Udvarhelyi Híradó, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 51-77. szám)

1997-07-01 / 51. szám

1997. július 1., kedd közélet HínAdó A környezetvédelmi államtitkár a szeméttárolóról Dan segítség A városvezetés legnagyobb gondjai közé tartozik a szeméttelep problémája is. Miután az önkormányzat úgy döntött, hogy az új szeméttárolót a Bethlenfalva feletti terméketlen völgyben építik fel, elkezdődtek a tervezgetések. Azonban tudni kell, hogy a terv meg­valósulásához a Környezetvédelmi Minisztériumtól is engedélyt kell szerezni. Abban nem kételkedhe­tünk, hogy ha a tároló a ter­vek előírásainak szigorú be­tartásával fog elkészülni, a létesítmény közelében lévő városrész lakóinak nem lehet okuk panaszra. Azonban egy minden szempontból megfe­lelő szeméttároló felépítése akár több milliárd lejbe is be­lekerül, ennyi pénze pedig aligha lesz az önkormány­zatnak. Ezzel k­apcsolatban Kiss J. Botond, a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára el­mondta, hogy eddig támo­gatta az udvarhelyi szemét­telep felépítésének tervét, sőt a Küküllő-parti város vezeté­sét sikerült összeismertetnie egy dániai partnerrel, aki je­lentős anyagi segítséggel já­rulna hozzá annak megépí­téséhez. — Nemrég felvettem a kapcsolatot a dánokkal, s azok brassói képviselője már járt Udvarhelyen — mondta az államtitkár. — A dánok a teljes költségek hatvan szá­zalékát hajlandók fedezni, a fennmaradó összeget az ud­varhelyi önkormányzatnak kell előteremtenie. — Ön bizonyára értesült arról, hogy több száz, a jö­vendőbeli szeméttelephez közel lakó udvarhelyi polgár tiltakozik annak megépítése ellen. Mi erről a véleményei ? Hallottam a lakossági til­takozásokról, de nem értem annak lényegét. Ugyanis biz­tosíthatom az aggodalmas­kodókat, hogy a tároló terveit csak akkor hagyjuk jóvá, ha az környezetvédelmi szem­pontból is tökéletesen meg­felel a törvényes előírások­nak. Ezt csak azért is meg kell tennünk, mert Románia Európai Unióba való jutásának egyik kritériuma éppen a kör­nyezetvédelmi normák szigo­rú betartására vonatkozik.­­ Ha a lakosság biztos le­hetne abban, hogy a szemét­telep valóban az előre ismer­tetett terv szerint fog megé­pülni, bizonyára kevesebben tiltakoznának. Csakhogy az utóbbi fél évszázadban szin­te nem volt olyan létesít­mény Udvarhelyen, amely­nek felépítésekor minden előírást betartottak volna... — A szeméttárolóval azért sem fordulhat elő ilyesmi, mert a dán fél bele sem vág­na egy ilyen nagy vállalko­zásba. Különben, ha el­kezdődik az építkezés, biz­tos, hogy a munkálatok a dán partner szigorú ellenőrzése alatt fognak zajlani. Azon­ban mégis megjegyzem, hogy bizony elgondolkoztat mindaz, amit a helyi lakos­ság bizalmatlanságával kapcsolatban megtudtam. — Mi lenne a következő lépés a tároló ügyében? — Rövidesen újra felve­szem a kapcsolatot a dánok képviselőjével, és megké­rem, hogy ismét utazzon Ud­varhelyre. Ezzel az alkalom­mal megtarthatják az egyez­tető megbeszéléseket — ígérte az államtitkár. A fentiek alapján, ha a dán fél és az udvarhelyi önkor­mányzat között megvalósul az együttműködés, valóban meglesz minden esély, hogy a városnak belátható időn belül olyan szeméttárolója legyen, amely legalább ötven évre megoldja a gondokat. Azon­ban még a telep megépítése után is marad egy probléma: egy ilyen létesítményt megfe­lelőképpen kell működtetni, és — nem utolsósorban — őrizni, különben veszélyt je­lent a környezetre. mi kész Cs. Levente Testvérvárosi kapcsolatok Több mint jószándék Szombaton délben a székelyudvarhelyi Városháza dísztermében újabb testvérvárosi szerződést írtak alá. A Küküllő-parti város ezúttal a Duna-parti Vác városával fűzte szorosabbra azt a kapcsolatot, amelynek alapköveit már 1992-ben lerakták. A do­kumentum aláírását megelőzően Szász Jenő polgár­­mester köszöntötte a magyarországi vendégeket. A Vácnak több országban van testvérvárosa, de a Szé­kelyudvarhellyel kötött szer­ződés talán a legfontosabb, hiszen a két várost nem csak egy aláírt papír, hanem a vér és az anyanyelv fűzi össze. Ennek a kapcsolatnak akkor van igazi értelme, ha nem csak az elöljárók találkoznak gyakran, hanem a települé­sek polgárai is. A ma megkö­tött szerződés többet kell je­lentsen a jószándéknál — szögezte le ünnepi beszédé­ben Lábai László, Vác pol­gármestere. A továbbiakban Lábai László hangsúlyozta a gazdasági kapcsolatok kiépítésének fontosságát, ugyanakkor azt is elmondta, hogy mivel Váci turisztikai szempontból igen jelentős potenciállal, látniva­lóval rendelkezik, ugyanak­kor Székelyudvarhely is szép vidék központja, ezért remé­li, hogy a két városnak főleg oktatási intézményei, de a te­lepülések polgárai is egyre gyakrabban fogják látogatni egymást. A váci polgármes­ter beszédét egy szívélyes, mindenkinek szóló meghí­vással zárta. Az ünnepi beszédeket kö­vetően aláírták a szerződést, majd egy rövid kulturális műsort mutattak be, amely a román és a magyar himnu­szok eléneklésével kezdő­dött. Felléptek a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, a Benedek Elek Tanítóképző diákjai, majd az Alia Breve ifjúsági vegyeskórus. Az ünne­pi műsort a Camerata lány­kórus által előadott Szózat zárta. — Tulajdonképpen mikor vette fel a kapcsolatokat a két városi — kérdeztem Tóth Zsiga Miklóst, Vác alpolgár­mesterét. — Kezdeményezésemre 1992-ben került sor a kapcsolatfelvételre. Már ak­kor megkezdtük az együtt­működés felépítését. Utána minden évben tettünk egy lé­pést előre, most pedig elér­kezettnek láttuk az időt, hogy kapcsolatainkat egy szerződés aláírásával is szentesítsük—mondta az al­polgármester. — Kérem, röviden mutassa be olvasóinknak az Önök városát. — Vác, akárcsak Székely­udvarhely, iskolaváros. A te­lepülés területén Szent István király püspökséget alapított, de maga a város kb. 900 éves, I. Géza magyar király rakta le alapköveit. Azt bizo­nyára mindenki tudja, hogy a város a Duna-kanyarban fekszik, kitűnő turisztikai adottságokkal rendelkezik. Ezért is jelentős gazdasági ágazat az idegenforgalom, amely eddig többnyire az átutazó turizmusból állt, de most ezen változtatni igyek­szünk. Vácnak közel 36 ezer lakója van, jelentős gazdasá­gi, ipari potenciállal is ren­delkezik, de a kulturális tevé­kenységet illetően is az orszá­gos élvonalba tartozunk. Csu­pán a két nemzetközi hírnevű kórust, vagy a száz éves mú­zeumot említeném meg. — Milyen benyomást tett önre Székelyudvarhely? — Mint modtam, régóta is­merem a várost, és nagyon meglep a dinamizmusa. Mindig is kellemes érzés volt itt néhány napot eltölteni, most azonban nagyon örü­lök annak, hogy tető alá hozhattuk ezt a szerződést. Rendkívülien meghatott az, hogy az önök Városházának gyönyörű termében hallgat­hattam meg a Magyar Him­nuszt — mondta Tóth Zsiga Miklós alpolgármester. mi Kész Cs. L. Válasz a Polgármesteri Hivatal levelére Az UH 46. (1997. június 12.) számában, az elemi iskoláknak a helyi költségvetésből kapott összeggel kapcsolatban, Szász Csaba az iskolaigazgatókkal szó­ba állva úgy fogalmazott, hogy ”a polgármester beis­merte, hogy a pénzosztásnál tévedtek”. Lényegében nem tett mást, mint azt, hogy az iskolaigazgatók véle­ményének hangot adott. Csak egy dologban fogott mel­lé, hogy a polgármester elismerte a tévedést. Hogy őszinte legyek, én személyesen elvártam volna, hogy ez megtörténjen. Ehelyett a Polgármesteri Hivatal az újságírót félretájékoztatással vádolja, megelőző egyeztetésre. Ennek dacára a hivatal ki­tart álláspontja mellett, hogy igenis meghívtak. Tisztelt Hivatal! Mulasztá­saimat soha semmilyen kö­rülmények közt nem próbál­tam hazugsággal takargatni, mint ahogy azt önök sugall­ják. Mindig és minden körül­mény közt vállaltam tettei­mért, mulasztásaimért, kije­lentéseimért a felelősséget. A költségvetés leosztásá­­vol­ meg arra az elosztás­­nak újszerűségéről és objek­tivitásáról írnak. Engem sze­mélyesen — de gondolom a többi iskolaigazgatót is — senki nem tud meggyőzni a leosztás helyességéről. Állítólag a fő kritérium a tantermek száma volt, lega­lábbis ez tűnik ki a hivatal válaszából. Ha ez volt a fő kritérium, akkor magyaráza­tot kérek arra, hogy a hat ál­talános iskola, a négy óvoda és az UCECOM iskola, amik együtt 110 tanteremmel, 8 laboratóriummal, 2 tornate­remmel stb. rendelkeznek hogyan kaptak 300 millió lejt, alig valamivel többet, mint városunk középiskolái­nak nagy része kapott külön­­külön. Meglepett a nyilatkozatnak az a mondata is, amelyben a hivatal — a válasz megfogal­mazója — azt próbálja su­galmazni, hogy a rossz elosztásért a pénzügyi köz­pontot magába foglaló iskola igazgatója is hibás, mivel nem jelent meg az­ elosztást megelőző megbeszélésen. Nos, én már ezt, azon a bizonyos, a költségvetés elosztást követő kihallgatá­son is kifogásoltam, hogy en­­gem senki sem értesített, ha­nem tudom, milyen előzetes tapasztalat jogosítja fel önö­ket arra, hogy kijelentésem hitelességét kétségbe vonják a közvélemény előtt. Továbbá nem értem, mit is akar a fogalmazó a pénzügyi központ jövőjét illetően. A pénzügyi központot nem én hoztam létre, de még csak nem is kértem, hogy a Beth­len Gábor Általános Iskolá­ban működjön. Az általános iskolák igazgatói döntöttek így, távol­létemben. Engem kész tények elé állítottak, nem kis bosszúságomra. Az iskola 1991-ben, még a köz­pont nélkül is agyon volt zsú­folva. Most sem ragaszkodok ahhoz, hogy a pénzügyi köz­pont helyett ne legyen min­den nagyobb iskolának saját könyvelősége. Sőt. Csak azt nem értem, hogy egy újságírónak adott vá­laszban, replikában mit ke­res ez, a személyemnek szó­ló figyelmeztetés? A Polgár­­mesteri Hivatal nyilatkozata következetlenséggel vádolja az újságírót, hogy egyik he­lyen a polgármestert vádolja a tévedésért, tovább a taná­csot jelöli meg a tévedés for­rásának, és így tovább. Az újságíró mentségére szolgál­hat fiatalsága és a mai hivata­losságok fölöttébb bonyolult, az egyszerű ember számára érthetetlen, kifürkészhetetlen ügyintézési módja. Én, mint egy közösség ve­zetője, ahol szintén lé­teznek döntéshozó testüle­tek — vezető tanács, tanári tanács, igazgatóság — soha sem próbáltam egyetlen döntésünk helytelenségét sem valamelyik kollektív ve­zető testületre hárítani, ha­csak nem határozott kiállá­som ellenére történt olyan döntés, ami nem felelt meg a valóságnak. Igenis állítom, hogy a költ­ségvetés leosztása az isko­lákra nem felel meg egy de­mokratikusan gondolkodó, cselekvő társadalomnak. Hogy ezért a Polgármesteri Hivatalt, vagy a Tanácsot kell elmarasztalni, az már egy másodrendű kérdés, és nem változtat a dolgok lé­nyegén. De ha már a Polgármesteri Hivatal szükségesnek tartot­ta, hogy nyilatkozzon az in­kriminált újságcikkre, tehette volna azt bölcsebben, körül­­tekinthetőbben is, nem úgy, hogy egy egyszerű tényfeltá­rásra úgy próbálja a maga té­vedhetetlenségét bizonyítani, hogy egy fiatal újságírót és­­­­­magamat — aki jól-rosszul 30 éve becsülettel elvégeztem a munkámat, a közösségnek, amelyet 16 éve vezetek, kárá­ra nem voltam — hazugság, esetleg a hivatali funkcióval való visszaéléssel vádoljon. Tisztelettel: Király László, az Általános Iskolák Pénzügyi Központjának igazgatója

Next