Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)
1997-07-01 / 51. szám
Egyhetes kényszerpihenő a Cérnagyárnál A bank nem hajlandó kiadni a júniusi elszámolásokat, amíg a vállalat át nem utalja a társadalombiztosításhoz, a nyugdíjalaphoz, a munkanélküli segélyhez stb. szükséges összegeket a megfelelő számlákra. Ha viszont megteszi, nem marad pénze nyersanyagra. Kinnlevőségei ugyan vannak, de azt be kell hajtani. Ezért ettől a héttől kezdődően — valószínűleg egy hétre—leáll a termelés, szabadságra küldik az egész személyzetet — nyilatkozta Péter Lőrinc, a Céragyár igazgatója (a 4. oldalon) Lebuktak a rablótámadók (a 9. oldalon) Angol fogságban (a 8. oldalon) Tolvaj vagy vandál? (a 9. oldalon) Bibliots,municipali OD©KHE IUSECn»£ Hi Zavaros a Nagyküküllő (az 5. oldalon) 31. Szejke Nap Népi együttesek parádéja HÉTKÖZBEN Sándort elhagyta a felesége, ezért alaposan leitta magát, aztán a vasvillával ment neki a szomszédnak, aki kajánul röhögött a haján. Elemérnek adósságai vannak, Jánosnak pedig immár tele van a hócipője a munkahelyével, ahol mindig neki jut a nehezebb. Elek azért borult ki, mert senki sem veszi észre: ő egész életében csak jót akart, mégis háromszor került a dutyiba, és most megint baj van, mert nyomában vannak a pribékek. Tihamér a sárga földig leitta magát, mert három napig fájtatta a fogát — a vége az lett, hogy a bajt okozó csontot kiverte a komája pálinkázás után. Egyszóval az alkohol kiválóan alkalmas arra, hogy az ember a régi bajok helyébe újakat szerezzen HÉTKÖZBEN. ef pintér FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • Vil. ÉVFOLYAM 1997. júliusi.KEDD •51. SZÁM • 900 LEJ_____ Hírtől hírig hétről hétre____ A tiszták magányossága A Társadalmi Demokrácia Pártjának szakadása sokkal fontosabb történés, mint ahogy azt sokan sejtenék. A Társadalmi Demokrácia Pártjának szakadásával eggyel több lett azoknak a politikai alakulatoknak a száma, amelyek Románia jövőképének megfogalmazásakor a moralitás és az erkölcsi tisztaság igényét fogalmazták meg — de eggyel több lett azoknak a pártoknak is a száma, akiknek a nacionalizmus talaján kell imbolyogniuk. Iliescu és Vadim "magasba lendülő fölemelt keze" a jövő szövetségeseinek kézfogása is volt egyben. Viszont az RTDP szakadásával kiismerhetőbb, azonosíthatóbb lesz a pártok arca. Betájolható. Mert az Iliescu-féle hatalomátvétel már eleve meghatározta a hatalom milyenségét. Az Iliescu-féle hatalomátvétel meghatározta a korrupt hatalom tényét. Mert nem válogathatta meg csatlósait Mert el kellett fogadnia azokat az erőket, amelyek felsorakoztak mögötte. Akik a hatalommentéssel egyidőben vagyonátmentést valósítottak meg. Akik mögött nem volt más, csak erőszak, a hatalom korruptságából fakadó öszszefonódás. Mert a korrupció lényege a láthatatlan összefonódás, az elveké, a kinyilvánított és felmutatott eszme. Ceauşescu kivégzése, amely elkerülhetetlen és szükségszerű volt — meghatározta a hatalom lényegét, Iliescunak épp ezért — mert végül is csak ő adhatta áldását a kivégzésre — nem volt és nincs is más alternatívája, mint a hatalomban maradás minden áron. Ő nem mehet nyugdíjba, nem állhat félre, mellé, alá, fölé, mert azok az erők, amelyek fölhasználták a hatalom átvételére, ha félrevonul, bármikor odadobhatják azoknak az erőknek, akik a bukott diktátor emberei voltak. A nosztalgiázóknak, ámokfutóknak. Mert maradhatott volna Ceauşescu is a hatalmon — nyolcvankilenc után a piac, a KGST már nem működött volna —, az ipar ugyanígy összeomlik. Iliescut sorsa az áldozati uralkodók közé rendelte. A Hamsetek közé. Helyzete azért szomorú és fájdalmas — emberként —, mert neki nem volt alternatívája. Ő volt az alternatíva. Mondhatnók úgy is, Ceauşescu ellen ő volt az egyetlen alternatíva. Most már, az egyszerű szemlélő előtt is világos, hogy a '89 decembere utáni pártalapítások mögött is Iliescu állt — s ez alól az RMDSZ sem lehet, lehetett kivétel, mederbe kellett terelni, ellenőrizhetővé kellett tenni a magyarság indulatait —, aztán mint egy hangszeren, játszott az általa alapított pártokon. Billentyűzött. Kiosztva, lebontva a szerepeket. De megfeledkezett egy fontos dologról , hogy a pártok egyszer majd élni akarnak. NÁLA nélkül akarnak élni. Meghatározni az arcukat. Iliescu és hatalmi köre azt hitte, az ellenzékiségnek nincs hagyománya Romániában — nem alakul ki a román ellenzék. Tévedett. Kialakult. A korrupció hatalmas mérete még azokat is megdöbbentette, akik a hatalmon belül voltak ugyan, de bizonyos okoknál fogva tiszták maradtak. Mert nyolcvankilenc után, a kommunizmus bukásával épp az volt az újdonság minden eddigi forradalomhoz viszonyítva — ahol a vagyon magánkézbe volt —, hogy minden az állam tulajdonát képezte, s le kellett bontani ezt a hatalmas állami vagyont Egyértelmű, bármennyire szegény is az ország, az elosztható vagyon olyan hatalmas, hogy olyan vagyonok születtek pillanatok alatt, amelyek egy normális társadalomban csak századok vagy évszázadok alatt születnek. De az érdekazonosság leginkább a pénz körül fogalmazódik meg. Ezért is hittem, hogy nagyon kevés lesz azoknak a száma, akik követni fogják Meleşcanu urat. Ezért is adtam címnek — a tiszták magányossága. Mert Meleşcanu mögött nem áll elosztható vagyon. Nincs amit szétosztania. És mégis, vagy ennek ellenére, úgy látszik, sokkal nagyobb volt a román társadalomban az erkölcsi megújhodás akarása, mint ahogy azt hittük. Mint ahogy azt remélni mertük volna. Csak ez, a pártalapítás, nehogy a mi érdekeinket veszélyeztesse. __________________________________fes Lőrincz Györgyi