Udvarhelyi Híradó, 1991 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1991-01-10 / 1. szám

Megkértük tisztelt olvasóinkat, hogy a fenti pályázattal kapcsolatos véleményüket — ha van — jutassák el szerkesztőségünkbe 1990 dec. 20-án este 8 óráig (18 és 19 sz. Híradó!), fessék beszállni! — és beszálltak: a több mint negyvenezer lakosú városból összesen 4, azaz négy olvasónk'.! Ilyen népszerű a lap? Ilyen ócska volt a játék? Ennyire nem érdekel az, ami történt városunkban ? Pedig ami már megtörtént, az történik tovább velünk. Ha nincs magánvéleményünk, nincs EGÉSZSÉGES VÁROSI KÖZVÉLE­MÉNY SEM — amely keresi, megtalálja, fölméri és kimondja az IGAZSÁ­GOT. Mégis, köszönjük a minimális részvételt Tisztelettel megkérjük az „év „Az év embere” pályázatról embereit”: Balázs Árpád, Kolumbán Gábor és Borş Aurel urakat, szíves­kedjenek bejönni 1991 január 12-én (szombaton) d.e. 11 órakor az Infop­­resshez a megígért szerény „tisztelet-pezsgőt" átvenni. Ugyanebben az időpontban kedves versenyzőinket: id. Sándor Mihály, llyés Ferenc, Koffol Frédi és Barabás Sándor urakat is szívesen látjuk, a jutalom-kávét átadjuk. Következő pályázatunkról következő számunkban. Ha érdemes?! A diáksztrájkok sikertelenségéről Aí adaton megkozeíitoek, a kolozsvári diákmegmozdulásokra utalnak és András Pétertől, a Kv-i Tudományegyetem első éves hallgatójától (MISSZ vezetőségi tag) származnak. Az 1990 december 16-tól kezdődően beígért általános diáksztrájk def­­fenzív hadmozdulatra késztette a kormányt. December első hetében kiszi­várogtatta a hírt, miszerint 16-án kiadja a vakációt az egyetemeken. Mivel nem lehet eredményes a vakációban szervezett sztrájk a „Román Diákliga diákszervezeti szövetség, dec 7 és 9 között, sebtében döntött arról, hogy a sztrájk 11 -én kezdődjön meg. A kormány, lecsökkentve a szervezési időszakot két napra, lépéselőny­re tett szert, és nyugodtabban jelentette be: 16-án nem ad vakációt A bejelentéstől függetlenül, bár még folyt a szervezés, 11-én némelyik egyetem már megkezdte a sztrájkot (a Kv-i Filológia és Mechanika) (a sztrájk még nem általános) 13-án, a sztrájk hivatalos bejelentésével a diákság kb. 50 %-a lép sztrájkba, 30-35 %-a az első nap után hazamegy, a többi sztrájktörő (előadásokat látogat). Érdekes, hogy bár a Kv-i összdiákságnak csak 25 %-a magyar anya­nyelvű, a sztrájkoló magyar diákok száma meghaladja a 40 %-ot. Valószí­nűleg akadtak olyanok, akik ezt aduként játszották ki: „megint akarnak valamit a magyarok!". A sztrájk eredménye: néhány utcai tüntetés (17-én 15000, 19-én 2000. 21-én — nem a diákok szervezésében — 10000 fős tömeg). A sikertelenség okai: sztrájkaktivisták hiánya; az állandó tájékoztatás és az információs hálózat hiánya; általános felkészületlenség; a szervezők spontán karrierizmusa. Következtetés: a kormány nem játszik rosszul, vagyis nem lebecsülen­dő (-hető). Szőke László Irigykedünk! Az UH külső munkatársakat keres! Riportereket, fotóst és karikaturistát. Díjazás sze­rény, sikerélmény óriási!? Nem ártana a lap színvona­lának, ha a jelentkezők rendelkeznek rté--i készséggel. Az irigység azt hiszem, az önzésbe gyökerezik, hiszen azt irigyeljük, amit magunknak szeretnénk, de valami­lyen okból nem rendelkezünk vele. — Hol vásároltad ezt a csodás hintaszéket? — kérdi egyik vendégem, és látom, hogy arca gyanúsan megnyú­lik. Irigyel. Kiül az arcára ez a féltékenységhez hasonla­tos, fájdalmas fintor, és hiába próbálom másra terelni a beszélgetést, mert hirtelen ügyetlenné válik, dadog és közben nem tudja levenni szemét arról a magas, kényel­mes, fonott hintaszékről, amit a minap kunycráltam el nagyapámtól, Az irigy emberben van valami szánalomkeltő, talán ez az oka annak, hogy az. irigykedő, bármennyire is irigy­kedik, valahogy vesztes marad az irigyelttel szemben. Kárpótlásul az itigykedők javarésze azt szeretné, hogy valamiképpen ők váltsák ki másokból az irigység érzését, így kezdődnek a nagy versengések, az. ismerősök, szom­szédok, munkatársak' közöli. Ha az. egyik vásárol egy sátrai, a másik rögtön egy vikend házba fekteti bele a pénzéi; ha az. egyik a tengerparton nyaral, a másik meg sem áll Norvégiáig, és így tovább... Csak annyiban külön­böznek egymástól, hogy vannak, kik titkolni próbálják érzésüket, mások meg egyenesen bevallják azért, hogy ne kockáztassák az esetleges leleplezési. — Jó neked! — kezdi egy másik ismerős, akinek eszébe jutott, hogy meglátogasson. — Ugyan miérl? — kérdem álszenten, de gyanítom, hogy hová akar kilyukadni. — Kiegyensúlyozott életet élsz — mondja, és magya­rázatát megtoldja egy félreérthetetlenül irigy sóhajtás­sal. Miért is ne irigyelhetne, hiszen az irigységei kiváltó okok közül nincs kitiltva az életforma. — Hál igen... — nyekegem, meri erre nincs amit mondani. Miérl is teregetném most itt ki előtte az összes gondomat, bajomat csak azért, hogy meggyőzzem állítá­sának ellenkezőjéről. Higgyen, amit akar!- Jól élsz a feleségeddel — folytatja —, irigyellek. Nincsenek anyagi gondjaid. Nem jársz kocsmába... — leltározza engem érintő észrevételeit, és nekem az az. érzésem, hogy sokkal jobban meg lenne velem elégedve, ha most gyorsan lesz.opnám magam, bejelenteném, hogy válók és hogy cladósodtam. Szerencsére nem tehetem meg neki e/t a szívességet, mert valóban szerényen, csa­ládiegyetértésben élek, és nem tehetek arról, ha ez. neki : kiegyensúlyozottság. — Viszlát! — nyújtom a kezem, amikor menni akar, és furcsa szorongásféle fog el, amikor kilép az. ajtón. Az ablakból utánanézek, mozgalmas életére, hányaveti gon­j datlanságára gondolok. Aztán hirtelen összerezzenek: vajon észrevette, hogy irigyelem? Pintér I). István

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék