Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)

1997-07-01 / 51. szám

Egyhetes kényszerpihenő a Cérnagyárnál­ ­ A bank nem hajlandó kiadni a júniusi elszámo­lásokat, amíg a vállalat át nem utalja a társadalom­­biztosításhoz, a nyugdíja­laphoz, a munkanélküli segélyhez stb. szükséges összegeket a megfelelő számlákra. Ha viszont megteszi, nem marad pén­ze nyersanyagra. Kinnlevő­ségei ugyan vannak, de azt be kell hajtani. Ezért ettől a héttől kezdődően — való­színűleg egy hétre—leáll a termelés, szabadságra kül­dik az egész személyzetet — nyilatkozta Péter Lőrinc, a Céragyár igazgatója (a 4. oldalon) Lebuktak a rablótámadók (a 9. oldalon) Angol fogságban (a 8. oldalon) Tolvaj vagy vandál? (a 9. oldalon) Bibliots,municipali OD©KHE IU­SECn»£ Hi Zavaros a Nagyküküllő (az 5. oldalon) 31. Szejke Nap Népi együttesek parádéja HÉTKÖZBEN Sándort elhagyta a felesége, ezért alaposan leitta ma­gát, aztán a vasvillával ment neki a szomszéd­nak, aki kajánul röhö­gött a haján. Elemérnek adósságai vannak, János­nak pedig immár tele van a hócipője a munka­helyével, ahol mindig neki jut a nehezebb. Elek azért borult ki, mert sen­ki sem veszi észre: ő egész életében csak jót akart, mégis háromszor került a dutyiba, és most megint baj van, mert nyomában vannak a pri­békek. Tihamér a sárga földig leitta magát, mert három napig fájtatta a fogát — a vége az lett, hogy a bajt okozó cson­tot kiverte a komája pá­­linkázás után. Egyszó­val az alkohol kiválóan alkalmas arra, hogy az ember a régi bajok he­lyébe újakat szerezzen HÉTKÖZBEN. ef pintér FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • Vil­. ÉVFOLYAM 1997. júliusi.KEDD •51. SZÁM • 900 LEJ_____ Hí­rtől hírig hétről hétre____ A tiszták magányossága A Társadalmi Demokrácia Pártjának szakadása sokkal fon­tosabb történés, mint ahogy azt sokan sejtenék. A Társadal­mi Demokrácia Pártjának szakadásával eggyel több lett azoknak a politikai alakulatoknak a száma, amelyek Ro­mánia jövőképének megfogalmazásakor a moralitás és az erkölcsi tisztaság igényét fogalmazták meg — de eggyel több lett azoknak a pártoknak is a száma, akiknek a nacio­nalizmus talaján kell imbolyogniuk. Iliescu és Vadim "ma­gasba lendülő fölemelt keze" a jövő szövetségeseinek kézfo­gása is volt egyben. Viszont az RTDP szakadásával kiismer­hetőbb, azonosíthatóbb lesz a pártok arca. Betájolható. Mert az Iliescu-féle hatalomátvétel már eleve meghatározta a hatalom milyenségét. Az Iliescu-féle hatalomátvétel meg­határozta a korrupt hatalom tényét. Mert nem válogathatta meg csatlósait Mert el kellett fogadnia azokat az erőket, amelyek felsorakoztak mögötte. Akik a hatalommentéssel egy­­időben vagyonátmentést valósítottak meg. Akik mögött nem volt más, csak erőszak, a hatalom korruptságából fakadó ösz­­szefonódás. Mert a korrupció lényege a láthatatlan összefonó­dás, az elveké, a kinyilvánított és felmutatott eszme. Ceauşescu kivégzése, amely elkerülhetetlen és szükség­­szerű volt — meghatározta a hatalom lényegét, Iliescunak épp ezért — mert végül is csak ő adhatta áldását a kivégzés­re — nem volt és nincs is más alternatívája, mint a hatalom­ban maradás minden áron. Ő nem mehet nyugdíjba, nem állhat félre, mellé, alá, fölé, mert azok az erők, amelyek fölhasználták a hatalom átvételére, ha félrevonul, bármikor odadobhatják azoknak az erőknek, akik a bukott diktátor emberei voltak. A nosztalgiázóknak, ámokfutóknak. Mert maradhatott volna Ceauşescu is a hatalmon — nyolcvanki­lenc után a piac, a KGST már nem működött volna —, az ipar ugyanígy összeomlik. Iliescut sorsa az áldozati uralkodók közé rendelte. A Ham­setek közé. Helyzete azért szomorú és fájdalmas — ember­ként —, mert neki nem volt alternatívája. Ő volt az alterna­tíva. Mondhatnók úgy is, Ceauşescu ellen ő volt az egyetlen alternatíva. Most már, az egyszerű szemlélő előtt is világos, hogy a '89 decembere utáni pártalapítások mögött is Iliescu állt — s ez alól az RMDSZ sem lehet, lehetett kivétel, mederbe kellett terelni, ellenőrizhetővé kellett tenni a ma­gyarság indulatait —, aztán mint egy hangszeren, játszott az általa alapított pártokon. Billentyűzött. Kiosztva, lebontva a szerepeket. De megfeledkezett egy fontos dologról , hogy a pártok egyszer majd élni akarnak. NÁLA nélkül akarnak élni. Meghatározni az arcukat. Iliescu és hatalmi köre azt hitte, az ellenzékiségnek nincs hagyománya Romániában — nem alakul ki a román ellenzék. Tévedett. Kialakult. A korrupció hatalmas mérete még azokat is megdöbbentette, akik a hatalmon belül voltak ugyan, de bizonyos okoknál fogva tiszták maradtak. Mert nyolcvankilenc után, a kom­munizmus bukásával épp az volt az újdonság minden eddigi forradalomhoz viszonyítva — ahol a vagyon magánkézbe volt —, hogy minden az állam tulajdonát képezte, s le kellett bontani ezt a hatalmas állami vagyont Egyértelmű, bármennyire szegény is az ország, az elosztható vagyon olyan hatalmas, hogy olyan vagyonok születtek pillanatok alatt, amelyek egy normális társadalomban csak századok vagy évszázadok alatt születnek. De az érdekazonosság leginkább a pénz körül fogalmazódik meg. Ezért is hittem, hogy nagyon kevés lesz azoknak a száma, akik követni fogják Meleşcanu urat. Ezért is adtam címnek — a tiszták magányossága. Mert Meleşcanu mögött nem áll elosztható vagyon. Nincs amit szétosztania. És mégis, vagy ennek ellenére, úgy látszik, sokkal nagyobb volt a román társada­lomban az erkölcsi megújhodás akarása, mint ahogy azt hittük. Mint ahogy azt remélni mertük volna. Csak ez, a pártalapítás, nehogy a mi érdekeinket veszélyeztesse. __________________________________fes Lőrincz Györgyi

Next