Udvarhely, 2015. augusztus (2. évfolyam, 345-365. szám)

2015-08-03 / 345. szám

Napirenden MINDENNAPI Háromból kettő i­­dőnként fel-felbukkan a téma, ám fontosságához képest viszonylag keveset beszélünk róla. Pedig tud­juk jól: fogy a székely. A kivándorlás miatt folyamatos népességcsökkenésnek, a lakosság elöregedésének va­gyunk tanúi, s bár az országos átlaghoz képest állító­lag jól állunk, egyre elszomorítóbbak Hargita megye demográfiai mutatói. A hírek rendszerint itthonmaradásról, itthoni munkahelyteremtésről, lehetőségekről szólnak, s ez így is van rendjén, minek olaj a tűzre, így is elegen ve­szik nyakukba a nagyvilágot, csak az elmúlt öt évben huszonkét ismerősöm tette át székhelyét Angliába, s többségüknek esze ágában sincs hazajönni, itthon kamatoztatni a kint megszerzett tudást, megspórolt pénzt. A probléma megkerülhetetlen, így fölösleges a struccpolitikát választani, egészen biztosan nem ve­zet az sem sehová. A kérdés újra napirenden van, hiszen egy, az el­múlt tíz évre kiterjedő tanulmány készült, s jelent meg a sajtóban, mely a megyei statisztikai hivatal, az országos közegészségügyi intézet statisztikai köz­pontja, valamint a megyei közegészségügyi igazgató­ság adatait dolgozza fel. Hargita megyének - tavalyi adatok szerint - 334 ezer lakója van, miközben egy évtizede még megha­ladta a 340 ezret: az elmúlt tíz évben hétezerrel csök­kent a megye népessége. Sokan vidéken keresnek bol­dogulást, ám a tanulmány nem mellékesen megemlíti azt is, hogy falvakon nagyobb a csecsemőhalandóság, rossz a közművesítés, az elhalálozások száma jócskán meghaladja a születésekét. Még egy beszédes adat: a vezetékes ivóvízhálózat a falvak mindössze közel 19 százalékában elérhető. Beszélhetünk falvaink „bené­pesüléséről”, a fiatalok örvendetes kiköltözéséről, ám meglehet, hogy a vidéki életet sokan kényszerből vá­lasztják: a megörökölt nagyszülői ház nyújt hajlékot annak, aki egy élet munkája során sem tudna bár egy kétszobás tömbházat venni magának városon, ahová munkahelye révén viszont továbbra is kénytelen-kel­letlen kötődik. A tanulmány több egészen elképesztő dologra is rávilágít: például arra, hogy eltűntnek hitt betegségek ütik fel újra és újra fejüket megyénkben, nálunk példá­ul az országos átlagnál háromszor gyakoribb a tripper előfordulása, s szifiliszt is gyakrabban diagnosztizál­nak felénk, mint máshol. Ezek szerint vagy édeskevés, vagy nem kellőképpen hatékony az ifjúság szexuális életre való nevelése az iskolákban, s a témán érdemes még jobban elgondolkodni, ha egy lesújtó adattal told­juk meg a fentieket: a jelentésben ugyan nem szerepel ez az adat, de Tar Gyöngyi, a jelentést készítő megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője a Székelyhon­nak elmondta: Hargita megyében három terhesség­ből kettő abortusszal végződik! Háromból két életet eldobnak, s ha a folyamatot nem sikerül megállítani, ennek közép- és hosszútávon lesznek csak igazán ne­gatív hatásai - a születések száma így is megállítha­tatlanul csökken 2006 óta... S még egy utolsó, kedélyborzoló adat: csecsemőha­landóság tekintetében is rosszabbul áll megyénk az országos átlagnál, tavaly ezer újszülöttből harminc halt meg. Szóval összetett kérdés az itthonmaradás, a gyara­podás, de egyelőre sajnos úgy fest, kevés feltétel adott ahhoz, hogy szülőföldjén boldoguljon egy fiatal pár: rossz az infrastruktúra, csapnivaló az egészségügyi ellátás, hogy csak a tanulmányban említett hátrálta­tó tényezőket említsük - a gazdasági kérdések külön tanulmányt érdemelnének... Valakinek meg kellene húzni végre a vészharangot, hiszen ezek a jelenségek komoly szociális problémákat okoznak hamarosan - az elvándorlás, fogyás mellett arra is érdemes figyelni, hogy egyszerűen nem lesz, aki majd kitermelje a nyugdíjunkat. Gyógyír, recept nincs a gondok orvoslására, azaz van, csak azok nem rajtunk múlnak, nem tőlünk függ­nek. Mi csupán annyit tehetünk, hogy nem csak ho­gyan valósítsuk meg önmagunkat, hogyan legyünk sikeresek, hogyan szerezzünk még több pénzt típusú útikalauzokat olvasunk, hanem felkészítjük a pár-­­­kapcsolatra, az együttélésre, a családi életre és gyer­meknevelésre utódainkat, s ha még nincs trónörökös, akkor tudatosan vállalunk, ha fene fenét eszik, akkor is... Tudom, könnyű ezt mondani, de ez az egyetlen kitörési lehető­ség. Talán eljön majd egyszer a 3/0 is... ■ Jakab Árpád JÖVŐBEN IS FOLYTATÓDNAK A KUTATÁSOK A gyereksírokra koncentráltak az antropológusok Végéhez ért a kanadai Archaeotek és a Haáz Rezső Múzeum közös projektjének idei sza­kasza: a kutatómunkát végző diákok zárásként péntek délelőtt számol­tak be eredményeikről a városi könyvtárban. Az idei kutatások nagy érdeme, hogy sike­rült lezárni a bögözi csontanyag vizsgálatát. Jövőben arcrekonst­rukciót is végeznek. N­yárádi Zsolt régész, a pro­jekt vezetője az elmúlt hetek eredményeit összegez­te lapunknak. Az a csoport, amely pénteken mutatta be a kutatásainak eredményeit, kizárólagosan gyereksírokat vizsgált. A leletanyag a bögözi, a telekfalvi és máréfalvi sírok­ból került elő. Nyárádi szerint ez egy érdekes válfaja az antro­pológiának, mivel gyerekcson­tokat igencsak ritkán vizsgál­nak: nem lehet megállapítani a nemüket, de a betegségeket annál inkább tudják vizsgálni. Az előadásokon elhangzott, hogy sok gyerek olyan beteg­ségekben szenvedett, mint a csontrák, szifilisz, TBC, vagy csontritkulás. Ezek a betegsé­gek jelen voltak a mindennap­jaikban. Ami igazán meglepő: teljesen hiányoznak a csonttö­rések, úgy a gyerekeknél, mind a felnőtteknél. Harci sérülések a felnőtteknél gyakoriak kel­lett volna legyenek. „A sírok kora 600-700 periódust ölel fel. Izgalmas, hogy ennyi fajta betegséget lehet felfedezni a csontokon, de nincsenek rajtuk törések. Ez arra utalhat, hogy a gyerekek nem lovagoltak, nem végeztek olyan tevékenységet, amely a töréshez vezethet. Szintén érdekes, hogy a skor­­but és a csontritkulás szintén számos csonton kimutatható. Találtak egy olyan temetkezési helyet is, ahol a lepra nyomai is kimutathatóak voltak” - részle­tezte a projektvezető. Nyárádi külön kiemelte, hogy 2015 igazán nagy sikere a bögözi csontanyag vizsgálatának a le­zárásában rejlik: több mint 300 temetkezést vizsgáltak meg az elmúlt két évben. Ezeknek az előzetes feldolgozása megtör­tént, a kutatócsoport télen ke­rül vissza az egyetemre, meg­írják a szakelemzéseiket. Az eredményeket kiadványokban teszik közzé, ezáltal kerül fel a tudomány világtérképére Szé­kelyföld. Jövőben bővül a kutatási kör, olyan szakágak is előke­rülnek, mint az arcrekonst­rukció. Az egyik csoport csak ezzel fog foglalkozni, ezáltal megláthatjuk, hogyan néztek ki 6-700 évvel ezelőtt az em­berek. ________________• Antalfi József antal fi.jozsef@udvarhely.ma Beszámoltak. Több mint háromszáz temetkezést vizsgáltak meg az elmúlt két évben FOTÓ: LŐRINCZ CSABA

Next