Udvarhelyi Híradó, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-07-02 / 51. szám
— Tőkés László, véleményem szerint, azt tesz, amit akar. Két nappal ezelőtt éjjel felhívott telefonon, és azt mondta: megkövet engem azért, mert ő is elítélte az álláspontomat. Mondom, engem ne kövess meg. Nincs miért megkövess. Te is aláírtál nekik, miért nem látod be? Hát én ezt beláttam ország és világ előtt. De hát akkor miért nem mondja ki hangosan: Én Tőkés László aláírtam egy kötelezvényt. Mert nem tehettem mást... — nyilatkozta lapunknak dr. Bárányi Ferenc. (a 3. oldalon) A székelyudvarhelyi Aves Alapítvány fő célkitűzése a természetvédelem, ezen belül pedig a madárvédelem. Tagjai kutatómunkát is végeznek, vagyis ornitológiával (madártannal) foglalkoznak. Az Aves alapító tagja Szabó László, a városi strand bérlője, aki május 14. és június 10. között részt vett a biológia szakos ifj. Szabó Józseffel egy balkáni és közel-keleti expedíción, (a 8—9. oldalon) Az erkölcsi megtisztulás szükségességének „szele” kedden elérte a helyi tanácsot is, mert Szőke László napirend előtti felszólalásában azt javasolta, hogy a tanácsosok olyan nyilatkozatot írjanak alá, melyben tisztázzák az 1989 előtti viszonyukat a volt politikai rendőrséggel. A Kolozsváron nemrég megtartott SZKT-ülésen határozati javaslat született arról, hogy minden köztisztviseletet betöltő (szenátor, képviselő, polgármester és helyi tanácsos) RMDSZ-tagnak kötelessége erről vallani. (a 5. olalon)_______ Két személygépkocsi és egy kis teherautó gyűlt ki a múlt hét végén Székelyudvarhelyen. A tüzeket a járművek villamos berendezésének rövidzárlata okozta. Pénteken, illetve szombaton a tűzoltóknak csak a tűz okát kellett megállapítaniuk, mert a helyszínen tartózkodó személyek megakadályozták a lángok tovaterjedését, vasárnap azonban a katonák oltották el a teherautónál keletkezett tűzfészket. A károk nem jelentősek, a Tanácsban nincsenek besúgók? ! Of . M³O «voii «!*• ♦ /»wâ *** FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP • IX. ÉVFOLYAM 1998. július 2., csütörtök.*51. szám *1200 lej Hírtől hírig, hétről hétre Érettségizett a reform is Minden korban, valamilyen módon az öregebb nemzedék átadta tudását az utána következőknek, és nem csupán átadta, hanem kemény próbák sorozatával f fel ismérte, hogy szellemi kincsei-javai milyen szilárdan gyökereztek meg az utódok tudatában. Nem tehetek arról, hogy az idei, szigorított érettségi vizsgához olyan képek társultak vizsga- (és vizsgáztató) feszültségtől lázas tudatomban, mint a botozás, az orr és a fül átlyukasztása, vesszőfutás stb. A szellem csatái iszonyúbbak, mint a test küzdelmei - vallotta Arthur Rimbaud francia költő, aki középiskolás korában valósította meg a középiskolás fokot messze meghaladó szépirodalmi teljesítményét. Zsibongó méhkas volt két hétig az ország mindenik középiskolája. Zajlottak, sőt helyenként mennydörögtek és perzselő kérdésekkel villámlottak az alaptantárgyakból szóbeli vizsgák, amelyeket nem kevésbé viharos - de legalább tételek szintjén megfilmesített - írásbelik követtek A múlt hétfőn reggel a Csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban hallgattam végig vizsgáztató tanárként az érettségi rendszabályzat teendőimet behatároló paragrafusait. Bizony, a hideg is kirázott attól, hogy mi vár ránk diákokra és pedagógusokra egyaránt ezekben a napokban. Például: a két vizsgáztató szaktanár az írásbeli dolgozatokat úgy köteles kijavítani, hogy közben egyik javítót a másiktól tantermekben különítik el, sőt, ha megoldható, emeletek is válasszák el őket egymástól. A jegyadásban megengedett különbség pedig legtöbb 2 érdemjegynyi lehet, és a dolgozatokat olyan beosztottak kezelik-továbbítják javítás közben, akiknek minden lépését áttekinthetően ellenőrizni lehet... és fogják is ellenőrizni a tanügyminisztérium illetékesei. Nem folytatom a drákói szigorral megalkotott szabályzat ismertetését. Iszonyú erőfeszítés volt mindig az érettségi vizsga, diáknak, szülőnek és vizsgáztatónak egyaránt, a mostani pedig még nehezebbnek ígérkezett, a felforralt, de eddig csupán kanalanként adagolt reformintézkedések miatt is. Ha most jött el a pillanata annak, hogy visszaadják az érettségi vizsga egykori rangját, akkor az 1998-as diákseregnek jutott a hálátlan szerep: az áldozati nemzedéké. A minap óvatosan megjegyeztem egyik kollégámnak, hogy az idén sem szeretnék érettségin buktatni. Replikája azonnal csattant és tényleg érettnek találtam: - Téged is meghúzhattak volna annak idején pedagógiából! Ha nem tudtad felkészíteni a diákot, az áteresztős módszerrel csak a saját hibádat takargatod, halmozod föl, s abból nemzedéknyi, korszaknyi ostobaság lesz később. Az pedig kinek jó? Köztudott, hogy az érettségi vizsga lezüllesztése azzal a törvényerőre emelt oktatáspolitikai útmutatással kezdődött, amelyet az iskolai végzettségét gyanús iratokkal bizonyító román diktátor sugalmazott (természetesen az Elvtárs diplomáját sem az ő kilövése előtt tanulmányozták a gyanakvó kortársak), kötelezővé kell tenni a 12 osztály elvégzését. A diktátort kivégezték ugyan, de az előbb említett elv következményei nem foszlottak szét, mint a torkolattűz utáni füstgomoly. És milyen egyszerűnek tűnhetett újabb reformkorunkban a ritkasági együttható bevezetése: minél kevesebb érettségi diploma lesz, darabonként annál nagyobb valamennyinek a társadalmi értéke. A diáktömeg pedig -- védekezve, hogy ne éppen őrá kerüljön a mártíromság dicsfénye - harcolna szervezetei, egyesületei, érdekcsoportjai közvetítésével, de azok a szervezetek is a hazai politikából azt tanulták meg, ami koraérettségi szintre valló: elvszerűség helyett a személyeskedést, érvelés helyett a vádaskodást, igazmondás helyett a lemondást... Nem is ők a hibásak, hiszen kicsi kutya a nagytól butul. Korlátok között mutatkozik meg az ember nagysága, vallotta vizsgázó és vizsgáztató egyaránt. Iszonyú erőfeszítés volt az idei érettségi, de megérte: az egész reformcsomag arról szól, hogy ezután tényleg megéri tanulni, megéri tanítani, megéri tudni - mi, a martalóc tanügyi intézkedések marcona vagy galamblelkű alkalmazói harsányan vagy sopánkodva letűnünk, de a szűrőn átpasszírozottak egy érettebb társadalomban valósíthatják meg a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Fábián Lajos ■'N