Udvarhelyi Híradó, 2013. január (24. évfolyam, 1-21. szám)

2013-01-03 / 1. szám

A SZERKESZTŐSÉG CÍME _________ _________________________________SZERKESZTOSEC Euró 4,4287 Dollár 3,3575 100 forint 1,5135 Árfolyam SzeítégetesM Udvarhely Fizessen elő most! Hívja a 0266-218361-et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej 11 Ilii II un піні її mi мни II un un ним її і "—fliradó її і un ti un ніш її mi iini ii un mi nini її і її Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. Nyomda: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT­­a Lapunk eladási ■ statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. lapigazgató: Dénes László Főszerkesztő: Pál Gábor Ügyvezető: Székely Róbert Szerkesztőségi tagok: Aktuális: Szék­ely István, Kovács Eszter, Jánosi András, Simon Eszter Művelődés: Simó Márton faluszerte: Nagyálmos Ildikó Sport: Zátyi Tibor Hit-Vallás: Molnár Melinda fotó: Veres Nándor Olvasószerkesztő: Sólyom Erika Korrektúra: Oláh István Tördelők: Csáki Ferenc, Szász Éva, Mihály Róbert Apróhirdetés: Kozma Adél Reklám: Kovács Dénes і Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, kárfejttények, szerkesztőség véleményét tükrözik! a beérkezett levett és másféle írások közléséről döntsön. і Kéziratokat nem őrzőnk meges nem ki­r­­tónk vissza ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600-Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. szám. Telefon: 0266-218 361 E-mail: ubiudvarhelyi-hirado.ro marketingiudvarhelyi-hirado.ro hirdetesiudvarhelyi-hirado.ro terjesztesiudvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti cí­men hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro I Telefonszolgálat: 0266-218361 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-22 óra között! Aránylag bűnözésmentes ünnepek Udvarhelyen Az Udvarhelyi-me­dencében a bűnözés szempontjából az el­múlt évekéhez képest eseménymentesek voltak az ünnepek, tá­jékoztatott Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Jánosi András A­z ünnepek előtt elko­bozott nagy meny­­nyiségű petárda és a magas büntetések ellenére december 31-én többen is a székelyudvarhelyi városi pi­acon árulták portékájukat. A székelyudvarhelyi rendőr­ség 600 törvénytelen eredetű petárdával fülelte le S. Z. 34 éves homoródszentmártoni lakost, míg a 30 éves B. K. székelyudvarhelyi lakos tu­lajdonában 300, a 28 éves S. A. újszékelyi lakosnál pedig 200 petárdát találtak. A petárdá­kat elkobozták, és mindhá­rom személy ellen eljárást indítottak. A Madarasi Hargitán el­sején reggel egy panzióban verekedést idézett elő egy nézeteltérés M. A. 31 éves szentegyházi és P. A. 29 éves székelyudvarhelyi lakos kö­zött. P. A. ököllel ütlegelte M. A.-t, és több ütést is mért a fejére. M. A.-t a Csíkszere­dai megyei kórház sürgőssé­gi osztályára szállították, ahol koponyasérülést diagnoszti­záltak nála. Az ügyben még nem tettek panaszt a rendőr­ségen. A rendőrség vizsgálja az esetet, és várja a törvény­­széki orvos látleletét. Az el­járás során a látlelet dönti el, hogy milyen váddal vonják fe­lelősségre a bántalmazót. A gyógyulás időtartamától füg­gően a vád lehet ütlegelés, testi sértés vagy súlyos testi sértés. Ha viszont nem nyújta­nak be panaszt, ez csakis azt jelenti, hogy a felek kibékül­tek, akkor pedig nem vonják felelősségre P. A.-t, tette hoz­zá a szóvivő. Mindig ott, ahol Ön! Online rendelés: www.taxi-24.ro Éjjel-nappal hívható 0266-21 41 10 0744-24 24 24 0727-24 24 24 0722-70 00 00 III Több mint ezer darab petárdát koboztak el a rendőrök Székelyudvarhelyen •• .­­ Történet a kicsi almáról A kicsi alma is alma, any­­nyi különbséggel, hogy ha már a pincébe került, nagyobb nem lesz belőle. Ez pedig meg is ha­tározza további sorsát, felhasz­nálását. Hiába tanultuk meg gyermekkorunkban a találós kérdésre (mikor jó a kicsi alma?) a választ (mikor nincsen nagy), általában másként kezelik, érté­kelik az apró almát, mint a szép nagyot. Mert a kicsi alma sok helyen még a pincébe sem kerül be: kiválogatják, félreteszik, ál­latokkal etetik fel nyersen vagy főzve, ám legtöbb esetben a pálinkának valóban találja magát, mire mindezt meggondolhatná, ha öntudatos lény lenne. Az ön­tudatot persze emberi mércével mérve értem, hiszen én is tudom, hogy a zenei stílusok hatását rég megfigyelték a növényeken, illetve még a fájdalomérzetük közlését is társaikkal... Nem foglalhatja a helyet a pincebeli ászkokon, polco­kon, amíg nagyobb társait is csak rétegesen lehet elteríte­ni. Udvarhelyszék területének nagyobb részén a gyümölcs­­termesztésnek nagy hagyomá­nya van: a Nyikó mente ma már kisebb falvaiból, a Gagy völgyé­ből, Sólymosok vidékéről régebb karácsony táján szekérszámra vitték piacra a szép, egészséges almát. Udvarhelytől Medgyesig fuvarozgatták, vagyis eljutottak a messzibb piacokra is. Ez ugyan rég nem így van már, de még pár évvel ezelőtt is, félidőben, találkoztunk Gyergyószárhegy környékén oroszhegyi almaárus szekeresekkel. Bizony az árusok számá­ra nem sok értéke volt az apró almának, mert a vásáros olyan, mint az amerikai meg az orosz: mindenből a legnagyobbat sze­retné a pénzéért. Nincs is ezzel a törekvéssel semmi baj, ha nem a kicsi alma sorsát érintő kérdés kapcsán kerül szóba. Szóval a pincében illatozó almából a nagyja piacos, abból is csupán a hibátlan. A pecsé­tes közt turkálnak, az apraját félretennék, pedig jól tudjuk: ugyanabból az anyagból van... És persze régebb nem csavartak az apróból almalevet. De ha gyenge volt a gyümölcstermés, a kicsit is megbecsülték. Esetleg a piacra válogatott almából a kisebbjét használta a család, a nagyja el­adni kellett. És az apróbb almákról jut eszembe, amit ismerőstől hal­lottam, a kilencvenes évek anya­országi viszonyaival kapcsola­tosan: a székely, módosabb és bőbeszédűbb fajtájabelije vendé­geként odakint, az anyaország­ban is annyira szerény volt, még a kicsi almából is a pecséteset választotta, ha kínálták. Ez ugyan már rég nem így van, azóta meg­jött a szavunk és talán az eszünk is, de azért mégis azt példázza, hogy mindennek a gyengébbjét használjuk el, hadd maradjon meg, amit később fel lehet hasz­nálni, pénzzé lehet tenni. Miért is lehet példálózni a kicsi almával? Mert mostanság is az apraját használjuk el, ahogy ré­gebbi közhellyel ezt megmagya­ráznák sokan: nekünk ez jutott, ezt dobta a gép. Pedig nem telje­sen igaz: a nagyja is a mi kezünk­ben volt, van, csak vagy eladjuk, eleve nem magunknak szánjuk, vagy már kiengedtük a markunk­ból, hogy más gazdálkodjon vele. Nem túl biztató távlat, ha az előttünk álló új esztendőre gondolunk. Bár ismerőseinket jókívánságokkal halmozzuk el, nevetséges lenne arra figyelmez­tetnünk: ne elégedj meg az ap­rajával, legyen részed a nagyobb almában is! A kisebbik alma mellett a nagyobbik baj az, hogy sok min­dennel úgy jártunk: a nagyja el­­fogyogatott, és már az aprajánál tartunk.

Next