Udvarhelyi Híradó, 1996. április-június (7. évfolyam, 26-51. szám)
1996-04-02 / 26. szám
4 tHÍVAKÓ bolondos április 1996. április 2., kedd Felmásztam a toronyba... Pompás tavaszi reggel volt, öt perccel a becsengetés előtt érkeztem az osztályterembe, ahol a szokásos zsongás fogadott, és Kovács, a harangozó fia toppant elém. Kis, összehajtogatott levélkét nyújtott át és azt mondta: — Zsuzsika megkért, hogy ezt adjam oda neked. A torkomban kezdett dörömbölni a szívem. Zsuzsikába egy éve az ötödik osztály elkezdése óta voltam reménytelenül szerelmes. Rám sem hederített, pedig még verset is küldtem neki. Remegő kézzel hajtogattam szét a papírdarabot, amelyen a következő egyetlen sor volt olvasható: "Nagyszünetben legyél az iskola padlásán, beszélni akarok veled!" Számtanóra következett, de a törtekkel egyáltalán nem bírtam foglalkozni. Füzetem hátsó lapjára kis versikét kanyarítottam, Petőfi Sándor stílusában, mert akkoriban éppen azt tanultuk: "Zsuzsim, szívem szerelme..." valahogy így kezdődött a költemény, amit óra végéig be is magoltam. Nagyszünetben felmásztam a padlásra és szólongatni kezdtem: "Zsuzsika! Zsuzsika!". Csakhogy a kislány sehogy sem akart előbukkanni. Az egyik sötét sarokból mocorgást hallottam, azt hittem, álmaim főszereplője van ott, hát egy szuszra elmondtam a költeményemet, de akkor ahelyett, hogy szerelmem a lábam elé borult volna, harsány röhögés rázta meg a padlást. Kovács és még négy marha osztálytársam bújt elő a sötét sarokból: — "Zsuzsim, szívem szerelme..." utánozták alkotásomat, és közben fulladoztak a röhögéstől. Nem értettem az egészet, majdnem sírva fakadtam, amikor Kovács közelebb jött és hátbaveregetett: — Április elseje van, te ökör... így lettem én áprilisnak bolondja, és másztam fel a toronyba anno domini 1975-ben. Azóta már sokkal óvatosabb vagyok, negyedanynyira sem bízom már meg az emberekben. sí Pintér D. István ADON Sec-i c Bemegy a cigány a videotékába. Az eladótól kéri a Cigánytábor az égbe megy című filmet. Az eladó mondja, hogy sajnos ez a film nincs meg, de van egy másik, a Cigánytábor dolgozni megy címmel. — Köszönöm szépen — feleli a cigány — de nem szeretem a fantasztikus filmeket. SziáyteUtut — Nővérke! csókoljon meg. — Nem lehet uram. — Nővérke! Nagyon kérem, csókoljon meg. — Mondtam már, hogy nem lehet. Már az is szabálytalan, hogy itt fekszem maga alatt... "Kávé Hogy hívják a cigányok kávéját? — Jakobs a Roma. Miért fehér a cigány tenyere? — Mert azzal kapaszkodik a füstölőbe. 'pontul a futó. Hogyan őrizheti meg a szüzességét egy 12 éves cigánylány? — Ha gyorsabban fut, mint a bátyja, erősebb, mint az öccse s az apja börtönben ül. Cerur Reggeli után nyújtózkodik a gróf. — Jean! Milyen nap van ma? — Vasárnap van, uram. — Helyes. Akkor ma megyünk a nőkhöz. — Node, uram! Vasárnap templomba szokás menni. — Hagyja fiam. A templomtorony holnap is fog állni! /41treállítóA Két rendőr beszélget. — Kéreld, a tegnap a Mercur Áruházban árleszállítás volt és mi a feleségemmel vettünk egy WC-kefét. Vegyetek ti is. Másnap találkoznak. — Na, vettetek WC-kefét? Kipróbáltátok? — Hát kipróbáltuk, de azért mi megmaradunk a WC- papírnál. netnowjad A rendszerváltás idején meghívja a róka a nyulat látogatóba. A nyúl erősen gondolkodik.— Most hogyan szólítsam a rókát? Róka elvtársnak? Na nem! Az nem korszerű. Hívjam talán Róka Úrnak? Na nem! Azt talán mégsem. Ah! Megvan! Egyszerűen lerókázom! Vígkedélyű vendég bemegy a kocsmába, megiszik 10 nagy fröccsöt, hatszor alaposan megcsöcsöli a felszolgálónőt, elhúzatja kedvenc nótáit a cigánnyal, fergeteges hangulatában felfirkálja a falra: "Ki a bort, nőt, dalt szereti, rossz ember nem lehet" Nem sokkal utána megérkezik egy rosszkedvű vendég. Elolvassa a fenti sorokat és alája firkálja: "Innád csak a boromat, élnéd nemmel sorodat, az anyósom tanítana dalra, nem írnád e sorokat a falra, marha!" (Csiszár Antal gyűjtése) Ne izgulj mama! A tanítónéni azt mondta, hogy fafejű. Segítség! Kigyúlt a főnök lángesze! A kereskedő: —A házasság társasvállalkozás, amely csak abban az esetben sikerül, ha a társak nem csalnak. A katona: — A házasság meghódított város, melyet azonban sohasem lehet eléggé biztosítani az ellenség betörése ellen. A lelkész: — A házasság a mindennapi miatyánk, melyből ezeket a szavakat lehet idézni: "szabadíts meg a gonosztól", de előfordul, hogy egyesek még azt is hozzáteszik "és ne vigy minket a kísértésbe". Mindenki szabadon választhat. Az orvos: —■ A házasság ragályos betegség, amely egyben az ellenmérget is magába foglalja. A betegek akkor érzik magukat jól, ha magas hőmérsékletük van, viszont roszszul lesznek, ha rendes az érvelésük. A diéta nem kívánatos, mert még csak betegebbé teszi őket. A bíró: —A házasság két peres fél ideiglenes megeggyezése. A gyógyszerész: — A házasság régi recept szerint készült pirula, hogy könnyebben tudják lenyelni, bevonják cukorral és mégis megakad az ember torkán. Egy olyan pirula, hogy az ember belepirul a... Az újságíró: — A házasság olyan, mint a vezércikk. Csak akkor jó, ha nincs benne értelemzavaró sajtóhiba. Márpedig ez elkerülhetetlen. A könyvkereskedő: — A házasság könyv, amelyet az ember csak első kiadásban olvas szívesen, a másodikban már kevésbé, amikor pedig elavul és klasszikus lesz, értékét veszti. A vasutas: — A házasság az első pillanatban igen kellemesen induló vonat, amely valamivel később már személyvonattá és végül elviselhetetlen tehervonattá válik. Az összeütközések rendszerint a váltóknál fordulnak elő. (folytatás az 5. oldalon) Csiszár Antal gyűjtése Hogy mik ki nem derülnek egy tanácsülésen! A gyászhuszárnak csuda jó? Hihetetlen, hogy néha a tisztelt tanácstagok nemcsak a nemlétező fejmilliárdokkal kell, hogy megküzdjenek, hanem a ... gyászhuszárokkal és a gödörásókkal is... Ugyanis a Temetkezési Vállalat gondot okoz a Közüzemeknek (hiszen hozzájuk tartozik a piások feketeruhás-vitézkötéses gyülekezete) s ez az állapot a helyi tanácsot is gyászruhába tüntetheti fel az emberek szemében... Amint az egyik tanácstag méltatlankodó hangon mesélte, az történt, hogy néhány hónappal ezelőtt súlyos sérelem érte egyik néhai atyánkfiát, aki teljesen normális körülmények között hunyt el, de szokatlanra sikerült a temetése. Pedig, ha tudta volna szegény, hogy mi vár rá, előbb maga ásta volna ki a sírját, vagy megvárta volna, amíg kijózanodnak a Temetkezési Vállalat alkalmazottai, és csak azután hunyta volna örök nyugalomra a szemét. Ugyanis a derék gyászhuszárok, éppen a temetés napján, úgy felöntöttek a garatra, hogy a koporsót az utolsó úton a gyászoló családnak kellett cipelnie. És mintha mindez nem lett volna elég, a kérges tenyerű gödörásó is pityókosan kurjangatott az egyik sírkő tövében, a sírgödör pedig... csak félig volt kiásva, így hát a közeli és távoli rokonok, ismerősök, no meg a jószomszédok maguk kellett, hogy bevégezzék a gödörásást. A szegény megboldogult pedig, nem elég, hogy 70 évig várt egy tömbházlakás kiutalására, most egy fa tövében az "öröklakásra" is várakoznia kellett! Még jó, hogy nem unatkozott, hiszen a beszeszelt gyászvitézek ott hejehujáztak a sírkövekre telepedve, és a megboldogultnak ingyen elhúzták a nótáját. Közben a gyászoló gyülekezet ingujjra vetkőzve kaparta a fagyos földet. Szép látvány lehetett, bizonyára Szent Péter is lemosolygott a mennyország kapujából. Szombatfalván azonban egy halott, még a sírba való lebocsátatása előtt megfordult a koporsójában... Ugyanis a kéregszívű fogatosok a ravatalozótól a temetőig — ami tudvalevőleg nem hosszú út — csak 140.000 lejért voltak hajlandók elszállítani a megboldogultat. Ezek után, bizonyára sokan elgondolkodnak, hogy érdemes-e Udvarhelyen meghalni... mi Kész Cs. L. Faluvégi-val (el)Földelt interjú A Töretlen Tények napilap szenesedő riporterétől — még reakcióbalépése előtt — sikerült ellesnem a villáminterjú készítésének csínját-bínját, így egy zimankós délutánon elindultam, hogy e nagyfeszültséget keltő műfajban remekeljek valamit. Irány az utca. Lent lelkes készülődés, ütik egymást az emberek, nagy vendéget várnak. Az esti vonattal érkezik az infláció és fő a kellő fogadtatás. És igen, jó helyen járok, hirtelen hallani egy nagy csattanást (valahogy úgy, hogy: csatt) gondoltam, jött a villám személyesen. De mert az igazság nem itt, hanem még mindig odaát van, tévedtem. Csupán egy busz fordult gödörbe. A sofőr átkozódása közben (ami nagyon érdekes szójáték, csak most nem közöljük le) megrohamoztam a tragacsot. Nem volt sebesült, szívós fajta. A bent nyomorgó falu, félreértve a dolgot, szorított egy fél lábon álló helyet, így bent ragadtam és látszólag boldogan zötyögtünk egyik árokból a másik gödörbe... Majd megérkeztünk. Lacsád, mert oda vitt a göröngyös út, nagyban hasonlít Udvarhelyhez. Ott is vannak házak, az utakon gödrök, melyek mélyéből, bizonyos személyek, nem törődve a csendháborítással, 100 decibellel sóhajtoznak a megváltásért, meg vannak annál gonoszabb gödrök is, ezekből nem jön hang, esetleg csobbanás, vízzel vannak tele, hogy többütemű ficam után, nyugodjanak az idegek... És megtalálható minden más közművesített átok is. Kakaskukorékolás, trágyadomb és más látványosságok ellenére, első a munka. — Nahát, ön egy tipikus vidéki pofa. Mondana valamit? — Oké, hello everybody, szevasztok. Én vagyok a polgármester. — Lenyűgöző. Ön egy intellektuális ember. Mielőtt bekapcsolom a diktafont, mondhat valami mást is. —Igen, hát elmondok egy jópofa viccet. A konjunkciós diszpunkció és idempotens protekció implikációjából következik a revakcináció. Jó mi? — ... Vidék. Itt az embereknek még van igényük a kultúrálét iránt. — Naná. Játék, szórakozás, nagy nyeremények, ezt nyújtjuk. A Művelődési Házban most is megrendeztük ezt a hagyományos izét, nehogy mongyákot... — Ki mit tudot? — Nem. Itt a nyertes nem oklevelet, ingyen kórházkezelést kap. Izé, full contact. — Ojé. És még mit csinálnak? — Hát azt... nem mondhatom meg, mert titok. Mi lenne, ha elmondanám, hogy biológiaii fegyvereket exportálunk a keleti övezetbe és most legkeresettebb termékünk a kotlós tojás? És gyártunk villamosszéket is. — Fejlődő gazdaság. Tényleg Lacsádon vagyunk? — Nem. Ezt a helyet könnyű kitalálni... Bumm. Sőt, bummmmm (jött a villám), mt Szász Csaba Ufók Kolozsvár mellett Kolozsvár a szenzációk városa. Az arra éhes újságírók, tévések és rádiósok paradicsomának is lehetne nevezni, ha az ottaniak nem szoktak volna hozzá mindehhez és nem viszonyulnának közömbösen egy-egy nekünk szenzációsnak tűnő hírhez, ami általában a városháza felől szokott érkezni. Nem sokkal ezelőtt nagy gondban lehetett Florin Zaharescu is, a Kolozsvári Rádió igazgatója. A rengeteg reklám mellé elkelne néha egy jó sztori, amiről az emberek hetekig elbeszélgetnek. Talán éppen ezektől a gondolatoktól gyötrődve aludt el azon az estén is, amikor a sors, a véletlen elhozta a várva-várt alkalmat. Alig szenderedett el, mikor Ioan Moldovan ezredes, a Megyei Rendőrség vezetője telefonon felhívta és izgatottan közölte vele, hogy Szamosújvár közelében, egyik domboldalon UFÓ-k szálltak le. A rádió igazgatója nem önző ember és szívesen osztozik a "babérokon". Éppen ezért a kolozsvári telefonvonalak majdhogynem megolvadtak azon az estén a jószívű igazgatónak köszönetően, aki megfújta a riadót és egyben támadást vezényelt. Nem sokkal ezután ez el is kezdődött. Tévé és rádióriporterek, újságírók egész hadserege indult el kamerákkal, reflektorokkal, fényképezőgépekkel, rádiómagnókkal, stb. felfegyverkezve. Sőt, a szenzációkszenzációjára számítva, az igazgató úr odavezényelt egy "különlegesen felszerelt alakulatot" is, amely azt a feladatot kapta, hogy egyenes adásban közvetítsék a földönkívüliekkel való találkozást, két civilizáció kapcsolatfelvételét. Ahogy a vadnyugati regényekben az indiánok közelítik meg ellenségeiket, nesztelenül kúszvamászva, úgy tették meg derék "támadóink" az utat (kb. 3 óra alatt) a domb aljától, addig, ahol az ufók landoltak. És amit itt megpillantottak nem volt a legtermészetesebb látvány. Négy emberszabású lény hevert két egymástól nem messze lobogó hatalmas tűz mellett. A levegőben sült szalonnához hasonlatos, ínycsiklandozó illat terjengett, s néhány kiürített vodkásüveg csillogott az óriási lángnyelvek fényében. Történt ugyanis, hogy négy atyánkfia, felöntvén kissé a garatra, megéhezett, és mivel a sült szalonna jobb, mint a nyers, elkészítéséhez két ökör megsütéséhez is túlságosan nagy tüzet raktak. Nem tudni, kinek az érdeke az igazság elhallgatása, mert azóta is titokzatos csend öleli körül a kolozsvári ufo-jelenséget. és Kádár A. — De mama, ezek a szerelők nem az esti krimiben látott csövesek!