Udvarhelyi Híradó, 1997. október-december (8. évfolyam, 78-102. szám)

1997-10-02 / 78. szám

Fenyegető levél A napokban újabb fenyegető levelet kapott Szász Jenő polgármester „ Aristide Roibutól, a csere-­ házi létesítményt építtető I­ti Aris Industrie igazgatójától | | \ m Roibu ezúttal arra wiSTibEigpiBu hivatkozik, hogy az r* épületbe nincsen evezetve a víz és emiatt tűzveszélyes,­gyanakkor felszólítja az önkormányza­­tit, hogy tegye lehetővé az apácák beköltözését.____ Befejeződött az UH akciója Tegnap lejárt a lapunkban meghirde­tett közvélemény-kutatás határideje. Összesen 377 személy küldte be a 11 kitöltött szelvényt, a válaszok csoportosítása és feldolgozása folya­m­i.i.a.uu -Ha­matban van, a leiajauiuu nyereményeket október 17-én sorsoljuk ki. biblioteca municipali Az RMDSZ sürgetésére a Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi fakultásán a 190 helyből 30-at különítettek el a magyar nemzetiségű diákok számára. Az arts versenyben a magyar felvételizők gyengébb eredményeket értek el, mint a románok. Funar nagyszabású tüntetést mrveten az egyetem neom tanávmeg­­nyitójára, de csak 20-30 embert sikerült mozgósítania A megnyitóra nem ment el Virgil Petrescu tanügyminiszter, vi­szont jelent volt Karen Fogg asszony, az Európai Bizottság romániai küldötte, aki —— .* • • ■-------" 32 európai puszgír» (az 5. oldalon) FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP •Vil­. ÉVFOLYAM 1997. október 2., csütörtök • 78. szám • 900 lej Hírtől hírig, hétről hétre Ciorbea kettényest? Enyhén szólva „mellbevágó" Victor Ciorbea nyilatkozata — ha hinni lehet a román médiának —, miszerint a mi­niszterelnök nagysándori kardvágással próbálja megoldani az udvarhelyi csereháti iskolaügy gordiuszi csomóját. Ugyanis a román hírközlő szervek „előszeretetei" tudósí­tottak arról, hogy a székelyudvarhelyi önkormányzat és a Basel Hilft Alapítvány által belekavart görög keleti Szeplőtelen Szívek apácarend közötti konfliktushelyzetet a miniszterelnök diktatórikus eszközökkel kívánná a poli­tikai kényszermegoldások sorsára juttatni. A miniszterel­nök — állítólag — azt nyilatkozta, hogy az udvarhelyi problémát „nagyon sürgősen" tálalni kell a Belügyminisztériumnak. A kijelentések a múlt szerdán hangzottak el, azon a találkozón, amelyet a kormányfő a parlamenti pártok képviselőivel és a Nemzeti Parasztpárt által kinevezett miniszterekkel tartott. Ciorbea állítólag kijelentette, hogy nem fog eltűrni semmiféle olyan „sovén" nyilatkozatot, amely Románia Alkotmánya és törvényei ellen irányul, akkor sem, ha ez valamelyik ma­gyar helyhatósági képviselőtől származik. A román sajtó többségében a Vácároiu-féle határozat felfüggesztését nem a demokrácia igazságtételének tünteti fel, hanem az RMDSZ politikai nyomásának eredményeként. A Vácárd­y-féle megoldást siratják, mert eszerint „gyorsan és békés körülmények között" megkaphatták volna a görög keleti apácák a svájci égből pottyant adományt. Arról valószínűleg megfeledkeznek, hogy éppen a törvényességgel állnak hadilábon, az épületet felépítő cég és a „ jótevő" Cyrill Bürger úr is. Persze, az egész ügy politikai síkra való terelése abból a célból történik, hogy megtévesszék mindazokat a jó szándékú személyeket, akik pontosan az alkotmányosság betartásával, a tulajdonjog és az adományozási körülmények tisztázásával akarják a megoldást. A mi­niszterelnök kijelentése, miszerint „végleges" megoldást kíván, nagyon vészjóslóan hangzik, és azt sugallja, hogy olyan újabb intézkedés születhet, amely mellőzi a tényál­lást és egy helyi közösség igazságos rendezési óhaját. A magyarokat rendszeresen gyalázó bukaresti Adevárulnak abban van némi igaza, hogy az RMDSZ, mialatt a romá­niai összmagyarság képviselőjének nevezi magát, elhatárolódott" az Udvarhelyen — a Cserehát elbírtok­­­r. ii * ' * i.:i lU^fAl i7 akf'iiSt­­asa ellen — szervezett lakossági KidiídMu., ____ néhány helyi „független" tanácsos számlájára írja. Ez az elhatárolás messziről nézve úgy ítélhető, hogy az RMDSZ felső vezetése a csereháti ügy végleges megoldását nem tekinti szívügyének, és nem tudja meggyőzni koalíciós partnereit ügyünk igazságos rendezésének szük­ségességéről. A csereháti ügy elveszítése az udvarhelyiek részéről óriási kudarcot jelenthet az egész RMDSZ- szervezetnek, és tovább mélyítheti a belső erkölcsi válsá­got, a bizalmatlanságot, ami a kormányban való részvételét illeti. A csalódás még nagyobb lehet az új miniszterelnök személyével kapcsolatosan, akit a romániai magyarság szinte teljes összhangban a változások és a demokratikus reformok követőjének, következetes harcosának tekint. Ha most Ciorbea valamilyen diktatórikus intézkedéssel, a tények mellőzésével folyamodik „végleges" megol­dáshoz, olyan presztízsvesztést provokálhat ki körünkben, mint Iliescu volt államelnök 1990 februárjában, amikor a romániai magyarokat sértő „szeparatizmus" vádját elsütötte a sajtóban. Akarva, nem akarva, de a csereháti iskola ügyének megoldása sarkalatos stratégiai kérdéssé vált, amely magas politikai körök beavatkozását igényli. A kérdés csupán az, hogy mennyire lesz igazságos a rendezés? A tavaly novemberi választási eredmények után, felcsillant a jogos remény, hogy most már lehetővé válik az ügy érdembeni és reális kivizsgálása, mert erre biztosíték a demokratikus erők választási győzelme. Egyelőre, amíg az önkormányzat pereskedik az ügyben, és a kormányfő nem szolgál bővebb felvilágosítással nyi­latkozatával kapcsolatosan, nem marad egyéb szá­munkra, mint gyanakvásaink és kételyeink sündisznóállá­­saiban meghúzódva figyelni a fejleményeket. Fülöp D. Dénes

Next