Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)

1997-04-01 / 25. szám

A Megyei Tanács napirendjén Mi lesz az utak sorsa? A március elején Szé­kelyudvarhelyen meg­tartott rendes havi me­gyei tanácsülés napi­rendi pontjai között sze­repelt Hargita megye útügyi stratégiájának megvitatása is. Mivel az anyag nem volt idejé­ben előkészítve, a Me­gyei Tanács úgy döntött, hogy ezt a témát egy rendkívüli tanácsülé­sen vitatja meg. Kolum­­bán Gábor megyei ta­nácselnök április máso­dikára, Csíkszeredába összehívja a rendkívüli önkormányzati ülést (a 4. oldalon) Iratkozni lehet április 3-ig a Kossuth Lajos u. 33 sz. alatt. •• Ügyességi autósverseny A Csíkszeredai Pro-Motor Egyesület, valamint a Román Autóklub Hargita megyei kirendeltségé­nek szerezésében ápri­lis 5-én, szombaton, Székelyudvarhelyen te­rületi (Udvarhely és Ke­resztúr vidéki) autóver­senyt rendeznek. A ver­seny résztvevői számára lehetőség adódik, hogy bejussanak a Promo Rally-ra és megsze­rezhessék a profi autó­­versenyzői minősítést (all.oldalon) HÉTKÖZBEN vajon mire jó az, ha lóvá teszek vala­kit, vajon mi abban a vic­ces, ha például azt mon­dom a szomszédoknak, hogy menjenek ki a Réz egyik barlangjába, mert ott aranyat lehet találni, vagy azt mondom, hogy hapsikám, szedd a nyúl­­talpakat és iszkolj hazafe­lé, mert láttam, hogy a ne­jed egy helybéli chippen­­dale-fiúval ölelkezett az egyik lámpaoszlop alatt — miért hízik a májam, ha rászedtem a szerencsét­lent? Mire való egy napot egymás­ kitolására ál­dozni, különösen akkor, ha egész évben ezt tes­­­szük anélkül, hogy beval­­lanánk? Egyáltalán van-e valamiféle értelme a hu­mornak, vagy az is csak olyan, mint a fájda­lomcsillapító, amiről azt hisszük, hogy meggyó­gyultunk, de a kórság nem múlik el tőle? Április else­je van, halandó, a nagy ro­hanás közepette nem árt a naptárra is vetni egy pil­lantást, hiszen minden na­punk egy-egy csapda HÉTKÖZBEN. a pintér Április elsejei UH-kacsa a 8-9 oldalon Ökumenikus autós­­templom épül Bár alig néhány nappal ezelőtt tartotta Uberel önkormányzata a rendes ülését, tekintettel a rendkívüli április elsejei körülményekre, mára rend­kívüli tanácsülést hívtak össze... FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • Vili. ÉVFOLYAM • ____1997. április 1. KEDD • 25. SZÁM • 900 LEJ______ hírtől hírig hétről hétre Megváltónk csak a szeretet lehet A '89-es események után szinte gomba módra jelentek meg Magyarországon, Erdélyben, s természetesen Szé­kelyudvarhelyt is a legkülönfélébb, újabb és újabb vallá­sok hirdetői. Legutóbb március 20-án a helyi Nyugdíja­sok Klubjában "szép számú érdeklődő" előtt­­ mutat­kozott be egy újabb vallási mozgalom, a Hare Krisna. Nagy kérdőjel számomra, hogy pont most, amikor Szent István első királyunktól kapott kereszténységünk ezer éves évfordulóját ünnepeltük, s Európa a kereszténységnek köszönheti mai arculatát, miért, vagy kinek volt szüksége egy számunkra teljesen idegen, a hinduizmus egyik ágaként ismert Visnu-hitre. Az az érzé­sem, hogy az ilyen vagy hasonló rendezvényekkel a törté­nelmi egyházainknak hátat fordítva semmibe vesszük azo­kat az egyházi vezetőinket, akik a diktatúra alatt életüket, szabadságukat kockáztatták magyarságunk és keresztény hitünk fennmaradásáért A demokrácia és a tolerancia jegyében nem válhatunk köpönyegforgatókká. Meg szeretném kérdezni, attól a bizonyos szép számú érdeklődőtől, hogy vajon volt-e valaki közülük, akiben felötlött volna az a kérdés, hogy az új vallás hirdetői hol voltak '89 előtt? Mit tettek a nagyon is szorongatott helyzetben levő kisebbségi sorsunk érdekében? Őszintén szégyellem magam, hogy mi, akik olyan büszkén nevezzük magunkat keresztényeknek, ennek égisze alatt politikai pártok alakulnak, a száz­éves Város­háza homlokzatát a kereszténység jelképe, a kereszt ékesíti, minden nagyobb városi, nemzeti ünnepünket ökumenikus istentisztelet vezet be, s akkor megjelenik városunkban néhány új dogmát terjesztő hittérítő, s a nagyszámú érdeklődők "mindannyian önfeledten éne­kelnek, táncolnak." Ezt az eseményt visszafejlődésnek, vagy inkább lesül­lyedésnek nevezném. A Visnu-hit a pogány világba, az indiai mitológiába vezet vissza. E hit szerint Visnu isten törődik a legtöbbet az emberiséggel. Szerintük, ha valami nagy baj adja elő magát a földön, Visnu megtestesülve legyőzi azt és meg­váltja a szorongatott emberiséget. Szerintem a térítők nagyon jól időzítették programju­kat, mert társadalmunkban egyre jobban teret hódít a szegénység, egyre többen lesznek a szorongatásban élő embertársaink. A történelem folyamán — e pogány hit szerint — már kilenc alkalommal jelent meg istenük különböző formá­ban, gyakran állati alakokban is, de nem sok eredmén­­nyel, nem sok segítséget nyújtott a szorongatásban szen­vedő emberiségen. A tizedik és egyben a végső megjele­nése még hátra van, de kétlem, hogy ez alkalommal is valamit változtatna sorsunkon. Úgy tűnik, hogy megfeledkeztünk róla, vagy szándéko­san nem akarunk tudomást venni kereszténységünk e­­gyetlen, legfontosabb és elfogadhatóbb életformát hozó tanításáról: "Ez az én parancsom. Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete sen­kinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért." /Jn. 15,12-13./ Történelmi egyházaink papjai nem egyszer tették ezt az elmúlt időszakokban. Az a sok — kereszténységün­kért, magyarságunkért — önmagukat feláldozó egyházi vezetők példája nem elég számunkra? Új, ismeretlen térítőkben akarunk bízni? Igaz, hogy minden embernek joga van a lelkiismeret szabadságához, de — ha őszintén magunkba szállunk —, lehetetlennek tartom, hogy ne szégyellnénk el ma­gunkat hűtlenségeink miatt. V_________________________________ăi Derzsy András J

Next