Udvarhelyi Híradó, 2017. március (28. évfolyam, 41-63. szám)

2017-03-01 / 41. szám

яж.лтк.'шш Udvarhelyi Híradó ■ 2017. március 8, szerda 1 hónap 25 lej 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej FIZESSEN ELŐ MOST! UDVARHELYI­ Híradó Nincs öt évnél idősebb megoldatlan ügye az udvarhelyi ügyészségnek Leporolt akták Nincsenek az udvarhe­lyi ügyészségnek „dög­lött" aktái, vagyis olyan, évek óta megoldatlan bűnügyek, amelyek az elévülés határán van­nak. Ennek részben az is oka, hogy a leg­súlyosabb bűncselek­ményekkel a megyei ügyészség foglalko­zik, de a „kihűlt” ügyek dossziéit rendszeresen leporolják az udvarhe­lyi ügyészségen is. A fő­ügyésznél arról érdek­lődtünk, hogyan kezelik a nehezen megoldható bűnügyeket.­incs olyan megoldat­lan ügye az udvarhelyi ügyészségnek, amely öt évnél régebbi lenne. Súlyossá­gi besorolásuk alapján kétfaj­ta bűnügyet - amelyeket a fil­mekben döglött aktaként emle­getnek - vizsgálnak akár éve­kig is az ügyészségeken: olya­nokat, amelyek elévülési ideje hosszú, illetve olyanokat, ame­lyek sohasem évülnek el. Utób­biak (pl. gyilkosságok, emberi­ség ellen elkövetett bűntettek stb.) a törvényszéki ügyészség hatáskörébe tartoznak, soha­sem a helyi ügyészség foglal­kozik ezekkel. A kevésbé sú­lyos bűncselekmények megol­dásában a statisztika szerint jó eredményei vannak az ud­varhelyi ügyészségnek. Paul Leonticu főügyész szerint az udvarhelyi ügyészség azon ke­vesek közé tartozik Romániá­ban, amelyeknek nincsenek öt évnél idősebb „döglött" aktáik, de - mint mondta - a megyei ügyészség által vizsgált, meg­oldatlan gyilkossági ügyek ak­tái sem kerülnek soha az irat­tárak mélyére. A régi ügyek dossziéi hat hónap után szá­mítanak „döglött" aktáknak, de utána is állandó figyelem­mel követik ezeket az ügye­ket, és havonta legalább egy­szer, vagy új információ esetén azonnal tovább dolgoznak raj­tuk a hatóságok - fogalmazott a főügyész. A „döglött aktákat" is két cso­portra osztotta a szakember. Egyikük az, amelyben a felté­telezett elkövető ismert a ható­ságok előtt, de nagyon körülmé­nyes a bizonyítékok beszerzé­se. A másik csoportba azok tar­toznak, amelyekben a bizonyí-­­tékok a rendelkezésükre áll­nak, de a tettesnek sikerül hosz­­szú ideig kijátszania a nyomozó hatóságokat. A főügyész szerint Székely­­udvarhely környékén az utóbbi évtizedekben nem történt olyan bűncselekmény, amelynek elkö­vetője az elévülés miatt megme­nekült volna a büntetőjogi fele­lősségre vonástól. A „döglött" akták fogalma a rendőrség számára sem isme­retlen, hiszen az ügyészség ál­tal vezetett nyomozás gyakor­lati részét a rendőrség végzi. Ennek az együttműködésnek az eredménye, hogy a bűnözök megkapják méltó büntetésüket - mondta el Vasile Manghiuc, a székelyudvarhelyi rendőrség pa­rancsnoka. A közelmúlt példái közül megemlítve néhányat el­mondta, egy ilyen ügyben sike­rült bizonyítékokat szerezni egy rongálásra való felbujtás bizo­nyításához, de egy maszkos rab­lás tettesének azonosításához is, noha az ügyek jóval a hat hóna­pos kezdeti időszakon túl voltak. A parancsnok a döglött ügyek­kel kapcsolatban is arra kéri az állampolgárokat, hogy az infor­mációikat ne tartsák vissza, se­gítsék a rendőrség munkáját. Egyébként a székelyudvarhelyi rendőrség az említetteken kí­vül az elévülhetetlen ügyekben is együtt dolgozik a törvényszé­ki ügyészséggel. Manghiuc pél­daként azt is elmondta, hogy a '89-es forradalom idején elköve­tett, el nem évülő emberiség el­leni bűncselekmények ügyein is dolgoznak még. JÁNOSI ANDRÁS : Kevés a megoldatlan ügy. Rendszeresen előveszik a „döglött” aktákat ILLUSZTRÁCIÓ: PÁL ÁRPÁD Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X CnM І Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Széchely István Tartalomigazgató: Szílszer-Nagy Róbert Ügyvezető: Deák Sándor a Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna , Júlia, Dósa Ildikó, Fü­löp-Székely­­ Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Fazakas László (bírósági tudósító) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Bodó Barna Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. !&июи ELŐFIZETESEKÉRT HÍVJANAK! lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218­361 Email: ud­arudvarhelyi-hirado.ro marketingiffudvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fan: 0266-218­340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a lenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. P. BUZOGÁNY ÁRPÁD 1­-1­00 éo­g Korunk emberének szobráról Ahogy telik az idő, mind többször fordul elő, hogy rájövünk, korábbi né­zeteink, véleményünk már nem helyt­álló. Megváltozik. Persze bólinthatunk rá, mert alaposabb ismeretek birtoká­ban másként fogalmazzuk meg véle­ményünket erről meg arról. Ez jónak is mondható, hiszen alkalmazkodunk a megváltozott helyzethez. Van azonban más oka is a dolgoknak, és az sem mel­lékes. Nem csupán mi és nézeteink vál­toznak, hanem a világ is körülöttünk. Az aztán nagyon. Fokozottabb mérték­ben, mint az emberiség történetének bármelyik időszakában. A kilencvenes években hangoztattam, hogy ha a kor emberének szobrát szeretnék megmin­tázni, valószínűleg az utcán zsebtelefo­non beszélő és közben egy kis helyen fel-alá sétálgató személyt ábrázolna. Később, pár év múlva módosult a ben­nem élő kép, mivel az utcán egyedül beszélő, füléből drótokat kilógató fiatal kívánkozott volna az általam megálmo­dott talapzatra. Az, ugye, mint mindany­­nyian tudjuk, még meg sem épült, nem­hogy szobor került volna rá... Mostanság ismét változott a helyzet, mármint az enyém, már ami azt az em­legetett képzeletbeli szobrot illeti. A re­pülőn, vonaton, autóbuszon külföldre utazó fiatalt lehetne megmintázni. Ele­gáns, divatos öltözetben, hiszen amikor nagyszüleink munkát keresni utaztak Órománia nagyobb városaiba, szintén legjobb ruhájukat viselték, a kopottab­­bat, amiben dolgozni lehet, csomagjuk­ban, kofferjükben vagy vesszőből font utazókosarukban vitték. A mai utazga­tnak nincs nagy csomagja, egy kis ké­zitáska, amit a járműre (repülőre, autó­buszra) felvihet, meg egy nagyobb tás­ka, benne ruhák, szótárak. A fényké­peket okostelefonjukban tartják, amit folyton babrálnak, simogatnak várako­zás közben és az utazás során is, vagy hordozható számítógépjükben, amely­ről üzeneteket, leveleket küldenek ott­hon maradt családtagjaiknak, a baráti körbe tartozóknak. Nyelvükre, nemze­tiségükre szinte semmi nem utal, mert zárkózottan üldögélnek, inkább hallgat­nak, mintsem hogy másokkal beszél­getnének. Emlékszem, még a kilencve­nes években is ha járműre kellett vár­ni, a legtöbb ember azt leste, kit ismer maga körül, hogy azzal beszélgethes­sen, mert azzal is telik az idő... A mostani ember inkább félrehúzó­dik az állomáson, hogy telefonját bab­rálhassa. Nem akar senkivel sem be­szélni. Talán nincs is miről, már ami a dolgok fontosabbját illeti. Cipője általá­ban műanyagból van, miként kabátja is. A farmer sem árulkodik semmiről, mert az olcsóbbat és drágábbat is be lehet szerezni turkálóban. Kalap? Nem divat. Újságot, könyvet olvasni sem. A szobor­ból azonban gyaníthatóan azért sem lesz semmi, mert hogyan nézne ki egy közepesnél kisebb repülőgép vagy egy magas autóbusz azon a talapzaton? És létrával másznánk fel, hogy megnéz­zük, ki is ül szoborként abban a jármű­ben? És kikandikálna valamelyik zseb­ből a menetjegy, amin Amszterdam, Köln, Toronto nevét láthatnánk? És hogyan lehetne kitapintani, hogy a nagyobb táskában van-e egy darab szalonna, palack jó ásványvíz? Visz-e valakinek fél liter jó pálinkát, áfonyali­kőrt? Vagy csupán az állomás büféjé­ből vásárolt, szinte mindenütt egyfor­ma hotdog, hamburger lapul egy kiva­salt ing mellett? És a várakozás feszültségét vagy az utazás unalmát kellene látnunk ennek a szobornak az arcán? Nehéz eldönteni. Miként azt is, hogy első próbálkozás-e az út, vagy már visszatér a korábban ki­választott idegenségbe. Könnyű volt Rodinnek, amikor A gondolkodót, nem­zedéke jelképét megmintázta, vagy ma könnyebb, amikor a gondolkodás nélkül elvándorló fiatalok ábrázolásának érve­it növekvő százalékarányok mutatják? AKTUÁLIS

Next