Udvarhelyi Híradó, 1999. október-december (10. évfolyam, 77-101. szám)
1999-10-05 / 77. szám
tidOA+helyi ttmdó, 1999. október 9., kedd „ A politikus megtette kötelességét, a politikus mehet? ■ Asztalos Ferenc parlamenti képviselő kifogásolja, hogy nem kapott meghívást a Benedek Elek Tanítóképző Főiskola, valamint a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának helyi megnyitó jára. Politikusként kissé meglepett az a tény, hogy főleg a tanítóképző tanévnyitójára nem kaptam meghívót - mondta Asztalos Ferenc. Az 1997. október 31 -i keltezésű jegyzőkönyv, amely megtalálható a tanítóképző irattárában, bizonyítéka annak, hogy az én kezdeményezésemre ült le először az udvarhelyi tanítóképző főiskola létrehozására vonatkozó tanácskozásra az RMDSZ, a tanítóképző pedagógusközössége és igazgatósága, Kötő József államtitkár, a Hargita Megyei Tanács részéről Kolumbán Gábor, Beder Tibor megyei, valamint Bondor István helyi főtanfelügyelő. A Polgármesteri Hivatalt Szász Jenő és Sófalvi László képviselték. A tanácskozáson jelen volt továbbá az RMPSZ részéről Lászlóffy Pál elnök, valamint a római katolikus, református és unitárius egyházak képviselői. Ezen a tanácskozáson született meg az a döntés, hogy a tanítóképző közösségének minden akadály ellenére vállalnia kell a főiskolává való átalakulást. A tanácskozásra csak a fent említett időpontban került sor, akkor már Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben is főiskolák működtek. Azért váratott magára ez a tanácskozás, mert az elképzelésem szerint meg kellett várni azt a pillanatot, amikor kellő politikai garanciánk volt arra, hogy Székelyudvarhelyen a főiskola magyar nyelven működhessen, nem úgy, mint az említett városokban, ahol csak kétnyelvű oktatás valósulhatott meg. A politikai garancia az volt, hogy 1997. július 10-én írta alá Victor Ciorbea exminiszterelnök a 36-os sürgősségi kormányrendeletet, amelynek értelmében lehetővé vált az anyanyelvű főiskolák létrehozása. Az RMDSZ egyértelmű és vitathatatlan eredménye, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelent, jelenleg érvényes törvény kimondja azt, hogy a kisebbségeknek joga van anyanyelvű főiskolához. Most már nem fenyeget az a veszély, hogy a főiskolát két vagy háromnyelvűvé alakíthatják, habár a parlamenti ülésszak első hetében ez a veszély még fennállt. Az RMDSZ politikai nagykorúságának, és hathatós lobbyjának eredményeként sikerült visszautasítani a Nagy Románia Párt és az RTDP azon javaslatát, miszerint a törvényt egészítsék ki azzal az előírással, hogy ezentúl Romániában új felsőfokú intézményt, egyetemet, illetve főiskolát csak úgy lehessen létrehozni, ha azokban román nyelvű oktatás is működik. Feltevődik a kérdés, hogy a városunkban működő, a polgármester menedzselésével létrejött oktatási formához van-e köze az RMDSZ- nek? Válaszom egyértelmű igen, hiszen az RMDSZ politikai küzdelme eredményeként született meg a román, illetve a magyar oktatási minisztérium között a diplomahonosításra vonatkozó egyezmény, amely törvényerőre is emelkedett - mutatott rá a képviselő. Jakab Árpád ONNION INNEN Két-háromszáz ember gyűlt össze vasárnap Arad főterén az ellenzéki pártok és nacionalista szervezetek felhívására, hogy tiltakozzon a városban tervezett román-magyar megbékélés emlékparkja ellen. A szerény méretűre sikeredett tüntetés harcias szónokai rendkívül keményen bírálták a román kormányt, hogy hozzájárult a négy évtizede az aradi vár katonai raktárában őrzött Szabadság-emlékmű kiadásához, és határozatot hozott az emlékpark kialakítására. Szombaton Kolozsváron a Román Üzletemberek Egyesülete gazdasági szimpóziumot szervezett El tudja-e kerülni Románia az alulfejlettséget? címmel, amelyen jelen volt a román szociáldemokrácia ,,krémje" Ion Iliescu (RTDP), Petre Roman (DP) és Teodor Melescanu (SZRP) személyében. Jelképesen a három pártelnök elfogadta azt az ötletet — fogalmazott Melescanus, hogy a jövőben vállvetve haladjanak. A vitát a Románia „legkörüludvaroltabb politikai agglegényének" becézett Theodor Stolojan vezette. Brutálisan meggyilkolták az egyik bulgáriai település polgármesterét - jelentette szombaton a BTA bolgár hírügynökség. Az 52 éves Janko Kozsuharov fejétől elválasztott holttestére szombat hajnalban bukkantak rá hozzátartozói. Az áldozat a Szófiától 160 kilométerre északkeletre lévő, Pleventől nem messze található Sztaverci falu polgármestere volt, és az ellenzéki szocalista párt tagjaként indult az október 16-ára kiírt önkormányzati választásokon posztjának megtartása reményében. MTI A véleménynyilvánítás szabadsága és a román igazságszolgáltatás ■ Kolumbán Gábor a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke és egyike a legtöbb nemzetközi tisztséget viselő RMDSZ-politikusoknak ■ Az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa tagja, a Federalizmus, Regionalizmus és Kisebbségi Munkabizottság elnöke, a Helyi és Regionális Információs Társadalmi Bizottság tagja, az Európai Régiók Gyűlése Kisebbségi Munkabizottságának elnöke . Kolumbán Gábort a moldvai Vaslui-i Bíróság rágalmazásért 20 millió lej pénzbüntetésre ítélte, egymilliárd lej (100.000 USD) erkölcsi kártérítés és 10 millió lej perköltség kifizetésére kötelezte. A magánvádló sértett, aki bepanaszolta Kolumbán Gábort, nem más, mint Aristide Roibu, aki a bukaresti székhelyű Aris Industrie Rt. ügyvezetője fővállalkozóként felépítette a székelyudvarhelyi csereháti ingatlant, és azt átjátszotta egy frissiben megalakított görög katolikus apácarendnek. Nem mellékesen Aristide Roibu az 1996-os választásokon az Iliescu féle RTPD szenátorjelöltjeként indult Vaslui megyében. A székelyudvarhelyi csereháti ingatlanról köztudott, hogy súlyosan terheli a román-magyar viszonyt: az ügyet a román sajtó nagy része magyarellenes uszításra használja. Ezt a súlyos konfliktushelyzetet oldandó és megmagyarázandó, a jogi útra terelés szándékával, Kolumbán Gábor 1997. május 30-án egy hivatalos közleményt adott ki, amelyben rögzítette azt, hogy „minden, a beruházást elindító dokumentumban (haszonbérleti szerződés, építési engedély, a projekt témájának bemutatása) az épület székelyudvarhelyi gyermekek részére épített kisegítő iskolaként szerepel, azzal a céllal, hogy a kis befogadó képességűnek bizonyuló oklándi iskolát ide költöztessék. Az Aris Industrie tulajdonosának és igazgatójának, Aristide Roibunak alattomos ténykedése révén ez az épület egy székelyudvarhelyi görög katolikus gyermekotthonná változott. Önként adódik tehát a kérdés, vajon a humanitárius beruházás ürügye nem egyéni üzleti érdekeket rejt? Hasonlóképpen létezik Romániában egy törvényes keret, amely szabályozza a nonprofit és a gazdasági egységek működését. Ez a keret nem engedi e két tevékenységi terület - a humanitárius és a profitorientált - ily módon való egyesítését. Az indulatosság és agresszivitás, amellyel Aristide Roibu, illetve Cyrill Bürgel (a beruházást finanszírozó Basel Hilft Alapítvány elnöke - a szerző megj.)urak kifejtik nézeteiket anélkül, hogy a beszélgetések során felmerült kérdésekre válaszolnának, arra késztet, hogy az illetékes szervekhez forduljunk, kérve a pénzügyi átutalások törvényességének, a behozatalnak és az építkezés költségeinek felülvizsgálását. Feltevődik a kérdés, hogy a Szeplőtelen Szív Kongregáció apácái, ugyanúgy, mint Székelyudvarhely lakói, nem ugyanabban a hajóban eveznek-e, lévén mindannyian ugyanannak az üzletnek a becsapott alanyai?" Aristide Roibu a dőlt betűvel szedett szöveget rágalmazásnak vélte és panasszal fordult a kijelölt Vaslui-i Bírósághoz, azt állítván, hogy e kijelentés szerint őt azzal rágalmazta meg Kolumbán Gábor, hogy „szubverzív" tevékenységet folytat, ergo, „veszélyeztette, aláásta az állam belső rendjét." A nyilvánvalóan elfogult Vaslui-i Bíróság elítélte Kolumbán Gábort. Miután elolvastam a Vasluii Bírósági 21/1999. január 18-i ítéletének az indoklását, egész egyszerűen nem értettem, hogyan is állapíthatta meg azt, hogy fennállnak a rágalmazás tényálladéki elemei. Mindenekelőtt, nem a vitatott alattomos kifejezést tartja rágalmazónak. Az ítélet indoklása szerint a rágalmazást azáltal követte el Kolumbán Gábor, hogy azt állította: a sértett jogtalanul, a svájci Basel Hilft Alapítvány felhatalmazása nélkül ajándékozta a kérdéses csereháti ingatlant az apácarendnek. Ez az indoklás azért is érthetetlen, mert a csereháti ingatlan tulajdonjogi helyzetéről a Marosvásárhelyi Bíróságon folyamatban van egy per - mindaddig tehát, amíg a polgári bí ,róság jogerősen nem állapítja meg, hogy az ingatlan ajándékozása szabályos volt, hogy annak ki is a jogos tulajdonosa, bárkinek jogában van ebben a kérdésben szabadon véleményt nyilvánítani. Aristide Roibu panasza nem is vonatkozott az ajándékozással kapcsolatos véleményre, ő a szubverzív kifejezést panaszolta, tehát az ítélet ebből a szempontból is szakmailag kifogásolható. Az ítéletet mind Kolumbán Gábor, mind a büntetés mértékét és a 100.000 dolláros erkölcsi kártérítést kifogásoló (továbbra is egymillió dollárt követelő) Aristide Roibu megfellebbezte. Kolumbán Gábor időközben a Román Legfelsőbb ítélőtáblához fordult, és kérte az ügynek az áthelyezését, annál is inkább, mivel a bűncselekmény elkövetési helye szerint az illetékes bíróság a Csíkszeredái lett volna. A Vaslui-beli tárgyalás során a vádlott meghallgatása után kicserélték a bírót és az utolsó szó jogán felszólaló Kolumbán Gábor után az új bírónő szót adott Aristide Roibunak. A tárgyalás során mindvégig eltértek a tárgytól, kiterjesztve az ügyet a csereháti iskola körüli konfliktusra. Ezek a Büntető törvénykönyv előírásait áthágó eljárási hibák. Ez az ítélet felveti a román hatóságoknak és igazságszolgáltatásnak a román Alkotmány vonatkozó cikkelyéhez és az „Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről" 10. cikkelyéhez, a véleménynyilvánítás szabadságához való viszonyulásának kérdését. Ez a cikkely kimondja azt, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és hogy e jog magába foglalja a véleményalkotás szabadságát, az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Köztudottan, a véleménynyilvánítás szabadsága dolgában rendkívül szigorú az eseti jog, a Strasbourg Bíróság gyakorlata. A közszereplők esetében a különféle állításokra, amelyek az adott helyzet politikailag érzékeny tényeire vonatkoznak - emögött, mint esetünkben, egész közösségek egymásnak feszülő érdekei vannak -, nem lehet azt mondani, hogy te, mint politikus, ne foglalj állást. A politikusnak az a dolga, hogy rávilágítson a motivációkra, ahogy azt Kolumbán Gábor is tette az idézett nyilatkozatában. A véleményt ki kell mondani, a publikum csakis a különböző vélemények ütköztetéséből tudhatja meg az igazat. Ezért elfogadhatatlan a politikai szólásszabadságnak a bírói út felhasználására való korlátozása. A Vasluii Bíróság által alkalmazott szankció is azt igazolja, hogy meg akarják félemlíteni azt a politikai állásfoglalót, akit megpróbálnak kiiktatni a romániai és a nemzetközi politikai életből. Ezzel az ítélettel is a román igazságszolgáltatás túllépte az egyezmény biztosította szólásszabadság-korlátozási lehetőségeket, s vétkesen korlátozta a politikus véleménynyilvánítási szabadságát. A romániai jövedelmi viszonyokat ismerve kijelenthetjük, hogy iszonyatos szankciókat alkalmazott egy vitatható tényállásra vonatkozó kijelentésért. Feltéve, de nem megengedve, hogy a Kolumbán-nyilatkozat esetleg jogsértő volt, teljességgel elfogadhatatlan az, hogy a kiszabott erkölcsi kártérítés, amely nagyságrendileg ezerszerese a román joggyakorlatban kialakultnak, gyakorlatilag derékba törje a háromgyermekes Kolumbán Gábor életét és politikai jövőjét. Az egyezményben részes államoknak joguk van, sőt kötelességük is fellépni minden olyan megnyilvánulás ellen, amely az egyezményben biztosított jogok megsemmisítésére irányul. A demokrácia, a jogállamiság, az egyezményben tételesen felsorolt jogok biztosítása és védelme állami kötelezettség. Ezért a demokrácia és jogállamiság védelmében, az etnikai egymásnak feszülést kiiktatni akaró Kolumbán-nyilatkozat védelmében a román állam kötelessége lenne az, hogy az ügyészség útján beavatkozzon a perbe, indítványozván Kolumbán Gábor felmentését. Kincses Előd ügyvéd