Udvarhelyi Híradó, 2004. január (15. évfolyam, 2-20. szám)
2004-01-23 / 15. szám
Udvarhelyi Híradó, 2004. január 23., péntek Riport 7 A Rózsa utca és a csereháti plató között húzódó Papkert, nevéhez hűen - nem is olyan rég - valóban a papok kertjévé léphetett elő, nemcsak telekkönyvileg, hanem a szó szoros értelmében papok benépesítette, lakta területté vált. Aki rég nem járt itt, ha arra viszi útja, bizonyosan igencsak elcsodálkozik a változásokon. A kertben ugyanis két új, mondhatni az elmúlt hónapokban felhúzott épületegyüttes is található: jobbra a papi otthon, balra pedig az úgynevezett Kolping-ház, vagyis egy ifjúsági központ. Máthé László Ferenc Jó pár évvel ezelőtt Erdély ezen szegletében nem nagyon létezett papok számára öregotthon, pedig igény mindig is lett volna rá. Ha egy tisztelendő atya megöregszik, mivel papi elkötelezettsége miatt nincsenek leszármazottai - csak oldalági rokonai vagy felmenői, akik általában idősebbek vagy legjobb esetben is azonos korúak nyugdíjas éveiben nincs, ki gondját viselje. Ez idáig a nyugdíjazott papok általában rokonaiknál „húzták meg magukat“, vagy ha tehették, lakást vásároltak, és bejáró segítségével éltek. Mások Brassóba kerültek, ahol már korábban is létezett egyfajta papi otthon, de abban nem volt például egészségügyi ellátás, vagy nem volt az épület célszerűen elkészítve, hanem pillanatnyi megoldásként egy régebbi egyházi épületet, valamikori zárdát neveztek ki erre a célra, így hát a Gyulafehérvári Római Katolius Érsekség részéről már rég megfogalmazódott az igény egy ilyen jellegű ház felépítésére. A munkálatokat tavasszal kezdték el a Papkertben, és 2002 októberében történt meg az átadás. Bár többen nem tudják, neve is van a papi öregotthonnak: Bonus Pastor, vagyis Jó Pásztor. Az épületben tevékenykedő apácák és világi alkalmazottak nyugdíjas papokat, azok szüleit és nyugdíjazott egyházi alkalmazottakat fogadnak, szállásolnak el, nyújtanak számukra a lehető legjobb körülmények között otthont. A Jó Pásztor Az utóbbi időben létesült vallási jellegű vagy a különböző egyházak tulajdonát képező épületek stílusában is jelentős változás tapasztalható. Míg például korábban egy katolikus építmény stílusában, az építés során alkalmazott anyagokban, egyáltalán megjelenésében szolid, diszkrét, viszszafogott kellett legyen, mára elmondható, ezen a téren az a szabály, hogy talán nincs is szabály. A funkcionalitás és a korszerűség a jelszó. Mindez pedig érvényes a papkerti öregotthonra is, amely mind kívül, mind pedig belül modern, korszerűen megtervezett és felépített intézmény. Az otthon vezetője, Margit nővér kísér körbe. Közben elmondja, hogy az épület alsó két szintjén 22 szoba, lakrész található, mindegyik külön fürdővel. A tetőtérben újabb 16 kialakítására van lehetőség, de mivel egyelőre 15 lakójuk van, a már adottak elegendőek. A házat egyébként nem úgy kell elképzelni, mint valami szigorú zárdát vagy bármilyen komor egyházi jellegű létesítményt. Minden lakó kénye-kedve szerint szabadon ki-be járhat, élheti saját életét. Az egyetlen szabály talán az étkezésekre vonatkozik, melyeknek kötött időpontjuk van. Amúgy az idő többi részében mindenki szabadon szervezheti programját. Ottjártunkkor is megbizonyosodhattunk erről: a téli hidegben egy kicsit kipillantott az idő, és már alig kaptunk az épületben lakot, mindenki valamerre sétálni volt a környéken. Amúgy az idős papok mondták el, hogy jobb hely talán Erdély-szerte nem lett volna egy öregotthonnak. Míg Csíkszereda hideg, Gyergyó ködös, Szentkar is található, vagyis akár a mozgásképtelen személyek is könnyebben fürdethetők. A saját szobákba az alapberendezés mellé mindenki elhozhatta saját személyes tárgyait vagy akár kisebb bútorait is, így minden szoba - bár lakója többnyire tévével, rádióval, lemezjátszóval, könyvekkel, szentképekkel látta el - más és más emlékeket őriz. A lakók A házirend úgy szól, hogy az idős lakók a kapott szolgáltatások ellenében nyugdíjuk háromnegyed részét havonta úgymond le kell adják a központnak. De egyeseknek még így is megmarad 6-800.000 lej, személyes igényeik kielégítésére. Annak ellenére, hogy idősek otthonáról van szó, egy olyan házról, ahol több lakó egészségügyi panaszokkal küszködik, mégis mindenki - a lakókat is beleértve - mosolyogva és kíváncsian életükről, olyan folyékonyan, mintha csak készültek volna arra, hogy valakinek pont akkor, napi pontossággal el kell meséljék a történeteket. Margit nővér jegyzi megy, hogy nem hétköznapi lakókról van szó, mindegyik életéről könyvet lehetne írni, és nem is egykötetest. Mint később kiderül, egyik-másik nyugalmazott tisztelendő atyáról szól is könyv. Hisz gondoljunk csak bele, milyen hosszú egy élet, hát még akkor, ha az tartalmasan telik! A papok többsége élete során a világ számos különbnél különb táját meglátogatta. Mivel többségük most 60-80 év közötti, mindegyikük javarészt a régi rendszerben szolgált, ami azt jelenti, hogy megkapta a magáét a kommunista, magyarellenes és vallásellenes rendszertől..Az elnyomástól. Többüket éveken át folyamatosan zaklatták, meghurcolták, igyekeztek rettegésben tartani, egyesek még börtönbe is kerültek hitük és anyanyelvük miatt. „Mintha Amerikában lennénk“ Gellért László nyugalmazott tiszteletes a brassói öregotthonból került városunkba. Ő a ház költője és szavalója, bár bevallása szerint már elég rég nem írt, mert mint mondja, ez ihlet kérdése, melyet nem lehet szabályozni, sem kikövetelni. Amúgy Gellért tiszteletes 85 esztendejével a ház legidősebb lakója. Szabad idejét olvasgatással, írással, levelezéssel tölti. Mindenki a maga ritmusa szerint él itt bent. A nyugalmazott tiszteletesnek gondjai vannak a járással, csak járóka segítségével tud közlekedni. Humora mégsem hagyta el, viccesen megjegyzi: egy dologban ifjúnak érzi magát, a járóka az első jármű, melyet életében vezet. A viccet félretéve folytatja, hogy amikor az embert elhagyja ereje, az nem kellemes dolog. Zavarja, hogy házbeli társaival ellentétben ő már nem tud sokat segédkezni. Többen ugyanis besegítő, helyettes lelkészként időközben, amikor erre szükség van, még tevékenykednek. Szentmiséken, áldoztatásoknál, gyóntatásoknál segédkeznek. Az épület adottságaival minden lakó elégedett. Örvend, hogy e nagyon szép környezetben ellátásban és egészségügyi kezelésben részesülhet úgy, hogy nem érzi magát bezárva. Gellért László jegyzi meg a házzal kapcsolatosan, hogy úgy érzi, mintha Amerikában lenne, mert csak ott látott ehhez hasonló modern és ugyanakkor praktikus épületet. Márton Áron papja A papi öregotthon egy másik lakója, Szabó Ferenc nyugalmazott tiszteletes életútja olyan sok állomásból és olyan dús történésekből áll, hogy a vele megesettek első hallásra nem is teljesen foghatók fel. Beszédéből érezhető, hogy mégha egyszerűsít és szűkít is, rövid mondatokban nem mondható el élete. Tartalmasan beszámol fiatalkori, papjelölti időszakáról, arról, hogy ‘56-ban Márton Áron idejében szentelik pappá, így jól ismeri az akkori politikai, vallási intrikákat, hátsó indíttatású problémákat. Csak a szemléletesség kedvéért soroljuk fel, hogy míg egy ember majdhogynem leéli életét egy településen, addig egy pap élete mennyire „kalandos“ lehet: tanulmányai után Nagykászonba került, majd Kapnikbányára, Csíkkozmásra, Kápolnásfaluba, Torjára, és Kézdivásárhelyen ment nyugdíjba, jelenleg pedig a Papkertben él, gépelgeti régebbi prédikációit, olvasgat, mint közli, igazán jól érzi magát, mindene megvan: ágy, étel, egészségügyi ellátás, kis emberi figyelmesség, sőt, még ingyen sírhely is jár „hivatalból“... * * * Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek az emberek, akik évekig az égi hatalom mellett számos földi kis közösséget szolgáltak, megérdemlik az egyház részéről ezt a gondoskodást. Habár nem fekszik látványos helyen, városunk mégis büszke lehet erre az épületére is, arra, hogy Erdély viszszavonult lelkészei településünket választják pihenőhelyként, így talán már nemcsak iskolaváros vagyunk, hanem egyházi személyiségeket fogadó település is, egyfajta katolikus vallási központ, györgy szeles, és a sor a térség te- fogad. Örömest mesélnek magukról,vábbi településeivel is hasonló szélsőségekkel folytatható, addig Székelyudvarhelyen enyhe a tél, van igazi nyár, és általában mérsékelt, „az idős szervezet által is könnyedebben elviselhető“ időjárású. A Papkert mellett pedig az szól, hogy csendes, félreeső hely, ahol lehetőség adódik a meditálásra, pihenésre, és ugyanakkor közel a központ, minden fontos hivatal, épület, melyet esetleg intézendő dolgaik során a papok fel kell keressenek. Az épületben minden nagyon új és ízléses, figyelemmel kialakított. Sehol nincs küszöb, így a kerekes székek, járókák forgalma zökkenőmentes. Az alsó szinten a lakószobákon kívül még a konyha, ebédlő és egy kis belső kápolna található. Szintén egyedülálló egy olyan fürdőhelyiség, amelynél a kádban lift és emelő Papi stregation a Papkertben Margit nővér a távirányítós, liftes kádat mutatja r@i r-t v- Szabó Ferenc, kinek élete többkötetes