Udvarhelyi Híradó, 1995. július-december (6. évfolyam, 52-101. szám)

1995-07-04 / 52. szám

3 MAGAS VÁMILLETÉKEK (folytatás az első oldalról) Katalógus-árat határoz meg, melynek alapján mi kiszámítjuk az illető járműre a vámilletéket. Ez ta­valy 20% volt a személygépkocsikra, az idén január 1-től 15% egészen december 31-ig. Ez év áprilisá­ban érvénybe lépett a 672-es számú pénzügymi­nisztériumi határozat, amely változtat a tavalyi ka­talógus­árakon, ez kb. 20%-kal kisebb, mint a tavalyi, és megközelítőleg ennyivel csökken a vá­milleték. — Hogyan birkóznak meg a sok feladattal? — 1993. május 17-én kezdte el tevékenységét a székelyudvarhelyi Vámhivatal nyolc alkalmazottal. Jelen pillanatban létszámunk tizenhárom, de így is kevesebben vagyunk a kelleténél. Reménykedem, közelebbről újabb vámtisztekkel bővül kisszámú személyzetünk. — Hatékonynak mondható-e az eltelt időszak te­vékenysége? — Szerintem igen, mert ha azt vesszük, hogy az udvarhelyi zónában megközelítőleg 350 cég van bejegyezve nálunk és, ha ezek más vámhivatalhoz kellett volna forduljanak, ez pénz- és idővesztesé­get jelenthetett volna számukra.­­ Várható-e a közeljövőben külföldről érkezett csomagok székelyudvarhelyi vámkezelése? — Nagyon remélem, hogy igen. Hogyha a Posta­ Bank a jelenlegi helyéről elköltözik, a Posta Hivatal kibővül, és a mi létszámunk is gyarapodik, akkor szeretnénk beindítani az ilyen jellegű szolgáltatást is. Ez nagyon sok fáradságtól kímélné meg a lakos­ságot (főleg az öregeket) ilyen téren, mert nem kellene Csíkszeredába utazni... Az importőrök figyelmébe ajánlanám, hogy amikor ne­kikezdenek egy tevékeny­ségnek, egy üzlet lebonyolí­tásának, akkor szerző­déskötés előtt ajánlatos, hogy megkérdezzenek min­ket bizonyos törvénykezé­sekről vagy metodológiáról. Ugyanis ebben az esetben, ha kész tények elé vagyunk állítva, ha valami nem tör­vényes, vagy nem úgy van, ahogy előírják a vámszabá­lyok, akkor ez büntetéssel vagy egyéb kellemetlensé­gekkel jár. Az exportőrök figyeljenek oda a szerződéskötésnél, ugyanis rengeteg olyan prob­léma volt, hogy visszaküldték az árut vagy kiküld­ték, és nem kapták meg a pénzt. Elsősorban gondo­lok a szerződéskötés fázisaira (szállítási, átvételi, fizetési, stb.), mert ebből rengeteg kellemetlenség származhat. Szeretnénk, ha 4-5 vámtiszttel bővülne hivata­lunk, így ki lehetne küszöbölni a hétfői, valamint a pénteki hosszabb várakozási időt. Sajnos, ez nem a mi hibánkból történik, mert kevesebben vagyunk a kelleténél. Minden vámolás másféle problémát tár fel. Ezeket meg kell, hogy oldjuk, és a lehetőségek­hez képest igyekszünk mindenkit a lehető leghama­­ rabb és legkorrektebbül kiszolgálni. a Fekete B. Zoltán Gépfegyverrel a Művelődési Házban Miért hiányzott a bivaly? (folytatás az első oldalról) A vehemens kritikára a polgármes­ter megjegyezte: — Elfogadjuk az építő jellegű véleményt, de a ta­nács kulturális szakbizottsága ne csak utólagos kritikákkal jöjjön, hanem kapcsolódjon is be a rende­zésbe! Bár a tanácsos úr a polgármester­től nem kapott konkrét válaszokat, megkapta azokat Tárkányi János­tól, a Művelődési Ház igazgatójától. — A Szejke Fesztivált valóban nem az udvarhelyi Tanács védnök­ségével a szervezte Művelődési Ház , és szerintem ez egy jól sike­rült rendezvény volt. Igaz, hogy nem kaptunk támogatást sem a He­lyi Tanácstól, sem a Megyei Műve­lődési Felügyelőségtől, de támoga­tott városunk néhány cége: Tejgyár, Tyúkfarm, Pékség, a ko­rondi Kerámiagyár, Procom-Im­­pex, Agros Rt, Gastro Ce Kft, Info­­print, Fa-Fém szövetkezet, Mező­­gazdasági Líceum, Kós Károly Líceum, a bethlenfalvi Kultúrház, valamint a Budvár, a Hargita és a Park vendéglők (ezúttal köszönetet mondunk a támogatóknak is). Az igaz, hogy nem volt bivalyszekér, de ennek az volt az oka, hogy be­­tanítatlan bivallyal nem lehetett a tömegben felvonulni. Ami a kórust illeti, annak nem volt mit keresnie egy népi fesztiválon. Az igaz, hogy négy testvérváros meghívottai is itt voltak, de Békéscsabáról szlovák együttest, Törökbálintról sváb együt­test, és Szabadkáról magyar együt­test hívtunk meg, ezek pedig a nemzetiségeket képviselték. Barny 300.000 lejre részvényeket vásárolhatunk Mircea Coşea, a Reform Stratégiai és Koordináló Tanácsának elnöke, beje­lentette, hogy a közeljövőben kibo­csátásra kerülő névre szóló kuponok értéke 975.000 lej lesz — így döntött a kormány a múltheti ülésén. Ezt az értéket fel fogják tüntetni a kupono­kon, amelyeket a 18. életévüket betöl­tött állampolgárok között fognak majd szétosztani (augusztus 1. és szeptem­ber 20. között). A régi tulajdonjegyek értéke változatlanul 25.000 lej, és akik még nem váltak meg tőlük, részvényekre válthatják a kuponokkal együtt, így tehát az állami tulajdonból mindenik állampolgár 1.000.000 lejnyi értékben fog részesülni, és már csak tőle függ, hogy miként gazdálko­dik a reá ruházott vagyonnal, hogy hová fekteti be, hogy elveszti majd, vagy kamatoztatni tudja... Az állam­polgárok azoktól a mostanig állami tulajdonban lévő vállalatoktól vásá­rolhatnak részvényeket (október 1. és december 31. között), amelyek szere­pelni fognak egy hivatalos jegyzék­ben, amelyet az elkövetkező hetek­ben hoznak majd nyilvánosságra. Ezen a listán az érdeklődők megtalál­hatják majd a vállalatok legfontosabb adatait (a vállalatok neve és alaptevé­kenysége, egyszerű gazdasági muta­tók, amelyekből többé-kevésbé kivi­láglik, hogy nyereséges, avagy veszteséges vállalatról van-e szó). Mircea Coşea bejelentette, hogy létre­hoztak egy munkacsoportot (Nemzeti Titkárság), amelynek az lesz a felada­ta, hogy információkkal szolgálhas­son a részvényvásárló állampolgárok­nak a privatizáció módszerével kapcsolatban. Jacob Zelenco-nak, a Nemzeti Magánosító Ügynökség el­nökének, nyilatkozata szerint, a névreszóló kuponok révén összesen kb. 17,3 millió állampolgár fog részt venni a magánosításban. * P.J. Talán sokan nem tudnak róla A helyi 4-es számú Óvoda '93-ig a szombatfalvi népház épületében működött, mindaddig, míg a szombat­falvi közösség vissza nem igényelte az épületet. Akkoriban számolódon fel a Cérnagyár melletti bölcsőde, így a 4- es számú Óvoda a felszabadult épület­részbe költözhetett. Jelenleg két vegyes csoportnak ad helyet az óvoda, a többtermes tágas épületrész azonban alkalmas még egy csoport befogadására. Főként a szombatfalvi részről és a Bethlen negyedből hozzák ide a szülők a gyerekeket. Talán pontosan a kis létszám miatt — s nem utolsósor­ban a két lelkes óvónőnek köszön­hetően — családias légkör alakult ki a szülők és a pedagógusok között. Igen tágas, dús növényzetű udvar veszi körül az épületet. Ami még különlegességnek számít, az a jól felszerelt tornaterem, ahol a gyerekek rendszeres mozgás- és egyensúly­fejlesztő, játékos gyakorlatokat végeznek. Mivel az óvónők egyike igen jártas a zene terén, ősztől szeretne a gyerekekkel ebből a szem­pontból behatóbban foglalkozni, amolyan zenei kört bevezetni. Az óvoda 8-tól 13 óráig biztosítja a gyerekek felügyeletét, segítséget nyújt a szülőknek a nevelésben, személy­iségfejlesztésben, oktatásban, s ter­mészetesen, ingyenes. Hasonlóan a többi óvodák programjához, a gyere­kek a reggeli gyülekező és szabad tevékenység után elfogyasztják az ot­thonról hozott tízórait, majd kötöt­­tebb tevékenységek következnek. Év folyamán ugyanúgy megünneplik a farsangot, megemlékeznek az édes­anyákról, mint máshol, évzáró műsor­ral készülnek, ellátogatnak a bábszín­házak előadásaira. Szeptember 1. és 15. között a személyzet tehát készségesen várja azon szülőket, akik ide szeretnék íratni gyerekeiket. * B.R. Olvasóink írják: BŐVEBBEN A ZÁLOGHÁZRÓL Az UH június 27. számában közölt rövid tájékoztató olvasása közben úgy felakadtam, mint szénásszekér a csutakon! Éspedig azon a szerény kijelenté­sen, miszerint: "A napi kamat értéke a felvett összegnek mindössze 1,06%-a!" Mivel mindennapi életem harma­dát ilyennemű százalékok társaságá­ban töltöm és jelenleg a napi kamat­szinttel 0,13%-ra süllyedtünk, szük­ségesnek tartom tájékoztatni az UH olvasóit, mit is jelent a "mindössze" 1,06% napi kamat? Ha a fenti számot megszorozzuk 360-al (az évi kamatszámításnál 360- al dolgozunk) rájövünk, hogy az évi kamatszint 381,6%. A 25 napra szá­mított kamatszint pedig (1,06 x 25) egyenlő 26,5%-kal. Aki kétmillióra értékelt ékszereit helyezi zálogba, és egy millió lej hitelt igényel, 25 nap eltelte után 265.000 lej kamatot fizet. Ha nem tudja kivál­tani zálogát a halasztás után sem, úgy odaveszti értéktárgyait. Hogy mit nyer ilyenkor a hitelező, világos! Ez a hitelféleség a világ legdrágább "segítőeszköze "! Az is biztos, hogy ilyenfajta vállal­kozók ajtóinál nem a milliomosok állnak sorba, hanem a társadalom legszegényebb, legnehezebb anyagi sorsra jutott egyénei. És ha 1989 de­cemberében a kapitalizmusnak tap­soltunk, akkor ma el kell, hogy fogad­juk eme társadalom középkorból megmentett vállalkozási formáját, ami jó üzleti lehetőség a multimillio­mosok részére, és az életbenmaradás utolsó lépcsője a szegényeknek. Nem kell sokáig várnunk, hisz par­lamenti honatyáink hamarosan fel­szusszannak majd a tanügyi és etni­kai létünket kordában tartó törvények nyomása alól és akkor gyorsan kihoz­zák a nyilvánosházak, és az adósok börtönének törvényét is. Ezek mind európaiak, mi pedig ide igyekszünk. Előre proletárok! Iszlai József Május végén megalakult az új Ud­varhelyszéki RMDSZ-elnökség. Azó­ta­ — hatalmas nacionalista kirohaná­sok voltak román részről a kongresz­­szuson történtek ellen; a halálbünte­tés visszaállítását kérték. — Iliescu elnök beleszólt egy párt belügyeibe. — Markó Béla és Tőkés László levél­bombát kapott. — Óriási felhajtással ünnepelte a ro­mánság Trianont. — Felháborító riportot sugárzott az RTV a moldvai csángókról, és a mold­vai magyarságról. — A Szenátus megszavazott egy olyan tanügyi törvényt, amely visszalépés még a Ceausescu-féle törvényekhez is. — Az Alkotmánybíróság is jóváhagy­ta a határátlépési illetéket. Az új elnökség testületileg részt vett a Kongresszuson, azóta: semmi! Mit csinál a POLITIKAI ALELNÖK? Legalább egy nyilatkozat vagy közle­mény erejéig sem mer­nek­ megnyil­vánulni? Tisztelettel és hiányérzettel: Forrai Tibor 1995. július 4. máncművész nemrég érkezett haza Spanyolországból. Egy hónapot tölt­heted La Coruna-ban, az Atlanti-óce­án partján fekvő városban; három he­tet Julia Ares zománcművésznő műhelyében alkothatott. 18 nagymé­retű munka készült el ez idő alatt, amelyek az Ares Galériában kerültek bemutatásra. —A helyi mitológia és az asztrál-mí­­tosz néhány elemét próbáltam megje­leníteni, saját elképzelésem szerint. Az asztrál-mítosz nem egy ismeretlen téma a spanyol közönség számára, alkotásaimmal azonban úgy érzem, új színfoltot vittem e közönség elé. A kiállítás eléggé nagy érdeklődést vál­tott ki a helyi sajtóban. Többek között a területi tévé egy olyan élő műsort készített, amelyben—pár munkámon keresztül — bemutathattam az álta­lam alkalmazott alapstílusokat: a re­kesz-zománc, a festett zománc, az ezüstredukció technikáját. Ott-tartózkodásom tulajdonképpen kiegészítése volt annak a nemzetközi zománcszimpóziumnak, amelynek célja ismeretséget kötni más zo­­máncművészekkel, tapasztalatcsere a munkamódszerek terén, amit például Kecskeméten évente megrendeznek. Múlt év októberében a németországi Bernward Horn zománcművész meg­hívására ugyancsak egy hasonló, kisebb körű tapasztalatcserén vehet­tem részt egy északnémetországi kis­városban. Felejthetetlen élményt jelentett szá­momra az is, hogy megtekinthettem pár épületet Spanyolország építészeti remekeiből, például a Santiago de Compostela-i katedrálist, megcsodál­hattam a madridi Prado Múzeumot. ahol a világ egyik legnagyobb képző-­ művészeti gyűjteményét, többek kö­zött a nagy klasszikusok, Raffaello, El Greco, Velazquez műveit is őrzik; lát­hattam a Picasso-gyűjteményt. Idén a németországi Coburgban nyi­tották meg, június 7-én, a 7 évenként megrendezésre kerülő, legszínvon­alasabb tűzzománc-kiállításként nyil­vántartott tárlatot, amelyre 38 ország 281 alkotója 524 munkáját küldte el. Szűkebb pátriánkat Elekes Gyula két műve képviseli: a Halak és a Szűz Hava. November végén Bukarestben kerül bemutatásra, Magyarország Művelő­dési Központjában, Elekes Gyula egyéni kiállításán, azon műveinek nagy része, amelyeket magyarországi közgyűjteményekben őriznek. Erre az alkalomra a művész egy katalógust szeretne kiadni, melynek anyagi fede­zéséhez támogatókra lenne szükség. Főként olyan vállalkozókra, akik ér­dekeltek abban, hogy a fővárosban szerezzenek népszerűséget. Ugyanakkor Elekes Gyulát jó ideje nemcsak saját művészi kibontakozása foglalkoztatja. Szeretne másokat is megtanítani erre a — vidékünkön szá­zadokkal előbb jobban ismert, nagy hírnévnek örvendő — mesterségre, művészetre. Ennek érdekében szeret­né, ha pártfogókat találna egy olyan iskola létrehozásában, itt Székelyud­varhelyen, ahol más mesterségek mel­lett évente 5-8 ifjú tanulná a zomán­cozás mesterségét. Az iskolát, a tanulókat patronálhatná például az egyház, hogy aztán a műhelyekből kikerült, magasabb művészi szintű kegy­tárgyakat szintén az egyház forgal­mazza. & B.R. UDVARHELYI HÍRADÓ - 52/1995

Next