Udvarhelyi Híradó, 1996. július-szeptember (7. évfolyam, 52-77. szám)

1996-07-02 / 52. szám

1996. július 2., kedd közélet, gazdaság HíHAbÓ Cyrill Bürger nacionalizmussal vádolja Udvarhely lakosságát! Klikkérdekek a Csereháton? (folytatás az első oldalról) Ehhez a feltevéshez bizonyíté­kul szolgálnak azok a mesterke­dések, amelyek az épülettel kapcsolatban az utóbbi eszten­dőben folytak. A Basler Zeitung­ból viszont az is kiderül, hogy Cyrill Bürger nem akar perre men­ni az ügyben! A baseli lapban megjelentekre az alapítvány el­nöke, Burchard úr is reagált, de amit elmondott, az csak lényegte­len dolgokat tartalmazott. Két dolgot azért mégiscsak megtud­hatunk az elnök úr álláspontjá­ból: 1. Hogy a csereháti épület egyedüli tulajdonosainak tartják magukat; 2. A Basel Hilfz és egy másik titokzatos (!) alapítvány (amelynek létéről Burchard úr el­szólásából értesültünk) nem csak az önzetlen segítségnyújtásban érdekelt Romániában, hanem üz­leti ügyekben is ...! Márpedig módfelett gyanússá válik egy kari­tatív céllal létrejött alapítvány, ha az üzletelni is akar. Legalábbis mifelénk az alapítványok csakis nonprofit jellegű szervezetek le­hetnek. Időközben Cyrill Bürger újra ki­mutatta a foga fehérjét. A június 25-i levélből kitűnik, hogy az ő szemében Székelyudvarhely a nacionalizmus e feszke, a város la­kossága pedig irredenta. Ugyan­akkor Bürgel úr mégis azt mond­ja, hogy a csereháti épület üzem­be helyezését egy kisszámú ud­varhelyi klikk (értsd: önkor­mányzat és a média) akadályoz­za. Sőt, Bürgel arcátlansága odáig megy el, hogy megfenye­geti a tanácsot és egész Udvar­hely lakosságát. Bár ezt nem nyíltan teszi, de a levélből ezt is ki lehet olvasni. De Bürgel számára az sem elég, hanem felekezeti konfliktusokat is felfedezni vél a Küküllő-parti városban. Ami az alapítvány elnökét illeti, ahelyett, hogy semmitmondó le­veleket írogat, inkább az ügy megoldását kellene, hogy elősegít­se. Mert az önkormányzat, a város lakosságának akaratát (amely nem üzleti jellegű, hanem ugyan­csak szociális jellegű elképze­léseket tartalmaz) Burchard úrnak is figyelembe kell vennie. Nos, bár a tanácsi bizottság előtt vilá­gos, hogy a csereháti ügy kezdeti szakaszában történtek titokzatos dolgok, így a csütörtöki tanácsü­lésen aligha születhetik döntés. De a május 27-i tanácsi határo­zatnak — amely a munkák leállí­tásáról döntött (de sajnos nem hajtották végre!) — mindenkép­pen érvényt kell szerezniük. Kü­lönben az új tanács, már az első "felvonásban" veszítene a lakos­ság ama bizalmából, amit június 2-án szavazataikkal kinyilvání­tott. De végül is, mit lehet tenni a csereháti ügyben, ha minden kö­tél szakad?Ha nem sikerül Szé­kelyudvarhelyen tárgyalóasztal­hoz ültetni mindazokat, akik az ügyben érintettek, akkor a város lakosságának kell lépnie. Élő láncot kell vonni az épület körül, addig pedig el kell kezdeni a tiltakozó aláírásgyűjtést, mert ez az ügy az egész város lakosságé. ms K.Cs.L. A Sóvidék lehetőségei A Sóvidéket a Megyei Ta­nácsban Ambrus Zoltán parajdi bányamérnök képviseli. Találko­zásunkkor arról érdeklődtem, mi késztette őt, hogy vállalja e meg­bízatást. — Nem politikai vagy szemé­lyes ambíció késztetett a tanácso­si tisztség vállalására, hisz szá­momra megvannak a mindenna­pi családi és munkahelyi gondok, mert valahol e kettő között zajlik az élet, hanem az a meggondo­lás, hogy tenni kell valamit az elő­relépés érdekében. Nem "nagy útra" gondolok, mint Körösi Csom­a Sándor, ha­nem az ő szavaival élve vallom, hogy a "legnagyobb út is az első lépéssel kezdődik". Indulásból már jó jelnek tartom, hogy az ud­varhelyi előzetes megbeszélés és beiktatásunk alkalmával is nem a politikai szempontok kerültek előtérbe, hanem kimondottan gazdasági oldalról tárgyaltak a megyénk, benne az udvarhelyi zóna, és szűkebben véve a Sóvi­dék problémáit. Az új Megyei Ta­nácsnak lesz elég dolga a­ közel­jövőben. Elsősorban a megye in­frastruktúráját kell fejleszteni, jobb kapcsolatokat létesítve a szomszédos megyékkel. Fej­leszteni kell a mezőgazdaságot, az állattenyésztést, valamint a fa­luturizmust, összekötve a gyógy­­turizmussal. E téren Sóvidéknek, mint ismert, nagyon jók a lehető­ségei. — A Sóvidék falvainak gázzal való ellátásáért megkezdődött a fővezetékek lefektetése. Vannak még más konkrét tervek e tájegy­ség fejlesztésére? — A megválasztott megyei ta­nácselnök, Kolumbán Gábor már ismertette az általa kidolgozott fejlesztési alapelveket, melyek a Sóvidéket is érintik. A tervek kivi­telezése a szervezésen múlik, amit felelőségérzettel kell vé­gezni. A nagyobbik nehézség az a pénz kérdése, de ezen a téren is lehet változtatni abból a szempot­­ból, hogy a rendelkezésünkre álló pénzalapokat hatékonyan használjuk fel, nemcsak a mai ér­dekekre, hanem a jövő generá­cióra is gondolva. A gázvezetés a tisztségviselő "elődeink" érdeme, a Sóvidék két nagy­községének, Parajdnak és Korondnak közel hat milliárdos befektetést jelentett az állami alapokból. Viszont a la­kosságnak is anyagi megterhelést jelent, amíg a fővezetékek elké­szülnek, amelynek hossza Pa­­rajdon — ha jól tudom — kb. 16 kilométer. Sajnos a lakosság nem fogadja egyértelműen pozitívan a gázvezetés ügyét. Egyesek úgy­mond ellenpropagandát folytat­nak, hangsúlyozva, hogy nincs szükség nálunk felé gázra, mert környékünkön "annyi az erdő, hogy ránk dől". Megyei tanácsosként úgy látom, hogy a mostani időszakban a pri­vatizációs folyamat felgyorsításán van a hangsúly, a kisvállalkozások és kft-k fellendítésén, a törvényadta lehetőségek között. ms F.D.D. Aláírásokat gyűjtünk A székelyudvarhelyi csereháti létesítménynek ro­mán apácák kezére való játszását csak úgy lehet értékelni, mint városunk és környéke etnikai ösz­­szetétele erőszakos megváltoztatásának előkészí­tését. Az ilyen jellegű intézkedéseket minden legi­tim nemzetközi szervezet elítéli, megfékezése ér­deke minden igazlelkű udvarhelyi lakosnak. Sajnos, bizonyos politikai körök kimondottan el­lenérdekeltek, másokat pedig érdekeik érvényesí­tésének szándéka gátol meg abban, hogy hatásos lépéseket tegyenek. Ezzel magyarázható az, hogy az ügy érdekében ezidáig még nem nyilatkozott érdemben az RMDSZ országos, széki vagy városi vezetése, hogy ezidáig csak újonnan megválasztott polgármesterünk és a helyi médiák vállalták fel nyilvánosan az ügyet Csak ez magyarázza meg azt a diverziót, amellyel az új városi tanács RMDSZ- frak­ciójának egyik csoportja, túllépve hatáskörét, pártjuk belső hatalmi harcainak megoldásával akarta lekötni a politikailag többszínű testület figyelmét és idejét és azt a tényt, hogy a leköszönő alpolgármester nem vállalta, hogy tagja legyen ezen súlyos ügy kivizsgálására létre­hozott bizottságnak. Meggyőződtem arról, hogy úgy Székelyudvar­hely lakóinak, mint az újonnan beiktatott ta­nácsnak többsége abban érdekelt, hogy megakadá­lyozzuk a székelység egy újabb tragédiáját Ennek érdekében felkérek minden udvarhelyit, hogy a tanács segítségére, vele párhuzamosan és sürgősen járuljon hozzá a legmegfelelőbb megoldás kiesz­­közölésére, a következőképpen: 1. Ne vonakodjon senki kézjegyével ellátni azt a doku­mentumot amellyel bekopogtak az aláírásgyűjtők. 2. A diverziók és szélhámosságok elkerülése érde­kében az aláírásgyűjtés ideje alatt a helyi médiák közöljék folyamatosan az aláírásgyűjtők fényképét. 3. Az ügy sürgőssége és a lebonyolítás időigé­nyessége miatt, várom azok jelentkezését, akik haj­landóak szabadidejüket az aláírások gyűjtésére fordítani. 4. Azok a személyek, akik erre képesnek és elhi­vatottnak érzik magukat, keressenek meg, hogy közösen fogalmazzuk meg azt a memorandumot amelyet szükség esetén, az aláírásokkal együtt, a városvezetés segítségével, eljuttathatunk a megfe­lelő országos és nemzetközi szervezetekhez. 1996. június 26. Gergely István, Kossuth Lajos u. 22, telefon: 211213 . Fizetség helyett magyarázkodás A pénz nem vész el (folytatás az első oldalról) — Miért igényelték vissza má­jusban a vártnál többen a pénzü­ket? — Március végén a Credit Fonó­nál a befektetések árfolyama 20%-kal csökkent annak követ­keztében, hogy a három éve mű­ködő elszámolási rendszerben változás állt be. Mégpedig az Ér­tékpapír-kereskedelmet Felügye­lő Országos Bizottság (Comisia Naţională a Valorilor Mobiliare) 5/1996. március 28-ai határoza­tában afelől döntött, hogy a be­fektetési alapoknál az egységek árfolyamát ezentúl a banki szám­lán lévő tőke után számolják ki. Az addig folyamatosan emelkedő árfolyam egyszerre visszaesett, ami meglepte az embereket. — Udvarhelyen vette-e, kapta-e már vissza valaki a betett pénzét? — Természetesen. Öt személy­ről van szó. Egyikük például janu­ár 25-én tette be a pénzét, tehát letelt már három hónapja. Május 13-án adta be a kérést és május 24-én kapta meg a pénzét. — Körülbelül mekkora kamat­tal? — Már közbejött az árfolyam visszaesése, tehát vagy a betett pénzt kapta, vagy pár ezer lejjel kevesebbet. Sajnos, épp akkor vette vissza pénzét, amikor az egységek értéke a március végi visszaesés után ugyan növekedni kezdett, de még mindig nem érte el a befektetéskor érvényes árfo­lyamot. A befektetési alapok hosszú távon hoznak érezhető jö­vedelmet, hosszabb időre érde­mes ide letenni a pénzt. — Ezzel szemben hány ügyfele van az A & M Consultingnak? — Kb. százan vannak. — Mikor kezdi el, elkezdi-e egyáltalán az A & M Consulting a tevékenységét, a nyugdíjasok épületében lesz-e ismét a székhe­lye? — Ha letelik a jövő hónap és kapom az utasítást, hogy mától lehet elfogadni a kéréseket vagy a befektetéseket, a tevékenység folytatódik. — Folyamatosan történnek majd akkor a kifizetések? -!- Az attól függ, hogy milyen mértékben igénylik újra vissza az emberek a pénzüket. Ha túl so­kan, lehet, hogy egy időre ismét le kell állítani a visszafizetéseket. Tulajdonképpen azért van felfüg­gesztve a tevékenység, hogy ke­ressenek valamilyen megoldást, vagy egy külföldi partnert találjon a Credit Fond, egy befektető cé­get, hogy a visszaigénylőknek tudjanak fizetni, amíg lejárnak a közép- és hosszú távú szerződé­sek. Előreláthatólag ez alatt a két hónap alatt már 5-6 milliárd lej jövedelemre lehet számítani a be­fektetések után. A Capital június 27-i számából arról értesülhe­tünk, hogy a Credit Fond talált egy gazdasági szempontból meg­bízható ausztráliai partnert, a Skhimoda Australia-t, amely tagja a kimondottan befektetési alapok adminisztrálására szakosodott nemzetközi pénzügyi csoport­nak. — Ezek után gondolja, hogy akad még valaki, aki ne próbálná visszavenni a pénzét, amilyen gyorsan csak lehet, amennyit csak lehet, nemhogy betegyen? — Az emberek természetesen bizalmatlanok és bizalmatlansá­guk a tájékozatlanságból ered. Én viszont bízom abban, hogy az az intézmény, amelynek összesen 19 milliárd leje van beruházva a leginkább jövedelmező hazai magáncégeknél, kiutat talál a krí­zisből. — Visszatérve a konkrét esetre, a panaszos azt állítja, hogy ön már tudatában volt annak, hogy ez be fog következni, ezért pró­bálta elutasítani őt.­­ Az illető személy valóban so­kat járt az irodában, de csak érdek­lődött az árfolyam felől, nem je­lentette ki határozottan azt, hogy ki szeretné venni a pénzét, nem tett le kérést a visszaigénylésre. 30-án este telefonon hívott fel, nem személyesen járt az irodá­ban. Én a PRO tévé híreiből akkor már értesültem a dologról, és azt válaszoltam, hogy hétfőn konkré­tan tudom tájékoztatni a fejle­ményekről. A hivatalos körlevelet viszont pénteken, 31-én vettem át Bukarestben. Az A & M Consul­ting utolsó nyitási napja tehát csü­törtökön, 30-án volt. A nyugdíja­sok udvarán kitűzött értesítésben megadtam otthoni telefonszámo­mat, amelyen 20 óra után elérhet­nek. Azonkívül a további változá­sokról értesíteni fogom az ügyfe­leket a médián keresztül. És B.R. Ha rossz az új cipő — Több olvasónk is kérdezte, mi történik abban az esetben, ha valamely személy olyan ipari termé­ket vásárolt (például cipőt), amellyel nem adnak jótállási bizonylatot. Ha a vásárló hibáján kívül meghibásodik a termék, visszakapja az áru értékét vagy kicserélik a portékát? —A 665-ös kormányhatározat értelmében 30 nap jótállási idő érvényes azon termékekre, amelyeket jótállási bizonylat nélkül forgalmaznak. A törvény értelmében a hibás termék forgalmazásáért a terme­lő felelős, viszont a forgalmazó az, akinek a termék minőségéért jótállást kell vállalnia a vásárlóval szemben. Ha a meghibásodást a vásárló okozta, az eladót nem terheli felelősség. A vásárló harminc napon belül köteles panaszával az eladóhoz fordul­ni. A termék vásárlásának pontos idejét a vevő nyugtával igazolja (dátum, termék megnevezése). A panaszlevelet a hibás termékekkel együtt kell átadni az eladónak. Az eladó csak akkor veszi figyelembe a panasz jogosságát, ha az megfelel a valóságnak. Ebben az esetben vagy kicseréli a terméket vagy — ha 10 napon belül nem tudják megjavítani — visz­­szatéríti a termék pénzbeli értékét. Ha jogos igényét nem orvosolják, a vásárlónak joga van hivatalunk­hoz fordulni panaszával... — tájékoztatott Tamás Sándor fogyasztóvédelmi felügyelő. ms Fekete B. Zoltán ­ Nyilatkozik a rendkívüli tanácsülés elnöke Tegnap lapzárta után került sor a csereháti ügyet kivizsgáló bizottság rendkívüli tanácsülés előtti utolsó előtti megbeszélé­sére. Az ezt megelőző napok­ban a bizottság többször is ösz­­szeült, azért, hogy megfelelő­képpen előkészíthessék a csü­törtöki ülést. Szőke László ta­nácsos, a rendkívüli tanácsülés elnöke, a bizottság eddigi mun­kájáról nyilatkozott: — Bár a bizottság tagjai között — a temperamentumokból adó­dóan — vannak nézetkülönbsé­gek, megvalósítható a konszen­zus. Továbbá elmondhatom, hogy első alkalommal történik meg: az összes fellelhető dokum­­netumok alapján és az érintettek meghallgatásával próbálunk tiszta vizet önteni a pohárba. Megjegyzem, a volt polgármester is átadta a csereháti ügyben foly­tatott levelezésének dosziéját. Az adatgyűjtés azonban nehezen megy, hiszen arra eddig még nem volt példa, hogy egy bizott­ság a különböző hivataloktól visszamenőleg igazoló aktákat kérjen. A bizottságunknak így va­lóságos nyomozómunkát kell el­végeznie — mondta Szőke László és hozzátette: — Azt el kell mondanom, hogy azok a személyek, akik eddig az ügyben a város képviseletében tárgyal­tak, felelőtlenül, figyelmetlenül jártak el, ugyanis az iratokban sok a tévedés, sok a kérdőjel... Egyelőre viszont nem a hibák el­követőinek felelőségre való vo­násán van a lényeg, hanem azon, hogy mihamarább megoldást találjunk a csereháti ügyben. A bizottság már kezdeményezte az építkezés leállítást, de mivel a polgármester nem volt itthon, ugyanakkor Bodnár László jegyző azt mondta, hogy még nem találkozott ilyen "helyzet­tel", hétfőig nem sikerült ér­vényt szerezni a május 27-i ta­nácsi határozatnak. Reméljük azonban, hogy csütörtökig sike­rül leállítani a munkálatokat. Ami a megoldást illeti, vélemé­nyem szerint kiutat lehet talál­ni, de ehhez kényszerítenünk kell az érintett feleket, hogy tár­gyalóasztalhoz üljenek. Ugyan­akkor el kell felejteni az eddigi szóbeli egyezkedéseket. Természetesen a bizottság köz­zé fogja tenni az ügyben levont következtetéseit, persze az a kér­dés, hogy mikor, hiszen vi­gyáznunk kell arra, hogy a dön­téseink során a város ne veszítse el lépéselőnyét, mi kész is.

Next