Udvarhelyi Híradó, 2004. január (15. évfolyam, 2-20. szám)
2004-01-22 / 14. szám
Udvarhelyi Híradó, 2004. január 22., csütörtök gvanín ép illat a MzíbbjAíion ‘ -J □ ‘ Egy ház az Idei sodrában Mikó-palota, Flórián-ház, békebeli, jól menő rőfösüzlet, Zillman Vilmos-féle cukrászda, régi CEC-épület, Romarta, Városháza téri festékesüzlet, helyi fogyasztóvédelmi hivatal - ha mindezeket említjük, az olvasónak valószínűleg hamar beugrik, városunk melyik épületéről is van szó. Hisz a megnevezések egy és ugyanazon házra vonatkoznak. Máthé László Ferenc Az udvarhelyi városközpont végső, mondhatni közel jelenlegi arcát az utóbbi két évszázadban kapta. Ez idő alatt számos épületet húztak fel, köztük a központból nézve a Kossuth utca bal sarkán található, L alakú, nem is kis méretű ingatlant, amelyet 1832-ben kezdett építeni gróf Mikó Miklós. Kis kitérőként megemlíthető, hogy a Mikó grófi család Erdély egyik legrégibb székely eredetű ősi nemzetsége. A nemesi családból Pál lett gróffá 1755-ben, és ennek testvére, Miklós 1772-ben. A család fiúágon 1876-ban, Mikó Imre grófban halt ki, nőága 1912-ben özvegy Esterházy Jánosné, született Mikó Júlia grófnőben. Nevezetesebb tagja a családnak Mikó Ferenc, Bethlen Gábor haadó híve. Ő megy követségbe fáradva 1630 novemberében a fejedelemmé választott I. Rákóczi György meghívására, akitől 1633-ban megkapta a kolozsmonostori uradalmat. Ő építtette többek közt a Csíkszeredai várat, amelyet róla Mikó-Újvárnak neveztek el. A felépült Kossuth utcai Mikó-palotát - ahogy akkoriban nevezték - 1892- ben Flórián Bogdán örmény kereskedő vásárolta meg, aki Kristóf fiával együtt vezette a város legnagyobb méteráru-, vagyis rőfösüzletét. Ettől a pillanattól kezdve az épület fontos szerepet töltött be Udvarhely kereskedelmi életében. A Flórián család Oklándról költözött be, hogy a városban folytathassa kereskedelmi tevékenységét. Az épület története után nyomozva felkerestük a Flórián család városunkban élő leszármazottait, Papp Juditot és Hargita Karolinát, Flórián Bogdán dédunokáit, akik amellett, hogy értékes információkat szolgáltattak a család történetével kapcsolatosan, a családi fotóarchívumból eddig még sehol nem közölt képeket is előkerestek. Az írásunkhoz mellékelt régi családi, beállított kép F. Ferenczy Lukács fényképműtermében készült. A fotón az idős Bogdán és felesége ül, a háttérben fiúk, Kristóf és két lányuk látható. A hozzátartozók mesélték el, hogy az épületet állítólag a család fejezte be, alakította a ma is látható formára. Mint mondják, ez egy nagy épület, de ugyanakkor a família is nagy volt. Az alsó szinten akkor is üzletek voltak: a mai Romarta helyén a rőfösüzlet, ahol a fő tevékenység zajlott, a régi CEC épülete helyett pedig a Zillman Vilmos-féle cukrászda működött. Zillmanéknak az általuk elfoglalt épületrész bérbe volt kiadva. Az emeleten lakott a Flórián család, a régi CEC fölött az öregek, a másik oldalon pedig a fiatalok, fiuk és két leányuk. Az épületben amúgy nemcsak Zillmanék voltak bérlők - mint jelenleg emléktábla is jelzi - hanem egy ideig, 1910-1912 között albérlőként ott élt Szabó Dezső is, aki abban az időben a Főreáliskolában volt tanár. Amint a leszármazottak visszaemlékeznek, 1944 augusztusában meghalt Flórián Bogdán. Ezután a család lakatot tett az épületre, és mindenki ment, amerre látott az oroszok elől. Előbb Magyarországra, majd több családtag egészen Salzburgig jutott. Mire visszajöttek, már minden megváltozott, az épület államosítva volt. Bogdán feleségének és egyik leányának meghagytak a központi festékesüzlet felett egy szobát, a többit elvették. A jelenleg élő rokonok egyike sem lakott az épületben, csak a nagymamát látogatni jártak ott. A leszármazottak is úgy emlékeznek hogy közvetlenül az államosítás úta az épület Kossuth utcai alsó szajába a Takarék- és Letéti Pénz vagyis a CEC költözött, amely orosgazdálkodási vállalattól, az inától bérelte a helyiséget eg 2003 januárjáig, amikor a Betikai új székhelyre költöztek. A záns saroképület jelenleg is tározó a központ arculatét város kereskedelmi éle Több üzlet, cég, vállalko található jelenleg is az ő nagyobb zugaiban. Nagyvonásokban ez ténete. Az egész hozzátartozna, hogy a hullámban a leszárkálkoztak visszake jukt pompás inga nem jártak siker mondták, jobb, s netet nem rontjuk, a jelenkor kuszaságaival, így a folytatást talán majd másvalaki írja meg. A Flórián család A Kossuth utca felső vége közel száz évvel ezelőtt, balra a Flórián-ház UDVARHELYI HÍRADÓ I II Uj POLITIKAI. TÁRSADALMI. KOZGAZDASAG! HETILAP. ___ugron Gábor kihallgatása. A székelyegyleti takarékpénztár csődesetéből a birói vizsgálatot természetesen az igazgatósági tagokra is kiterjesztették. Ennek folytán az intézet vezérigazgatójának is szükségessé vált a kihallgatása. E felhívásnak Ugrán Gábor csütörtök délután tett eleget, amikor Dr. Göllner Béla vizsgálóbíró Ugrani a takarék bukását előidéző ügyekben kihallgatta. Országgyűlés. A Ház mai Ülésén Feilitisch báró elnökölt. Legott napirendre tértek. Polonyi Géza beszél. Visszautasítja Sághy támadásait. Foglalkozik Körberrel és Pittreichhal, mondván, hogy támadásaik politikai tüntetések ellenük. Bizonyítja, hogy a 67-es törvény nem ismer közös hadsereget, csak közös hadügyi költségvetést. Felolvas egy rendeletet, mely a napokban kelt, s melyben Pittreich monarchie sprachról beszél. Beszéde közben 10 percz szünetet kért, mely után folytatta fejtegetéseit. Élesen támadja a néppártot. Kinevezés: Hollaki Arthur főispán Gergely Dénes végzett joghallgatót, fizetésnélküli közigazgatási gyakornoknak nevezte ki. Udvarhelyi Híradó, 1904. január 24., Történelmi évfordulók 1823. január 22. - Kölcsey Ferenc a kézirat tanúsága szerint e napon fejezte be a Himnusz megírását. Ez a nap 1989-től a Magyar Kultúra Napja. 1863. január 22. - Lengyel nemzeti felkelés kezdete a cári orosz elnyomás ellen. 1901. január 22. - Meghalt Viktória angol királynő, akiről egy egész korszakot, a XIX. század második felének „viktoriánus korát” nevezték el. 1458. január 24. - Hunyadi Mátyást királlyá választotta a köznemesség a Duna jegén. 1699. január 26. - A karlócai béke megkötése, amelynek eredményeként a Temesköz kivételével Magyarország területe felszabadult a török uralom alól. Helytörténeti évforduló Január 22-én, 95 évvel ezelőtt született Parajdon Siövérdi .1945-ig Gáspár Gyula író, szerkesztő (Számadás, Búvár). Debrecenben végzett egyetemet, 1945 után tanár volt és bányageológus. Történelmi regényeket és színműveket írt. 1977. október 23-án halt meg Budapesten. Január 22-én, 105 éve született Székelyudvarhelyen Dobai István költő, gyermekíró, népművelő. Szülővárosában, majd Székelykeresztúron és Kolozsváron tanult. Önálló verskötete Messiásod címmel jelent meg 1922-ben, Kolozsváron. Részt vett Balázs Ferenc oldalán a Tizenegyek irodalmi szervezkedéseiben. Meséket, verseket is közölt a cáborában. Vargyasi lelkészként (1930-38) jelentős volt népművelő és szövetkezeti mozgalmi munkássága. 1938. szeptember 4-én halt meg Vargyason. Összeállította: P. Buzogány Árpád Fertőtlenítés benzineshordóval Mint már említettem, a zűrzavar elmúltával sor került a tábor egészségügyi ellátásának megszervezésére is. Az autógarázsba összehívott bennünket, orvosokat Tamara, a tábor szovjet orvosnője. Ő valami üzbég vagy türkmén származék lehetett. Ekkor derült ki, hogy a tábor lakója dr. Frank Richard orvos altábornagy is, aki a honvédség egészségügyi szolgálatának legfőbb parancsnoka volt. Neki volt egy, az első világháborút megért segédtisztje, aki beszélt oroszul. Tamara mégis előnyben részesítette Lebovicsot, egy kárpátaljai volt munkaszolgálatost, aki nyilván a kisoroszt beszélte, így is kereste reggelente őket: „Talmácsi generál”. Frank altábornagy neve nem volt ismeretlen előttünk, hisz a honvédség keretén belül rendszeresített orvosi műszerek mind 37.M. mintájú, Frank-féle tábori olló, csipesz stb. névvel voltak megjelölve. Még egy olyan rugós keret is viselte a nevét, melyet a hordágyak alá kellett volna tenni, ha „országos járművön kerül sor azok tovaszállítására”. Megjegyezném, hogy ezeket mind félredobták, mert hát mikor került alkalom egyetlen sebesült tovaszállítására? Volt azokból sajnos bőven, nem várhatott mindegyik a hordágy alá szerelhető rugóra. De térjek vissza a reggelenkénti orvosi tanácskozásra: ha jött Tamara egy ötlettel, az altábornagy azt mindjárt magáévá tette: „Nagyon helyes! Mondja meg Lebovics a doktornőnek, hogy nagyon helyesen határozott. Urak! Tartsák most magukat ezekhez.” Adta ki az altábornagy a jelszót. Hogy a dolog eleve kivihetetlen, az meg sem fordult a fejében. Itt volt például a napi mosakodás kívánalma. Annyi vízzel, amennyi annak az egy kútnak a hozama, ez enyhén szólva idealizmus volt. Sokan kiálltunk amellett, hogy egy másik kút ásása elengedhetetlen. Végül is sok lúd disznót győzött, Tamara elfogadta érvelésünket, és közvetítette is azt a nacsalnik felé, így rövidesen egy csákányokkal és ásókkal felszerelt brigád neki is fogott egy másik kút kiásásának. Alig egy pár nap múlva sor került az általános eltetvesedés kérdésére. Tamara felvetette, hogy három napon belül meg kell nyírni minden hadifoglyot. S a ruháikat is ki kell fertőtleníteni. „Lebovics mondja meg a doktornőnek, hogy nagyon helyes, amit gondolt”, volt az altábornagy, vagy ahogy most már elkezdett a táborban terjedni, az altábornok úr válasza. Ezt a megnevezést a címzett különben kikérte magának. Visszatérve a tervekre, csak ott volt a baj, hogy a táborban összesen négy nyírógép volt. Ha ezek mellé egymást váltó borbélyokat rendelnek is ki, s ezek huszonnégy órán keresztül nonstop dolgoznak, az naponta csak 2400 kopasz személyt jelentene. Hol marad a többi öt-hatezer? így a kitűzött határidő megint csak illúzió volt. Ami a ruhafertőtlenítést illeti, ahhoz már több szakértelemmel kezdtek hozzá. Öt-hat benzineshordónak kiverték mind a két fenekét. Ezeket egymás után a földre sorba helyezték. Ahol találkoztak, sárral betapasztották. Elöl egy vasajtó-szerűséget applikáltak, a végéhez egy felmagasló kürtőt szereltek. Az egész tűzi berendezés köré téglából egy hosszú, disznópajtához hasonló építményt húztak. A plafon alá, kb. kétaraszonként keresztbe egy vasrúd került. Ezen kb. bakaraszonként volt egy dróthorog. Ezekre akasztották fel a fertőtlenítendő ruhákat, majd a hordókba begyújtottak. A kémény elkezdett füstölögni, s a ruha megmelegedett. Egy bizonyos idő után kiszedték a füstszagú kamrából a ruhákat, melyekben megsültek a tetvek. Ezeket kizázták, hogy egy-két ruha megpörkölődött, az már részletkérdésnek számított. A kezdetleges berendezésben véghezvitt akció hatásosnak bizonyult. Persze ez is több időt vett igénybe, mint azt Tamara és az altábornagy megtervezték. Hadifoglyok a második világháborúban isszatekintő 5 .