Udvarhelyi Híradó, 1995. január-június (6. évfolyam, 1-51. szám)

1995-01-05 / 1. szám

Drága fiam! Lassan írom ezt a levelet neked, mert tudom, hogy te soha nem tudtál gyorsan olvasni. Miután te kül­földre távoztál, apád megkapta a "for­radalom hőse" címet és az a milicista is, akivel együtt bújtak el a pincében '89 decemberében. Öcséd még min­dig nem jutott be az egyetemre, pedig egész nyáron tanult a strandon, elkölt­ve a nagyapád csűrjének az árát. A húgodnak a részeges molnár fia udva­­rolgat. Jó lenne, ha elvenné feleségül, mert akkor nekem lenne lisztem a le­vesbe való laskához. A CEC-ből kivet­tük a múlt rendszerben befizetett DA­CI­A-árát, és vásároltam vele a piacon három tojó tyúkot, őket legalább nem tudja megenni az infláció. Amióta apád munkanélkülivé vált, egyre job­ban élünk. Jelenleg is Magyarországon dolgozik, egy gazdag ember lovait ke­féli. Engem is hívtak ki az Egészségügyi Minisztériumba, a konyhára mosogat­ni, de én nem mentem, mert mosogat­ni itthon sem szerettem soha. Várom, hogy hazajöjjön apád, mert itthon tár­sadalmi munkát is végez. Ugyanis há­rom hónappal ezelőtt körzeti RMDSZ elnöknek választották egyhangúan, mindhárman, akik a választási gyűlé­sen megjelentek. Az én látásom na­gyon megromlott, hamarosan beállok a vakok szövetségébe. Legalább így nem látom azt a hatalmas áremelke­dést. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három napig, egyszer pe­dig négy napig. Utóirat. A valutát, amelyet már há­rom éve ígértél, még mindig nem kap­tuk meg. Én is küldenék neked egy családi fényképet ebben a levélben, de a boríték már le van ragasztva. Csókol a te szerető anyád! — Anna a F.D.D. 5 UDVARHELYI SIKER PÁRIZSBAN December 17-19 között Vajda Le­vente Párizsban vett részt az Ifjúsági Európa Bajnokság Rapid vetélkedőjén. A Román Sakk­ Szövetség, a Bukaresti RAT és az udvarhelyi ATI kft. közösen állta annak a négy versenyzőnek az utazási költségeit, akik kiharcolták a párizsi részvétel jogát. A versenyzőket egy szövetségi edző kísérte el. A 25 perces gyors partikat Levente sikeresen vette. Hét győzelemet ara­tott, és két vereséget szenvedett, ami az ezüstérmet jelentette számára, a holland De Vreugt csak fél ponttal előzte meg. Hazatérése után az UH riporterének nyilatkozott párizsi útjáról. — Voltál még Párizsban? — Voltam még 1993-ban. — Milyennek találtad? — Csodálatosnak, és különösen a vá­rosnézés és az európai Disneyland megtekintése marad számomra emlé­kezetes. — Kik voltak az "áldozataid"? — Sorban a belga Ernst, a későbbi aranyérmes De Vreugt (holland), a len­gyel Blohm (a Szegedi VB 2. helyezett­je), az angol Mah (a herkulesi E.B. aranyérmesét), az észt Zitin, a finn Kallio, az izlandi Gunnarsson sak­kozókat győztem le a 14 éves korcso­portban. Ez 7 pontot jelentett. — Kiktől kaptál ki? — Az ukrán Andreevtől (aki 5. lett), és az utolsó fordulóban az izraeli Kun­­dintól szenvedtem el vereséget. Egy döntetlen is elég lett­ volna Kundinnal szemben ahhoz, hogy aranyérmes le­gyek, így az első helyezett a holland De Vreugt lett 7,5 ponttal. — Milyen díjakat vettél át? — A második helyért járó kupát, már­kás karórát, Fischer sakkórát és egy zseb sakkszámítógépet. — Sikeres évet zártál! 1995-re is eredményekben gazdag, boldog új évet kívánok a magam és az UH nevé­ben! — Köszönöm. Bartha János EGYSZER VOLT BUDÁN EBBÉ Bizony, nagy volt a hajcihő. Lezár­ták az utakat, hidakat, elcipelték a kocsikat, a gyerekeknek két napig nem kellett iskolába menni, úgy züm­mögtek a helikopterek, mint a legyek a lekváros lepényen. Olyan volt min­den, mint amikor Ceauşescu megin­dult városlátogatni, csak éppen az embereket nem terelték az utcára, hogy kiabálják, például, hogy: "Billy, neked már annyi", avagy "Borisz, te komisz"; no persze, azért a fákat sem festették zöldre, mint a régi szép idők­ben, ami bajos lett volna már csak azért is, mert december lévén, előbb a leveleket is fel kellett volna ra­gasztani. Amint a konferencia idején járom az utcákat, egyszercsak egy valahon­nan már ismerős alak jön velem szembe: körülötte emberek, ő meg mondogat, mutogat, s mint igazi Mi­kulás, kinek bonbont, kinek kotont osztogat. Nosza, lépek, hadd nézzem meg közelebbről, hát az állam is majd leesik: hosszú kabátján egy fel­irat, John Harry, ENSZ megfigyelő, ő pedig ki lenne más, távolba szakadt hazánkfia, Háry János Balambér. — Ez már döfi, de felvitte a jóisten a dolgodat — lapogatom meg Balam­bér hátát, eszébe juttatva a régi szép időket, mikor még Máréfalvára udva­rolt, aztán egyszer úgy megsuhintotta a sötétség, hogy törött orrcsont meg egy zabigyerek maradt utána. — Annyi a barátom, mint a pelyva, te — rikkantja el magát — mindenki ismer az enében, itt is, az ebeén, amelyik elnök nem jattolt le velem, bukott ember. Clinton már Ameriká­ból kérdezte a fiúkat, én itt vagyok-e. — Nofene. És mit mondott még Clinton? — Billy csak néhány órácskát volt itt, amióta a republikánusok oly fö­lényesen rávertek a demokratákra, és ráadásul dzessz-lemezét is rosszul fo­gadta a kritika, rossz passzban van szegénykém. Mondták is neki, ne a szaxofont fújja, hanem a bosnyák bé­kemegoldást. Én megkérdeztem tőle: "te Bill, mondd, végülis milyen kor­mány van most nálatok, republikánus vagy demokrata?". Clinton rávágta: "papucskormány", s azzal az órájára nézett, elnézést kért, mondván, hogy Hillary várja a Fehér Házban, sokat nem késhet. " Helmut Kohlnak bebokszoltam egyet a pocakjába, és arról faggattam, hány a sógor a parlamentben. "Nem értem a kérdésedet", válaszolta. "Ne hamukázz itt nekem", így én, "tudod te jól, kire gondolok. Arra a szőke bombázóra, a képviselőtársadra, aki ezelőtt húsz évvel azt a kemény por­nófilmet forgatta, amitől még a berlini fal is szinte szétázott. Csak nem aka­rod azt mondani, hogy nem láttad a filmet?". Helmut ekkor már kapcsolt, és el­nevette magát. "Én ne láttam vol­na? Hiszen én tartottam a kamerát." Jelcintől megkérdeztem, hogy amikor Böske Moszkvában járt (II. Erzsébetről van szó — P. Sz. megj.), miért sértette meg a királynőt, és miért nem küldte ki a miniszterelnö­köt a reptérre. "Azért, mert tetszik nekem" — mondta Jelcin. "Kicsoda, Böske?", kérdeztem cso­dálkozva, mire Jelcin zsebébe nyúlt, és előrántott egy palack Corbatsov vodkát. "Nem ő, hanem Diana", mondta komoran, és akkorát húzott az üvegből, hogy attól egy csődör még a villanypóznát is kancának nézné. Kérdeztem, hogy mi a helyzet Ilies­cuval, de Balambér hirtelen a fejéhez kap, mondván, hogy rohannia kell, az 52 államelnök vigyorgó­ versenyt rendez, és őt kérték fel bírónak.. a Páll Szilárd Budapest X. mm apucié, anyucié? —Holnap lesz a válóper, utána megmondom. A KULCS KORSZAKÁT ÉLJÜK Ha a horoszpókuszban­ a sárkány vagy egyéb állat jegyében telik el egy esztendő, akkor az 1995-ös a kulcs jegyében (no, nem a Demokratikus Konvenció majdnem semmit sem nyi­tó kulcsáról van szó...) fog eltelni, mert ahány szakma, annyi kulcs... Szoborgyalázó zsarnokok behódolt városok kulcsaira áhítoznak, hogy el­húzhassák a mások nótáját... Az üzlet­emberek adókulccsal zsonglőrköd­nek, a műszakiak a franciakulcsra esküsznek (nemhiába "rokonok" a franciák...), a háziasszonyok pedig a régi, jól bevált kulcsszappanért kulcsolják össze a kezüket (nem min­denkinek telik csoda­ Arielre). Általá­nosan keresett cikk — még politiku­saink is — a siker és a rejtély kulcsa." Az új évben csak reméljük, hogy meg­találjuk az előbbit, az utóbbit viszont még '89 decemberében végképp el­veszítettük ... így, az efféle kulcsfon­tosságú ügyeink kudarca esetén, álta­lában beadják a kulcsot és ... kivonulnak. Az újévben is nagyon ismert lesz az álkulcs (magyarán, a tolvajkulcs), amelyet egyre többen fognak használ­ni. A gond csak az, hogy dicső politi­kusaink ilyen kulcsokkal próbálják nyitogatni az "európai házat". Csak­hogy ezt a fajta kulcsot nem gyártják nyugaton, tehát nincs lemásolható prototípus. Emiatt ez a hazai termék teljes egészében az utóbbi öt eszten­dő talánya, csak annyi vele a baj, hogy túlságosan átlátszó, törékeny anyagú, formatervezése nem jövőbemutató, sokkal inkább képmutató... a Kész Cs. Levente Tej helyett, sört Szerény kis családi fészkében (kétszo­bás tömbházlakásukban) kerestem fel azt az ötgyermekes munkáscsaládot amelyről már tavaly is írtam. A házigazdával, Türelmes Jánossal halkan beszélgettünk, mert a gyerekek és édesanyjuk mélyen alusznak. — Nem furcsa az, hogy délelőtt 11 órakor még alusznak a gyerekek és a felesége is? — Egyáltalán nem furcsa. Nálunk for­dított a program. Ők este kelnek fel, olyankor, amikor a kábeltévén a "Min­dent vagy semmit!" című vetélkedőt közvetítik. Egyébként már mindenki me­gitta a reggeli sörét, így most már nyu­godtan aludhatnak. — A gyerekek is sört isznak tej helyett? — Igen. Amióta olyan nehéz a tejet beszerezni ('89 előtt és után is), a gyere­keket rászoktattuk a sörre. Azt mindig és mindenütt könnyen meg lehet vásárolni. Én nem szeretek sorbaállni a tejért, a feleségem sem, de a sör vásárlásával megoldódott ez a kényelmetlen helyzet. — Nem túl drága az üveg sör naponta? — Először úgy tűnik mindenkinek, de miután megmagyarázom, rájön, hogy milyen nagyszerű a mi ötletünk. Ugya­nis, ha a gyermekek reggel megisszák a sört, egész nap alusznak, tehát egyálta­lán nem esznek, és ez nagy haszon. Azonkívül napközibe sem kell járatni, itt­­a másik haszon. Feleségem is nagyon jól alszik napközben, így sohasem veszeke­dünk, tehát harmonikus a családi élet. — Nem okozott valamilyen testi el­változást a gyermekeknél a túlzott sör­­fogyasztás? ■— Sajnos igen, de ezt is megoldottuk. Belső kiválasztó szerveik nagyon jól működnek, csupán a fejük nőtt arányta­lanul nagyra a gyerekeknek. De, amint már említettem, ez nem gond, mert Ma­gyarországon Horn Gyulától elkértük azt a felmerevítő készüléket, és most többet is készítettünk belőle itthon. Már fel is próbálták a fejükre, csak a lányok­nak jelentett akadályt a fésülködésben. — Nem említettük, hogy mekkorák a gyerekek... — A legnagyobb kislány már a tavaly iskolába kellett volna menjen, de nem engedhettük, mert nagyon puha még a feje. A többiek kisebbek. A legkisebbik a legaranyosabb, hiszen féléves. Leg­többször én pelenkázom. — Hogyan készülnek a szilveszterre? — Az év utolsó napján mindenki dupla söradagot kap. Így remélhetőleg az Újév napját is szerencsésen átalusszák. Jó lenne kitakarítani a lakást, de ez nagyon unalmas, ezért januárra halasztjuk. a F.D.D Az összetartás a fontos (folytatás a múlt csütörtöki számunkból) Sebők Margit: — Szeretek edzésekre járni és a mérkőzéseken játszani. Ered­ményeink jobbak is lehetnének, de ide­genben sajnos kisebb a teljesítményünk. Ennek az az oka, hogy a kinti pályák sokkal rosszabbak, mint a miénk. A csa­patszellem — egy kivétellel — jó. Anna­k idején Rozi miatt hagytam abba a játé­kot, és most nem őmiatta, hanem a csa­patért jöttem vissza. Nem vagyok ellen­sége, mert a csapatnak szüksége van az ő játékára, de a magatartásán minden­képp változtatnia kellene. Ha a régi já­tékosaink visszatérnének, akkor jobban igyekeznének a fiatalok. A mostani tar­talékoknak kevés a rutinjuk. Ami engem illet a tekepályán szeretnék megvénülni, addig szeretnék játszani, amíg az egészségem megengedi. Lukács Ria (Gyöngyi), ifjúsági játékos — Középiskolai tanulmányaimat vég­zem, és ezért nehezen oldom meg az edzéseken való résztvételt. Nem vagyok megelégedve az eredményeimmel. A csapatszellem nálunk megfelelő. Prob­lémáink vannak, de ezeket közösen old­juk meg. Jövő évben érettségizem, és Brassóba szeretnék felvételizni a testne­velési szakra. Ha ez nem sikerül, akkor tavasszal is a csapat rendelkezésére ál­lok. Neubauer Marika, (aki a jövőben már nem ifjúsági játékos) Igyekszem részt venni az edzéseket eredményeimmel nem vagyok megen­gedve, de ami a csapatszellemet ill az szerintem megfelelő. Remélem, a­vaszi szezonban jobb eredmén­ lesznek. . (folytatás a 7. oldalon) 1995. január 5. ■ Sport­kacsa Pál Anna és Sebők Margit tekézőnők, akik az idei országos bajnokságon ezüstérmet nyertek, ezúton is felszólít-­­ják a felesleges lakterülettel rendelke­ző udvarhelyi családokat, hogy bizo­nyos időre bocsássanak rendelkezésükre néhány szobát,ahol kitűnő teljesítményük elismeréséért kapott nagy mennyiségű ajándékot el­raktározhatják. * * * A székelyudvarhelyi Tehnoutilaj te­kecsapata ezúton is legmélyebb kö­szönetét és elismerését fejezi ki az anyagi támogatóknak,­akik jelentős anyagi támogatásukkal lehetővé tették a csapat szuperligában való részvéte­lét!? a Kovács László UDVARHELYI HÍRADÓ

Next