Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus (13. évfolyam, 90-102. szám)
2002-08-02 / 90. szám
■ 25. köröndi fazekasvásár Augusztus 10-11-én kerül sor a 25. köröndi fazekasvásárra, amelyet idén először új helyszínen, a község központjában tartanak. Szombaton délelőtt 10 órától a köröndi fúvósok toborzó koncertjére kerítenek alkalmat, 11 órától Katona Mihály polgármester megnyitja a vásárt. Ezt a fazekassátrak bemutatása, a diplomák kiosztása követi, majd a Firtos Művelődési Egylet Üvegharang nevű csoportjának előadása köszönti a vásári látogatókat. Déli 12- kor Ambrus Lajos bemutatja az erre az alkalomra kiadott Hazanéző, valamint Józsa András Sóvidék és fürdői című könyveket. A délutáni programban fazekasverseny, tombolahúzás és szabadtéri táncest szerepel. (nagyálmos) ■ Látványosságok CD-n Hargita Megye Tanácsa szorgalmazására elkészült a Hargita megye turisztikai látványosságait bemutató háromnyelvű - román, magyar, angol - CD- lemez, amely részletes tájékoztatást nyújt az érdeklődőknek a megye területén fellelhető turisztikai létesítményekről - szállodákról, villákról, vendéglátó egységekről stb. -, természeti szépségekről, épített műemlékekről, kirándulási útvonalakról, falusi, sport, valamint egészségjavító turizmus lehetőségekről és egyéb fontos tudnivalókról. (N. I.) ■ Emlékünnepség Fehéregyházán Július 28-án Fehéregyházán a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a segesvári RMDSZ szervezésében Magyar Ház felavatásával kötötték egybe az idei Petőfi-ünnepséget. Az emlékünnepségen részt vett Markó Béla szövetségi elnök is, aki többek között elmondta: „Ki kell mondanunk azt is, hogy Petőfi Sándor a magyar nemzet életében senkihez nem hasonlítható, aki azelőtt a mi számunkra fontos volt, és senkihez nem hasonlítható, aki azután a mi számunkra fontossá vált”. Művelődés A kilencvenes évek közepétől az Erdélyben turnézó magyarországi fúvószenekarok programjukba majdnem mindig beiktatják a székelykeresztúri Gyárfás-kúria meglátogatását. Ezen látogatások alkalmával a zenekarok színvonalas térzenét, illetve koncertet szolgáltatnak az emlékkoszorú elhelyezése után a főtéren lévő Petőfiszobor mellett. Legutóbb két fúvószenekar koncertezett a város központjában. Július 13-án az 1916-ban alakult veszprémi, jelenlegi nevén Csermák Antal Zeneiskola több mint negyven tagú zenekara lépett fel. A fentebb említett intézmény hatéves kortól (és minden korig) alapfokú zenei képzést nyújt, 19 szakára ezer tanuló jár. A 12 évfolyam elvégzése során lehetőség nyílik a zenei, zenetanári pályára való felkészülésre is. A fúvószenekar 1975-ben alakult, s székelykeresztúri koncertje is bizonyította, nem véleltlenül hívják meg a rangos hazai és külföldi versenyekre. Július 27-én a 11.500 lakosú Albertirsa zeneiskolájának fúvószenekara volt a város vendége. A zenekar az Agyagfalva 1848 Kulturális Alapítvány meghívásának eleget téve részt vett a július 28-ai agyagfalvi fúvóstalálkozón is. A keresztúri látogatás alkalmával a Petőfi-szobornál történő koszorúzás után színvonalas koncerttel szórakoztatta a város központjában összegyűlt közönséget. Ez alkalommal bemutatkozott az intézet egy éve alakult, harminc tagú tánccsoportja is. Lukonov Józseftől, az intézet igazgatójától megtudtuk, hogy fúvószenekaruk húsz éve alakult. Jelenlegi létszáma harminc fő, a tagok életkora pedig 10-30 év között van. A zenekarokat Gergely János székelyudvarhelyi zenetanár, az agyagfalvi fúvószenekar karmestere kísérte el Keresztúrra. Elmondta, hogy mindkét zenekar repertoárja nagyon gazdag, az indulótól a klaszszikus és könnyűzenei számokig majdnem minden feldolgozást előadnak. A kapcsolat Guttai Pálné Ildikó, albertirsai iskola igazgatónője és Sala Ildikó agyagfalvi tanárnő révén alakult ki, így 2000-ben a magyarországi iskola meghívására az agyagfalviak részt vettek egy nemzetközi fúvósfesztiválon, ahol francia, német, osztrák zenekarok is felléptek. A magyarországi diákokat az albertirsai önkormányzat két vezetője, Kocsik Károly és Major Judit kísérte el. A vendégek a székelykeresztúri látogatást követően Agyagfalván tapasztalatcserét tartottak helybéli kollégáikkal. Este a két fúvószenekar Székelyudvarhelyre látogatott, ahol a Sétatéren térzenével szórakoztatta a népes közönséget. A rendezvény keretében bemutatót tartott a mazsorettcsoport is. Vasárnap az esemény istentisztelettel kezdődött az agyagfalvi református templomban, ahol Fosztó József lelkipásztor hirdetett igét. A továbbiakban a vendégegyüttes vallásos zenei műveket adott elő. Ezt követően az agyagfalvi, a székelykeresztúri és az albertirsai fúvószenekarok valamint a vendégek mazsorettcsoportjának felvonulására került sor. Az emlékünnepély táncesttel zárult. László Miklós és Fekete B. Zoltán Jelen vannak a bel- és külföldi kiállításokon A fotóklub nem „fantomszervezet” Az Orbán Balázs Fotóklub tagjainak nevében Hadnagy Sándor azt nehezményezi, hogy a Hargita Megyei Kulturális Központ által Varságon szervezett táborozáson, amelyet dr. Szabó József, az említett fotóklub elnöke is segített megszervezni, a megnyitón az egyik szervező sértő jelzőkkel illette őket, azt állítva, hogy fantomszervezetet alkotnak. A klub tagjainak tudomása szerint a szervező azt mondta, hogy azért kellett megszervezniük a táborozást, vállalva e nehéz munkát, mert az Orbán Balázs Fotóklub csak „fantomszervezet”. Helyzetükről Hadnagy Sándor lapunknak a következőket nyilatkozta: - Ha csak az utóbbi két év főbb sikereit említjük is, elmondhatom, hogy részt vettünk a 2001-es nemzetközi magyar fotóművészeti kiállításon, nevünk benne van a kiadványokban. 2002-ben a magyar fotóművészeti szalon rendezvényeire is meghívtak, erre a pályamunkákat augusztus 20-ig kell beküldeni. Horvátországba, Zágrábba is meghívtak egy nemzetközi fotókiállításra, valamint itthon, a Brassóban októberre szervezett hasonló rendezvényre is. A meghívók az Orbán Balázs Fotóklub nevére érkeznek. E néhány példa is érzékelteti, hogy létezünk, dolgozunk még akkor is, ha pillanatnyilag nincs székházunk. Ugyanis a főtéren a Német Fórummal közösen használt helyiséget visszakapta a volt tulajdonos örököse. A Művelődési Ház alagsorából a 90-es években azért kellett távoznunk, mert ott kocsmát létesítettek, s akkor a nyugdíjasok klubjában húztuk meg magunkat egy ideig... Most szégyenszemre a Caritas segélyszervezet Kossuth utcai üzlete előtti kistérségben találkozik a tagság minden csütörtökön. A napokban Lőrincz György művelődésügyi felügyelőhöz fordultunk azzal a kéréssel, hogy segítsen a székházgondunk megoldásában, s remélhetőleg e problémánk is megoldódik - mondta Hadnagy Sándor. (F. D. D.) Udvarhelyi Híradó, 2002. augusztus 2., péntek Egy vidéki ösztöndíjas fővárosi benyomásai - IV. Kerepesi temető zombat van. Más dolgom nem lévén, kíváncsian kerestem fel Budapest egykori köztemetőjét, a Kerepesit. Az udvarhelyi állami kő- és agyagipari szakiskola fennmaradt emlékei után kutatva, örömmel fedeztem fel a Vasárnapi Újság egyik, 1902-es számában a valamikori kereskedelmi miniszter, Lukács Béla Udvarhelyen készült síremlékének fotóját. Több éve dédelgetett vágyam kielégítésére indultam a 24-es villamoson a Fiumei útra. Izgatottan jelentkezem be a kapunál érdeklődve úti célom felől. Nem is hallottak róla. Rossz ómen. Újból rákérdezek. Egyik szimpatikus fiatalember ebédjét félbeszakítva siet segítségemre. Előkerülnek a mutatók. A sírkert helyszíni rajza, a fontosabb személyiségek és művészibb síremlékek kimutatásával. Nincs rajta... Előkerül egy régebbi kiadású térkép, hátoldalán egy bővebb jegyzékkel. Végre! Megvan! 29/2-es parcella. Ott keressem. Könnyen megtalálom a Deák Ferenc mauzóleuma mellett. Elindulok. Kellemes időm van. Enyhén borús az ég, de remélem, csak nem lesz belőle eső... Otthon persze elolvastam Somorjai Ferenc 1996-ban kiadott Budapest-kalauzában az ide illő bekezdést .Az egykori köztemetőbe már csak kiemelkedő közéleti személyeket temetnek. A régi sírok egy részét felszámolták és csak az országosan jelentős személyekhez kapcsolódó, valamint művészi értékű síremlékeket hagyták meg." Eléggé kétes kijelentéseket tartalmazó mondatok. Az iskolánk által készített síremlék művészi értékű, és Lukács Béla mégiscsak miniszter volt. Reménykedtem... A helyszínen szertefoszlott reményem. Nem találom. Körbejárom egyszer, kétszer a helyet, aztán nagyobb ívben újból. Ellenőrzöm a parcellaszámot. Jó helyen járok. Nincs és nincs... Rosszul esik. Körbenézek, hiszen képről nagyon is jól ismerem. Álmomból felköltve is le tudnám írni, hogy nézett ki. Szabályszerűen rosszul vagyok, verejtékezem... Magyarországon már másodszor van ilyen élményem. A múltkoriban Szombathelyen kerestem nagytatám sírját a régi, felhagyott és elhanyagolt temetőben. Akkor tél volt, hó és magas kórok... Az valóban fájt. Itt annyi örömöm van, hogy a kutatott parcellában rátalálok nagygalambfalvi Feleky Miklós színművészünk és felesége magas domborművű sírkövére. Lefényképezem. Otthon örvendeni fognak neki. ,A szeretet soha nem múlik el", olvasom több sírkövön. Hát, ahogy elnézem, nem úgy néz ki, pedig a szeretetből mindenkinek kijárna... Kossuth-évforduló lévén felkeresem mauzóleumát. Ha úgy tetszik, Székelyudvarhez hódolatát hoztam el. Készítek egypár fölvételt a Stróbl Alajos tervezte monumentális emlékműről. Nem hallgathatom el. Újból a városkalauz szövege jut eszembe: „...hatalmas, gondozott zöldterület veszi körül az államférfiak, írók, tudósok, művészek sírjait". Talán 1996-ban, amikor íródott a könyv, mert most csak a hatalmasság érhető tetten, a gondozás kevésbé. Kossuth mauzóleuma előtt és mögötte is felütötte fejét a dudva. Majd jönnek a megemlékezések, talán majd akkorra kitisztítják, hogy ne kelljen elölről kezdeni?! De hadd ne legyek rosszindulatú, itt ténylegesen nem akkora és nem oly mérvű az elhanyagoltság, mint a Salgótarjáni út melletti részeken. Azokat keresem, akiket egykoron nagyoknak, fontosnak, megőrizendőnek tartottak, de most a szó szoros értelmében fel kell kutatni őket. Találkozom egy idős házaspárral. Örökáron megvettek egy elhagyott sírhelyet. Nem is akármilyent, és föl szeretnék újítani. Ez volna a megoldás, hogy megmeneküljenek az enyészettől ezek az emlékek?! A bácsi meséli, hogy gyerekkorában még sűrű sorokban állottak itt a sírok, de azóta kiforgatták azokat és helyük felszántották. Ezért nem találom azt, amit keresek. Én azért keresek. Ma erre szánom időmet. Rá is találok Bugát Pál (1793-1865) sírjára. Az ő harcának jeligéje: „ Tudománnyal a népért". Hogy hol kötődik Udvarhelyhez? Bányai Jánost tüntették ki Bugát-díjjal. Kissé odább, a 4. kapu mellett található a Ganz család kis mauzóleuma. Őket nem kell bemutatni senkinek se, hacsak a temetőrendezőknek nem... Egyébként a Tudományos Könyvtár fémpolcszerkezete is tőlük származik. A bokrok között ignotusnak (1869-1949), a Nyugat költő-kritikus főszerkesztőjének és feleségének sírköve. Majdnem erdősűrűségű temetőrészt szakít le egy kis tisztás, amennyiben lehet tisztásnak nevezni. Magas fűben lépkedek egy reliefekben gazdag síremlékhez. Ez aztán a meglepetés: Maróti Géza (1875-1942) szobrászművész síremléke. Ha jól értelmezem, ő faragta volna saját magának és édesanyjának. Felirata szerint „készítette a szépet, kereste a jót, sokat küzdött, sokat dolgozott nagy sikerek és csalódások mellett". Az ő műhelyében több, udvarhelyi szakiskolát végzett is megfordult. S ha már itt tartok, igaz, nem az elhanyagolt részen, de szintén itt a Kerepesi temetőben található Jászai Mari színművésznő tömör, az egykori Nemzeti Színház köveiből faragott, nevét dór oszlopok övezte, szerénységében is sokatmondó emlékműve a következő felirattal: „Ti ittátok be lelkem lángját régi színházunk kedves kövei, ti fogadjátok már ismerős életekbe kilobbant poromat". Nem csak Jászaiért említem az emlékművet, de azért a császári és királyi kőfaragóért is, Seenger Béláért, akinek műhelyében úgyszintén sok szakiskolás kőfaragó növendék nyert elhelyezést. Szintén eldugva találom meg - úgy kell a zöldből kifejtenem - a kovásznál Vajna István mezőgazdasági szakiskolai igazgató sírkövét a 48/2-es parcellában és a magyar gazdatársadalom aranytollú írójáét, Pethendi Buday Barnáét, aki az Országos Magyar Gazdasági Egyesület főszerkesztő igazgatója, számtalan gazdasági szakmunka szerzője és mások írásainak olvasószerkesztője is volt. Ő vele már munkám során ismerkedtem meg. A temetőkert jobb fele, meg a bal felének külső része Csipkerózsika álmát alussza. Az élő temetőrészben torokszorongató érzés Jókai kör alakú sírkertjében a nemzet íróóriásának szellemével találkozni. De pont ilyen szorongató, csak más irányú a Révayak elhanyagolt környezetű sírjának megtalálása is, ahonnan újból visszaköszön ránk Jókai portréja. Révay - a róla elnevezett lexikon - kiadója publikálta köztudottan Jókai Mór összes műveit is. Talán többet érdemelne. Legalább annyit, mint a már ismertebb 42/1 és 34/1-es parcellák lakói, hogy csak a legismertebbeket említsem: Heltai Jenő, Szigligeti Ede, Csepreghy Ferencz, Tóth Ede, Egressy Béni, Vahot Imre, Mednyánszky, Ferenczi Noémi, Kisfaludy Strobl Zsigmond, Illés Béla, Krúdy Gyula, Ferenczi Béni, Toldy Ferenc és sokan mások. Ezzel már késő délután is lett. El kell ismernem, a megcsonkított Nemzeti Panteont lehetetlenség egy nap alatt bejárni... " Róth András Lajos, Budapest J V .