Udvarhelyi Híradó, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-07-02 / 51. szám

— Tőkés László, véleményem szerint, azt tesz, amit akar. Két nappal ez­előtt éjjel felhívott telefonon, és azt mondta: megkövet engem azért, mert ő is elítélte az álláspontomat. Mon­dom, engem ne kövess meg. Nincs miért megkövess. Te is aláírtál nekik, miért nem látod be? Hát én ezt belát­tam ország és világ előtt. De hát ak­kor miért nem mondja ki hangosan: Én Tőkés László aláírtam egy köte­lezvényt. Mert nem tehettem mást... — nyilatkozta lapunknak dr. Bárányi Ferenc. (a 3. oldalon) A székelyudvarhelyi Aves Alapítvány fő célkitűzése a ter­mészetvédelem, ezen belül pedig a madárvédelem. Tagjai kutató­munkát is végeznek, vagyis orni­tológiával (madártannal) foglalkoznak. Az Aves alapító tagja Szabó László, a városi strand bérlője, aki május 14. és június 10. között részt vett a bioló­gia szakos ifj. Szabó Józseffel egy balkáni és közel-keleti expedíción, (a 8—9. oldalon) Az erkölcsi megtisztulás szüksé­gességének „szele” kedden elérte a helyi tanácsot is, mert Szőke László napirend előtti felszólalásá­ban azt javasolta, hogy a tanácso­sok olyan nyilatkozatot írjanak alá, melyben tisztázzák az 1989 előtti viszonyukat a volt politikai rendőr­séggel. A Kolozsváron nemrég meg­tartott SZKT-ülésen határozati ja­vaslat született arról, hogy minden köztisztviseletet betöltő (szenátor, képviselő, polgármester és helyi ta­nácsos) RMDSZ-tagnak kötelessége erről vallani. (a 5. olalon)_______ Két személygépkocsi és egy kis teherautó gyűlt ki a múlt hét vé­gén Székelyudvarhelyen. A tüze­ket a járművek villamos berende­zésének rövidzárlata okozta. Pén­teken, illetve szombaton a tűzol­tóknak csak a tűz okát kellett megállapítaniuk, mert a helyszí­nen tartózkodó személyek meg­akadályozták a lángok tovaterje­dését, vasárnap azonban a kato­nák oltották el a teherautónál keletkezett tűzfészket. A károk nem jelentősek, a Tanácsban nincsenek besúgók? ! Of­­ . M­³­O «voii «!*• ♦ /»wâ *** FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • IX. ÉVFOLYAM 1998. július 2., csütörtök.*51. szám *1200 lej Hírtől hírig, hétről hétre Érettségizett a reform is Minden korban, valamilyen módon az öregebb nemze­dék átadta tudását az utána következőknek, és nem csu­pán átadta, hanem kemény próbák sorozatával f fel is­mér­te, hogy szellemi kincsei-javai milyen szilárdan gyöke­reztek meg az utódok tudatában. Nem tehetek arról, hogy az idei, szigorított érettségi vizsgához olyan képek társultak vizsga- (és vizsgáztató) feszültségtől lázas tuda­tomban, mint a botozás, az orr és a fül átlyukasztása, vesszőfutás stb. A szellem csatái iszonyúbbak, mint a test küzdelmei - vallotta Arthur Rimbaud francia költő, aki középiskolás korában valósította meg a középiskolás fo­kot messze meghaladó szépirodalmi teljesítményét.­­ Zsibongó méhkas volt két hétig az ország mindenik kö­zépiskolája. Zajlottak, sőt helyenként mennydörögtek és perzselő kérdésekkel villámlottak az alaptantárgyakból szóbeli vizsgák, amelyeket nem kevésbé viharos - de leg­alább tételek szintjén megfilmesített - írásbelik követtek A múlt hétfőn reggel a Csíkszeredai Márton Áron Gimná­ziumban hallgattam végig vizsgáztató tanárként az­­ érettségi rendszabályzat teendőimet behatároló paragra­fusait. Bizony, a hideg is kirázott attól, hogy mi vár ránk diákokra és pedagógusokra egyaránt ezekben a napok­ban. Például: a két vizsgáztató szaktanár az írásbeli dol­gozatokat úgy köteles kijavítani, hogy közben egyik javí­tót a másiktól tantermekben különítik el, sőt, ha megold­ható, emeletek is válasszák el őket egymástól. A jegy­adásban megengedett különbség pedig legtöbb 2 érdem­jegynyi lehet, és a dolgozatokat olyan beosztottak keze­lik-továbbítják javítás közben, akiknek minden lépését áttekinthetően ellenőrizni lehet... és fogják is ellenőrizni a tanügyminisztérium illetékesei. Nem folytatom a drákói szigorral megalkotott szabályzat ismertetését. Iszonyú erőfeszítés volt mindig az érettségi vizsga, diáknak, szülőnek és vizsgáztatónak egyaránt, a mostani pedig még nehezebbnek ígérkezett, a felforralt, de eddig csupán kanalanként adagolt reformintéz­kedések miatt is. Ha most jött el a pillanata annak, hogy visszaadják az érettségi vizsga egykori rangját, akkor az 1998-as diákseregnek jutott a­ hálátlan szerep: az áldoza­ti nemzedéké. A minap óvatosan megjegyeztem egyik kollégámnak, hogy az idén sem szeretnék érettségin buk­tatni. Replikája azonnal csattant és tényleg érettnek talál­tam: - Téged is meghúzhattak volna annak idején peda­gógiából! Ha nem tudtad felkészíteni a diákot, az áteresz­­tős módszerrel csak a saját hibádat takargatod, halmozod föl, s abból nemzedéknyi, korszaknyi ostobaság lesz ké­sőbb. Az pedig kinek jó? Köztudott, hogy az érettségi vizsga lezüllesztése azzal a törvényerőre emelt oktatáspolitikai útmutatással kezdő­dött, amelyet az iskolai végzettségét gyanús iratokkal bi­zonyító román diktátor sugalmazott (természetesen az Elvtárs diplomáját sem az ő kilövése előtt tanulmányoz­ták a gyanakvó kortársak), kötelezővé kell tenni a 12 osz­tály elvégzését. A diktátort kivégezték ugyan, de az előbb említett elv következményei nem foszlottak szét, mint a torkolattűz utáni füstgomoly. És milyen egyszerűnek tűn­hetett újabb reform­korunkban a ritkasági együttható be­vezetése: minél kevesebb érettségi diploma lesz, dara­bonként annál nagyobb valamennyinek a társadalmi ér­téke. A diáktömeg pedig -- védekezve, hogy ne éppen őrá kerüljön a mártíromság dicsfénye - harcolna szervezetei, egyesületei, érdekcsoportjai közvetítésével, de azok a szervezetek is a hazai politikából azt tanulták meg, ami koraérettségi szintre valló: elvszerűség helyett a szemé­lyeskedést, érvelés helyett a vádaskodást, igazmondás helyett a lemondást... Nem is ők a hibásak, hiszen kicsi kutya a nagytól­­ butul. Korlátok között mutatkozik meg az ember nagysága, val­lotta vizsgázó és vizsgáztató egyaránt. Iszonyú erőfeszí­tés volt az idei érettségi, de megérte: az egész reformcso­mag arról szól, hogy ezután tényleg megéri tanulni, meg­éri tanítani, megéri tudni - mi, a martalóc tanügyi intéz­kedések marcona vagy galamblelkű alkalmazói harsá­nyan vagy sopánkodva letűnünk, de a szűrőn átpasszíro­­zottak egy érettebb társadalomban valósíthatják meg a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Fábián Lajos ■'N

Next