Udvarhelyi Híradó, 2012. november (23. évfolyam, 211-231. szám)

2012-11-01 / 211. szám

2012. október 31. Euró Dollár 100 forint Mplegsfeilgtai IIIIIII! Ill a H­íradó Fizessen elő most! Hívja a 0266-21836- et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej "^Híradó її і ми чим шш її un мни її un un піні її і її Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. Nyomda: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT 1 5 Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Lapigazgató: Dénes László Főszerkesztő: Pál Gábor Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Széchely István, Kovács Eszter, Jánosi András, Simon Eszter Művelődés: Simó Márton Faluszerte: Nagyálmos Ildikó Sport: Zátyi Tibor Hit-Vallás: Molnár Melinda Fotó: Veres Nándor Olvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Tördelők: Csáki Ferenc, Szász Éva, Mihály Róbert Reklám: Kovács Dénes ■ Az­­X­-szigítóval ellátott szöveg fizetett reklámok, közlemények. ■ A megelent írást* nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. * Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem kül­dünk vissza ELŐFIZETESEKERT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600 - Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. szám. Telefon: 0266-218­361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro I Telefonszolgálat: 0266-218361­­ Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-22 óra között! Megtelt a hajléktalanszálló Teljesen megtelt a székelyudvarhelyi hajlékta­lanszálló, miután beállt az első éjszakai fagy. Pótágyra is szükség volt, hogy a hajléktalanok mind elférjenek a meleg szobákban. A hideg mi­att napközben sem kell elhagyniuk az egyébként éjszakai menhelyként működő szállót. Beálltak az éjszakai fa­gyok, szerdán hajnalban mí­nusz három fokra hűlt a levegő Székelyudvarhelyen. Az utób­bi időszakban bekövetkezett lehűlés miatt teljesen megtelt a Budvár utca 43. szám alatt működő székelyudvarhelyi hajléktalanszálló, több olyan hajléktalan is a menhelyen éjszakázik már, aki koráb­ban elhagyott épületekben, pincékben, lépcsőházakban húzta meg magát. Még pótágy­ra is szükség volt, ugyanis a tizenegy férőhelyes menhe­lyen már tizenkét hajléktalan lakik, de az éjszakai fagyok erősödésével biztosan tovább nő majd a bentlakók száma - mondta el Szász József, a haj­léktalanszálló gondnoka. A belső rendszabályzat értelmé­ben a hajléktalanoknak este nyolc óráig vissza kell érni­ük a szállóba, illetve reggel hét és kilenc óra között kell el­hagyniuk azt, de azok, akik gyengélkednek, bent marad­hatnak. A többség ugyan ál­talában napközben elhagyja az éjszakai menhelyként mű­ködő szociális hajlékot, de a fagyok beálltával már egész nap a melegben maradhat­nak, hiszen senkinek nem hiányzik, hogy megbetegedje­nek - fejtette ki Szász József. A fedél nélküliek többsége a kö­zépkorú és idős férfiak köréből kerül ki, legtöbbjük alkohol­problémák miatt válik hajlék­talanná. Nők általában családi problémák, agresszió követ­keztében kerülnek a szálló­ba, de ritka az ilyen eset, noha az egyik szoba a nők számá­ra volt létrehozva, szinte min­dig férfiak lakják, akárcsak most. Tavaly, a legnagyobb té­li fagyok idején 17-en laktak a menhelyen, és ez várhatóan idén sem lesz másként - mond­ta el a gondnok, aki szerint a helyprobléma a legnagyobb gondjuk, hiszen ilyenkor töb­beknek is a padlón elhelyezett matracokon kell aludniuk. A székelyudvarhelyi hajlék­talanok körében utoljára 2009 telén történt fagyhalál, akkor egy férfi életét vesztette a hi­degben, miután elhagyta az intézményt, melynek szabály­zatát nem volt hajlandó be­tartani. Áramszünet A villamossági vállalat vezetősége felhívja a lakosság figyelmét, hogy pénteken 8 és 15 óra között javítási munkálatok miatt szüne­tel az áramszolgáltatás Székelyfancsalban és Eikében. Rövidített program Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala felhívja a lakosság fi­gyelmét, hogy az ünnepre való tekintettel ma csupán 13 óráig tart az ügyfélfogadás a városházán. ül A fagyok beálltával már egész nap a meleg szállón maradhatnak a hajléktalanok A voltak napja A mai nap nem a mienk, hanem a voltaké. Azoké, akik közöttünk vagy éppen mellettünk éltek, akikre szívesen gondolunk ma és máskor is. Akik miatt akár mesz­­szire is elutazunk, a már messzi szülőfaluba, a szomszéd város­ba, vagy valamelyik kis temető­kertbe, ahol az év többi napjain csupán a madarak pihennek meg, magasra nő a fű, és nyár száraz derekán elhervadtak a vi­rágok - hogy gyertyát gyújtsunk emlékükre. Akik bennünk élnek, azok em­lékét legalább addig meghosz­­szabbítjuk, amíg az örök időkhöz képest parányi életünk tart. A nagyszülők, a szülők, szomszé­dok, rokonok és barátok nagy közösségében mindig akadnak olyanok, akik legalább hajszál­nyival kedvesebbek, mint mások. Szerettük volna hosszú ide­ig magunk mellett tudni őket, mégis valami - a végesre mért élet, váratlan betegség, hirtelen szakadt tragédia - miatt nin­csenek már. Milyen hatalmas a mi önzőségünk! Mert magunkra gondolunk akkor is, amikor rájuk emlékezünk. Fájlaljuk hiányukat, felidézzük kedves mondataikat, eszünkbe jutnak kedvenc szólá­saik és mozdulataik, arcvonásaik is felsejlenek az idő nagy homá­lyából. A mai napnak más a méltósága, mint a többié. A fekete ruhák, a sápadtan lobogó gyertyák, az emlékezés szemérmessége teszik vajon? Nagyobb a néma­sága is. Mert - szokás, ösztön? - ezeket a gondolatokat, az ezzel kapcsolatos emlékeinket nem szoktuk másokkal megosztani. Magunkba zárjuk, mint ahogyan magunkba zárkózunk ezen a napon. A temetők csöndessége ter­mészetellenes. Úgy kellene oda járnunk, mint találkozások­ra­­ képzeletbeli találkozásra azzal vagy azokkal, akiket többé nem hallunk beszélni, nevetni, hozzánk szólni, akiknek nem vi­hetünk ajándékot, hogy ragasz­kodásunkat kifejezzük, akiket nem kérdezhetünk meg, amikor szükségünk lenne tanácsaikra, véleményükre, vagy csak egysze­rűen mellettünk lételükre. Délutántól faggyúszagot hordoz a szél minden településen, a temetőbeli gyertyák ismerős, jellegzetes szagát, amibe a kri­zantémok keserű és a fenyőágak megszokott illata vegyül. Estére kivilágított domboldalak jelzik: emberi mulasztásunkat törleszt­jük, amikor gyertyát gyújtunk, és imát mondunk értük, szinte gyermeki elbizonytalanodással szólunk hozzájuk, hangtalanul, mert közben könnyet nyelünk, elszorult torokkal bámulunk a nélkülük is létező semmibe, ami a mi világunkká fakult. A gyertyák, színes mécsesek so­káig, néha éppen hajnalig, akár reggelig pislognak a sírokon, mi pedig nyugtalan lélekkel éljük meg évről évre ugyanazt a hely­zetet: elveheti a sors tőlünk még azt is, aki a legfontosabb, aki nélkül meg kellene állnia a világ forgásának, mégis a gyertyák úgy sercegnek, mintha min­den rendben lenne. Ugyanakkor emlékeztetnek bennünket arra is - csak meg kell hallani ezt az üzenetet is hogy a mi éltünk gyertyája is régóta ég, és fogy, minden nappal, minden rosszul megfogalmazott mondatunkkal, könnyű, vidám vagy nehéz per­ceinkkel... Tudjuk, ránk is így fognak emlé­kezni, akiket szeretünk, akikkel jót tettünk, akik hozzánk közeli­ek. Megállíthatatlan körforgása a világnak. Alig-alig gondolunk ar­ra, hogy jóvá akartuk-e, tudtuk-e tenni a másoknak okozott ke­serűséget, bosszúságot, hogy a tegnapot használtuk-e ki a jóra - lehetőségünk mindannyiunknak volt rá. Ha elmondanánk minden jó történetet, amit eddig másokról elhallgattunk, megtelne a világ az emlékekkel. A papíron, elekt­ronikus hordozón kívül bizonyára az emberi agy, az emlékezet a legjobb, legbiztosabb tárhelye. Akik kedvesek voltak nekünk, azoké ez a nap, még akkor is, ha csak a távolból gondolunk rájuk, mert nem kereshetjük fel örök nyughelyüket. Virág és gyertya csupán külsőségek, régóta megszokottá vált kellékei ennek a napnak, a kegyelettel való emlékezésnek. Felkavarodik a keserűség lelkünk legaljáról, újra megéljük parányiságunk és tehetetlenségünk perceit, a védtelenül és egyedül maradás hideglelős óráit. Olyan ez a nap, mint mérleg: ha­talmas a súly az emberen, ami­kor arra gondolunk, ki mennyit ért nekünk, miért siratjuk, miért áldjuk nevét is. A veszteségen csak úgy lehet fölülkerekedni, ha józan gondolattal azt köszönjük meg a világ urának: úgy ajándé­kozott meg mosolyukkal, meleg­ségükkel, szeretetükkel, hogy azt átsugározhatjuk másokra is. Mindig ott, ahol on! online rendelés: www.taxi-24.ro Éjjel-nappal hívható 0266-21 41 10 0744-24 24 24 0727-24 24 24 0722-70 00 00 Iz P. Buzosány Árpád

Next