Udvarhelyi Híradó, 2000. augusztus (11. évfolyam, 61-69. szám)
2000-08-03 / 61. szám
Zóóó. AUtfMithts cütörös Hagyomány 7 fifi/tkim urazobrok A sikerben megfürödni *s P. Buzogány Árpád_________ ■ A Székely Támadt vár körül tartott Míves Emberek Sokadalmán a kézdivásárhelyi Szabó Erzsébet standja előtt mindig sok volt az érdeklődő ■ A csuhéból készített kis szobrok készítője a közönség szavazata alapján kapott díjat . Egyik álma, hogy meglevő munkáit állandó kiállításon mutassa be, és ne egyenként adja el, mert a gyűjtemény együtt él. Szakmáját tekintve kirakatrendező; tájképei és szobrai több kiállításon vettek részt. Pasztellkiállítása volt korábban Hatvanban kétszer és a szülővárosában, karikatúrakiállítása ugyanezeken a helyeken. A csuhé ugyancsak szerepelt kiállításon ezekben a városokban. Ősszel a Kincskereső című magyar gyermeklap fogja bemutatni a babákat, és Dévára hívta meg kiállításra az ottani gyereklap főszerkesztőnője. Legutóbb márciusban a Román Kereskedelmi Bank kézdivásárhelyi székhelyén állított ki, annak avatásakor. Karikaturistaként több erdélyi lapnak dolgozik. A Csíkszeredai Tromf felhívására jelentkezett, annak megszűnése után az Európai Idő, a Tabu Magazin, a Háromszéki Hírmondó, a Hargita Népe, a Corvin Magazin munkatársa. - Hatalmas öröm ebben a sikerben megfürödni. Végül is ezért dolgoztam - vallotta. - Kilenc hónapja, hogy ellestem a technikát, „közeledtem" a csuhéhoz mint anyaghoz. A sikert az anyagnak és gyerekkori élményeinek tulajdonítja. Témái kivétel nélkül a faluval kapcsolatosak. A témaválasztás szándékosan kapcsolódik a falu mindennapi életéhez: szövő, fonó, tehenet fejő, tésztát dagasztó asszonyok, illetve kaszáló, fát vágó férfiak alakja sorakozott egymás mellett. Az arasznyi figurák meglepő élethűsége elbűvöli a nézőt. A munkaalkalmak bemutatása mellett külön csoportot képez a mesterségek megjelenítése: juhász, kondás, kosárfonó, hegedűs, bőgős, cimbalmos... Nem egyszerű dolog: nagy hozzáértést és sok türelmet igényel pél csodálatos dául egy három-négy centi nagyságú tyúk, malac megformálása. Az emberi alakok nem statikusak, szoborszerűek, hanem a mozdulat természetes lendületét jelenítik meg, például a vízért menő, a tyúkokat etető, a dagasztó asszonyok, vagy a kaszás, cimbalmos, az ostorát lendítő kondás. Amikor arról kérdeztük, hogyan jött az ötlet ezzel foglalkozni, illetve kitől látta, tanulta, válasza a legtermészetesebben hangzott: - Véletlen szerencsés eset, hogy adott pillanatban találkoztam valakivel, aki ezzel foglalkozik. Láttam, hogyan közelíti meg. Véletlenen múlik az egész. Az a pár perc elég volt. Nem utánoztam, hanem megpróbáltam azt, amit ő csinált. Aztán a mezőről hoztunk egy zsák csuhét, amit a gazda szívesen adott, és elkezdtem játszani vele, mit lehet kihozni belőle. A kézműves ősök örökségét vele született adottságnak tartja. Maga az anyag is rusztikus, akárcsak a téma, a ház körüli „élet", vagyis a háztartás, ahogy még nevezik vidékükön. Gyerekkorában nem volt annyi autó, inkább szekér volt több a városban is, közel volt tehát a falusi élet. Anyai nagyanyja falun élt, szünidőkben sokszor volt nála, és látta a mesterembereket is munka közben. A kompozíció bonyolultságától függ, hogy mennyi idő alatt készül el egy-egy alkotás: az egész alakos, néhány kiegészítővel aránylag kevés, a több alakos már hosszabb időt igényel. És mindent ő készít el, az utolsó darabkáig. Első alkalom, hogy Udvarhelyen vagyok, viszont otthon már összeismerkedtem több népművésszel, baráti szálak fűznek össze - nem vagyok idegenek között. A babák által pedig könnyű a kontaktus teremtése - mondta a művésznő. - A téma magától adódott, az anyag is hordozza. És a bővítési lehetőség végtelen. Nem tudom, porcelánból hogyan nézne ki egy falusi életkép, de csuhéból egy báli jelenetet megformálni egészen más... Arra is gondolt, hogy más témákkal foglalkozzon népmesékkel, persze a jeleneteket csuhéból feldolgozva. Ennek már van előhírnöke: a csillagszemű juhász és Ludas Matyi alakja. Mindkettő beillik az eddigi képbe mint foglalkozás is. Sikerei ellenére sem tartja elképzelhetőnek, hogy csak csuhéval foglalkozzon, ugyanis karikaturistaként is folyamatosan dolgozik, így az ideje sem engedné ezt meg. - Több felé kell megosztanom magamat. És periodikusan... Amikor az egyik műfajt úgymond kimerítettem, jöhet a következő. Mindez időigényes, az állandó munkám mellett végzem, és család is van. Férje és fia segítenek, például takarítanak utána. Tömbházban laknak, két szobában. A házimunkát is megosztják, még a főzésbe is besegítenek a családtagok. Többen furcsának tartották, hogy nem adott el Udvarhelyen ezekből a munkákból, pedig elképzelhetően minden elkelt volna. A magyarázat egyszerű: Hatvanba, Kézdivásárhely testvértelepülésére hívták meg az őszre egész termet kitöltő kiállításra, eddigi munkáit szeretné ott is bemutatni, és még bővíteni a témákat. - Az ismerősei, környezete hogyan fogadta az új műfajt? - Hogy őszinte legyek: mosollyal. Most is elnézem a látogatókat: megállnak az asztalnál és mosolyognak. Ebben a mosolyban megfürödni csodálatos élmény, nagyon jó érzés. Tessék megnézni - mutatott a stand előtt állókra. - Ránézek az emberekre, mosolyognak. ~“kargita, Ko-I__ I vászna, Ko__ I lozs, Bákó és Maros me- I I Ligyék küldöttei találkoztak a vásárhelyi várban, a népi művészetek grandiózus seregszemléjén ■ Több tucatnyi zenekar, szólista, együttes dalolt, ropta a táncot ■ A kézművesműhelyek sátrai mágnesként vonzották a látogatókat ■ Székelyudvarhelyről Bálint Júlia háncsfonatai, Szilveszter Ferenc csontfaragásai arattak sikert. A Magyar Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal, valamint a Magyar Kollégium Alapítvány támogatásával a Folk Center Alapítvány Marosvásárhelyen szervezte meg a Millenniumi sokadalom című népművészeti rendezvényt. A vár ismét megélénkült. Július 28-30. között a Várszínpadon egymást váltották az együttesek, zenekarok. Az abosfalvi, búni, nyárádselyei, nyárádmagyarósi, szenterzsébeti, őrkői, felsősófalvi, pálpataki, gerendkeresztúri, vajdaszentiványi, mezőméhesi, jobbágytelki, keménytelki, gernyeszegi, székelyudvarhelyi, vámosgálfalvi, csávási, marosmagyarói, dicsőszentmártoni, kisfülpösi, balánbányai, mezőpaniti, felfalusi, csíkszentdomokosi zenekarok és tánccsoportok mellett ott voltak a gyimesi hagyományőrzők, a Hargita Néptáncegyüttes, az Udvarhelyi Néptáncműhely, a Tutora, a Pipacsok, a Napsugár, az Öves, az Aven Amentza Romale, valamint a helybéli Maros Művészegyüttes. A kézművesek, iparművészek, népi zenekarok, táncosok és népdalénekesek, énekkarok és tánccsoportok azért jöttek Vásárhelyre, hogy a háromnapos sokadalomban megismerjék egymást, egymás alkotásait, művészetét. És nagyon sokan jöttek el Erdély különböző részeiből, de még Magyarországról is, hogy nézőként jelen lehessenek a népi alkotások e grandiózus seregszemléjén. Az épp Erdőcsanádon táborozó klézsei csángó gyerekek is leruccantak Vásárhelyre, s időt találtak arra is, hogy a tévékamerák előtt daloljanak egyet. A kézművesműhelyek sátrai mágnesként vonzották a látogatókat. Nem csoda, hisz szemük láttára készültek a varrottasok, „élesben ment" a faragás, a nyomtatás, kosár-, háncs-, ostorfonás, felpróbálhatták a szebbnél szebb köntösöket, kabátokat, lájbikat. A székelyudvarhelyi Bálint Júlia háncsfonatai, a Türéből jött Bálint Tibor varrottasai, a mákófalvi Kovács Pali Ferenc festett bútorai, a szintén türei Bács Márton és a bánffyhunyadi Vincze Ferenc fafaragásai előtt mindig sokan álldogálltak. A leglátogatottabbak viszont azok a sátrak voltak, ahol a mesterek a nézők szeme láttára készítették munkáikat. A kolozsvári Mátyás László papírmerítő sátránál sokan megálltak, hogy megcsodálják, mint nyomtatják kézi préssel a vastag, szürkés vagy barnás merített papírra a tizenhetedik századi Marosvásárhelyt ábrázoló rézkarc másolatot, vagy a hajdani papírmerítő műhelyt ábrázoló metszetet, amit aztán azon nyomban meg is lehetett vásárolni. Amikor kiderült, hogy a papír is a Mátyás cégnél készül, korabeli módszerekkel, még nagyobb volt az érdeklődés. Egyik sátorban a székelyudvarhelyi Szilveszter Ferenc csontfaragó magyarázta készségesen, hogyan készül a szarvasagancsból faragott-vésett havasi gyopárt, a szarvasfejet ábrázoló melltű, bross, vadászkés, a lakás ékesítésénél használható dísztárgyak. Mindegyik egyedi darab. A faragómesterben nem a pénzkereset, inkább a szenvedély munkál. Lemondott cigarettáról, kávéról, hogy zavartalanul élhessen ennek a szenvedélyének. A németországi Ulmban valósággal kapkodták az általa készített csontgyopárokat, szarvasfejes dísztárgyakat, s az értük kapott pénzből mindössze jó minőségű szerszámokat vásárolt. A segesvári Dénes Zoltán és Nistor Ioan bőrdíszműves és szíjgyártó mesterek sátránál azt is kipróbálhattuk, miként kell lovaglópálcát fonni bőrből. A nyolcvanegyedik évét taposó - hatvanat ha mutat - Zoltán bácsi mesélte, hogy a segesvári Bajor (ma 1918. december 1.) utcai műhelyből kikerült karikás ostort egy alkalommal a Hortobágyon mutatta be a csikósoknak. Mutatóba vitt egyetlen darabot, hogy „hadd lám, mit szólnak hozzá a szakik?" Nos, annyira tetszett nekik, hogy mindjárt ötöt is készíttettek vele... ott helyben. S hogy szavait hitelt érdemlően bizonyítsa, pattogtatni kezdett az ostorral. A közeli sátraktól ijedten kaptják arra a fejüket a szemlélődök, hogy meggyőződjenek: nem az ég csatornái készültnek megeredni ekkora égiháború hangjaira. A várudvaron levő kiállítótermek is érdekes kínálattal várták a látogatókat. Az Alter Image fotókiállítás a maga nemében egyedülálló. A Romániában élő kisebbségek életét bemutató fotókat aligha látták még így, egyszerre és együtt két teremben. Az örmény, bolgár, cseh, horvát, zsidó, német, görög, olasz, lengyel, ukrán, török, tatár, szlovák, orosz-lipován és cigány kisebbség életéből „ellopott" képek mellett lélekszámukról, lakóhelyükről is tudomást szerezhetett a látogató. Ugyanitt Fekete Pál marosvásárhelyi szobrász érdekes, hangulatos munkáit is megtekinthettük. Ő épp most készül ezzel az anyaggal egy magyarországi kiállításra. Amíg a felnőttek a színpad körül bóklásztak, vagy a míves céhek sátrainál legeltették szemüket a szebbnél szebb tárgyakon, a gyerekek sem unatkoztak. Játszóházat állítottak fel nekik, megtanulhatták a fonás, faragás, mintázás csínját-bínját, a Csíki Játékszín a Nyakigláb Csupaház Málészáj című előadásával szórakoztatta őket a színpadon. És ha táncot akartak tanulni, erre is volt lehetőség. Meg ott volt a sok fagyi, vattacukor, kályhacsőnyi kürtőskalács, egyéb édességek. Bakó Zoltán Millenniumi sokadalom, ...dalom, ...dalunk Erdélyország találkozója