Udvarhely, 2015. november (2. évfolyam, 410-429. szám)
2015-11-02 / 410. szám
Napirenden. MINDENNAPI Sajtó, szabadság Bevallom, csipetnyi sóval kezelem a különböző „szakmai” szervezetek időről időre fel-felbukkanó, a sajtó helyzetét taglaló jelentését. Freedom House, ActiveWatch, Committee to Protect Journalists, hogy csak néhány olyant említsek közülük, amelyekkel már valószínűleg találkoztak a híradások során. Ezek rendszerint „részlegesen szabad sajtóról” írnak, időnként elmarasztalnak egy-egy célkeresztbe vett országot. Magyarországnak nem csak a nem túl acélos fociválogatottja szerepel a világranglista középmezőnyében, a sajtószabadság világranglistáján (tényleg van ilyen) is csupán a hetvenegyedik. Még szerencse, hogy fociban gyengébben állnak az Eb-pótselejtezőn a magyarokkal meccselő norvégok, mint sajtószabadságban, utóbbiban ugyanis toronymagasan vezetik a mezőnyt - legalábbis a sajtószabadságért aggódó szervezetek szerint, én nem követem annyira a norvég médiát, bár azt tudom, hogy nevéből ítélve tavaly egy nem kimondottan viking felmenőkkel rendelkező tollforgató kapta az év újságírója díjat a fjordok országában. A statisztikusoknak és szurkolóknak jelentem, sajtószabadságban a románok mögöttünk vannak, csupán a nyolcvannegyedikek, tizenhárom hellyel vannak lemaradva Magyarország mögött, amit az Orbán-kormány és a migránskérdés miatt illik időnként lehúzni a budin, világgá kürtölni, hogy sérül a sajtószabadság, a demokrácia, veszélyben a zsidók, a főemlősök, a büfések, a revizorok, ja, s el ne felejtsem, a „mások” jogai, ráadásul meg sem emlékeztek a szülészeti erőszak elleni küzdelem világnapjáról (van ilyen, esküszöm, minap „ünnepelték”). Na de vissza a szabad sajtót őrző-védő szervezetekhez: naná, hogy nem mondhatják azt, idén minden a legnagyobb rendben, megjelent ugyan egy-két, picit cenzúrázottnak tűnő mínuszos hír Eritreában és Vietnámban, Kína viszont kezdi összekapni magát, s Kuba is szépen araszol felfelé azon az ominózus világranglistán. Úgy vannak, mint a stadionokban a rasszizmus kiszorításáért dolgozó szervezet amúgy névtelen munkatársai: egy óvatlan mozdulattal inkább banánt dobnak a pályára a 86. percben, ha addig nem történik semmi, videóra vesznek maroknyi büdösdláhozót, aztán jelentik az esetet, s így máris van létjogosultsága, értelme munkájuknak. A sajtószabadságért „küzdő” szervezetek különböző érdekek összefonódása mentén legalább annyit hazudnak, mint a sajtó nagy része. Ne dugjuk fejünket a homokba: a független sajtó manapság ritkaságszámba megy: hatalmi ágak, politikusok, maffiózó típusú gazdasági érdekcsoportok vezetik, a velük packázó szerkesztőségeket könnyedén sarokba szorítják, a megélhetés, a lenni vagy nem lenni mezsgyéjén egyensúlyozó, kiszolgáltatott újságírókat egykettőre megfélemlítik. Virágzik az öncenzúra: a ma újságírója saját cikkeit cenzúrázza, hiszen tudja, meddig mehet el, hol a határ, s hiába játszanak néhányan független sajtómunkást, a tulajdonostól - aki a maga részéről minden bizonnyal benne van egy-két gyanús ügyletben, vagy éppen a múltja miatt lehet bármikor megszorítani a tökeit - soha senki nem lehet független, különösen nem egy korrupt országban, ahol komoly hagyománya van annak, hogyan kell egykettőre a földdel egyenlővé tenni az ellenállás falát. Szóval ne folytassunk struccpolitikát, hívjuk fel a figyelmet, ahol még fel szabad hívni ilyesmire a figyelmet: lassan kezd szétfoszlani a rendszerváltás talán legnagyobb eredménye. És azt se feledjük: javarészt ettől függ a demokratikus társadalmi berendezkedés. ■ Jakab Árpád GYÜMÖLCSÖZŐ VOLT A KINCSKERESŐ TEKERÉS „Éljen a gyümölcs és éljen az út! Jó volt!" A címben szereplő idézet Péterék csapatától származik, ezzel a szívet melengető bevezetéssel: Hihetetlen jól éreztük magunkat! Alig várjuk a következőt! A 78 résztvevő és a 20 szervező mind hasonlóképpen nyilatkozott, és vigyorogva áldja jó szerencséjét, hogy október utolsó verőfényes napját nem a tévé előtt gubbasztva, hanem a város környéki Gyümölcsút felfedezésével töltötte. Az újságíró is ember, főleg, ha teker és még csak tiszteletbeli szektor. Éppen ezért nehéz objektívnek maradnia egy olyan rendkívül sikeres rendezvénnyel kapcsolatban, amelyen nem csak külső szemlélőként, esetleg résztvevőként, de már szervezőként is tevékenykedett, és a fenti idézethez hasonló visszacsatolások tucatjaiból szemezgethet. Október 31-én, szombaton ugyanis majdnem százan voltunk, akik együtt örülhettünk a simogatóan meleg napsütésnek, a sárga-rézszínű pompában domborító tájnak és a kincskeresés kalandjainak. Felfedezésre váró kincsből pedig volt bőven. Nem csak a lenyűgöző őszi táj, vagy az együttkerekezés élménye várt a résztvevőkre, de a Gyümölcsűt rejtett értékeinek megtalálása is. Tematikus zöld útvonalon tekertek A szombati bicajos rendezvény indulói lehettek az elsők, akik szervezett keretek között karikázhattak a már 90 tonon és 15 településen átvezető Udvarhelyszéki Gyümölcsút új, 11 km-es szakaszán, amely Udvarhely környékének szépségeit hivatott bemutatni. A bringatúra a város Szejke felöli végéből indult, majd gyönyörű dimbes-dombos területeken, gyümölcsösök mentén kanyargott tova, hogy a 26 csapatnyi tekergő Lengyelfalvát is megcsodálva végül Farcádon falhassa fel a jól megérdemelt bográcsos pityókatokányt. Az utat talányos, versbe szedett leírás, furfangos feladatok és térkép is mutatta, de természetesen így is volt eltévedés (és nyilván defekt is), ahogy az minden tisztességes bringatúrán alap. Kerekezés közben a kincskeresők nemcsak a természeti szépségeken ámuldozhattak, de megismerkedhettek a helyi kulturális értékekkel, hagyományokkal is. A fifikás feladványok és az útleírás segítségével felfedezhették az Orbán-kúria, a míves székely kapuk, a mérlegház és a farcádi templom titkait, de még egy lokális kocsmai históriába is betekintést nyerhettek. Az élmények kitárgyalása és a finom bogrács elpusztítása után minden csapat kapott meglepetéscsomagot is, amibe stílszerűen helyi vonatkozású finomságok (sajt, méz, mentatea, Csetlik nápolyi, stb.) és szellemi termékek (Legendáriumos DVD, térkép, stb.) kerültek, amiket aztán a résztvevők testvériesen és ügyesen el is osztottak egymás között. Miért a természet? Az izgalmas kincskereső bringázás ötlete egyébként a gyümölcsutasok (gyümölcsut. ro), a Why nat? szervezet tagjainak fejéből pattant ki, akik játékos, sportos formában szeretnék bemutatni Udvarhelyszék rejtett környezeti értékeit, kulturális hagyományait szélesebb körben is. Trükkös nevükben a „nat” az angol nature, azaz természet szó rövidítése, és a hasonló hangzású why not?-ra rezonál, de a miért ne? helyett miért a természet? kérdést teszik fel. Erre a választ a kommunikációban, a helyi együttműködésben, az ember és a természet harmonikus együttélésében és a kreatív ötletekben látják, és a szombati rendezvény pozitív visszajelzései azt mutatják, hogy van igény az ilyen típusú kezdeményezésekre, így remélhetően a jövőben sok hasonló, gyümölcsöző esemény lesz még. A kincskereső bicajtúra sikerében természetesen nagy szerepet játszott a társszervezők, a Szekler Teker és a Feel Good Sportegyesület támogatása és az SZKA anyagi hozzájárulása is, ahogy a kerekezők lelkes részvétele is, amit Lórika leírt szavai oly érzékletesen adnak vissza: „Nagyon szuper nap volt! Köszönjük, hogy itt lehettünk! Várjuk jövőre a következő kincskeresést.” • Györgyei Szabó Magdolna Közel száz résztvevő fedezte fel (újra) a Gyümölcsutat