Udvarhelyi Híradó, 2013. október (24. évfolyam, 189-211. szám)

2013-10-01 / 189. szám

A SZERKESZTŐSÉG CÍME ............................................ SZERKESZTŐSÉG 100 forint írtalpl egységre, lejben Fizessen elő most! Hívja a 0266-218361-et és lapkihordóink felkeresik Önt otthonában! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej "híradó III Ilii II IliiІІШІІII Ilii Iliin II Ilii Ilii Iliin IIIII I Megjelenik munkanapokon. I Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. I Nyomda: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT 2 I Lapunk eladási­­statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Bálint István Felelős szerkesztő: Pál Gábor Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Jánosi András, Kovács Eszter, Nagyálmos Ildikó, Simó Márton, Simon Eszter, Széchely István (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Thomas Campean, id. Farkas Antal(fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Kovács Dénes і Аг (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. і A meget at írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! і Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. і Kéziratokat nem érzünk meg, és nem­­­dna vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600-Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. szám. Telefonszám: 0266-218 361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax: 0266-218­340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro [Telefonszolgálat: 0266-218361 | Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Szűnni nem akaró eső és hosszú harangszó kísérte utolsó földi útján szülőfalujában, Nagygalambfalván az általa létrehozott Ár­pád-házi Szent Erzsé­­bet-kápolna udvaráról a régi temetőben talál­ható családi sírkertbe. _________Molnár Melinda C­síkszeredából és Al­­torjáról autóbusszal ér­keztek lelki gyermekei, hogy leróják kegyeletüket, más helységekből pedig hosz­­szú sorokban araszoltak az autók. A főegyházmegye fő­­pásztorával és segédpüspö­kével nagyon sok paptestvér koncelebrált az érte ajánlott szentmisén. Egyik utolsó paptanúja an­nak a nemzedéknek, amelyet munkaszolgálatra vittek - em­lékeztetett Jakubinyi György érsek. És vele is fogyott a Már­ton Áron­ szentelte szolgálat­­végzők sora. A szentmise szónoka, egy­kori káplánja, Sebestyén Péter szentszéki tanácsos, Maros­­vásárhelyen szolgáló plébá­nos kimondta: „Csillaga nem a Küküllőbe hullt, hanem im­már egyházunk és székely né­pünk egén tündököl. (...) Igazi székely, áldott jó ember s pap volt a javából." Valljuk: Csík­szereda népe, tanítványaid, földijeid, egyházmegyéd, Szé­kelyföld nem felejt el! A szónok emlékeztetett: szerényen, alázattal vette tu­domásul a nyugdíjba vonulás tényét. Nem visszakozott,­ dí­jakkal, elismerésekkel sem halmozták el. Csíkszereda több mint húszezres kato­­likussága nem felejti, amit évtizedek alatt a lelkek meg­mentéséért, örök üdvössé­gükért tett. Nemzedékeket nevelt fel hitben, tudásban, a kultúra s az igényes lelkiség, az egyházhoz való ragaszko­dás és hűség szeretetében. Lelki kincsek mellett temp­lomokat, kápolnákat építte­tett. Nevéhez kötődik a méltó helyen álló Márton Áron-szo­bor, a Szent József-kápolna és papi otthon, a Segítő Má­­ria-iskola, a hargitafürdői Szent István-ház, a Tolva­­jos-tetői Hármaskereszt, de a Szent Ágoston-templom is. A reménység szimbólumá­vá vált a „deszkatemplom". Nagygalambfalván az istenhá­za mellett az emlékjelek sora emlékeztet nagylelkűségére. Felejthetetlen katekéziseire, sodró erejű szentbeszédei­re is utalt a szónok. Példák­kal emelte ki leleményességét és páratlan humorát. Végül Csíkszereda nevében meg­köszönte, hogy a '89-es ese­ményeknél imádságra fogta kezüket, és nem történt tra­gédia. Bár most sáros út vezet a sírkertig, méltó nyughelyet kapott a magasan fekvő csa­ládi nyughelyen. A reformá­tus templom harangja is érte szólt, majd Kányádi György lelkész megvallotta: valódi lel­ki atyja volt, és követendő pél­da, miként szenteli Istennek odaszánt életét. Jakab Gábor pápai káplán, kolozsvári kerekdorhbi plé­bános felolvasta a Vasárnap katolikus hetilapban vele ké­szült interjút. Ebből azt is megtudtuk, Borbély Gábor protonotárius, pápai prelátus, kanonok, ny. főesperes-plé­­bános neve mellé csak annyit kívánt a sírkeresztre íratni: római katolikus áldozópap. Hl Méltó nyughelyet kapott a magasan fekvő családi sírkertben Áramszünet A villamossági vállalat vezetősége felhívja a lakosság figyel­mét, hogy ma 8 és 15 óra között javítási munkálatok miatt szü­netel az áramszolgáltatás Székelyudvarhelyen, a Bethlenfalvi út 103-191/A és 130-250., a Radicsfalvi utca 1-29. és 2­ 42., valamint a Termés utca 1-3. közötti házszámoknál, illetve a Tö­rök Ferenc, Lomb, Ösvény, Fecske, Strand, Gyümölcsfa és Akácfa utcákban.­ ­­ TAXI Mindig ott, ahol Ön! Online rendelés: www.taxi-24.ro Éjjel-nappal hívható -21 41 10 -24 24 24 -24 24 24 1o -70 00 00 Az euróját neki! Majdnem másfél évtizede - 1999. január 1. óta - használják az Európai Unió fizetőeszköze­ként az eurót. Eurózóna - mond­ják, ha azt a tizenhét államot em­legetik a huszonnyolcból, ahol ezt a közös fizetőeszközt bevezették. Olyan bent lenni az eurót hasz­nálók táborában, mint valami elit kasztban. Pár törpeállam is bent van, nem a tagság okán, hanem egyszerűen azért, mert korábban is rákényszerült arra, hogy szom­szédja pénznemét használja. Tapasztaltam, hogy Svájc any­­nyira nyitottá tette a határait nyugaton, hogy egy alkalommal észre sem vettem, amikor isme­rőseimmel átmentünk ebédelni Franciaországba, csak úgy, csak azért, mert ott jobban főznek és olcsóbb a bölényhús. Olyan volt a határátkelő, mint egy benzin­kút, amelyen anélkül mentünk át, hogy tankoltunk volna. Ezt akkor vettem észre, amikor a „kút” dolgozója, azaz a határát­kelő egyfős személyzete szalutált Pierre-nek, genfi házigazdámnak, és minden formaság nélkül áten­gedett. Érdekes volt, hogy a fran­cia étteremben szemrebbenés nélkül elfogadták a svájci frankot, mindennek fel volt tüntetve az ára frankban és euróban is. Mi azonban nem vagyunk szomszédosak sem Svájccal, sem Franciaországgal, még csak „össze sem érünk" eurósított állammal. Ebben a tizenvalahány évben azonban nálunk olyan büszkén és következetesen em­legetik az eurót, mintha csupán napok és órák kérdése lenne a csatlakozásunk. Ha valaki érté­kesíteni szeretne egy lakást, azt mindjárt euróban árazza. Akár új, akár használt autóról van szó, azt is. Az egyszer biztos, hogy nekem egyáltalán nem jó, ha euróval nagyzolok. Amikor ilyen árucikket veszek, több mint bizonyos, hogy az eladó a napi eladási árban szabja meg nekem a fizetendő értéket. Ha - tegyük fel - expor­tálok egy bizonyos árucikket egy olyan országba, ahol nem euró a fizetőeszköz, akkor is ez a fránya „ajró” vagy „e” oszt és szoroz. Néhanapján előfordulhat, hogy pénzügyi szélcsendben zajlik a tranzakció, s az árfolyamok moz­dulatlanok maradnak. Ha erős a fizetési fegyelem, ha nem kell he­teken át várni egy-egy átutalásra. Tulajdonképpen az állami költségvetés intézményei sem emlegethetnék ezt a közös fize­tőeszközt, a bankok sem, hiszen megtéveszthetik a fogyasz­tót, és az olyan tartós termék, mint egy-egy hitel, illetve annak törlesztése érzékenyen meg­csapolhatja a családi költségve­tést. Mint a svájci frank alapúak. Emlékszünk, ugye, a nagy kelet­európai hitelboomra, amikor boldog-boldogtalan igényelt kisebb-nagyobb összegeket la­kás- vagy gépkocsivásárlásra. És mi történt? A bebetonozottnak hitt frankhoz képest igencsak kilengett az euró és minden más valuta, úgyhogy a vásárlók min­denképp rosszul jártak, még sze­rencsés esetben is egyharmad­nyival fizetnek többet a tartós termékért, mint amennyit az ér. Nálunk a felzárkózási, a megfele­lési kényszer okozza az eurózást, meg a lélektani hatás, hiszen jóval kisebb az ábrázolt összeg, s a fogyasztó - amikor fejben számol - nagy hirtelen néggyel szorozza az árcímkén látható ösz­­szeget, és ettől megnyugszik. Az ördög pedig a részletekben rejlik, egyáltalán nem mindegy, hogy az 1 euró 4,27 vagy 4,47 lejt kóstál. Ennyi nagyvonalúságot egy 2000 euróból tengődő német talán megengedhet magának, de én a 250 eurós bruttómmal aligha. Nyolcadát érem egy átlag euró­painak, amikor engem fizetnek, de a pénztárnál, amikor elveszik a termék vagy szolgáltatás árát, akkor már ugyanolyan cafran­­gom van, mint a fritznek. Kilóg itt a lóláb,és a hátsó felünk is. Ez így nem fair, barátaim!

Next