Udvarhelyi Híradó, 1997. április-június (8. évfolyam, 25-50. szám)
1997-04-01 / 25. szám
A Megyei Tanács napirendjén Mi lesz az utak sorsa? A március elején Székelyudvarhelyen megtartott rendes havi megyei tanácsülés napirendi pontjai között szerepelt Hargita megye útügyi stratégiájának megvitatása is. Mivel az anyag nem volt idejében előkészítve, a Megyei Tanács úgy döntött, hogy ezt a témát egy rendkívüli tanácsülésen vitatja meg. Kolumbán Gábor megyei tanácselnök április másodikára, Csíkszeredába összehívja a rendkívüli önkormányzati ülést (a 4. oldalon) Iratkozni lehet április 3-ig a Kossuth Lajos u. 33 sz. alatt. •• Ügyességi autósverseny A Csíkszeredai Pro-Motor Egyesület, valamint a Román Autóklub Hargita megyei kirendeltségének szerezésében április 5-én, szombaton, Székelyudvarhelyen területi (Udvarhely és Keresztúr vidéki) autóversenyt rendeznek. A verseny résztvevői számára lehetőség adódik, hogy bejussanak a Promo Rally-ra és megszerezhessék a profi autóversenyzői minősítést (all.oldalon) HÉTKÖZBEN vajon mire jó az, ha lóvá teszek valakit, vajon mi abban a vicces, ha például azt mondom a szomszédoknak, hogy menjenek ki a Réz egyik barlangjába, mert ott aranyat lehet találni, vagy azt mondom, hogy hapsikám, szedd a nyúltalpakat és iszkolj hazafelé, mert láttam, hogy a nejed egy helybéli chippendale-fiúval ölelkezett az egyik lámpaoszlop alatt — miért hízik a májam, ha rászedtem a szerencsétlent? Mire való egy napot egymás kitolására áldozni, különösen akkor, ha egész évben ezt tesszük anélkül, hogy bevallanánk? Egyáltalán van-e valamiféle értelme a humornak, vagy az is csak olyan, mint a fájdalomcsillapító, amiről azt hisszük, hogy meggyógyultunk, de a kórság nem múlik el tőle? Április elseje van, halandó, a nagy rohanás közepette nem árt a naptárra is vetni egy pillantást, hiszen minden napunk egy-egy csapda HÉTKÖZBEN. a pintér Április elsejei UH-kacsa a 8-9 oldalon Ökumenikus autóstemplom épül Bár alig néhány nappal ezelőtt tartotta Uberel önkormányzata a rendes ülését, tekintettel a rendkívüli április elsejei körülményekre, mára rendkívüli tanácsülést hívtak össze... FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • Vili. ÉVFOLYAM • ____1997. április 1. KEDD • 25. SZÁM • 900 LEJ______ hírtől hírig hétről hétre Megváltónk csak a szeretet lehet A '89-es események után szinte gomba módra jelentek meg Magyarországon, Erdélyben, s természetesen Székelyudvarhelyt is a legkülönfélébb, újabb és újabb vallások hirdetői. Legutóbb március 20-án a helyi Nyugdíjasok Klubjában "szép számú érdeklődő" előtt mutatkozott be egy újabb vallási mozgalom, a Hare Krisna. Nagy kérdőjel számomra, hogy pont most, amikor Szent István első királyunktól kapott kereszténységünk ezer éves évfordulóját ünnepeltük, s Európa a kereszténységnek köszönheti mai arculatát, miért, vagy kinek volt szüksége egy számunkra teljesen idegen, a hinduizmus egyik ágaként ismert Visnu-hitre. Az az érzésem, hogy az ilyen vagy hasonló rendezvényekkel a történelmi egyházainknak hátat fordítva semmibe vesszük azokat az egyházi vezetőinket, akik a diktatúra alatt életüket, szabadságukat kockáztatták magyarságunk és keresztény hitünk fennmaradásáért A demokrácia és a tolerancia jegyében nem válhatunk köpönyegforgatókká. Meg szeretném kérdezni, attól a bizonyos szép számú érdeklődőtől, hogy vajon volt-e valaki közülük, akiben felötlött volna az a kérdés, hogy az új vallás hirdetői hol voltak '89 előtt? Mit tettek a nagyon is szorongatott helyzetben levő kisebbségi sorsunk érdekében? Őszintén szégyellem magam, hogy mi, akik olyan büszkén nevezzük magunkat keresztényeknek, ennek égisze alatt politikai pártok alakulnak, a százéves Városháza homlokzatát a kereszténység jelképe, a kereszt ékesíti, minden nagyobb városi, nemzeti ünnepünket ökumenikus istentisztelet vezet be, s akkor megjelenik városunkban néhány új dogmát terjesztő hittérítő, s a nagyszámú érdeklődők "mindannyian önfeledten énekelnek, táncolnak." Ezt az eseményt visszafejlődésnek, vagy inkább lesüllyedésnek nevezném. A Visnu-hit a pogány világba, az indiai mitológiába vezet vissza. E hit szerint Visnu isten törődik a legtöbbet az emberiséggel. Szerintük, ha valami nagy baj adja elő magát a földön, Visnu megtestesülve legyőzi azt és megváltja a szorongatott emberiséget. Szerintem a térítők nagyon jól időzítették programjukat, mert társadalmunkban egyre jobban teret hódít a szegénység, egyre többen lesznek a szorongatásban élő embertársaink. A történelem folyamán — e pogány hit szerint — már kilenc alkalommal jelent meg istenük különböző formában, gyakran állati alakokban is, de nem sok eredménnyel, nem sok segítséget nyújtott a szorongatásban szenvedő emberiségen. A tizedik és egyben a végső megjelenése még hátra van, de kétlem, hogy ez alkalommal is valamit változtatna sorsunkon. Úgy tűnik, hogy megfeledkeztünk róla, vagy szándékosan nem akarunk tudomást venni kereszténységünk egyetlen, legfontosabb és elfogadhatóbb életformát hozó tanításáról: "Ez az én parancsom. Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért." /Jn. 15,12-13./ Történelmi egyházaink papjai nem egyszer tették ezt az elmúlt időszakokban. Az a sok — kereszténységünkért, magyarságunkért — önmagukat feláldozó egyházi vezetők példája nem elég számunkra? Új, ismeretlen térítőkben akarunk bízni? Igaz, hogy minden embernek joga van a lelkiismeret szabadságához, de — ha őszintén magunkba szállunk —, lehetetlennek tartom, hogy ne szégyellnénk el magunkat hűtlenségeink miatt. V_________________________________ăi Derzsy András J