Udvarhelyi Híradó, 2015. augusztus (26. évfolyam, 147-167. szám)
2015-08-03 / 147. szám
FIZESSEN ELŐ MOST! .. 4 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej UDVARHELYIHíradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X brat Lapunk eladási - statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Tartalmiigazgató: Szuszer-Nagy Róbert I Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter g Szerkesztőségi tagok: Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Székely István, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos, Thomas Campean (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár I Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. IA megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! I Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. MTI HÉvmHMtmAic ELOFIZETESEKERT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uhiudvarhelyi-hirado.ro marketingvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztesi udvarhelyi-hirado.ro Fax: 0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó ■ 2015. augusztus 3., hétfő Székely kaput avattak a Keresztúrok találkozóján Városnap névrokonsággal Immár negyedik alkalommal adott otthont Székelykeresztúr a Keresztúr nevű települések találkozójának, ám ezúttal a rendezvénysorozatot egyszerre szervezték a városnapokkal, így eseménydús hétvégében volt részük a helybélieknek, illetve a huszonhárom rokonnevű település képviseletének. ______________________________VERES RÉKA Székely kapuval teljesedett ki a Kossuthnegyedi Keresztúrok Európai Parkja pénteken, a Keresztúr nevű települések tizenhatodik találkozóján. Az eseményt minden évben más település szervezi, idén Székelykeresztúr vette át a stafétát. Az udvarhelyszéki kisváros immár negyedik alkalommal adott otthont a rokonnevű települések találkozójának, ezúttal a városnapokkal egy időben szervezték. A rendezvényen idén a Kárpát-medence különböző részeiről huszonhárom Keresztúr nevű település lakói vettek részt, huszonegy hivatalos küldöttség, valamint további két civil képviselő volt jelen. „Már mozgalomnak lehetne nevezni a tizenhat évvel ezelőtt indult kezdeményezést" - mondta el Rafai Emil polgármester. Hozzátette, a Kárpát-medencében található negyvenegy Keresztúr nevű település közül huszonegy szövetségbe tömörült. „A mozgalomnak sokkal több célja van, mint koordinálni a szövetség tevékenységét. Az összetartozást és a magyarságtudat erősítését, de esetenként akár az anyagi segítségnyújtást is szorgalmazza. Olyan régi a kezdeményezés, hogy az évek alatt családi barátságok is kialakultak, így évről évre ösztönösen jön az indíttatás, hogy meg kell jelenni a találkozókon" - fogalmazott a városvezető. Az összetartozást Székelykeresztúron öt évvel ezelőtt a Kossuth Lajos-lakótelepi Keresztúrok Európai Parkja létesítésével tették emlékezetessé. A park, ahol különböző irányjelző táblák mutatják, hogy milyen távolságra helyezkednek el a rokon nevű települések, pénteken a Szali Mózes helyi fafaragó által készített székely kapuval teljesedett ki. „Minden alkalommal emlékjellel örökítjük meg a találkozókat, például szőlőtőkét ültettünk, szökőkutat adtunk át, máskor pedig az otthonról vitt földbe ültettünk fenyőt. Úgy gondoltuk, hogy Székelykeresztúron egy székely kapu elhelyezése és felavatása lenne a legmegfelelőbb szimbólum erre az alkalomra" - magyarázta Rafai Emil az újonnan felavatott székely kapu jelentőségét. ■ Összetartoznak a Keresztúrok. Székely kapuval hagynak emlékjelet az idei találkozóról LŐRINCZ GYÖRGY Obama elnök úr Csak azért, hogy tudjuk, Obama elnök úr Kenyában tett szülőföld-látogatása során elmondta a véleményét az afrikai és európai menekülthelyzetről. Obama elnök úr ugyanis mindenről beszélt, még a homoszexualitás égető kérdéséről is, csak éppen a menekültek kérdéséről nem. Ami magyarra lefordítva annyit jelent, hogy a menekültkérdéssel nincs semmi probléma. Sőt, úgy van jól, ahogy van. És aki ezt másképp gondolja, az legalábbis másképp gondolkodó... Hisz nem azért bombáztak szét annyi afrikai államot, hogy most megváltoztassák a véleményüket. És hogy Európa vezetői is ezt gondolják, azt abból is sejteni lehet, hogy a Földközi-tengerből kimentett menekülteket nem Afrika partjainál teszik ki - ahogy illene és kellene, ha jelezni szeretnék, hogy nincs szükség több menekültre -, hanem Lampedusa szigetén vagy Palermóban. Amikor majd előbbi fog történni, akkor tudni fogjuk, hogy megváltozott valami az európai politikusok közgondolkodásában. Addig nem. Addig a menekültkérdés valóban tragikus és szenvedéssel teli megoldatlan gondja ellenére is azt fogjuk hinni, hogy Európa vezető politikusai vagy saját ideológiájuk foglyai, vagy valakik megvették őket zsákszámra. Mert amíg nem azt látják, ami a valóságban történik — David Cameron és Orbán Viktor kivételével -, amíg nem saját népükkel szolidárisak, hanem Európa népeivel, az európai ember közérzetével mennek szembe, addig nem hihetünk mást. Még akkor sem, ha együttérzünk a valódi menekültekkel. Még akkor sem, ha tudjuk, a globalizáció elől nem lehet kitérni, az idő távlatában előbb-utóbb bekövetkezik a homogenizáció, nem történhet más. A gond csak az, hogy Európa már túl sok háborút, pusztítást megért ahhoz, hogy most, a fasizmus és a kommunizmus kísérlete után egy újabb kísérlet alanyai is mi legyünk. Hogy egyfajta álhumanizmus okán kétezer év történelmét, hőseit, honvédő háborúit seperjük a szőnyeg alá. Európa népeinek immunrendszerre bár legyengült, de nem gyengülhetett le anynyira, hogy elnézzük, miként pusztítják majd el az európai kultúrát, az európai kultúra jegyeit, székesegyházait, templomait azok, akik ezt szánták nekünk. Mert aki még elhiszi, hogy ez a tömeges bevándorlás a véletlen műve, az minden demagógia nélkül érdeklődjön bármelyik székely faluban, hogy hányan tudnak egyesek szerint 40 ezer, mások szerint 8-12 ezer eurót elővenni a párnacihából ilyen tömegesen. És persze kérdés lehetne az is, miért kell annak eljönni onnan, ahol napi egy euróból él a lakosság kétharmada. Hány évig élhetnének ebből? Ahogy persze kérdés lehetne az is, miért pusztítja az európai embert már közel két évszázada az abortusz vagy a különböző nemi perverziók nyílt terjesztése, a tiszteletlenség kultúrája, hogy most ne sarkítsuk úgy a kérdést, hogy miért csak őt pusztítja. Ne értsenek félre, osztanám én is az Európa Tanács véleményét, hogy be kell fogadni 40-50 ezer embert, ha valóban csak annyi jönne. De tudja valaki is, mennyi az annyi? Mikor és mitől áll le ez a modern népvándorlás? Vagy csak attól, hogy többet valóban nem engednek be? Hisz akkor miért volt csak a múlt században két „világháború” Európában?! Tapasztalt vagyok. Pontosabban a népesedési kérdésekben már tapasztalt vagyok. Először a hetvenes években döbbentem meg, amikor a Római Klub jelentésében először olvastam, hogy Magyarországon kb. mostanra el kell érni, hogy a népesség száma hétmillió legyen. Jól olvassák: hétmillió! És döbbenten rögtön feltettem a kérdést: netán Magyarország népességének csökkentésével szeretnék egyensúlyba hozni a föld népességének egyensúlyát? Azzal a hét és fél millió abortusszal, ami valóban megtörtént? Ellensúlyozni Kína, India népességét? Csak itt kötelező az abortusz törvényesítése? Stb. Akkor a népességfogyás volt a fő szólam, s most a befogadás? Ugyanazoktól a szereplőktől? Még most is előttem van, s Feketében című kötetemben idéztem is, hogy miként oktatták ki hajdan az akkori magyarországi közgondolkodók a népességfogyásért, nemzetért aggódó Fekete Gyulát. Az Éljünk magunknak című kötetében közzétett, akkor neki szánt levélből idézek: „Szólamokat pufogtatni persze lehet, de az igazság mégiscsak az a civilizált társadalomban, ahol az ember már nincs vak ösztöneinek és a természet törvényeinek alárendelve, az egyén szempontjából a gyermek lehet önző érdek, felelőtlenség vagy többségében - merjük kimondani - hobbitehát magánügy, mint teszem azt a bélyeggyűjtés, kutyatartás stb.). A gyermek tehát túlnyomórészt öncélú kedvtelés, amelyben manapság a közösség szempontja semmiféle szerepet nem játszik... Ha pedig hobbi - és nyugodtan elfogadhatjuk, hogy az -, ezt mindenkinek önerejéből kell finanszíroznia! A nemzet pedig nem fog kihalni, emiatt nem kell aggódnunk, mindig lesznek olyanok, akiknek a gyerek a hobbijuk, mint ahogy kutyabarátok is mindig vannak, ha nem is kapnak kutyapótlékot és kutyaólat!” A „nemzetért nem kell aggódni”... Csak a nyugdíjért. Vajon hol van most, és mit gondol, aki ezt a levelet írta? ■ I—Joo CJ5 C0 AKTUÁLIS