Udvarhelyi Híradó, 2001. március (12. évfolyam, 17-25. szám)

2001-03-01 / 17. szám

2 Abszolút többség a csatlakozás mellett A Metro-Media Transilvania februári közvélemény­kutatásának eredményei alapján, ha egy héten belül népszavazást rendeznének a megkérdezettek 85%-a a NATO-csatlakozás mellett voksolna, 6%-a ellene és 9%-a nem menne el szavaz­ni. 62% a NATO-tagságot, 21% a nyugat-európai kato­nai szövetséget, 7% a szomszédos országokkal - Moldovai Köztársaság, Uk­rajna, Jugoszlávia, Bulgária - való szövetséget tartaná nemzetbiztonsági szem­pontból a leglényegesebb­nek. 2% pedig úgy véli Ro­mániának semmilyen szö­vetségre sincs szüksége. Véglegesítettek egy törvényt Hétfőn befejezte munkáját a helyi közigazgatási tör­vényről egyeztető parla­menti bizottság. A jelentés szövegét megszavazták. Elfogadták: az önkormány­zati testületek a tavalyi vá­lasztások során kialakult létszámban tevékenyked­nek, az önkormányzati képviselők összférhetet­­lenségével kapcsolatos szabályok csak a követke­ző választásokon lépnek érvénybe. Asztalos Fehér megyében Asztalos Ferenc képviselő február 24-én a Fehér me­gyei magyar pedagógu­sokkal találkozott a nagy­­enyedi Bethlen Gábor Kol­légiumban. A találkozót Rácz Levente, a Fehér me­gyei RMDSZ elnöke kezde­ményezte. Mivel Fehér me­gye RMDSZ-es parlamenti képviselet nélkül maradt, igény fogalmazódott meg, hogy más megyebeli parla­menti bejutott RMDSZ-kép­­viselők időnként a Fehér megyei RMDSZ meghívá­sának tegyenek eleget. A találkozón a szórvány ma­gyar anyanyelvi oktatás gondjai kerültek terítékre - tájékoztatott a képviselő irodája. ■ Mircea Dusa, Har­gita megye prefektu­sa látogatást tett a helyi Polgármesteri Hivatalban ■ Áttekin­tette a tanács idei ha­tározatait, majd a pol­gármesterrel folyta­tott megbeszélés so­rán szóba kerültek a közel tíz hónapja tar­tó pereskedések ■­­ A prefektus urat tájé­koztattam a perek po­litikai hátteréről is - jelentette be a tanács­ülésen Szász Jenő. A polgármester állítása szerint felkérte a romániai körúton le­vő Németh Zsolt magyar kül­ügyi államtitkárt, hogy a magas rangú román politikusokkal fo­lytatott megbeszélések témáját képezze a csereháti ügy is. Szász Jenő leszögezte: a kér­désben nem történt elvtelen kompromiszszum, csupán Só­gor Csaba Csíkszeredai sze­nátor jelentette ki, hogy az apácarend nemes gesztusként felajánlhatja az épület felét va­lamelyik magyar történelmi egyház részére. A polgármesteri beszámoló­ból az is kiderült, hogy a vá­rosvezetés Bukarestben járt különböző minisztériumoknál, ahol azt próbálták megtudni, hogy miként lehet pénzforrá­sokat szerezni a városunkban történő beruházások fedezé­sére, hiszen a polgármester szerint a Megyei Tanács urba­nisztikai szakbizottsága nem hajlandó az útalapból pénzt adni Udvarhelynek. Szász Jenő azt is elmondta, hogy élénken érdeklődnek a kormány által kidolgozott ifjú­sági lakásprogram iránt. A kormány tervei szerint har­mincnyolcezer lakást szán­dékszik építtetni a következő négy évben. Szász Jenő arról is tájékoztatta a testületet, hogy munkatársaival együtt Budapesten járt, ahol azért lobbiztak, hogy az Erdélyi Ma­gyar Tudományegyetem kere­tén belül városunkban jöjjön létre a közgazdasági kar. Az elképzelések szerint az EMTE-be szeretnék beépíteni a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának udvarhelyi karát. Szász Jenő az Apáczai Közalapítványnál is lobbizott az udvarhelyi pá­lyázatok sikeres elbírálása ér­dekében. A polgármester elmondta: a dán kormány jóváhagyta a szeméttároló létrehozását cél­zó programot, és úgy néz ki, hogy Dánia kormánya a ki­adások több mint ötven szá­zalékát fedezné. A beszámoló során kiderült, hogy székelyudvarhelyiek is részt vettek Sinkovits Imre te­metésén. A küldöttséget Ele­kes Gyula, a Művelődési Ház igazgatója vezette. Szó van ar­ról, hogy Sinkovits-emlékestet rendeznek városunkban, ame­lyen a tervek szerint neves ma­gyarországi színészek is fel­lépnek. (J. Á.) Hogyan gyártják a politikai üldözötteket? ■ Romániában volt politikai üldözöttnek tenni a világ legegy­szerűbb és egyben legkifizetődőbb dol­ga ■ Némi kenőpénz ellenében bárkiből le­het politikai üldözött, akár a pár hónapos csecsemőből is. A számos anyagi előnnyel járó, s ezért sokak által vágyott státus megadásánál rendkívül gyakoriak a törvényszegések. A hivatalno­kok némi borravaló fejében szó nélkül kiállítják a kommunista rendszer általi üldöztetésről szóló papírokat. Az 1989-es forradalom utáni néhány hónapban az akkori parlament szerepé betöltő Ideig­lenes Nemzeti Egységtanács tör­vényrendeletet hozott a kommu­nista rendszer üldözötteinek kár­pótlására. A kedvezmények sora 1997- ben a Ciorbea-kormány alatt tovább bővült. A politikai ül­dözöttnek nyilvánított személyek ingyenesen utazhatnak a helyi és a helyközi közlekedésben, mente­sülnek a rádió-, televízió-, vala­mint telefonelőfizetés díjai alól, az 1998- ban elfogadott törvény értel­mében pedig nem fizettek sem helyi illetékeket, sem pedig jöve­delemadót. Ez utóbbinak már ak­kor szemet kellett volna szúrnia, hiszen­ tulajdonképpen értelmet­len volt: a kommunista rendszer üldözöttjeinek státusát elnyerő személyek - akkor még - zömmel öregek, nyugdíjasok voltak, akik­nek már nem sok gondjuk akadt a jövedelemadóval. Akkor. Azonban ugyancsak a Ciorbea­­kormány rendeletére a politikai üldözöttek státusának elbírálását kizárólagosan a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Vezérigazga­tóságra bízták, ami lehetővé tette a csalások sorozatának beindítá­sát. Míg korábban a kommunista­ellenes Volt Politikai Foglyok Szö­vetsége konkrétan beleszólhatott a státus megadásába, kiszűrve a lehetőséggel visszaélni kívánó csalókat, addig ettől kezdve már csak konzultatív szerepet kapott a kérelmek elbírálásában, és az utolsó szó a vezérigazgatóságé lett. Mint kiderült, ez elhibázott lé­pés volt. A vezérigazgatóság tisztségviselői ugyanis elkezdték - természetesen megfelelő anya­gi ellenszolgáltatás fejében - nyakra-főre osztogatni az üldöz­tetést tanúsító bizonylatokat, így számos esetben olyanokat is a kommunista rendszer üldözöttei­nek minősítettek, akik annak ide­jén hivatásos pártfunkcionáriusok voltak. Ez történt például egy délvidé­ken élő család, bizonyos Mili­­taryék esetében, ahol mindkét családtag a pártapparátusban tel­jesített szolgálatot. Esetük furcsa­ságát csak fokozza, hogy politikai üldözöttnek minősítették a lányu­kat is, akit a vezérigazgatóság ál­tal kibocsátott hivatalos papír ta­núsága szerint 4 és 6 éves kora között üldözött a kommunista dik­tatúra elnyomó gépezete. Ráadá­sul a lány a Dolj megyei Dánea­­sán született, jóllehet a család az igazolás szerint a születés idő­pontjában és azt megelőzően is a Ialomiţa megyei Dropia helység­ben volt kényszerlakhelyen - ami már egyenesen biológiai csoda. Egy bukaresti vállalatvezetőről a vezérigazgatóságnak sikerült ki­derítenie azt, hogy már hat hóna­pos korában politikailag üldözte a rendszer. A vezérigazgatóság olyan személyekről is kiállította a kedvezményekhez juttató bizony­latot, akikről korábban az Igaz­ságügyi Minisztérium megállapí­totta, hogy semmiféle politikai ül­dözést nem szenvedtek. Hunor­Press Moldova Inkább Oroszországgal A moldovai kommunistákra nemcsak azok szavaztak, akiknek nosztalgiájuk van a szovjet idők iránt, hanem azok is, akik fél­nek a moldovai nacionalizmustól, azok, akik nem akarják a túlzott közeledést Ro­mániához“ - írta keddi kommentárjában a moszkvai Izvesztyija. A tekintélyes orosz napilap emlékeztet arra, hogy a szovjet utódállamokban először szereztek ismét teljha­talmat a kommunisták, s a moldovai „vörös visszavá­gás“ kapcsán örömünnepet ülnek az orosz kommunis­­ták is, mondván: Oroszország következik, végre a FÁK lakossága kijózanodott, s immár helyesen voksol. A kommentár szerint azonban Moldovában a szavazás in­kább azt igazolja: nem a kommunisták arattak győzel­met, hanem a „román párti erők“ szenvedtek megsemmi­sítő vereséget. (MTI) 1" k­yimló Udvarkeht­i Ki­adó, 2001. Hubeiut 1., csütödtők Vadim gondja: ellopják a pártját? A v­álasztások után még csak sejthető volt, de mára i­s­oal­ósággá vált: miután a kormányzó Románia­­­s­ Társadalmi Demokrácia Pártja a várakozásoknak­­ megfelelően a szélsőjobboldali Nagy-Románia Párttal (NRP) való mindenfajta együttműködés lehetőségét ki­zárta, az NRP-t több tagja is süllyedő hajónak tartja. A legnagyobb érvágás néhány napja következett be, amikor Bukarest alpolgármestere, a Nagy-Románia Párt volt tagja, Ioan Radu bejelentette, hogy Nemzeti Újjászületés Szocialis­ta Pártja néven új tömörülést hoz létre, Ioan Radu régi „nacionalista harcos“, korábban a Román Nemzeti Egységpárt, majd múlt év decemberéig a Nagy-Ro­mánia Párt tagja volt, és alpolgármesterségét is az NRP-nek köszönheti. Az NRP egy másik hangadó politikusa, Luca Şte­­fănoiu is bejelentette, hogy csatlakozik Raduhoz. Az alapítók a közeljövőben a Nagy-Románia Párt és a Románia Társa­dalmi Demokrácia Pártjának mintegy tizenöt meghatározó tagjának csatlakozását várják, de ezen felül a Szocialista Munkapárt, a Román Nemzeti Egységpárt és a Szövetség Romániáért Párt soraiból is számítanak támogatókra. A Vadim Tudornak hátat fordító politikusok azzal indokolták döntésüket, hogy a Nagy- Románia Párt túlságosan is a jobb­szélre sodródott. Az elnök pedig egyáltalán nem tűr meg el­lenvéleményt, és diktatórikus módszerekkel vezeti pártját. A Nemzeti Újjászületés Szocialista Pártja ezzel szemben, amint neve is mutatja, baloldali politikai alakulat lesz, a „mo­dern szocializmus“ és a „modern, tiszta nacionalizmus“ irány­vonalát követi majd. Mindezt Ioan Radu fejtette ki, anélkü hogy bővebben megmagyarázta volna, mit is ért ezeken a fo­galmakon. Egyébként komoly szavazótáborra, nagyszámú tagságra számítanak, mivel úgy gondolják, hogy az általuk képviselt irányvonal jelenleg hiányzik a román politikai életből. A párt alapítói szerint nemsokára jó néhány választópolgár marad politikai képviselet nélkül, ugyanis a Demokrata Párt egyre in­kább jobbfelé tolódik el, a Románia Társadalmi Demokrácia Pártja pedig a kormányzás során hamarosan jobbközép pozí­cióba kényszerül. Valójában kérdéses, hogy hol lesz az új párt pontos helye, és mi lesz a konkrét szerepe az ország politikai életében. Bár Ioan Radu nyomatékosan hangsúlyozta, hogy pártja nem vá­lik a kormánypárt „bolygópártjává“, azonban igen valószínű­nek tűnik, hogy a Nagy-Románia Párt szétverésének meg­kezdésében, az új párt létrehozásában benne van Adrian Nastaséék keze is. Több jel is arra mutat, hogy Nastase túl­ságosan is erősnek tartja az ellenzékben lévő, megbízhatat­lan és kiszámíthatatlan Nagy-Románia Pártot és elnökét. Mindez már csak azért is aggaszthatja, mert saját pártján be­lül­ is létezik egy meglehetősen erős szárny, mely Vadu­. Tüdőrákhoz húz, és amelyik az RMDSZ és Demokrata Párt helyett inkább az NRP-vel működne együtt. A választások után kézenfekvő megoldásnak tűnt volna a tömörülés hanga­dó politikusainak lekenyerezése a hatalom mézesmadzagá­nak elhúzásával, de ez a megoldás nem igazán lett volna sza­lonképes és megnyugtató sem a Nyugat, sem a párt Vadim­­ellenes szárnyának nézőpontjából. Ebben a helyzetben szü­lethetett meg az „ütközőpárt“ gondolata: ez a Nemzeti Újjá­születés Szocialista Pártja. Ide most már nyugodtan beléphetnek a Nagy-Románia Párt elégedetlen politikusai, valamint a Románia Társadalmi De­mokrácia Pártjának Vadim-párti tagjai. A hármas célt Nasta­séék így egy csapásra elérhetik: egyrészt meggyengítetik Vadim Tudorékat, másrészt megszabadulnak a Nagy-Romá­nia Párthoz húzó belső ellenzéktől, végül pedig a megőrzik „tisztaságukat“ marad. A Románia Társadalmi Demokrácia Pártja így mindenkép­pen nyertesnek számít - a nagy kérdés az, hogy milyen ellen­lépéseket tesz most Vadim Tudor, akinek a jelenlegi helyzet­ben meglehetősen beszűkült a mozgástere. Egyelőre úgy tű­nik, hogy a Nagy-Románia Párt vezérkara a legrosszabb megoldást választotta, hiszen féktelenül pocskondiázza a tá­vozókat, akik valamennyien régi párttagok. Luca Stefanoiuról például kijelentették, hogy több bűnvádi dosszié is létezik ellene. Ez esetben óhatatlanul felmerül a kérdés: miért tűrtek meg a párt soraiban éveken át egy poten­ciális köztörvényest? Ioan Radut „politikai csavargónak“ ne­vezték, aki hatalmas összegeket fordít a Nagy-Románia Párt tagjainak megrontására. Vadim Tudor élesen támadja Ion Iliescut is, akit azzal vádol, hogy miután elorozta előle az államfői címet, most pártját ké­szül ellopni tőle.­­És tulajdonképpen igaza van: a Nagy-Románia Párt lassan mindenkivel szembefordul, és egyre inkább elszigetelődik. ___________________________jes Simon Hunor y

Next