Udvarhelyi Híradó, 2004. január (15. évfolyam, 2-20. szám)

2004-01-22 / 14. szám

Udvarhelyi Híradó, 2004. január 22., csütörtök gvanín ép illat a MzíbbjAíion ‘ -J □ ‘ Egy ház az Idei sodrában Mikó-palota, Flórián-ház, békebeli, jól menő rőfösüzlet, Zillman Vil­­mos-féle cukrászda, régi CEC-épület, Romarta, Városháza téri fes­­tékesüzlet, helyi fogyasztóvédelmi hivatal - ha mindezeket említjük, az olvasónak valószínűleg hamar beugrik, városunk melyik épületéről is van szó. Hisz a megnevezések egy és ugyanazon házra vonatkoznak. Máthé László Ferenc Az udvarhelyi városközpont végső, mondhatni közel jelenlegi arcát az utóbbi két évszázadban kapta. Ez idő alatt számos épületet húztak fel, köztük a központból nézve a Kossuth utca bal sarkán található, L alakú, nem is kis méretű ingatlant, amelyet 1832-ben kezdett építeni gróf Mikó Miklós. Kis kitérőként megemlíthető, hogy a Mikó grófi család Erdély egyik legré­gibb székely eredetű ősi nemzetsé­ge. A nemesi családból Pál lett gróf­fá 1755-ben, és ennek testvére, Mik­lós 1772-ben. A család fiúágon 1876-ban, Mikó Imre grófban halt ki, nőága 1912-ben özvegy Esterházy Jánosné, született Mikó Júlia grófnő­ben. Nevezetesebb tagja a család­nak Mikó Ferenc, Bethlen Gábor haadó híve. Ő megy követségbe fáradva 1630 novemberében a feje­delemmé választott I. Rákóczi György meghívására, akitől 1633-ban meg­kapta a kolozsmonostori uradalmat. Ő építtette többek közt a Csíkszere­dai várat, amelyet róla Mikó-Újvár­­nak neveztek el. A felépült Kossuth utcai Mikó-palotát - ahogy akkoriban nevezték - 1892- ben Flórián Bogdán örmény keres­kedő vásárolta meg, aki Kristóf fiával együtt vezette a város legnagyobb mé­teráru-, vagyis rőfösüzletét. Ettől a pil­lanattól kezdve az épület fontos szere­pet töltött be Udvarhely kereskedelmi életében. A Flórián család Oklándról költözött be, hogy a városban folytat­hassa kereskedelmi tevékenységét. Az épület története után nyomozva felkerestük a Flórián család váro­sunkban élő leszármazottait, Papp Juditot és Hargita Karolinát, Flórián Bogdán dédunokáit, akik amellett, hogy értékes információkat szolgál­tattak a család történetével kapcso­latosan, a családi fotóarchívumból eddig még sehol nem közölt képeket is előkerestek. Az írásunkhoz mellé­kelt régi családi, beállított kép F. Fe­­renczy Lukács fényképműtermében készült. A fotón az idős Bogdán és felesége ül, a háttérben fiúk, Kristóf és két lányuk látható. A hozzátarto­zók mesélték el, hogy az épületet ál­lítólag a család fejezte be, alakította a ma is látható formára. Mint mond­ják, ez egy nagy épület, de ugyanak­kor a família is nagy volt. Az alsó szinten akkor is üzletek voltak: a mai Romarta helyén a rőfösüzlet, ahol a fő tevékenység zajlott, a régi CEC épülete helyett pedig a Zillman Vil­­mos-féle cukrászda működött. Zill­­manéknak az általuk elfoglalt épület­rész bérbe volt kiadva. Az emeleten lakott a Flórián család, a régi CEC fölött az öregek, a másik oldalon pe­dig a fiatalok, fiuk és két leányuk. Az épületben amúgy nemcsak Zill­­manék voltak bérlők - mint jelenleg emléktábla is jelzi - hanem egy ide­ig, 1910-1912 között albérlőként ott élt Szabó Dezső is, aki abban az időben a Főreáliskolában volt tanár. Amint a leszármazottak visszaemlé­keznek, 1944 augusztusában meg­halt Flórián Bogdán. Ezután a család lakatot tett az épületre, és mindenki ment, amerre látott az oroszok elől. Előbb Magyarországra, majd több családtag egészen Salzburgig jutott. Mire visszajöttek, már minden meg­változott, az épület államosítva volt. Bogdán feleségének és egyik leá­nyának meghagytak a központi fes­­tékesüzlet felett egy szobát, a többit elvették. A jelenleg élő rokonok egyi­ke sem lakott az épületben, csak a nagymamát látogatni jártak ott. A le­származottak is úgy emlékeznek hogy közvetlenül az államosítás úta az épület Kossuth utcai alsó sz­ajába a Takarék- és Letéti Pénz vagyis a CEC költözött, amely o­rosgazdálkodási vállalattól, az i­nától bérelte a helyiséget eg 2003 januárjáig, amikor a Beti­kai új székhelyre költöztek. A záns saroképület jelenleg is tározó a központ arculatét város kereskedelmi éle Több üzlet, cég, vállalko­ található jelenleg is az ő nagyobb zugaiban. Nagyvonásokban ez ténete. Az egész hoz­­zátartozna, hogy a hullámban a leszár­kálkoztak visszake jukt pompás inga nem jártak siker mondták, jobb, s netet nem rontjuk­­, a jelenkor ku­szaságaival, így a folytatást talán majd másvalaki írja meg. A Flórián család A Kossuth utca felső vége közel száz évvel ezelőtt, balra a Flórián-ház UDVARHELYI HÍRADÓ I II Uj POLITIKAI. TÁRSADALMI. KOZGAZDASAG! HETILAP. ___­­ugron Gábor kihallgatása. A székelyegyleti takarékpénztár csődesetéből a birói­­ vizsgálatot természetesen az igazgatósági tagokra is kiterjesztették. Ennek folytán az intézet vezérigazgatójának is szükségessé vált a kihallgatása. E felhívásnak Ugrán Gábor csütörtök délután tett eleget, amikor Dr. Göllner Béla vizsgálóbíró Ugrani a takarék bukását előidéző ügyekben kihallgatta. Országgyűlés. A Ház mai Ülésén Feilitisch báró elnökölt. Legott napirendre tértek. Polonyi Géza beszél. Visszautasítja Sághy támadásait. Foglalkozik Körberrel és Pitt­­reichhal, mondván, hogy támadásaik politikai tüntetések ellenük. Bizonyítja, hogy a 67-es törvény nem ismer közös hadsereget, csak közös hadügyi költségvetést. Felolvas egy rendeletet, mely a napokban kelt, s melyben Pittreich monarchie sprachról beszél. Beszéde közben 10 percz szünetet kért, mely után folytatta fejtegetéseit. Élesen támadja a néppártot. Kinevezés: Hollaki Arthur főispán Gergely Dénes végzett joghallgatót, fizetésnélküli közigazgatási gyakornoknak nevezte ki. Udvarhelyi Híradó, 1904. január 24., T­örténelmi évfordulók 1823. január 22. - Kölcsey Ferenc a kézirat tanúsága szerint e napon fejezte be a Himnusz megírását. Ez a nap 1989-től a Magyar Kultúra Napja. 1863. január 22. - Lengyel nemzeti felkelés kezdete a cári orosz elnyomás ellen. 1901. január 22. - Meghalt Viktória angol királynő, akiről egy egész korszakot, a XIX. század második felének „viktoriánus korát” nevezték el. 1458. január 24. - Hunyadi Mátyást királlyá választotta a köznemesség a Duna jegén. 1699. január 26. - A karlócai béke megkötése, amelynek eredményeként a Temesköz kivételével Magyarország területe felszabadult a török uralom alól. Helytörténeti évforduló Január 22-én, 95 évvel ezelőtt született Parajdon Siövérdi .1­945-ig Gáspár­ Gyula író, szerkesztő (Számadás, Búvár). Debrecenben végzett egyetemet, 1945 után tanár volt és bánya­geológus. Történelmi regényeket és színműveket írt. 1977. október 23-án halt meg Budapesten. Január 22-én, 105 éve született Székelyudvarhelyen Dobai István költő, gyermekíró, népművelő. Szülővárosában, majd Székelykeresztúron és Kolozsváron tanult. Önálló verskötete Messiásod cím­mel jelent meg 1922-ben, Kolozsváron. Részt vett Balázs Ferenc oldalán a Tizenegyek irodalmi szer­vezkedéseiben. Meséket, verseket is közölt a cáborában. Vargyasi lelkészként (1930-38) jelentős volt népművelő és szövetkezeti mozgalmi munkássága. 1938. szeptember 4-én halt meg Vargyason. Összeállította: P. Buzogány Árpád Fertőtlenítés benzineshordóval Mint már említettem, a zűrzavar elmúltával sor került a tábor egészségügyi ellátásának meg­szervezésére is. Az autógarázsba összehívott bennünket, orvoso­kat Tamara, a tábor szovjet orvosnője. Ő valami üzbég vagy türkmén származék lehetett. Ek­kor derült ki, hogy a tábor lakója dr. Frank Richard orvos altábor­nagy is, aki a honvédség egész­ségügyi szolgálatának legfőbb parancsnoka volt. Neki volt egy, az első világháborút megért segédtisztje, aki beszélt oro­szul. Tamara mégis előnyben részesí­tette Lebovicsot, egy kárpátaljai volt munkaszolgálatost, aki nyilván a kis­oroszt beszélte, így is kereste regge­lente őket: „Talmács­i generál”. Frank altábornagy neve nem volt ismeretlen előttünk, hisz a honvédség keretén belül rendszeresített orvosi műszerek mind 37.M. mintájú, Frank-féle tábori olló, csipesz stb. névvel voltak megje­lölve. Még egy olyan rugós keret is vi­selte a nevét, melyet a hordágyak alá kellett volna tenni, ha „országos jármű­vön kerül sor azok tovaszállítására”. Megjegyezném, hogy ezeket mind fél­redobták, mert hát mikor került alka­lom egyetlen sebesült tovaszállításá­­ra? Volt azokból sajnos bőven, nem várhatott mindegyik a hordágy alá szerelhető rugóra. De térjek vissza a reggelenkénti orvo­si tanácskozásra: ha jött Tamara egy ötlettel, az altábornagy azt mindjárt magáévá tette: „Nagyon helyes! Mondja meg Lebovics a doktornőnek, hogy nagyon helyesen határozott. Urak! Tartsák most magukat ezekhez.” Adta ki az altábornagy a jelszót. Hogy a dolog eleve kivihetetlen, az meg sem fordult a fejében. Itt volt pél­dául a napi mosakodás kívánalma. Annyi vízzel, amennyi annak az egy kútnak a hozama, ez enyhén szólva idealizmus volt. Sokan kiálltunk amel­lett, hogy egy másik kút ásása elen­gedhetetlen. Végül is sok lúd disznót győzött, Tamara elfogadta érvelésün­ket, és közvetítette is azt a nacsalnik felé, így rövidesen egy csákányokkal és ásókkal felszerelt brigád neki is fo­gott egy másik kút kiásásának. Alig egy pár nap­ múlva sor került az általános eltetvesedés kérdésére. Tamara felvetette, hogy három napon belül meg kell nyírni minden hadifog­lyot. S a ruháikat is ki kell fertőtleníte­ni. „Lebovics mondja meg a doktornő­nek, hogy nagyon helyes, amit gon­dolt”, volt az altábornagy, vagy ahogy most már elkezdett a táborban terjed­ni, az altábornok úr válasza. Ezt a megnevezést a címzett különben ki­kérte magának. Visszatérve a tervek­­re, csak ott volt a baj, hogy a táborban összesen négy nyírógép volt. Ha ezek mellé egymást váltó borbélyokat ren­delnek is ki, s ezek huszonnégy órán keresztül nonstop dolgoznak, az na­ponta csak 2400 kopasz személyt je­lentene. Hol marad a többi öt-hatezer? így a kitűzött határidő megint csak illú­zió volt. Ami a ruhafertőtlenítést illeti, ahhoz már több szakértelemmel kezd­tek hozzá. Öt-hat benzineshordónak kiverték mind a két fenekét. Ezeket egymás után a földre sorba helyezték. Ahol találkoztak, sárral betapasztották. Elöl egy vasajtó-szerűséget applikál­tak, a végéhez egy felmagasló kürtőt szereltek. Az egész tűzi berendezés köré téglából egy hosszú, disznópajtá­hoz hasonló építményt húztak. A pla­fon alá, kb. kétaraszonként keresztbe egy vasrúd került. Ezen kb. bakara­szonként volt egy dróthorog. Ezekre akasztották fel a fertőtlenítendő ruhá­kat, majd a hordókba begyújtottak. A kémény elkezdett füstölögni, s a ruha megmelegedett. Egy bizonyos idő után kiszedték a füstszagú kamrából a ruhákat, melyekben megsültek a tet­­vek. Ezeket kizázták, hogy egy-két ru­ha megpörkölődött, az már részletkér­désnek számított. A kezdetleges be­rendezésben véghezvitt akció hatá­sosnak bizonyult. Persze ez is több időt vett igénybe, mint azt Tamara és az altábornagy megtervezték. Hadifoglyok a második világháborúban isszatekintő 5 .

Next