Udvarhely, 2015. november (2. évfolyam, 410-429. szám)

2015-11-02 / 410. szám

Napirenden. MINDENNAPI Sajtó, szabadság B­evallom, csipetnyi sóval kezelem a különböző „szakmai” szervezetek időről időre fel-felbukkanó, a sajtó helyzetét taglaló jelentését. Freedom House, ActiveWatch, Committee to Protect Journalists, hogy csak néhány olyant említsek közülük, amelyekkel már valószínűleg találkoztak a híradások során. Ezek rend­szerint „részlegesen szabad sajtóról” írnak, időnként elmarasztalnak egy-egy célkeresztbe vett országot. Magyarországnak nem csak a nem túl acélos fociválo­gatottja szerepel a világranglista középmezőnyében, a sajtószabadság világranglistáján (tényleg van ilyen) is csupán a hetvenegyedik. Még szerencse, hogy foci­ban gyengébben állnak az Eb-pótselejtezőn a magya­rokkal meccselő norvégok, mint sajtószabadságban, utóbbiban ugyanis toronymagasan vezetik a mezőnyt - legalábbis a sajtószabadságért aggódó szervezetek szerint, én nem követem annyira a norvég médiát, bár azt tudom, hogy nevéből ítélve tavaly egy nem kimon­dottan viking felmenőkkel rendelkező tollforgató kap­ta az év újságírója díjat a fjordok országában. A statisztikusoknak és szurkolóknak jelentem, sajtószabadságban a románok mögöttünk vannak, csupán a nyolcvannegyedikek, tizenhárom hellyel vannak lemaradva Magyarország mögött, amit az Orbán-kormány és a migránskérdés miatt illik időn­ként lehúzni a budin, világgá kürtölni, hogy sérül a sajtószabadság, a demokrácia, veszélyben a zsidók, a főemlősök, a büfések, a revizorok, ja, s el ne felejt­sem, a „mások” jogai, ráadásul meg sem emlékeztek a szülészeti erőszak elleni küzdelem világnapjáról (van ilyen, esküszöm, minap „ünnepelték”). Na de vissza a szabad sajtót őrző-védő szerveze­tekhez: naná, hogy nem mondhatják azt, idén minden a legnagyobb rendben, megjelent ugyan egy-két, picit cenzúrázottnak tűnő mínuszos hír Eritreában és Viet­námban, Kína viszont kezdi összekapni magát, s Kuba is szépen araszol felfelé azon az ominózus világrang­listán. Úgy vannak, mint a stadionokban a rassziz­mus kiszorításáért dolgozó szervezet amúgy névtelen munkatársai: egy óvatlan mozdulattal inkább banánt dobnak a pályára a 86. percben, ha addig nem történik semmi, videóra vesznek maroknyi büdösdláhozót, az­tán jelentik az esetet, s így máris van létjogosultsága, értelme munkájuknak. A sajtószabadságért „küzdő” szervezetek külön­böző érdekek összefonódása mentén legalább annyit hazudnak, mint a sajtó nagy része. Ne dugjuk fejün­ket a homokba: a független sajtó manapság ritkaság­­számba megy: hatalmi ágak, politikusok, maffiózó típusú gazdasági érdekcsoportok vezetik, a velük pac­kázó szerkesztőségeket könnyedén sarokba szorítják, a megélhetés, a lenni vagy nem lenni mezsgyéjén egyensúlyozó, kiszolgáltatott újságírókat egykettőre megfélemlítik. Virágzik az öncenzúra: a ma újságírója saját cikkeit cenzúrázza, hiszen tudja, meddig mehet el, hol a határ, s hiába játszanak néhányan független sajtómunkást, a tulajdonostól - aki a maga részéről minden bizonnyal benne van egy-két gyanús ügylet­ben, vagy éppen a múltja miatt lehet bármikor meg­szorítani a tökeit - soha senki nem lehet független, különösen nem egy korrupt országban, ahol komoly hagyománya van annak, hogyan kell egykettőre a földdel egyenlővé tenni az ellenállás falát. Szóval ne folytassunk struccpolitikát, hívjuk fel a figyelmet, ahol még fel szabad hívni ilyesmire a figyel­met: lassan kezd szétfoszlani a rendszerváltás talán legnagyobb eredménye. És azt se feledjük: javarészt ettől függ a demokratikus társadalmi berendezke­dés. ■ Jakab Árpád GYÜMÖLCSÖZŐ VOLT A KINCSKERESŐ TEKERÉS „Éljen a gyümölcs és éljen az út! Jó volt!" A címben szereplő idézet Péterék csapatá­tól származik, ezzel a szívet melengető beve­zetéssel: Hihetetlen jól éreztük magunkat! Alig várjuk a következőt! A 78 résztvevő és a 20 szervező mind hason­lóképpen nyilatkozott, és vigyorogva áldja jó szerencséjét, hogy ok­tóber utolsó verőfényes napját nem a tévé előtt gubbasztva, hanem a város környéki Gyü­mölcsút felfedezésével töltötte. A­z újságíró is ember, főleg, ha teker és még csak tisz­teletbeli szektor. Éppen ezért nehéz objektívnek maradnia egy olyan rendkívül sikeres rendezvénnyel kapcsolat­ban, amelyen nem csak külső szemlélőként, esetleg résztve­vőként, de már szervezőként is tevékenykedett, és a fenti idézethez hasonló visszacsa­tolások tucatjaiból szemezget­het. Október 31-én, szomba­ton ugyanis majdnem százan voltunk, akik együtt örül­hettünk a simogatóan meleg napsütésnek, a sárga-rézszínű pompában domborító tájnak és a kincskeresés kalandjai­nak. Felfedezésre váró kincs­ből pedig volt bőven. Nem csak a lenyűgöző őszi táj, vagy az együttkerekezés élménye várt a résztvevőkre, de a Gyü­mölcsűt rejtett értékeinek megtalálása is. Tematikus zöld útvonalon tekertek A szombati bicajos rendez­vény indulói lehettek az elsők, akik szervezett keretek között karikázhattak a már 90 ton­on és 15 településen átvezető Udvarhelyszéki Gyümölcsút új, 11 km-es szakaszán, amely Udvarhely környékének szép­ségeit hivatott bemutatni. A bringatúra a város Szejke felöli végéből indult, majd gyönyörű dimbes-dombos te­rületeken, gyümölcsösök men­tén kanyargott tova, hogy a 26 csapatnyi tekergő Lengyel­­falvát is megcsodálva végül Farcádon falhassa fel a jól meg­érdemelt bográcsos pityókato­­kányt. Az utat talányos, vers­be szedett leírás, furfangos feladatok és térkép is mutatta, de természetesen így is volt el­tévedés (és nyilván defekt is), ahogy az minden tisztességes bringatúrán alap. Kerekezés közben a kincs­keresők nemcsak a természe­ti szépségeken ámuldozhat­tak, de megismerkedhettek a helyi kulturális értékekkel, hagyományokkal is. A fifikás feladványok és az útleírás se­gítségével felfedezhették az Orbán-kúria, a míves székely kapuk, a mérlegház és a farcádi templom titkait, de még egy lokális kocsmai históriába is betekintést nyerhettek. Az élmények kitárgyalása és a finom bogrács elpusztítá­sa után minden csapat kapott meglepetéscsomagot is, amibe stílszerűen helyi vonatkozású finomságok (sajt, méz, men­tatea, Csetlik nápolyi, stb.) és szellemi termékek (Legendá­­riumos DVD, térkép, stb.) ke­rültek, amiket aztán a résztve­vők testvériesen és ügyesen el is osztottak egymás között. Miért a természet? Az izgalmas kincskereső bringázás ötlete egyébként a gyümölcsutasok (gyümölcsut. ro), a Why nat? szervezet tagjainak fejéből pattant ki, akik játékos, sportos formá­ban szeretnék bemutatni Udvarhelyszék rejtett környe­zeti értékeit, kulturális hagyo­mányait szélesebb körben is. Trükkös nevükben a „nat” az angol nature, azaz természet szó rövidítése, és a hasonló hangzású why not?-ra rezonál, de a miért ne? helyett miért a természet? kérdést teszik fel. Erre a választ a kommu­nikációban, a helyi együtt­működésben, az ember és a természet harmonikus együttélésében és a krea­tív ötletekben látják, és a szombati rendezvény pozitív visszajelzései azt mutatják, hogy van igény az ilyen tí­­pusú kezdeményezésekre, így remélhetően a jövőben sok hasonló, gyümölcsöző esemény lesz még. A kincs­kereső bicajtúra sikerében természetesen nagy szerepet játszott a társszervezők, a Szekler Teker és a Feel Good Sportegyesület támogatása és az SZKA anyagi hozzájáru­lása is, ahogy a kerekezők lel­kes részvétele is, amit Lórika leírt szavai oly érzékletesen adnak vissza: „Nagyon szu­per nap volt! Köszönjük, hogy itt lehettünk! Várjuk jövőre a következő kincske­resést.” • Györgyei Szabó Magdolna Közel száz résztvevő fedezte fel (újra) a Gyümölcsutat

Next