Udvarhelyi Híradó, 1991 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1991-01-24 / 3. szám
Testvérvárosi kapcsolatok A forradalom után megváltozott Románia bel- és külpolitikája Ez tette lehetővé Békéscsaba város tanácsának 1989. november 15-i, 58-as számú határozatának meghozatalát: „A romániai Székelyudvarhely városát Békéscsaba város örökbe fogadja, és kész a jövőben Székelyudvarhely városával hivatalos testvérvárosi kapcsolatot létesíteni." 1989. december 27-én Békéscsaba tanácsa szándéknyilatkozatáról levélben értesítette az akkori Nemzeti Megmentési Front munkatársait. 1990. januárjában, jelentős segélyszállítmány élén megérkezett Békéscsaba polgármestere, Mazán Mátyás úr, és sor került „az együttműködési megállapodás" általános elveinek elfogadására. Az 1990. januári megállapodás megkötése után úgy az itteni, mint a magyarországi politikai változások (a Nemzeti Megmentési Front Ideiglenes Tanácsának megszűnése, a helyhatósági választások megtartása Magyarországon) új helyzet elé állították a két város vezetőségét. A kapcsolatok újrafelvételét jelentette Békéscsaba újonnan megválasztott vezetőségének meghívása. 1991 jan. 4-7 között Székelyudvarhelyről egy háromtagú képviselet utazott Békéscsabára. Ez egybeesett a Békéscsabán megrendezett „Tizedik Országos Szólótánc Fesztivál”-lal, ahol a székelyudvarhelyi Művelődési Ház Venyige tánccsoportja is — mint meghívott — sikert aratott. A látogatások során folytatott tárgyalásokon újra megkötötték az együttműködési megállapodást. A felek megegyeztek évi egy-egy tapasztalatcserében, melyben a városok vezetősége, politikai pártjai vesznek részt a kapcsolatok lebontásában: intézményi-, gazdasági-, kulturális-, sport-, érdekvédelmi szintre. Ugyancsak a tárgyalások során hangzott el az a javaslat, hogy a román-magyar barátság fejlesztése és ápolása érdekében Székelyudvarhely városa teremtsen testvérvárosi kapcsolatot egy romániai román várossal, mellyel a későbbiek folyamán Békéscsaba is testvérvárosi kapcsolatot létesítene. Ezzel a javaslattal mindkét fél egyetértett. A hivatalos megbeszélések és az együttműködési egyezmény megírása után küldöttségünk találkozók a Békéscsabán működő „Erdélyi Kör" vezetőségével, ahol a kapcsolatok gyakorlati megvalósításáról esett szó, melyet a két város Polgármesteri Hivatala vállal majd magára. Felhívjuk városunk lakosságának, köz- és magánvállalatok vezetőinek figyelmét, hogy ilyen irányú felvilágosításért forduljanak városunk Polgármesteri Hivatalához. Békéscsaba Polgármesteri Hivatala átadott Székelyudvarhely küldöttségének egy DAEWOO-VRC-32 DAD videómagnót és 30 WALTHAM videókazettát — Békéscsaba polgárainak és a „Siker Stúdió” munkatársainak adományát — a székelyudvarhelyi ,.Benedek Elek Alapítvány részére. Az ajándékot az alapítvány elnöke és a „Benedek Elek” Tanítóképző igazgatója vette át. Köszönjük Békéscsaba városának! Laczkovics Albert alpolgármester, a küldöttség vezetője ////KwXvXwKv! SAKK — HELYNÉVTÁBLÁVAL Kedves, mosolygós nő jelenik meg a képi ernyőn: Simonffy Katalin. A gyergyószentmiklósi vasútállomás kétnyelvű táblájának sorsáról szólva, óvatosan felidézi a gyergyósiaknak, hogy annak idején a marosvásárhelyi bonyodalmak is egy kétnyelvű felirattól indul- t tak el. Szerinte jó lesz levenni a táblát... : Tudom, megértem: sokszor diplomatikusnak, óvatosnak kell lennünk, hiszen a „politikusan” gondolkodó ember előbb aláveti magát a törvényeknek, és csak azután próbál ... — a törvényesség keretein belül — változtatni a dolgokon. De meddig lehet engedményeket tenni? Hol van a határ? Mi lesz, ha valaki maholnap arra figyelmeztet, hogy magyar családnevünk már önmagában is etnikai összetűzésekre ad-1hat okot? A nyilvánvalóan rosszindulatú intézkedéssek diplomatikus kezelése, a kis durcás náci- vonalisták, vátrások tatujgatása nem mehet elemi jogaink védelmének kárára. ifj. Gyr. hírek-hirdetések-reklámok Független heti 1ap- 4 oldal, ára 3 lejrada Ki értékeli az én munkámat? Minden embernek szüksége van arra, hogy érezze, hasznos, amit tesz, nem pótolhatatlan (fontos) a munkája — közössége ügyéért dolgozik. Csak úgy rágódom-tépelődöm — eldöntendő, hogy kinek is fontos az én munkám?! — a tanulónak — ha épp tetszett neki az óra, ha le tudta kötni érdeklődését és befogadóképességét nem haladta meg? — a szülőnek — abban az esetben, ha épp nem kapott elégtelen osztályzatot aznap a gyermeke? — az utca emberének—ha épp köszön a csemete a jó ismerősöknek az utcán (de hát ezért is egyedül a pedagógus a felelős?) — az államnak — mert hát gyerek kellett, pénz nincs és amennyire értékeli munkámat, annyi fizetést is ad? — a pénzügyisnek — aki még nem számolta ki a 13. fizetésemet — más megyei kollégáim már rég elköltötték ezt a pénzt? — a tanácsnak—ahonnan semmi szín alatt sem tudtam kikönyörögni 2 neoncsövet vagy 3 db villanyégőt, hogy a reggel 7 és 9 közötti óráimon ne csak beszélgessünk, kicsit írjunk is? — a közüzemeknek — január 21-én a tanteremben 8°C volt a hőmérséklet? — annak, aki képes volt leakasztani és elvinni az iskola kapuját, ellopni az udvarról a deszkát, a téglát, szekérszámra hordani el a tűzifát? — a betörőnek — aki olyan rumlit vitt véghez egy éjszaka, hogy az kész csoda — akár kb. 30 000 lej? — a rendőrségnek — aki mindezt a legrövidebb időn belül felkideríti, mert nyom az volt bőven? Csak úgy tépelődöm, s a végén rájövök: csak az én érdekem, hogy tanulóim megtanuljanak viselkedni, írni, olvasni, számolni; közben vigyázzak, hogy félóránként tornáztassam őket, nehogy valamelyikük megfagyjon a tanteremben. Miután a VIII.-ot is elvégezték, csakis az én érdekem, hogy sikerüljön a felvételiük?! S ha a sikertől függetlenül, még mindig köszönnek az utcán — már nem éltem hiába. Szász Margit