Udvarhelyi Híradó, 2011. szeptember (22. évfolyam, 169-190. szám)
2011-09-01 / 169. szám
2011. augusztus 31. 1 Euró 4,2620 Dollár 2,9629 100 forint 1,5500 Árfolyam 1 egységre, lejben “^Híradó Fizessen elő most! Mívja a 0266-218361 et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 1 220 lej Főszerkesztő: Pál Gábor Vezető szerkesztő: Daczó Dénes Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Székely István, Antallt József, Dávid Tünde (Székelykeresztúr). Faluszerte: Szász Csaba Művelődés: Kovács Eszter SportcZátyi Tibor Hit-Vallás: Molnár Melinda (lvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Tördelek: Csáki Ferenc, Demény Ágnes. Apróhirdetés: Kozma Adél Reklám: Kovács Dénes ■ Az (X)-sagnóval elis fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza ELOFIZETESEKERT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-21836- et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. Szentmáré u. 17. szám. Telefon: 266-218 361 E-mail: uhiudvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro tirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyihirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro iTelefonszolgálat: lllllllllllllllllllllll u_" iiradó A GAP Agency bejegyzett védjegye ii mu ii mi min ii mi min ii mi mi min mii . Kis kapacitású vágóhidak létesülhetnek A kistérségi vágóhidak létrehozásával idővel megoldódhat a szabálytalan háztáji állatvágások problémája is. Az állattartó gazdáknak mindenképpen pozití vumokat hozhat, ha kis vágóhidak létesülnek a megyében. A témában ma tartanak megbeszélést a megyei állategészségügyi hatóság, illetve a megyei tanács szakemberei, valamint a kis vágóhidak létrehozása iránt érdeklődő befektetők. ______________Rzsindfily István__ Mint arról korábban már beszámoltunk, elfogadta az Országos Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság (ANSVSA) a kistérségi, kis kapacitású vágóhidak létrehozására vonatkozó rendeletet, minek következtében már kérhetők az engedélyek a vágópontok kialakítására. Ennek eredményeként lehetőség nyílik az állattenyésztésből származó hagyományos termékek, félkész termékek, illetve a nyers hús megfelelő előállítására, feldolgozására, és a helyi piacokra is biztonságos körülmények között jut ki az áru. A témában ma tanácskozást tartanak a Hargita megyei tanács épületében, ahol a megyei állategészségügyi hatóság képviselői és a megyei tanács szakemberei mellett jelen lesznek azok is, akik érdeklődnek a kis vágóhidak létesítése iránt. Körülbelül húszra tehető azok száma, akik ilyen tevékenységet akarnak folytatni - közölte dr. Püsök László, a Hargita Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság szóvivője. Szerinte az állattartó gazdáknak pozitívumokat hozhat az új intézkedés, de anyagi szempontból nem biztos, hogy jelentősen javul helyzetük, ha kis vágóhidak jönnek létre. A karácsony és húsvét környéki, szabálytalan háztáji állatvágások problémáját viszont idővel megoldhatja az új intézkedés, hiszen a kis vágóhidaknál szakszerűen levágnák a háztájban felnevelt állatokat, és akár az is elképzelhető, hogy például az élő disznó felvásárlója az állat teljes feldolgozását megrendelné a legközelebbi kis vágóhídnál - véli a szakember. Ehhez azonban majdnem minden községben létre kellene jönnie egy-egy kis vágóhídnak, amire nem sok esély van, ugyanis nincs annyi vágásra szánt állat, hogy el lehessen látni munkával ennyi kistérségi vágóhidat - fűzi hozzá dr. Püsök László. A Hargita megyei állattartók jelenleg többnyire élősúlyban értékesítik a vágásra szánt jószágokat, ezeket a környező megyék nagyobb vágóhídjainak dolgozó felvásárlók közvetlenül a háztól szállítják el - tudtuk meg a szóvivőtől. A „sétáltatást” A VÁSÁRLÓ FIZETI MEG iiiitiiiiiimiiiiiiiiiiii Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke korábban lapunknak azt nyilatkozta, a kis vágóhidak létrehozásának legfontosabb haszna az lesz, hogy nem kell majd „sétáltatni" a vágásra szánt állatokat, Hargita megyében ugyanis a szállítás pénz- és időigényes, hiszen a megyében mindöszsze egy, európai szabványoknak megfelelő vágóhíd van, Gyergyószentmiklóson. Szerinte a tradicionális hústermékek előállítása esetében is nagyon fontos az, hogy legyenek helyi vágóhidak, hiszen az ipari vágóhidakon levágott állatokból már nem lehet tradicionális terméket előállítani. Tánczos Barna vidékfejlesztési államtitkár korábban a téma kapcsán azt nyilatkozta, hogy a kis kapacitású vágóhidak a húsértékesítés terén is óriási lehetőséget jelentenek az állattenyésztőknek, hisz mindenképp nagyobb hozzáadott értéket, több jövedelmet biztosítanak, mint az élő állatok eladásából származó bevételek. Az államtitkár szerint egy kistérségi vágóhíd esetében a minimális berendezés költsége nem haladja meg a 80-100 ezer eurót. Éjjel-nappal hívható 0266-21 41 10 0744-24 24 24Mindig ott, ahol Ön! 077 *-24 24 24 Online rendelés: www.taxi-24.ro Utazzon velünk és nyerhet egy álomutazást Görögyt 27. i IK A kis vágóhidak létrejöttével a húsfeldolgozók helyi alapanyaghoz jutnának Van-e vásárlási láz? Bár az idén jóval kevesebb pénze van a hazai atyafinak vásárlásra, költekezésre, mint a tavaly, illetve a tavaly is láthatóan kevesebb volt, mint azelőtt, vásárolgatni azért mégiscsak kell, még inkább, mint például hajózni, annak ellenére, hogy a navigare necesse est, vagyis hajózni szükséges megállapítás századokon keresztül ösztönözte a kereskedőket. Ha a szándék felől nézzük, könynyű belátni, hogy sokak szerint elsősorban eladni kell(ene), mint vásárolni, mert nem vagyunk őstermelők, ennél fogva nem csupán azt termeljük meg, amire szükségünk van, hanem árut, arról meg régóta azt tartják, könnyebb előállítani, mint túladni rajta. Még ha egyet is értünk ezzel, akkor is nyilvánvaló - mert elődeink szerint is kettőn áll a vásár hogy vásárló nélkül nincsen, nem lehet eladás. Hoca s me, vagyis itt az áru és add az árát, ez a legtisztább dolog, megvan az üzlet. Manapság persze nem ilyen egyszerű, mert a termelő, legtöbbször a kereskedő előre odaadja az árut, a kisüzletesek eladják, megtartják a maguk részét az árból, aztán kifizetik a kereskedőt, lerakatost. Sőt, helybe viszik a legkisebb falvakba is a kenyeret, italfélét, miegymást, csak könnyebben menjen a dolog. Na és a vásárló? Ha legalább három évtized távlatából nézzük magunkat, morfondírozhatunk, hogy hát akkor könnyű volt, mert bementünk az üzletbe, kértünk egy héthúszas kenyeret, halkonzervet, kijáró lámpást, két méter pertligumit, pár gumicsizmát, a boltos odahozta, ha tényleg kellett, megnéztük és megvettük. De ma? Melyik cukor kell, a kimérős, a papírtasakos, vagy az olcsóbb? Milyen rövidnadrágot szeretne, világos vagy sötét színűt, cipzárosat, derekán kötővel, egészen vékony anyagból, vagy ebből a jó erősből? Nem is olyan egyszerű dönteni. Az áruházban meg éppenséggel nincsen, akitől kérni, az ajtónál a csomagmegőrző, másik oldalon a pénztárak, szekerecskét vagy kosarat kell keresni már ahhoz is, hogy bemehessünk, végig kell járni az egész áruházat egy egyszerű szappanért, lekötőgumiért, kiló sóért, margarinért, mert senki nem hozza oda nekünk, az alkalmazottak nem eladók, ők csak feltöltik a pultokat, restelljük kérdezősködni, hogy sürgős munkájukban ne hátráltassuk és ne tűnjünk tudatlannak, aztán még veszünk akciós datolyát, darált húst, övtáskát vagy képkeretet, ezt meg azt, ha már ott vagyunk és olyan olcsó éppen. A végén számolgatni kell az aprót is a pénztárnál, nehogy ne legyen elég, amennyi nálunk van. Pedig a műanyag bankókat nem eszi meg a penész a dunyha alatt sem. Mégis a pénznek forognia kell, az árunak meg fogynia kellene. Hobbiminőség, mondják az üzletben, amikor az olcsó terméket első használat után visszavisszük, mert vagy elromlott, vagy nem is működött, öszszeroppant, szétesett, hát ennyi pénzért mit is várjunk? Semmi sem az, aminek láttatni akarják, a suhogó műanyag ingre azt írják: 100 % gyapot, a fenyőfa lapítom, hogy bükk, a piacon is azt mondja a néni a feketedett szárú tárkonyra: ma reggel szedtem, lelkem. Kiment divatból a cipekedés, akinek több a pénze, az autóval viszi haza a piacról, üzletből a szatyrot, más pedig kevesebbet tesz bele. Egyrészt talán hasznos is, hogy jobban meg kell gondolnunk, mit vásárolunk meg, annyi műanyag csecsebecse, porfogó, táppal és adalékanyaggal puffasztott élelmiszer helyett értelmesebb, hasznosabb, egészségesebb árut lenne jó hazavinni. Másrészt meg ki ne vette volna észre, mindenből a legolcsóbbat, általában emiatt silány minőséget választunk a polcokról, standokról. Láz, az nincsen, különösen vásárlási - talán mikulás és karácsony táján. Addig a műanyag bóvli színét a raktárakban fakítja a nap, a kétéves szavatossági idejű konzervekből valamennyit olcsóbban kapkodunk el, ha meg az eltévések után még maradna pénzünk, abból jó lenne félretenni télire, az ünnepekre. Hogy ne szalasszuk el a karácsonyi olcsóságot, ha lesz még olyan.