Udvarhelyi Híradó, 2014. augusztus (25. évfolyam, 145-164. szám)
2014-08-01 / 145. szám
3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej UDVARHELYI Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szeszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Simó Márton, Székely István, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Thomas Campean, Lukácsi Lehel (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Kovács Dénes ■ Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények, і A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! і Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. і Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218 340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap; www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó , péntek-vasárnap, augusztus 13. Huszárok is voltak az ünnepségen Keresztúr Petőfijére emlékeztek 165 évvel ezelőtt költötte el utolsó vacsoráját Petőfi Sándor a székelykeresztúri Gyárfás-kúriában Varga Zsigmond vendégeként. Korabeli dokumentumok alapján részletes leírás van arról, hogy milyen lelkesedéssel fogadta az udvarhelyszéki város a költőt. Tegnap változatos módon emlékeztek Petőfire, aki indulása előtt megígérte, a csata után visszatér Keresztúrra - nem tért vissza, de szelleme máig eleven maradt. VERES RÉKA H armadik alkalommal szervezték meg tegnap délelőtt a történelmi kerékpártúrát Székelykeresztúr és Fehéregyháza között. Mintegy negyven lelkes személy vett részt az immár hagyományossá vált biciklis zarándoklaton, mely érintette a héjjasfalvi Zeyk Domokos-emlékművet, valamint az ispánkúti Petőfi-domborművet is. Nemes Sándor, a székelykeresztúri polgármesteri hivatal munkatársa elmondta, amikor első alkalommal megszervezték a túrát, nem számítottak arra, hogy visszatérő programpont lesz, azonban minden évben számos visszatérő részvevő van a zarándoklaton. Koszorúk a legendás sírnál A kerékpártúrát követően megkoszorúzták Petőfi egyetlen legendás sírját. Sándor Zsigmond Ibolya, a Molnár István Múzeum munkatársa lapunknak elmondta, hogy a legendás sírt a keresztúri lelkes hazaszeretet hozta létre, azonban a negyvenes években egy amatőr magyarországi kutató fedte fel, hogy az ott nyugvó személy idősebb volt, mint a 26 éves Petőfi. Bár jelenleg a sír üresen áll, mégis szellemi jelentősége van, hiszen világszerte ez az egyetlen olyan sír, amelyiken a költő neve szerepel - magyarázta a kutató. Délután a főtéri Petőfi-szobor előtt tisztelgett koszorúzással az ünneplő tömeg, majd a Polgári Fúvószenekar 1895 kíséretében a Gyárfás-kúriához vonultak, ahol utolsó estjét töltötte a költő a helyiek meghívására. Idén huszárok jelenlétével tették színesebbé a keresztúri ünnepséget. A Gyárfás-kúriánál Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere, valamint az ünnepség díszvendége Halász János, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára tisztelegett a költő emléke előtt. Az Orbán Balázs Gimnázium diákjai irodalmi összeállítással, a Polgári Fúvószenekar 1895 pedig zenével tette gazdagabbá az emlékműsort. 165 évvel ezelőtt, vélhetően a megemlékezés időpontjában vesztette életét a fiatal költő, Sándor-Zsigmond Ibolya szerint délután öt órakor a csatatéren már menekültek a Bem tábornok vezette magyar csapatok. Még mindig él Petőfi emléke Kevés olyan helyen született annyi legenda Petőfiről, mint Keresztúron, aki rövid huszonhat éve alatt csupán néhányszor fordult meg a városban - magyarázta a muzeológus, aki tisztázta, hogy bár a szájhagyomány útján sok elem teszi színesebbé a költő ott töltött óráit, megcáfolhatatlan, hogy lelkesedéssel fogadták őt a keresztúriak. Megtudtuk, pontos leírás van a költő utolsó tizennégy órájáról, hiszen a huszadik század elején megalakult keresztúri Székely Társaság az akkor még élő szemtanúk tapasztalatai alapján a legapróbb részleteket is lejegyezte, így tudni, hogy egy vitorlavászonból készült blúzt, mellényt és nadrágot, valamint egy szürke köpenyt viselt, fején egyszerű katonatiszti sapka volt, vállán pedig egy szíjon függő sárga bőrtáska lógott. A tanúvallomások alapján összeállított leírásokat a korabeli sajtó, így a Vasárnapi Újság, a Pásztortűz és az Ellenzék is publikálta. Emellett a Petőfit vendéglátó családfő, Varga Zsigmond levélben írta le a Gyárfás-kúriában töltött estét, amelyben megjegyezte, hogy a vacsora után a kertbe vonultak, a mára már híres körtefa alatti padra, és meglepetésként érte a költőt, hogy a vendégek Petőfi dalait énekelték. A költő az éjszakát a Szakáll János-féle vendéglőben - akkor a legelőkelőbb helyiségben - tisztekkel töltötte, muzsikát hallgatva és beszélgetve. A sír üres, de a legenda él OLÁH ISTVÁNTorzszülöttek Szeretek a régi városban csavarogni. Amilyen kicsi immár, annál hangulatosabb. A Kút utca, a Szentimre, lennebb a Vár utca, s ami nemcsak az utcaképért, de nevéért is roppant rokonszenves, a Sarkantyú utca, ha pedig azt akarom, hogy Udvarhely kisiparos múltjára emlékeztessen valami, ott a Szűcs udvar... Kisiparra jött a nagyipar s az utcanevek is valami torz tömegtermelés áldozatául estek. Megjelent a Lakatosok, Fazekasok, Építők, Téglavetők, Kovácsok, Céhek, Szabók utca, így. De hát épp az a pláne az egészben, hogy nagyipari technológiával épültek a lakónegyedek, de ebben abban csak a város céhes múltjára akartak emlékeztetni a névadók. Azért foglalkoztat változatlanul ez az egész, mert új utcanévtáblákkal látták el az útkereszteződéseket, ami jó, viszont maga az utcanév fölöttébb kifogásolható, az egykori városgazdák ugyanis a magyar beszéd, a magyar nyelv egyik alapszabályát rúgták falba, s azóta sincs senki, hogy helyrehozza a baklövést (rúgást). Ha az utca a fásoké például, akkor az a Fások utcája. S így tovább. Lehetne egyes számban is: Kovács vagy Szabó utca. Harmadik megoldás nincs, az ugyanis nem megoldás. Egyszer szóvá tettem egy városrendészeti szakemberrel beszélgetve ezt a halmozott magyartalanságot, aki így okoskodott: azért nem mondjuk ki ápertén, hogy ez az utca a lakatosoké (és a Lakatosok utcára bökött), mert manapság távolról sem azok lakják, akikre az utcanév utal. Főnök úr, válaszoltam erre, akkor azt is jó lenne megnézni, hogy hány szűcs lakik a Szűcs udvarban. És - lebbentettem meg kelet-európai, ámde felületes tájékozottságomat - a prágai aranyművesek is elköltöztek középkori sikátorukból a Vencel térre, láttam kései leszármazottaikat. De a személyazonossági... folytatta az illető, ha mi most macerálni kezdjük az utcaneveket, akkor polgártársaink minden írott dokumentumát, a személyazonosságitól az oltási bizonylatig cserélni kell. Stop, mondtam erre, a hivatalos papírokon mindenütt románul jelennek meg a törzsadatok, ez különben sem olyan, mint a Hunyadi utca újraszámozása, amit a városháza a lakók költségén akar megcsinálni. Egyéb érvek híján elköszöntünk egymástól. A legutóbbi utcanévtáblákról legfönnebb még csak annyit, hogy esetleg ellopják valakik egy holdvilágtalan éjszakán. Elrettentő példa gyanánt. A Dózsa György és Eminescu utca kereszteződésénél ott a mutatós tábla, mégpedig két nyelven, bár sem a családnév, sem pedig a keresztnév le nem fordítható egy civilizált országban. Ezt Verne Gyula idején még a magyarok se tudták, csak később kezdtük el olvasni Jules Verne regényeit - magyarul. Székely Dózsa György neve úgy jelenik meg a „székely anyavárosban", ahogyan Marosvásárhelyen is (Gheorghe Doja), ott viszont jól tudjuk, miért. Abban a városban a Kossuth utcának is egykettőre kaptak román megfelelőt (Călărașilor), és hiába harcol a város magyarsága, hogy Kossuth - Kossuth maradjon. Mit mondjak, nálunk is van egy Kossuth utca... ■ r~^joo -a cr~~-r AKTUÁLIS