Udvarhelyi Híradó, 1995. július-december (6. évfolyam, 52-101. szám)

1995-08-03 / 61. szám

5 UTCAI VEREKEDÉS Július 29-én és 30-án, szombaton és va­sárnap zajlott le a székelyudvarhelyi sportcsarnokban a Full Contact pénzdíjas verseny. Székelyudvarhelyen másodízben rendeztek ilyenfajta küzdelemsorozatot. A kétnapos rendezvényen­­ a hargitai ke­mény­fiúk mellett részt vettek Maros, Ko­­vászna és Kolozs megye csapatai is. A mérkőzések kezdete előtt a Csíksze­redai karatésok különféle töréstechniká­kat mutattak be, a szünetben komikus jelenetek szórakoztatták a nagyszámú közönséget. A verseny elődöntőjébe három székely­udvarhelyi és egy kolozsvári versenyző jutott be. Itt meg kell említenünk, hogy a kolozsvári David Gore kitűnő specia­listája az ilyenfaja versenyeknek, eddig egyetlen alkalommal sem szenvedett vereséget, de most emberére talált. A Fekete Barnával lejátszott mérkőzése igazi döntőnek számított. Az udvarhelyi fiú kemény küzdelemben a harmadik menetben győzött, és megnyerte az egy­milliós fődíjat. Íme a helyezések: 1. Fekete Barna — Székelyudvarhely; 2. Tarcsi Zoltán és Vass Árpád — mindketten Székelyud­­varhelyről. A versenyt Gergely Zsolt, München­ben élő üzletember, a SAS COP KFT társtulajdonosa szervezte cégtársával, Tarcsi Andrással közösen. A mérkőzé­sek után megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye a kétnapos maratoni küzde­lemről. —Ez a küzdelemsorozat sokkal szín­vonalasabb volt, mint az előző. A jövő­ben két kategóriában szeretnénk meg­rendezni a mérkőzéseket, mert így kie­gyensúlyozottabbak lennének a küzdel­mek. Örvendek, hogy sikerült civilizált körülmények között lebonyolítani a ver­senyt. A következőt Marosvásárhelyen ren­dezzük szeptemberben, majd ezt követően októberben kerül sor egy ilyen összecsa­pássorozatra Székelyudvarhelyen. Szeretném megköszönni az INFO­­PRESS-nek a gyors, pontos és minőségi kiszolgálást a plakátokat illetően, vala­mint a szponzorok segítségét. Fekete B. Zoltán POPSZTÁR VAGY MANÖKEN? A "CsillanykörtefejíT1 lány " A homoródfürdői diáktábor, úgy­mond, inkognitóban ott tartózkodó ven­dégei közül Rajcs Renáta bizonyára ki­tűnt... volna, ha nem visel állandóan napellenzős sapkát. Renáta ugyanis tök­kopasz, pedig néhány hónappal ezelőtt még derékig érő barna haja volt. A budapesti lányról tudni kell, hogy bár mindössze 22 éves, már volt topma­nöken, valamint amatőr divattervező, Vjiost pedig éppen az iparművészeti egyetemen tanul, és mindamellett popsztár. — Gondolom nem a kánikula miatt választottad ezt a "frizurát"? — kér­deztem Renátától. — Nem a kánikula, hanem Cipő miatt (Cipő­t Bódi Lászlóval, a Republic éne­kesével), hiszen ő is tökkopasz, s ha már együtt járunk, szégyelltem hosszú sö­rénnyel felvonulni mellette... — De úgy tudom, mégsem egy "csár­dában" zenélsz Cipővel... — Hát nem , én a magam útját nyarga­lom, áprilisban saját lemezt és CD-t ad­tam ki, Cipő és a lány címen. — Akkor mégiscsak Cipő? — Ez nem ugyanaz a Cipő... — OK, akkor mit csinálsz szabadidőd­ben? — Nyitottam Pesten egy topmanöken iskolát, s ez minden lyukas időmet kitöl­ti. Most is azért vagyok Erdélyben, hogy valami egzotikus manökentípusra talál­jak — dugta orrom alá Renáta a fényké­pezőgépét. — És találtál már? — Még nem. Igaz, készítettem egy-két fotót néhány itteni csajról, s ezekkel bi­zonyára kezdeni is lehet valamit, de az igazit még nem sikerült felfedezni. —­ Itt Homoródfürdőn sem? — Sajnos, csak a végére értem ide és holnaputánra már Pesten kell lennem. Azért itt hagyok neked egy tippet: ha valamelyik székelyföldi lány kedvet kap a manöken-, divat- és modellszakmára, szívesen látom a sulimban. A tanfolyam egy év, az egyik tanárom például a Saint Laurent divatiskolájában készítette fel a manökeneket, ő fedezte fel a cseh top-modellt, Eva Herzigovát és az orosz Na­tasa Alexandrovnát. Az oktatás ingye­nes, fizetség fejében a lányok egy évig ingyen fotóznak, csupán az ellátást kell Pesten biztosítaniuk maguknak... * Kész Cs.L. Raics Renáta Eva Herzigova Táborbontás Homoródon — Most, hogy vége a tábornak, mindenki készül, indul hazafelé, szeretném, ha röviden összefoglalná a VI. Erdélyi Diáktalálkozó lényegét, úgy, ahogyan azt a szervező sze­mével látta — kértem fel Ráduly Róbert táborszervezőt csütörtökön, egy nappal a diáktalálkozó befejezése után.­­ A szervezés szempontjából minden lehetőt megtet­tünk. A programszervező stáb ugyan jobbra készült, de közbejött a néhány napos krízis, amikor nem lehetett tudni, hogy lesz-e tábor Homoródon vagy sem. Ettől függetlenül, bár az első két nap nem sikerült épp a várakozásnak meg­felelően, a továbbiakban látványosan emelkedett az érdek­lődés és a színvonal is. Az utolsó nap pedig sikerében túlnőtte az előbbi évek homoródi rendezvényeit sokszínű­ségével, hangulatával. Jól sikerült, vérbeli diáktábori nap volt. Vetélkedők, improvizáció, sportrendezvények váltot­ták egymást vagy zajlottak párhuzamosan, maximális részvétellel. Csak azt mondhatom: igen, ennek a tábornak végig így kellett volna kinéznie. — Volt azért egy pár kellemetlen esemény, ami — sajnos — negatív értelemben befolyásolta a tábor iránt érdeklődő közvéleményt. — Ez, úgy látszik, elkerülhetetlen. Bár nem árusítottunk alkoholt a tábor területén, a kívülről jött hatás mégis érző­dött. Egyébként az egyetlen kirívó eset, az a bizonyos késelés nem a tábor területén történt! Mi, szervezők, amint értesültünk az esetről, azonnal megpróbáltunk segíteni. A sérültet a RMDSZ autója vitte be az udvarhelyi kórházba, talán az utolsó pillanatban, hiszen, ha tíz percet késünk, lehet, hogy a lány nem marad életben. Azóta már többször is meglátogattam, és csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy túl van az életveszélyen. Be kell látnunk, hogy egy ilyen balesetet, főként a tábor területén kívül nehéz kivédeni, megelőzni... — Lesz-e VII. Diáktalálkozó Homoródfürdőn? — Diáktalálkozó lesz, de nem valószínű, hogy Homoród­fürdőn. Sajnos egy új, számunkra ismeretlen környezetben mindent újra kell kezdenünk... Új Szász M. Attila S­zombaton (augusztus 5-én) megkezdődik a '95/'96-os magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság. A budapesti MTK csapa­ta újra az első osztályban szerepel, s a bajnoksághoz mintegy hangula­ti bevezetőként közöljünk az aláb­bi interjút a csapat edzőjével, Bicskei Bertalannal. Uj idők, régi tapasztalatok Magyarországon minden idők egyik legpatinásabb csapata a Budapesti MTK volt. Itt olyan neves játékosok rúgták a bőrt, mint Orth, Opata, Cseh, Sándor, Csikar és Hidegkúti. Az utób­bi években, ahogy a magyar labdarú­gás színvonala esett, az MTK is egyre gyengébben játszott, olyannyira, hogy az 1993-1994-es bajnokság végén ki is esett az NB1-ből. Az egykori kapus, Bicskei Bertalan edző szívós és kitartó tevékenységé­nek köszönhetően az 1994-1995-ös NB II-es Keleti Csoportjában az MTK első lett, és most újból a legfelsőbb osztályban játszhat. A Csákvár (NB Ilt-as) és az MTK a legjobb 32 csapat közé való jutásért játszott kupamérkőzést. Magam is vé­gignéztem és a mérkőzés végén meg­szólítottam az edzőt. — Ön hol és mikor kezdte el a háló őrzését? — 1957-58-ban a Ferencváros épülő csapatában. — Még milyen csapatoknál védett? — A Ferencváros utánpótlás csapa­tánál, majd a Magyar Optikai Művek­nél (amatőr csapat) és az NB II-es veszprémi gárdánál. Utána 11 évig a Honvéd-Kispest, és végül 2 évig az MTK kapuját védtem. — Büntetőket is sikeresen hárított? — Pályafutásom­­utolsó 5 éve alatt, 1970 és 1975 között 30-at sikerült kivédenem. — Élete legszebb élménye? — Az ifjúsági magyar válogatottal 1984-ben megnyertük az Európa- Bajnokságot. — Legnagyobb csalódása? — Amikor a svédek elleni válogatott mérkőzésen én védtem a magyarok hálóját. Az eredmény 3-3 volt és kies­tünk a VB-selejtezőből. — Hányszor öltötte magára a válo­gatott mezt? — Mindössze kétszer. — Edzőként eddig hol tevékenyke­dett? — Először az MTK utánpótlás csapa­tánál, 5 évig a magyar ifjúsági váloga­tott szövetségi kapitányaként, majd a budapesti Honvéd Kispestnél 2 évig. A felnőtt labdarúgó válogatottnál 1 évig szövetségi kapitány voltam. Svájcban 2 évig trénerként működ­tem, majd 2 hónapos kitérő követke­zett Egyiptomba (a tavaly nyáron) és utána vettem át a kieső MTK csapatá­nak edzését. — Augusztus elején indul az új bajnoki idény. Melyek az elképze­lései? — Szeretnék egy stabil NB I-es csa­patot kialakítani és legalább a bajnok­ság 5-6. helyén végezni. — Milyen új játékosokat sikerült lei­gazolniuk és ők honnan jöttek? — Babocsai Andrást a Stadler FC-től, Babos Gábort, a Soproni FC-től, Kut­­tort és Csertőit a Győri ETO-tól, Sze­kerest az FTC-től, Fülét a Váctól, Ha­mar Istvánt és Illés Bélát a Honvéd-Kispesttől. — A jobbak közül kik mentek el? — Takács, Salat (Soproni FC), Bíró Szabolccsal a váciak tárgyalnak, Ke­neseit a Honvéd kérte és Nagy a Va­sasban fog játszani. — A mostani keret megfelel majd az NB I színvonalának? — Igen, mert nagyon jó játékosokat igazoltunk le és az a célunk, hogy a régi hagyományokhoz híven egy ütő­képes MTK-csapatot alakítsunk ki. — Az életben mit szeretne még elér­ni? — Szeretnék még néhány jó csapatot edzeni és olyan játékosokat kinevelni, akik eljutottak a válogatottságig. Főleg abban szeretnék segíteni, hogy egy új, a régi hírnevéhez híven szereplő válo­gatottunk legyen. * Végezetül egy három évvel ezelőtti sztorit említek meg: az MTK — Újpest mérkőzésen a lelátón voltam. A bajno­ki mérkőzés végén egy idős bácsi az MTK öltözőjének előcsarnokában több szurkolót szólított meg: — Mennyi volt a végeredmény? Egy szurkoló válaszolt: — Béla bácsi! Hiszen maga végig­nézte a mérkőzést, és jól tudja, hogy az MTK 1 -0-ra győzött! — Igazad van fiam, de olyan jó ezt hallani... Lejegyezte: Bartha János Bicskei Bertalan 1995. augusztus 3. Erdély legismertebb diákegyüttese, a HORIZONT Zeneértő emberek állítása szerint je­lenleg a HORIZONT Erdély egyik leg­elismertebb diákegyüttese. Varázsa tán abból ered, hogy a tagok még na­gyon fiatalok ahhoz képest, amilyen zenét írnak-játszanak. Stílusuk alter­natív — Romániában alig akad vetély­­társuk. Tagok: Kozma Csaba — ének; Cserkész Adalbert (Jimi) — gitár; Mol­nár Tibor — gitár; Joó Sebestyén — basszusgitár; Condrea Ovidiu — dob. Koncerteztek Csíkszeredában, Gyer­­gyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön. Idén áprilisban elsők voltak a Diákegyüttesek IV. Or­szágos Találkozóján, ahová 30 együt­tes nevezett be. A sepsiszentgyörgyi Cage Fesztiválon második helyezést értek el, az országos Ki Mit Tud?-vetél­kedő különdíjasai voltak a diákegyüt­tesek kategóriájában. Megnyerték a legjobb gitáros, dobos, basszusgitáros díját a különböző fesztiválokon. — Sikert sikerre halmoztok, mi en­nek a titka — kérdeztem Kozma Csa­bától! — Mindannyian zeneművészeti lí­ceumba járunk, ez talán meg is látszik a játékunkon. 1992-ben alapítottuk az együttest, mindannyian sepsiszent­györgyi középiskolás diákok vagyunk. Naponta gyakorlunk a helyi Tanulók Klubjában. Mivel rengeteg kezdő együt­tes gyakorol itt, ezért a felszerelések sajnos meglehetősen gyatra állapot­ban vannak. A népdaltól elkezdve mindent beleépítünk a zenénkbe. Azt a fajta zenét, amit mi játszunk, itt még nem igazán lehet eladni. A díjak nagy­részét is inkább az eredetiségért, a sa­ját szerzeményeinkért nyertük. A szö­vegeket angolul és magyarul énekel­jük, sok a hangszeres számunk. A hangszereket a szülők vették, koncer­teken azonban kölcsönkért gitárokkal játszunk, mert sajátjaink nem eléggé ütőképesek. A Cage Fesztivál sikere után ajánlatot kaptunk a bukaresti MI­CAS REAL COMPACT stúdiótól egy hangfelvétel elkészítésére, jelenleg ezen dolgozunk, augusztusban szeret­nénk befejezni a munkát. — Terveitek! — Elkészíteni ezt a hangfelvételt; szeptemberben országos turnéra ké­szülünk; célunk minél több városban fellépni. Szeretnénk, ha minél többen megismernének, bár zenénk inkább csak az intellektuális réteghez szól. Különböző alapítványoktól szeret­nénk anyagiakat megpályázni, mert költségeinket a zenéből nem tudjuk fedezni. Szász Csaba A Diáktalálkozó egészségügyi statisztikája Az összesetek száma: 172; sür­gős kórházi ápolásra szoruló ese­tek száma: 7. Az egészségügyi ese­tek korosztályszerinti eloszlása: 18 évesek és ennél kisebbek — 72, 19-21 évesek — 49, 21 évnél na­gyobbak — 51 eset. Az egészségü­gyi ápolásra szoruló egyének kö­zül menedékházban 53-an, sátor­ban 119-en laktak. Sebek (esések, vágások, ütések, horzsolások) szá­ma: 69 (a traumák 60 %-a az alko­hol miatt történt, fiúk esetében 47-en, lányoknál 22-en s­­ek sérülést). Ficamos tórtu­ma: 18 (14 fiú, 4 lány); a gyomor­­panaszok száma: 33 (21 fiú és 12 lány). 532 személy menedékházban volt elszállásolva. A tábor közvet­len közelében (500 m körzetben) tilos volt a sátorozás, de a táboro­zás első délutánján a magánterüle­teken, ahol biztosítva voltak az elemi tisztálkodási lehetőségek 495 sátor volt felhúzva. A táborba látogató résztvevők (a víkendhá­­zak lakói, valamint a személygép­kocsival érkezett látogatók) száma 2173 volt. UDVARHELYI HÍRADÓ - 61/1995

Next