Udvarhelyi Híradó, 2000. augusztus (11. évfolyam, 61-69. szám)

2000-08-03 / 61. szám

Zóóó. AUtfMithts c­ütörös Hagyomány 7 fifi/tkim urazobrok A sikerben megfürödni *s P. Buzogány Árpád_________ ■ A Székely Támadt vár körül tar­tott Míves Emberek Sokadalmán a kézdivásárhelyi Szabó Erzsébet standja előtt mindig sok volt az érdeklődő ■ A csuhéból készített kis szobrok készítője a közönség szavazata alapján kapott díjat . Egyik álma, hogy meglevő mun­káit állandó kiállításon mutassa be, és ne egyenként adja el, mert a gyűjtemény együtt él. Szakmáját tekintve kirakatrendező; tájképei és szobrai több kiállításon vettek részt. Pasz­­tellkiállítása volt korábban Hatvanban két­szer és a szülővárosában, karikatúrakiállítása ugyanezeken a helyeken. A csuhé ugyancsak szerepelt kiállításon ezekben a városokban. Ősszel a Kincskereső című magyar gyermek­lap fogja bemutatni a babákat, és Dévára hív­ta meg kiállításra az ottani gyereklap főszer­kesztőnője. Legutóbb márciusban a Román Kereskedelmi Bank kézdivásárhelyi székhe­lyén állított ki, annak avatásakor. Karikaturis­taként több erdélyi lapnak dolgozik. A Csík­szeredai Tromf felhívására jelentkezett, an­nak megszűnése után az Európai Idő, a Tabu Magazin, a Háromszéki Hírmondó, a Hargi­ta Népe, a Corvin Magazin munkatársa. - Hatalmas öröm ebben a sikerben megfü­rödni. Végül is ezért dolgoztam - vallotta. - Kilenc hónapja, hogy ellestem a technikát, „közeledtem" a csuhéhoz mint anyaghoz. A sikert az anyagnak és gyerekkori élménye­inek tulajdonítja. Témái kivétel nélkül a falu­val kapcsolatosak. A témaválasztás szándé­kosan kapcsolódik a­ falu mindennapi életé­hez: szövő, fonó, tehenet fejő, tésztát dagasz­tó asszonyok, illetve kaszáló, fát vágó férfiak alakja sorakozott egymás mellett. Az arasznyi figurák meglepő élethűsége elbűvöli a nézőt. A munkaalkalmak bemutatása mellett külön csoportot képez a mesterségek megjeleníté­se: juhász, kondás, kosárfonó, hegedűs, bőgős, cimbalmos... Nem egyszerű dolog: nagy hozzáértést és sok türelmet igényel pél­ csodálatos dául egy három-négy centi nagyságú tyúk, malac megformálása. Az emberi alakok nem statikusak, szoborszerűek, hanem a mozdulat természetes lendületét jelenítik meg, például a vízért menő, a tyúkokat etető, a dagasztó asszonyok, vagy a kaszás, cimbalmos, az os­torát lendítő kondás. Amikor arról kérdeztük, hogyan jött az ötlet ezzel foglalkozni, illetve kitől látta, tanulta, vá­lasza a legtermészetesebben hangzott: - Vélet­len szerencsés eset, hogy adott pillanatban ta­lálkoztam valakivel, aki ezzel foglalkozik. Lát­tam, hogyan közelíti meg. Véletlenen múlik az egész. Az a pár perc elég volt. Nem utánoz­tam, hanem megpróbáltam azt, amit ő csinált. Aztán a mezőről hoztunk egy zsák csuhé­t, amit a gazda szívesen adott, és elkezdtem ját­szani vele, mit lehet kihozni belőle. A kézműves ősök örökségét vele született adottságnak tartja. Maga az anyag­ is ruszti­kus, akárcsak a téma, a ház körüli „élet", va­gyis a háztartás, ahogy még nevezik vidékü­kön. Gyerekkorában nem volt annyi autó, in­kább szekér volt több a városban is, közel volt tehát a falusi élet. Anyai nagyanyja falun élt, szünidőkben sokszor volt nála, és látta a mesterembereket is munka közben. A kompozíció bonyolultságától függ, hogy mennyi idő alatt készül el egy-egy alkotás: az egész alakos, néhány kiegészítővel aránylag ke­vés, a több alakos már hosszabb időt igényel. És mindent ő készít el, az utolsó darabkáig.­­ Első alkalom, hogy Udvarhelyen vagyok, viszont otthon már összeismerkedtem több népművésszel, baráti szálak fűznek össze - nem vagyok idegenek között. A babák által pedig könnyű a kontaktus teremtése - mondta a művésznő. - A téma magától adódott, az anyag is hordozza. És a bővítési lehetőség vég­telen. Nem tudom, porcelánból hogyan nézne ki egy falusi életkép, de csuhéból egy báli je­lenetet megformálni egészen más... Arra is gondolt, hogy más témákkal foglal­kozzon­­ népmesékkel, persze a jeleneteket csuhéból feldolgozva. Ennek már van előhírnöke: a csillagszemű juhász és Ludas Matyi alakja. Mindkettő beillik az eddigi kép­be mint foglalkozás is. Sikerei ellenére sem tartja­ elképzelhetőnek, hogy csak csuhéval foglalkozzon, ugyanis kari­katuristaként is folyamatosan dolgozik, így az ideje sem engedné ezt meg. - Több felé kell megosztanom magamat. És periodikusan... Amikor az egyik műfajt úgymond kimerítettem, jöhet a következő. Mindez időigényes, az állan­dó munkám mellett végzem, és család is van. Férje és fia segítenek, például takarítanak utána. Tömbházban laknak, két szobában. A házimunkát is megosztják, még a főzésbe is besegítenek a családtagok. Többen furcsának tartották, hogy nem adott el Udvarhelyen ezekből a munkákból, pedig elképzelhetően minden elkelt volna. A ma­gyarázat egyszerű: Hatvanba, Kézdivásár­­hely testvértelepülésére hívták meg az őszre egész termet kitöltő kiállításra, eddigi munká­it szeretné ott is bemutatni, és még bővíteni a témákat. - Az ismerősei, környezete hogyan fogadta az új műfajt? - Hogy őszinte legyek: mosollyal. Most is el­nézem a látogatókat: megállnak az asztalnál és mosolyognak. Ebben a mosolyban megfü­rödni csodálatos élmény, nagyon jó érzés. Tes­sék megnézni - mutatott a stand előtt állókra. - Ránézek az emberekre, mosolyognak. ~“k­argita, Ko-I__ I vászna, Ko­__ I lozs, Bákó és Maros me- I I Li­gyék küldöttei találkoztak a vásárhelyi várban, a népi művésze­tek grandiózus sereg­szemléjén ■ Több tucat­nyi zenekar, szólista, együttes dalolt, ropta a táncot ■ A kézművesmű­helyek sátrai mágnesként vonzották a látogatókat ■ Székelyudvarhelyről Bá­lint Júlia háncsfonatai, Szilveszter Ferenc csont­faragásai arattak sikert. A Magyar Millenniumi Kormány­­biztosi Hivatal, valamint a Magyar Kollégium Alapítvány támogatásá­val a Folk Center Alapítvány Maros­­vásárhelyen szervezte meg a Millen­niumi sokadalom című népművé­szeti rendezvényt. A vár ismét meg­élénkült. Július 28-30. között a Vár­színpadon egymást váltották az együttesek, zenekarok. Az abosfal­­vi, búni, nyárádselyei, nyárádma­­gyarósi, szenterzsébeti, őrkői, felső­­sófalvi, pálpataki, gerendkeresztúri, vajdaszentiványi, mezőméhesi, jobbágytelki, keménytelki, gernye­­szegi, székelyudvarhelyi, vámos­­gálfalvi, csávási, marosmagyarói, dicsőszentmártoni, kisfülpösi, ba­­lánbányai, mezőpaniti, felfalusi, csíkszentdomokosi zenekarok és tánccsoportok mellett ott voltak a gyimesi hagyományőrzők, a Hargi­ta Néptáncegyüttes, az Udvarhelyi Néptáncműhely, a Tutora, a Pipa­csok, a Napsugár, az Öves, az Aven Amentza Romale, valamint a hely­béli Maros Művészegyüttes. A kézművesek, iparművészek, né­pi zenekarok, táncosok és népdal­énekesek, énekkarok és tánccso­portok azért jöttek Vásárhelyre, hogy a háromnapos sokadalomban megismerjék egymást, egymás al­kotásait, művészetét. És nagyon so­kan jöttek el Erdély különböző ré­szeiből, de még Magyarországról is, hogy nézőként jelen lehessenek a népi alkotások e grandiózus se­regszemléjén. Az épp Erdőcsanádon táborozó klézsei csángó gyerekek is leruc­cantak Vásárhelyre, s időt találtak arra is, hogy a tévékamerák előtt daloljanak egyet. A kézművesműhelyek sátrai mág­nesként vonzották a látogatókat. Nem csoda, hisz szemük láttára ké­szültek a varrottasok, „élesben ment" a faragás, a nyomtatás, kosár-, háncs-, ostorfonás, felpróbálhatták a szebbnél szebb köntösöket, kabá­tokat, lájbikat. A székelyudvarhelyi Bálint Júlia háncsfonatai, a Türéből jött Bálint Tibor varrottasai, a mákófalvi Ko­vács Pali­ Ferenc festett bútorai, a szintén türei Bács Márton és a bánffyhunyadi Vincze Ferenc fafa­ragásai előtt mindig sokan áll­­dogálltak. A leglátogatottabbak vi­szont azok a sátrak voltak, ahol a mesterek a nézők szeme láttára ké­szítették munkáikat. A kolozsvári Mátyás László papírmerítő sátránál sokan megálltak, hogy megcsodál­ják, mint nyomtatják kézi préssel a vastag, szürkés vagy barnás merített papírra a tizenhetedik századi Ma­rosvásárhelyt ábrázoló rézkarc má­solatot, vagy a hajdani papírmerítő műhelyt ábrázoló metszetet, amit aztán azon nyomban meg is lehe­tett vásárolni. Amikor kiderült, hogy a papír is a Mátyás cégnél készül, korabeli módszerekkel, még na­gyobb volt az érdeklődés. Egyik sátorban a székelyudvarhelyi Szilveszter Ferenc csontfaragó ma­gyarázta készségesen, hogyan ké­szül a szarvasagancsból faragott-vé­­sett havasi gyopárt, a szarvasfejet ábrázoló melltű, bross, vadászkés, a lakás ékesítésénél használható dísz­tárgyak. Mindegyik egyedi darab. A faragómesterben nem a pénzkere­set, inkább a szenvedély munkál. Lemondott cigarettáról, kávéról, hogy zavartalanul élhessen ennek a szenvedélyének. A németországi Ulmban valósággal kapkodták az általa készített csontgyopárokat, szarvasfejes dísztárgyakat, s az értük kapott pénzből mindössze jó minő­ségű szerszámokat vásárolt. A segesvári Dénes Zoltán és Nistor Ioan bőrdíszműves és szíjgyártó mesterek sátránál azt is kipróbál­hattuk, miként kell lovaglópálcát fonni bőrből. A nyolcvanegyedik évét taposó - hatvanat ha mutat - Zoltán bácsi mesélte, hogy a seges­vári Bajor (ma 1918. december 1.) utcai műhelyből kikerült karikás ostort egy alkalommal a Hortobá­gyon mutatta be a csikósoknak. Mutatóba vitt egyetlen darabot, hogy „hadd lám, mit szólnak hoz­zá a szakik?" Nos, annyira tetszett nekik, hogy mindjárt ötöt is készít­tettek vele... ott helyben. S hogy szavait hitelt érdemlően bizonyít­sa, pattogtatni kezdett az ostorral. A közeli sátraktól ijedten kaptják arra a fejüket a szemlélődök, hogy meggyőződjenek: nem az ég csa­tornái készültnek megeredni ekko­ra égiháború hangjaira. A várudvaron levő kiállítótermek is érdekes kínálattal várták a látogató­kat. Az Alter Image fotókiállítás a maga nemében egyedülálló. A Ro­mániában élő kisebbségek életét be­mutató fotókat aligha látták még így, egyszerre és együtt két teremben. Az örmény, bolgár, cseh, horvát, zsidó, német, görög, olasz, lengyel, ukrán, török, tatár, szlovák, orosz-lipován és cigány kisebbség életéből „ello­pott" képek mellett lélekszámukról, lakóhelyükről is tudomást szerezhe­tett a látogató. Ugyanitt Fekete Pál marosvásárhelyi szobrász érdekes, hangulatos munkáit is megtekinthet­tük. Ő épp most készül ezzel az anyag­gal egy magyarországi kiállításra. Amíg a felnőttek a színpad körül­ bóklásztak, vagy a míves céhek sát­rainál legeltették szemüket a szebb­nél szebb tárgyakon, a gyerekek sem unatkoztak. Játszóházat állítot­tak fel nekik, megtanulhatták a fo­nás, faragás, mintázás csínját-bín­­ját, a Csíki Játékszín a Nyakigláb Csupaház Málészáj című előadásá­val szórakoztatta őket a színpadon. És ha táncot akartak tanulni, erre is volt lehetőség. Meg ott volt a sok fa­gyi, vattacukor, kályhacsőnyi kür­­tőskalács, egyéb édességek. Bakó Zoltán Millenniumi sokadalom, ...dalom, ...dalunk Erdélyország találkozója

Next