Udvarhelyi Híradó, 1998. április-június (9. évfolyam, 26-50. szám)

1998-04-02 / 26. szám

r ■ Victor Ciorbea minisz­terelnök hétfőn délután a zárt ajtók mögött zajló kormányülésen benyújtotta lemon­dását, majd este a közszolgálati televízió­ban személyesen is bejelentette ugyanezt. Emil Constantinescu államfő a mai napra ígérte az új kormányfő kinevezését. (a 2. oldalon) KocKopera a Művelődési Házban A helyi Művelődési Házban I április 5-én 19 órától a budapesti Petőfi Diákszínpad bemutatja a Mária Evangéliuma című rockoperát. Rendkívüli riportpályázat Az Udvarhelyi Híradó négy hóna­pig tartó rendkívüli riportpályá­zatot hirdet. Pályamunkákat e hónaptól folyamatosan elfoga­dunk az ország bármely települé­séről. A legsikerültebb írások szerzőit havonta 500.000 lejes jutalomban részesítjük, augusz­tusban pedig a négy hónap alatt beérkezett legjobb riport szerző­jét 2 millió lejes fődíjjal jutal­mazzuk. A pályázatra érkezeti és leközölt más írásokért tiszte­letdíjat fizetünk. A beküldött írá­sok terjedelme: 4 gépelt oldalnál több - 9 gépelt oldalnál keve­sebb. A szerkesztőség címére postázott küldeményekben kér­jük feltüntetni a szerző adatait, lakcímét és egy telefonszámot, amelyen elérhető. A pálya­munkák megítélésénél előnyben részesülnek az „eredeti demok­ráciánk“ visszásságait vagy súlyos társadalmi problémákat felderítő, tényfeltáró írások. Kedd reggel közölte a li­citáló bizottság a múlt hét péntekén tartott árverés eredményét, mely alapján Székely­udvarhely egyes üzlet­­helyiségei új bérlőkhöz kerültek, másokat pedig továbbra is a régi bérlők használnak. A Comal Homorod Rt.-t kizárták az árverésről. Kovács Jenő nem hagyja annyiban az ügyet... (a 3. oldalon) FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • IX. ÉVFOLYAM 1998. április 2., csütörtök • 26. szám • 1200 lej Hírtől hírig, hétről hétre Agyő, Ciorbea! Victor Ciorbea nem sokáig bírta, hogy az első számú közellenségnek tekintsék. Ahhoz még volt némi cérnája, hogy a demokraták hátbaszúrásait eltűrje, a süllyedő hajó­ról patkányokként iszkoló volt miniszterek fricskáira se pöccent be túlságosan, de aztán hirtelen betelt a pohár, amikor észrevette, hogy hétvégi unaloműző gyanánt a sa­ját katonái által lövöldözött sőréteket kell piszkálgatnia a testéből. A bányászinváziók iskoláján pártelnökké cseperedett Pet­re Roman alaposan kifundálta ezt a palotaforradalmat. Amikor Adrian Severin és Băsescu a mindenre kapható ro­mán sajtót kihasználva, kormányfegyelemre, tisztességre — csupa ilyen elavult dolgokra — fittyet hányva élesre töl­tötte szókincsét, és célba vette a miniszterelnököt, még senki sem gondolta, hogy ez csupán andalító nyitány, amelyet majd a kürtökre, mélydobokra és más ütőhang­szerekre komponált demokrata marseilles követ. Miköz­ben a Parasztpárt csak toporgott, mint galamb a dúc szé­lén, egymást érték a Szenátus elnöke által vezényelt poli­tikai rajtaütések. Az oktatásügyi kormányrendelet elvetése jelezte, hogyra választások előtt sokat ajnározott Konven­ció a-valóság csúszós, viharvert fedélzetén Baudelaire-i al­batroszhoz hasonlóan botorkál és díszlépés közben hasra esik, mert egyik lábával minduntalan a másikat rugdossa. Petre Roman palotaforradalmarai először kikenyszerítettek egy kormányátalakítást, aztán vérszemet kaptak, kiléptek a kormányból, és már Poul Thomsennek a nyugati apanázs megvonását kilátásba helyező figyelmeztetése sem állíthat ta meg őket. Eközben esténként — Tuca és társai jóvoltá­ból — a választók meggyőződhettek arról, hogy a jelenle­gi koalíciónál jobbat álmodni sem lehet, csupán Ciorbeá val, az egykori munkásvezérrel vannak gondok, mert köti a kereket, és a kormáhyprogram megvalósítása helyett mil­­liárdokat költ a facérul maradt volt alkalmazottak kárpót­lására. A demokraták páncélos hadosztályának a bevetésére iga­zából akkor került sor, amikor megágyúzták a 22-es kor­mányrendeletet, ami övön aluli ütés volt az RMDSZ-nek. A csíkszerdai SZKT-n csörrent meg a vekker érdekvédelmi szervezetünk számára: fel kellett adnia a politikai válság­gal szemben tanúsított addigi látszólagos közönyét; a szö­­etségi küldötteknek fel kellett fogniuk, hogy a szervezet egy olyan háborúba csöppent, amely csak veszteségeket eredményezhet, ezért — egyelőre nagyon szűziesen — a koalíciós frigy felújításért szálltak síkra. Az érdekeik mellett következetesen kitartó demokraták elszántsága láttán azonban nemcsak a tulipános politikusoknak szállt inába a bátorsága. Vélhetőleg a Román-párti cselszövők aknamun kájának köszönhetően, a robbanásra kész Konvencióban is maghasadás következett be: előbb elkülönült a miniszter­elnöki székre kacsintó Radu Vasile csoportja, majd a libe­rálisok is szembefordultak a szövetség csúcsvezetésével. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy Ciorbea meg­unta a pofozógép szerepét, és kilépett a közéleti komédi­ából: bárki ezt tette volna a helyében, ha lépten-nyomon azt kellett volna hallania, hogy nélküle hipp-hopp rózsa­színűvé válik a világ. Pedig nem kell ahhoz hírhedt tévé­műsorok által felkent politikai elemzőnek lenni, hogy megállapíthassuk: nem egyetlen emberen múlik huszon­két millió állampolgár boldogsága. Az új kormány létreho­zása legfennebb csak fegyverszünetnek fogható fel, hiszen a DP bebizonyította, hogy bármikor képes szövetségesei ellen fordítani fegyvereit. A Konvenció meggyengült, csak a hatalom illúziója tartja össze,, mellesleg Diaconescu már ott tart, hogy azt sem tartja lehetetlennek: pártja esetleg kiszáll a kormányból és hagyja, hogy a csörtető demokraták tegyék, ami éppen jól esik nekik. Constantinescu émelyítőnek tartja a koalíciós testvérháborút; a minap Németországban azt nyilatkozta, hogy ott inkább otthon érzi magát, mint Romániában — és ebben mélységesen egyetérthetünk vele. Ha azt nézzük, hogy Románia gazdasága pillanatnyilag egy olyan vadon, amelyben kiválóan iopakodhat valamelyik kaszt bevetés­re kész serege, akkor már nem is olyan fontos, hogy a mai napon kit ültetnek annak a Ciorbeának a helyébg, aki mondhatni rosszkor született, rossz helyen — hitte, hogy itt és most tisztességesen is lehet politizálni... ____ Pintér D. IstvánJ

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék