyének - tavalyi adatok szerint - 334 ezer lakója van, miközben egy évtizede még meghaladta a 340 ezret: az elmúlt tíz évben hétezerrel csökkent a megye népessége. Sokan vidéken keresnek boldogulást, ám a tanulmány nem mellékesen megemlíti azt is, hogy falvakon nagyobb a csecsemőhalandóság, rossz a közművesítés, az elhalálozások száma jócskán meghaladja a születésekét. Még egy beszédes adat: a vezetékes ivóvízhálózat a falvak mindössze közel 19 százalékában elérhető. Beszélhetünk falvaink „benépesüléséről”, a fiatalok örvendetes kiköltözéséről, ám meglehet, hogy a vidéki életet sokan kényszerből választják: a megörökölt nagyszülői ház nyújt hajlékot annak, aki egy élet munkája során sem tudna bár egy kétszobás tömbházat venni magának városon, ahová munkahelye révén viszont továbbra is kénytelen-kelletlen kötődik. A tanulmány több egészen elképesztő dologra is rávilágít: például arra, hogy eltűntnek hitt betegségek ütik fel újra és újra fejüket megyénkben, nálunk például az országos átlagnál háromszor gyakoribb a tripper előfordulása, s szifiliszt is gyakrabban diagnosztizálnak felénk, mint máshol. Ezek szerint vagy édeskevés, vagy nem kellőképpen hatékony az ifjúság szexuális életre való nevelése az iskolákban, s a témán érdemes még jobban elgondolkodni, ha egy lesújtó adattal toldjuk meg a fentieket: a jelentésben ugyan nem szerepel ez az adat, de Tar Gyöngyi, a jelentést készítő megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője a Székelyhonnak elmondta: Hargita megyében három terhességből kettő abortusszal végződik! Háromból két életet eldobnak, s ha a folyamatot nem sikerül megállítani, ennek közép- és hosszútávon lesznek csak igazán negatív hatásai - a születések száma így is megállíthatatlanul csökken 2006 óta... S még egy utolsó, kedélyborzoló adat: csecsemőhalandóság tekintetében is rosszabbul áll megyénk az országos átlagnál, tavaly ezer újszülöttből harminc halt meg. Szóval összetett kérdés az itthonmaradás, a gyarapodás, de egyelőre sajnos úgy fest, kevés feltétel adott ahhoz, hogy szülőföldjén boldoguljon egy fiatal pár: rossz az infrastruktúra, csapnivaló az egészségügyi ellátás, hogy csak a tanulmányban említett hátráltató tényezőket említsük - a gazdasági kérdések külön tanulmányt érdemelnének... Valakinek meg kellene húzni végre a vészharangot, hiszen ezek a jelenségek komoly szociális problémákat okoznak hamarosan - az elvándorlás, fogyás mellett arra is érdemes figyelni, hogy egyszerűen nem lesz, aki majd kitermelje a nyugdíjunkat. Gyógyír, recept nincs a gondok orvoslására, azaz van, csak azok nem rajtunk múlnak, nem tőlünk függnek. Mi csupán annyit tehetünk, hogy nem csak hogyan valósítsuk meg önmagunkat, hogyan legyünk sikeresek, hogyan szerezzünk még több pénzt típusú útikalauzokat olvasunk, hanem felkészítjük a pár-kapcsolatra, az együttélésre, a családi életre és gyermeknevelésre utódainkat, s ha még nincs trónörökös, akkor tudatosan vállalunk, ha fene fenét eszik, akkor is... Tudom, könnyű ezt mondani, de ez az egyetlen kitörési lehetőség. Talán eljön majd egyszer a 3/0 is... ■ Jakab Árpád JÖVŐBEN IS FOLYTATÓDNAK A KUTATÁSOK A gyereksírokra koncentráltak az antropológusok Végéhez ért a kanadai Archaeotek és a Haáz Rezső Múzeum közös projektjének idei szakasza: a kutatómunkát végző diákok zárásként péntek délelőtt számoltak be eredményeikről a városi könyvtárban. Az idei kutatások nagy érdeme, hogy sikerült lezárni a bögözi csontanyag vizsgálatát. Jövőben arcrekonstrukciót is végeznek. Nyárádi Zsolt régész, a projekt vezetője az elmúlt hetek eredményeit összegezte lapunknak. Az a csoport, amely pénteken mutatta be a kutatásainak eredményeit, kizárólagosan gyereksírokat vizsgált. A leletanyag a bögözi, a telekfalvi és máréfalvi sírokból került elő. Nyárádi szerint ez egy érdekes válfaja az antropológiának, mivel gyerekcsontokat igencsak ritkán vizsgálnak: nem lehet megállapítani a nemüket, de a betegségeket annál inkább tudják vizsgálni. Az előadásokon elhangzott, hogy sok gyerek olyan betegségekben szenvedett, mint a csontrák, szifilisz, TBC, vagy csontritkulás. Ezek a betegségek jelen voltak a mindennapjaikban. Ami igazán meglepő: teljesen hiányoznak a csonttörések, úgy a gyerekeknél, mind a felnőtteknél. Harci sérülések a felnőtteknél gyakoriak kellett volna legyenek. „A sírok kora 600-700 periódust ölel fel. Izgalmas, hogy ennyi fajta betegséget lehet felfedezni a csontokon, de nincsenek rajtuk törések. Ez arra utalhat, hogy a gyerekek nem lovagoltak, nem végeztek olyan tevékenységet, amely a töréshez vezethet. Szintén érdekes, hogy a skorbut és a csontritkulás szintén számos csonton kimutatható. Találtak egy olyan temetkezési helyet is, ahol a lepra nyomai is kimutathatóak voltak” - részletezte a projektvezető. Nyárádi külön kiemelte, hogy 2015 igazán nagy sikere a bögözi csontanyag vizsgálatának a lezárásában rejlik: több mint 300 temetkezést vizsgáltak meg az elmúlt két évben. Ezeknek az előzetes feldolgozása megtörtént, a kutatócsoport télen kerül vissza az egyetemre, megírják a szakelemzéseiket. Az eredményeket kiadványokban teszik közzé, ezáltal kerül fel a tudomány világtérképére Székelyföld. Jövőben bővül a kutatási kör, olyan szakágak is előkerülnek, mint az arcrekonstrukció. Az egyik csoport csak ezzel fog foglalkozni, ezáltal megláthatjuk, hogyan néztek ki 6-700 évvel ezelőtt az emberek. ________________• Antalfi József antal fi.jozsef@udvarhely.ma Beszámoltak. Több mint háromszáz temetkezést vizsgáltak meg az elmúlt két évben FOTÓ: LŐRINCZ CSABA