Udvarhelyi Híradó, 2017. március (28. évfolyam, 41-63. szám)
2017-03-01 / 41. szám
яж.лтк.'шш Udvarhelyi Híradó ■ 2017. március 8, szerda 1 hónap 25 lej 3 hónap 70 lej 6 hónap 140 lej 12 hónap 280 lej FIZESSEN ELŐ MOST! UDVARHELYI Híradó Nincs öt évnél idősebb megoldatlan ügye az udvarhelyi ügyészségnek Leporolt akták Nincsenek az udvarhelyi ügyészségnek „döglött" aktái, vagyis olyan, évek óta megoldatlan bűnügyek, amelyek az elévülés határán vannak. Ennek részben az is oka, hogy a legsúlyosabb bűncselekményekkel a megyei ügyészség foglalkozik, de a „kihűlt” ügyek dossziéit rendszeresen leporolják az udvarhelyi ügyészségen is. A főügyésznél arról érdeklődtünk, hogyan kezelik a nehezen megoldható bűnügyeket.incs olyan megoldatlan ügye az udvarhelyi ügyészségnek, amely öt évnél régebbi lenne. Súlyossági besorolásuk alapján kétfajta bűnügyet - amelyeket a filmekben döglött aktaként emlegetnek - vizsgálnak akár évekig is az ügyészségeken: olyanokat, amelyek elévülési ideje hosszú, illetve olyanokat, amelyek sohasem évülnek el. Utóbbiak (pl. gyilkosságok, emberiség ellen elkövetett bűntettek stb.) a törvényszéki ügyészség hatáskörébe tartoznak, sohasem a helyi ügyészség foglalkozik ezekkel. A kevésbé súlyos bűncselekmények megoldásában a statisztika szerint jó eredményei vannak az udvarhelyi ügyészségnek. Paul Leonticu főügyész szerint az udvarhelyi ügyészség azon kevesek közé tartozik Romániában, amelyeknek nincsenek öt évnél idősebb „döglött" aktáik, de - mint mondta - a megyei ügyészség által vizsgált, megoldatlan gyilkossági ügyek aktái sem kerülnek soha az irattárak mélyére. A régi ügyek dossziéi hat hónap után számítanak „döglött" aktáknak, de utána is állandó figyelemmel követik ezeket az ügyeket, és havonta legalább egyszer, vagy új információ esetén azonnal tovább dolgoznak rajtuk a hatóságok - fogalmazott a főügyész. A „döglött aktákat" is két csoportra osztotta a szakember. Egyikük az, amelyben a feltételezett elkövető ismert a hatóságok előtt, de nagyon körülményes a bizonyítékok beszerzése. A másik csoportba azok tartoznak, amelyekben a bizonyí-tékok a rendelkezésükre állnak, de a tettesnek sikerül hoszszú ideig kijátszania a nyomozó hatóságokat. A főügyész szerint Székelyudvarhely környékén az utóbbi évtizedekben nem történt olyan bűncselekmény, amelynek elkövetője az elévülés miatt megmenekült volna a büntetőjogi felelősségre vonástól. A „döglött" akták fogalma a rendőrség számára sem ismeretlen, hiszen az ügyészség által vezetett nyomozás gyakorlati részét a rendőrség végzi. Ennek az együttműködésnek az eredménye, hogy a bűnözök megkapják méltó büntetésüket - mondta el Vasile Manghiuc, a székelyudvarhelyi rendőrség parancsnoka. A közelmúlt példái közül megemlítve néhányat elmondta, egy ilyen ügyben sikerült bizonyítékokat szerezni egy rongálásra való felbujtás bizonyításához, de egy maszkos rablás tettesének azonosításához is, noha az ügyek jóval a hat hónapos kezdeti időszakon túl voltak. A parancsnok a döglött ügyekkel kapcsolatban is arra kéri az állampolgárokat, hogy az információikat ne tartsák vissza, segítsék a rendőrség munkáját. Egyébként a székelyudvarhelyi rendőrség az említetteken kívül az elévülhetetlen ügyekben is együtt dolgozik a törvényszéki ügyészséggel. Manghiuc példaként azt is elmondta, hogy a '89-es forradalom idején elkövetett, el nem évülő emberiség elleni bűncselekmények ügyein is dolgoznak még. JÁNOSI ANDRÁS : Kevés a megoldatlan ügy. Rendszeresen előveszik a „döglött” aktákat ILLUSZTRÁCIÓ: PÁL ÁRPÁD Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X CnM І Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Széchely István Tartalomigazgató: Szílszer-Nagy Róbert Ügyvezető: Deák Sándor a Szerkesztőségi tagok: Dávid Anna , Júlia, Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Fazakas László (bírósági tudósító) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Szász Éva Lapmunkatárs: Oláh István Műsormelléklet: Gráf Botond Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Bodó Barna Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. !&июи ELŐFIZETESEKÉRT HÍVJANAK! lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218361 Email: udarudvarhelyi-hirado.ro marketingiffudvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fan: 0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a lenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. P. BUZOGÁNY ÁRPÁD 1-100 éog Korunk emberének szobráról Ahogy telik az idő, mind többször fordul elő, hogy rájövünk, korábbi nézeteink, véleményünk már nem helytálló. Megváltozik. Persze bólinthatunk rá, mert alaposabb ismeretek birtokában másként fogalmazzuk meg véleményünket erről meg arról. Ez jónak is mondható, hiszen alkalmazkodunk a megváltozott helyzethez. Van azonban más oka is a dolgoknak, és az sem mellékes. Nem csupán mi és nézeteink változnak, hanem a világ is körülöttünk. Az aztán nagyon. Fokozottabb mértékben, mint az emberiség történetének bármelyik időszakában. A kilencvenes években hangoztattam, hogy ha a kor emberének szobrát szeretnék megmintázni, valószínűleg az utcán zsebtelefonon beszélő és közben egy kis helyen fel-alá sétálgató személyt ábrázolna. Később, pár év múlva módosult a bennem élő kép, mivel az utcán egyedül beszélő, füléből drótokat kilógató fiatal kívánkozott volna az általam megálmodott talapzatra. Az, ugye, mint mindanynyian tudjuk, még meg sem épült, nemhogy szobor került volna rá... Mostanság ismét változott a helyzet, mármint az enyém, már ami azt az emlegetett képzeletbeli szobrot illeti. A repülőn, vonaton, autóbuszon külföldre utazó fiatalt lehetne megmintázni. Elegáns, divatos öltözetben, hiszen amikor nagyszüleink munkát keresni utaztak Órománia nagyobb városaiba, szintén legjobb ruhájukat viselték, a kopottabbat, amiben dolgozni lehet, csomagjukban, kofferjükben vagy vesszőből font utazókosarukban vitték. A mai utazgatnak nincs nagy csomagja, egy kis kézitáska, amit a járműre (repülőre, autóbuszra) felvihet, meg egy nagyobb táska, benne ruhák, szótárak. A fényképeket okostelefonjukban tartják, amit folyton babrálnak, simogatnak várakozás közben és az utazás során is, vagy hordozható számítógépjükben, amelyről üzeneteket, leveleket küldenek otthon maradt családtagjaiknak, a baráti körbe tartozóknak. Nyelvükre, nemzetiségükre szinte semmi nem utal, mert zárkózottan üldögélnek, inkább hallgatnak, mintsem hogy másokkal beszélgetnének. Emlékszem, még a kilencvenes években is ha járműre kellett várni, a legtöbb ember azt leste, kit ismer maga körül, hogy azzal beszélgethessen, mert azzal is telik az idő... A mostani ember inkább félrehúzódik az állomáson, hogy telefonját babrálhassa. Nem akar senkivel sem beszélni. Talán nincs is miről, már ami a dolgok fontosabbját illeti. Cipője általában műanyagból van, miként kabátja is. A farmer sem árulkodik semmiről, mert az olcsóbbat és drágábbat is be lehet szerezni turkálóban. Kalap? Nem divat. Újságot, könyvet olvasni sem. A szoborból azonban gyaníthatóan azért sem lesz semmi, mert hogyan nézne ki egy közepesnél kisebb repülőgép vagy egy magas autóbusz azon a talapzaton? És létrával másznánk fel, hogy megnézzük, ki is ül szoborként abban a járműben? És kikandikálna valamelyik zsebből a menetjegy, amin Amszterdam, Köln, Toronto nevét láthatnánk? És hogyan lehetne kitapintani, hogy a nagyobb táskában van-e egy darab szalonna, palack jó ásványvíz? Visz-e valakinek fél liter jó pálinkát, áfonyalikőrt? Vagy csupán az állomás büféjéből vásárolt, szinte mindenütt egyforma hotdog, hamburger lapul egy kivasalt ing mellett? És a várakozás feszültségét vagy az utazás unalmát kellene látnunk ennek a szobornak az arcán? Nehéz eldönteni. Miként azt is, hogy első próbálkozás-e az út, vagy már visszatér a korábban kiválasztott idegenségbe. Könnyű volt Rodinnek, amikor A gondolkodót, nemzedéke jelképét megmintázta, vagy ma könnyebb, amikor a gondolkodás nélkül elvándorló fiatalok ábrázolásának érveit növekvő százalékarányok mutatják? AKTUÁLIS