Udvarhelyi Híradó, 1998. július-szeptember (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-07-02 / 51. szám
1998. július 2., csütörtök közélet JR Abc 3 Bárányi Ferenc: Az RMDSZ engem nem hagyott cserben Nem érzi úgy, hogy az RMDSZ Önt megbízta egy feladattal és most, néhány ember véleményére alapozva, az Operatív Tanács döntése alapján Önt cserbenhagyta? — kérdeztem Bárányi Ferenc volt egészségügyi minisztert lemondásának körülményeiről a Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülése után. Hát ez durva kérdés így, és ha én erre durván válaszolok, akkor azt kell mondanom, amit a román kollégáim és a román politikusok mondanak: szerintük az RMDSZ engem cserbenhagyott - mert a többi párt mind megvédte a saját embereit. Ez így nem igaz: az RMDSZ engem nem hagyott cserben, az RMDSZ helyesen döntött, hiszen én ajánlottam föl lemondásomat, nem az RMDSZ Operatív Tanácsa kérte ezt. Ami véleményem szerint nem volt a legjobb megoldás: nem kellett volna azonnal összehívni az Operatív Tanácsot, erre senki sem kötelezhette az RMDSZ-t és a többi pártok sem hívták össze az operatív tanácsaikat, a végső döntést az SZKT-ra kellett volna bízni. Ebben az esetben még az Ön által felvetett kérdés sem kerül felszínre és senki se kérdőjelezi meg az Operatív Tanács döntésének helyességét. Az Operatív Tanács ezek szerint tulajdonképpen önmagával tolt ki. Véleményem szerint helyesen döntöttek, hiszen én kértem a lemondattatásomat. Miért? Mert az RMDSZ érdekei messze fontosabbak, messze nagyobbak, mint az én személyes érdekeim. Bármennyire fájdalmas, bármennyire keserű, bármennyire nehezemre esik, azért azt kell mondanom, hogy nem én számítok ebben az esetben; nem Bárányi Ferenc, hanem az RMDSZ számít. Az RMDSZ ezt megértette, én csak hálás vagyok azért, hogy ezt így megértette és az SZKT-ülésen Markó Béla személyesen és a többiek is messzemenően kifejezték, hogy engem nem szekus kollaboránsnak, hanem áldozatnak tartanak. Különben elvárom, hogy Radu Vasile is jelentse ki ezt. - Abban az estben, hogyha Radu Vasile nem jelenti ki nyilvánosság előtt, hogy Ön nem a Securitate besúgója volt, hanem áldozata, mihez fog folyamodni? - Itt vannak Önök, akiket úgy hívnak, hogy sajtó. A sajtó velem nem bánt kesztyűs kézzel: 80%-a objektív volt hozzám, 10%-a szubjektív, 10%-a pedig aljasan mocskolt. Én megkeresem azt a 80%-ot, amely objektív volt hozzám, bennük bízok, és azoknak fogok nyilatkozni. - Úgy tűnik, hogy a sajtó egy része Bárányi Fereccel együtt az RMDSZ-t is le akarja járatni... - Ez így nem teljesen igaz. Ugyanazok az emberek, akik az én nyilatkozatomat lobogtatják, másokét is kiásták. Hogy mások erre nem reagáltak olyan erélyesen, mint az RMDSZ és nem reagáltak olyan határozottan, mint Radu Vasile és nem reagáltak olyan őszintén, mint Bárányi Ferenc, ez a mások dolga. - Igaz-e miszerint Radu Vasile azt mondta Önnek, hogy miért nem tagadta le? - Radu Vasile azt mondta, hogy „Aşa sunteţi voi ungurii, prea sinceri". - Úgy tudom, hogy Tőkés László kihasználta az Ön ügyét arra, hogy az ellene valamikor felhozott vádakat ismét felemlegesse és mondhatni, magyarázkodjon... -Tőkés László, véleményem szerint, azt tesz, amit akar. Tőkés László két nappal ezelőtt éjjel felhívott telefonon és azt mondta: megkövet engem azért, mert ő is elítélte az álláspontomat. Mondom, engem ne kövess meg. Nincs miért megkövess. Te is alírtál nekik, miért nem látod be? Hát én ezt beláttam már, ország és világ előtt. De hát akkor miért nem mondja ki hangosan: én, Tőkés László aláírtam egy kötelezvényt. Mert nem tehettem mást. Ezt tudjuk. Hát akkor miért beszélünk félre? Lehet, hogy a papok nem olyan bátrak, mint az orvosok...? Dézsi Zoltánt, Hargita megye prefektusát, az SZKT elnökét arról kérdeztem, mit tart a soros ülés legfontosabb eredményének? Úgy hiszem, hogy minden olyan természetű vita, amely a Szövetség elkövetkezendő cselekvési irányait határozza meg és próbálja azokat öszszegezni, az termékeny. Ebben az értelemben a jelen SZKT-nak a várható legfontosabb eredménye, s egyben üzenete a magyarság fele az, hogy a kormányzásban való jelenlét egyértelműen továbbra is szükséges, de ahhoz, hogy ez így megmaradjon, bizonyos feltételeket kell - most még egyszer - leszögezni, amelyekhez ragaszkodniuk kell azoknak, akik a kormánykoalícióban képviselik az RMDSZ-t. Itt arra gondolok, hogy azok az elvárások, amelyeket az RMDSZ megfogalmazott a kormányba lépése pillanatában, kevés százalékban valósultak meg. Mindenekelőtt az oktatás, a magyar egyetem kérdése. De természetesen nem csak ez a két kérdés, hanem mások is: az anyanyelvhasználat a közigazgatásban, a kétnyelvű táblák, ezekhez az elkövetkezendőkben még kategorikusabban, még határozottabban kell ragaszkodni. Olyan követeléseink vannak, amelyeknek teljesítése nélkül a további maradás a koalícióban elképzelhetetlen. Rebesgették, hogy létezett egy titkos megállapodás, az RMDSZ és az új kormány között. Tudna erről valamit mondani? Nem titkos megállapodás. Egyértelmű az, hogy az RMDSZ vezetői, akik részt vettek a kormánykoalícióbeli tárgyalásokon, bizonyos határidőkhöz kötötten megállapodást írtak alá, amelynek a betartását meghatározó elemként fogadjuk el a további együttműködésben. Ebben a vonatkozásban a beígért négy fontos kérdésből egyelőre kettő talált helyet egy sürgősségi kormányrendeletben. Az egyik: létrejött az a bizottság, amely az egyetem létrehozásának módozatait, mikéntjét tanulmányozza, és október 15-ig kell meghoznia a megfelelő döntést. A másik pedig az, hogy első lépésként - csak részeredményként - a nemzetiségek számára 17 olyan fontosabb épületet szolgáltat vissza az állam, amelyek közül 8 magyar érdekeltségű, ezek között szerepel a nagyváradi katolikus püspökség, a temesvári Magyar Ház, az EMKE kolozsvári háza, és ezen kívül több fontos objektum. - Ön szerint hány embert érintene az RMDSZ vezetőtestületéből a szekus dossziék nyilvánosságra hozatala, illetve az Átvilágító Bizottság létrehozása? - Nem mernék arra vállakozni, hogy ilyen számot állapítsak meg. Az én feltételezésem szerint - mert jóhiszemű ember vagyok - az SZKT-ban jelenlevő emberek mérlegelték már idejében ezt a kérdést és ha vállalták küldetésüket, akkor azt jelenti, hogy nem voltak a volt Securitate bedolgozó emberei. - Akkor nem is lenne szükség Átvilágító Bizottságra? - Szerintem szükség van Átvilágító Bizottságra. Személyes példámból indulok ki, amikor ennyire optimista vagyok; én hittel állítom, hogy ha nekem bármilyen kapcsolatom lett volna az elmúlt rendszerben vagy akár annak folytatásában a mostani titkosszolgálattal, akkor én nem vállaltam volna semmilyen körülmények között olyan feladatkört, amely a közösséget kell, hogy képviselje. Hiszen a közösség érdekei esetleg csorbulnának később, mert úgy ítélnék meg, hogy íme, ilyen ember a Szövetésgi Képviselők Tanácsának élén, akinek bizony nem a legtisztább a múltja. Ha mindenki így cselekedett, akkor azt jelenti, hogy nincs senkivel gond. Bízzuk egyelőre mindenkinek a lelkiismeretére, hogy önmagát elemezze és állapítsa meg, hogy méltó-e vagy nem a továbbiakban, s hogyha vállalja, akkor azt jelenti, hogy igen. Végül is nem jött létre az Átvilágító Bizottság. Markó Béla, az RMDSZ elnöke erről így nyilatkozott az SZKT ülésének befejezése után: - Nem született olyan határozat, amely egy Átvilágító Bizottság létrehozására vonatkozik. Arról született határozat, hogy az Operatív Tanács az elkövetkező időszakban bekéri minden RMDSZ tisztségviselő nyilatkozatát, a volt Securitatehoz fűződő viszonyával kapcsolatban. Ez az RMDSZ tisztségviselőknek a széles körét érinti, beleértve a megyei területi szervezetek elnökeit, és nyilván az országos testületek, az országos vezetőség tagjait is. Az Operatív Tanácsra hárul most, hogy sürgősen oldja meg ezt a feladatot. Arra a kérdésre, hogy történik azokkal, akik érintettek lesznek az átvilágítás során, Markó Béla azt válaszolta, hogy ez újabb döntést igényel: az Operatív Tanács saját hatáskörében intézkedik, vagy egy újabb SZKT hoz majd döntést. Egyébként az Operatív Tanács tagjai már letétbe helyezték - zárt borítékban - nyilatkozataikat. Szabó Kati Az udvarhelyieket arra kérték, hogy ne a sajtóban vitázzanak Csíknak ismét több jutott Az idei költségvetés megyei szintű elosztásának médjáról már azelőtt elkezdődött a sajtóvita, mielőtt tudhattuk volna: melyik város mennyit kap beruházási és fejlesztési célokra? A polgármestereket ugyan meghívták az úgynevezett egyeztető tárgyalásokra a Megyei Tanácshoz, az elosztás mégis a csíkiaknak kedvezett, bár ezt ők nem így értékelik - mondta Szász Jenő nácsülésen. polgármester a keddi fa - Kolumbán Gábor államtanácsos közbenjárásával arra kérték az udvarhelyieket, hogy ezután ne a sajtóban vitázzanak az érintettek, mert ez a kérdés egyezkedéssel megoldható - mondotta Szász Jenő. - Az inflációs tényezőket figyelembe véve az idei költségvetés még szegényesebb, mint a tavalyi. A költségvetés elosztásáról zajló vitákat követően annyit sikerült elérnie városunk képviseletének, hogy az előzőleg meghatározott négymilliárd 130 millió lej helyett hatmilliárd 625 millió lejt kapott városunk a költségvetésből. Van mire költeni a pénzt, hiszen az elkezdett munkálatok mellett olyan sürgősen megoldandó problémák vannak, mint a közművesítés modernizálása, az Orbán Balázs utca újbóli megnyitása a forgalom számára, a Kükülőn átívelő új híd megépítése, vagy a Tábor negyedi kanalizálás bővítése, stb. Az úgynevezett Basescuféle útalapból csak az országúsnak minősített utat (13A) lehet javítani, bár az előírás utólag megváltozott. Jövőre már a megyei rangú utak is javíthatók lesznek ebből a pénzből. Már elkészült a város főterének általános rendezési terve, amelyet 32 állami intézmény véleményez, beleértve a Belügyi és Környezetvédelmi Minisztériumokat. Az 1918. december 1. utcai munkálatokra még 270 millió lejt kell fizetni. Bálint Miklós, Bunta Levente, Petroczky Géza és Szőcs Gazdi János rendre elégedetlenségüket fejezték ki a közpénzek helyi elosztásáról, miután Kaján János városrendezési főosztályvezető a beruházások költségeit ismertette. Szóba került az Orbán Balázs utca megnyitásának költsége, hiszen a lezárt vasúti átjáróhoz fénysorompó kellene, vagy felüljáró, de egyik megoldás sem gazdaságos és technikai akadályai is vannak. Ferencz István figyelmeztette az önkormányzati képviselőket arra, hogy a Malom utcai kis gyalogoshíd nagyon megrongálódott és veszélyes, ennek javítása nem szerepel a költségvetésben. Válaszában Szász Jenő közölte, hogy a javítást a helyi alapokból fedezik, mert így egyszerűbb az ügyintézés. Iszlai József és Petroczky Géza a Basescu-féle útalap felhasználásáról kértek információkat. Derzsy András a kultúrára szánt pénzt kevesellte, Bondor István pedig arról beszélt, hogy az udvarhelyi iskoláknak járó négymilliárd 130 millió lej éppen csak a létminimum biztosítására elég. Többen kifogásolták azt is, hogy a könyvtár épületévé átalakítandó volt Szabó Károly vendéglő kibővítése, javítása nagyon sokba kerül, ez nagyon megterheli a kiadásokat. Bálint Miklós azt ajánlotta, hogy ne a Kossuth utca kikövezése legyen fontos, hanem a városi pumpaház karbantartása, vagy az árvízveszélyt jelentő patakok medrének szabályozása. Fülöp D. Dénes