Udvarhelyi Híradó, 2017. február (28. évfolyam, 21-40. szám)

2017-02-01 / 21. szám

2 Udvarhelyi Híradó ■ 2017 február 1.,szerda A SZERKESZTŐSÉGIM:_____________________________________________FONTOS!____________________________________SZERKESZTŐSÉG 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej І 12 hónap 280 lej і FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 25 lej UDVARHELYI Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN:1844-430X BRAT mp* Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Széchely István Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Ügyvezető: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna Júlia, Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva Lapmunkatárs: Oláh István Mű­sormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Bodó Barna Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza.­­ ніїтшляОїд ELŐFIZETESEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218­361 E-mail: uh®udvarhelyi-hirado.ro marketings@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvart­elyi-hirado.ro terjesztesfaudvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit " a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. A törvény nem írja elő az RCA felmutatását a közúti ellenőrzéseken Csak megkötni kötelező? Igazolni kell a kötele­ző gépjármű-felelős­ségbiztosítást (RCA) egy közúti ellenőrzé­sen, vagy sem? A kér­désre nem egyértel­mű a válasz, még úgy sem, hogy nemrég egy hasonló ügyben ítélet született a Szilágy me­gyei törvényszéken.A döntés szerint a jár­művezető nem köteles igazolni a biztosítást, a megyei rendőrség ille­tékesei viszont érdek­lődésünkre elmondták, hogy továbbra is ellen­őrizni fogják az RCA meglétét. A Szilágy megyében ho­zott ítéletben a törvény­szék az autóvezető javá­ra döntött, aki fellebbezett a bírság ellen, amit azért kapott, mert egy közúti ellenőrzésen nem tudta igazolni a biztosí­tás meglétét. Az ítélet miatt or­szágosan dilemma tárgya lett a sofőrök körében, hogy ma­guknál kell-e tartaniuk a köte­lező felelősségbiztosítást iga­zoló aktát. A vonatkozó törvény kötele­zi a gépjármű-tulajdonosokat a kötelező biztosítás megvásárlá­sára, ennek közúti ellenőrzésen történő bizonyítására viszont nem. Kimondottan a személy­azonossági igazolványt, a gép­járművezetői jogosítványt és a jármű bejegyzési aktáit (talont) kell felmutatni ellenőrzéskor, ám sokan kaptak már pénzbír­ságot azért is, mert nem tud­ták igazolni, hogy kötöttek biz­tosítást.­­ A rendőrség eddig is kérte a biztosítás igazolását, és ezután is fogja - közölte érdeklődé­sünkre Gheorghe Filip, a Hargi­ta Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. „A törvény azt mond­ja, hogy a személyazonossági igazolványon, a gépjárműveze­tői jogosítványon és a jármű be­jegyzési aktáin kívül be kell mu­tatni minden olyan dokumentu­mot, amit a jogszabályok előír­nak" - nyilatkozta, hozzáfűzve, hogy az RCA minden jármű ese­tében kötelező. Bár nem szolgál­hatott konkrét adatokkal, meg­erősítette, hogy eddig is róttak ki pénzbírságot kihágásért, ha valaki nem tudta igazolni a biz­tosítás meglétét, és nem hiszi, hogy az eljárás meg fog változni. Úgy véli, a Szilágy megyei dön­tés önmagában nem fogja meg­változtatni az ellenőrzések fo­lyamatát. Általában más irat sincs az autóvezetőnél olyankor, ami­kor megbírságolja a rendőrség - árnyalta a kérdést Constantin Agache, a Székelyudvarhelyi Rendőrkapitányság közlekedés­­rendészeti osztályának vezető­je. Nem emlékszik arra, hogy Udvarhelyen valaha is megbün­tettek volna valakit kizárólag azért, mert nem tudta igazolni, hogy rendelkezik RCA-val. „Ha megbüntettünk valakit, akkor nemcsak a biztosítását nem tud­ta igazolni, hanem más kötelező aktákkal sem rendelkezett. Ne­künk parancsba van adva, hogy mit kell kérnünk. Egyelőre ezek közé tartozik a biztosítás is" - közölte. Elmondta, több esetben is előfordult már, hogy büntetés helyett arra utasították az autó­vezetőt, a rendőrségen igazolja biztosítását. Székelyudvarhelyen még nem volt rá példa, hogy valaki a bíró­sághoz fordult volna a biztosítás igazolásának elmulasztása mi­att kapott bírság ügyében. „Ha állítottak is ki ilyen jegyzőköny­vet, a megbüntetett személy nem fellebbezett az intézkedés ellen, hanem kifizette a büntetését. Jóllehet a törvény tételesen nem írja elő a biztosítás igazolásának kötelezettségét, maga a biztosí­tás kötelező" - fogalmazott a bí­rósági szóvivő. JÁNOSI ANDRÁS ARCHÍV FELVÉTEL: VERES NÁNDOR Közúti ellenőrzés. A biztosítás igazolása elvileg nem kötelező, de érdemes magunknál tartani P. BUZOGÁNY ÁRPÁD Ávéc Cib­i sár? і Autonómiánk nincs és nem is lesz, még szó sincs róla komolyan ebben a kormányzati négy évben, ellenben van sörháborúnk. Az is jó valaminek, mond­hatja bárki székely okossággal, en­ni nem kér, csak inni. Székelyföldön jó­részt mindenki értesült arról, hogy a Csíkszentsimonban gyártott Igazi Csí­ki Sör gyártását peres úton betiltották. Ez várható is volt a világmárkának szá­mító Heineken érdekeltségére és anya­gi helyzetére való tekintettel, még ak­kor is, ha a székelyföldi lakosok hu­szonhat évi ködszitálás, homálygyártás után hisznek, vagy legalábbis remélnek az igazságban. A marosvásárhelyi táb­labíróság döntését annak ellenére hoz­ta meg, hogy az Európai Márkahiva­tal nemrég a vállalkozásnak ítélte, má­sodfokon is, a márkát. A döntés szerint harminc napon belül meg kell semmi­síteni minden, az Igazi Csíki Sör gyár­tását szolgáló tárgyat és eszközt, érte­sülhettünk valami olyanról, ami teljes­séggel érthetetlen. Úgy látom, itt ná­lunk valakik nagyon félnek egy magyar nevű italtól. Félnek azoktól a tárgyak­tól, berendezésektől is, amelyekkel ezt az italt el lehet készíteni. Na megnéz­ném, hogy a harmincnapos határidő le­jártával miként ellenőrzik majd Simon­ban ezt... Ne fessük az ördögöt a falra, mégis van egy halvány sejtésem: meg­­semmisíttethetik az alcsíki faluban lé­vő sörgyárnak akár a teljes berendezé­sét is, hiszen amelyik eszköz alkalmas az ott készülő, más néven forgalmazott sör gyártására, azzal igazi Csíki Sört is lehet előállítani. Jó lenne pontosan tud­ni, mit is jelent, hogy fellebbezési lehe­tőség nincs. Értem, hogy azon a tábla­bíróságon, ahol az ítéletet megszülték, nem fogják újratárgyalni, azonban at­tól még máshová lehet fellebbezni. Engem ez a dolog amúgy csak a sört tekintve érdekel, hiszen nem va­gyok tulajdonos, sem alkalmazott, aki állását veszítheti. Viszont jártam Szentsimonban, és ittam a központi cu­kiban (ott az a neve) ebből a sörből. Ha most henceghet nékem támadna, akár azzal is dicsekedhetnék: tiszta forrás­ból, helyben kóstoltam a perben for­gó sört. Gyanítom, hogy az ügy azért jót tett a márkának. Kár, hogy nincs zsáknyi pénzem, felvásárolnám a teljes készle­tet, és miután abból a megfelelő számú köteles példányt elküldeném a megfe­lelő állami szervnek, meg néhányat a múzeumoknak, a többit később jó áron értékesíteném. Kedves székely atyám­fiát, látjátok, nem kell folyton autonó­miát kérni (bár kérték volna a szavaza­tainkkal arra felhatalmazottak!), még egy sör folytán is másodrendű állam­polgároknak érezzük magunkat ebben az országban. Arról is hallottam, hogy amint a pereskedés elkezdődött, még a kanadai magyarok egy része sem ivott Heineken sört... Mert érzelmi alapon inkább a magyar nevű sör mellett áll­tak. Ne vezessenek fejjel a falnak az ér­zelmek, legyen tiszta: a Simoni gyár­tású sört magyar neve miatt kedveljük sokan. Na de hát 1990 óta mennyi ma­gyar nevű terméket lehetett volna gyár­tani ebben az országban? Rengeteget. A székelykeresztúri vajgyár egyik ter­mékének éppen azért van sajátosan ro­mán neve, mert nem nekünk, hanem a román érzelmű fogyasztóknak kívánják eladni, mi vegyük csak a menyecske­túrót... Kedves vállalkozók, ha nekünk akarnak sört, bort, pálinkát vagy bármit is eladni, miért nem adnak a terméknek magyar nevet? Másként kérdezem: mi­ért adnak néha semmitmondó vagy ép­pen kimondhatatlan, akár angol nevet a termékeiknek, a vállalkozásaiknak, az üzleteiknek? Tényleg, miért? Ezen so­sem gondolkodott el senki? Addig is, amíg valaki valamin gon­dolkodna, akinek kedvence, igyon egy pohár Igazi Csíki Sört... amíg a kész­let tart. ПО 1-—I­I­I­I AKTUÁLIS

Next