Udvarhelyi Híradó, 2017. október (28. évfolyam, 188-209. szám)

2017-10-02 / 188. szám

Udvarhelyi Híradó ■ 2017. október 2., hétfő A patrónus emléknapján búcsút ültek az udvarhelyi Lisieux-i Kis Szent Teréz Egyházközségben A kis út szentjének mai tükrei „Ahol Isten, ott a jövő" - hangzott el Székely­udvarhely legifjabb római katolikus temp­lomának vasárnapi búcsúján. A szentmise végén Soltész Miklós, Magyarország Emberi Erőforrások Minisz­tériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolato­kért felelős államtitká­ra szólt az egybegyűl­tekhez. F­icze Imre, Bonaventura testvér, Déván szolgáló fe­rences szerzetes háromna­pos lelkigyakorlatot vezetett az egyházközség ünnepe előtt, teg­nap pedig valódi zarándokbú­csút ültek a Lisieux-i Kis Szent Teréz Egyházközségben: szá­mos településről sereglettek össze a Bethlen-lakótelepen élők hozzátartozói. A szentmise főcelebránsa és szónoka, Szé­kely Dénes kanonok, a Gyulafe­hérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet adjunktu­sa beszédében kiemelte a védő­szentnek, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűznek és egyháztanítónak az életút­ját és mának szóló üzeneteit. A Jubilate Deo vegyeskar Szé­kely István kántor-karnagy ve­zényletével Jeremiah Clarke, Benedetto Marcello és Hans Leo Hassler egy-egy művét énekelte. Ahol isten, ott a jövő „Szent Teréz (1873-1897) mindössze huszonnégy évet élt, ebből kilencet kolostorban. Megtalálta a maga kis útját az imában, az alázatban, az egy­szerűségben, az apró jótettek­ben. A mindennapok hűségét gyakorolva egészen közel jutott Istenhez - hallottuk az elmél­kedésben. - Ő a tüdőbajosok, AIDS-betegek, missziók, piló­ták, sekrestyések, Franciaor­szág és Oroszország patrónusa. A szentek lényeglátók. Nem fa­rizeusok, hanem őszinték, és tükröt állítanak elénk: merjünk belenézni, és nem annyira őket látni, hanem velük együtt Jé­zust követni!" Kis Szent Teréz két tükröt tart elénk: egyikben Európa korké­pét, a másikban önmagunkat látjuk. Ő Istenre tekintve győzte­sen és szentül került ki krízisei­ből. Jelképes tükrében láthatjuk testi-lelki megfáradásunkat: a munkában, a kiskapuk politiká­jában, a holnap kilátástalansága és saját erkölcsi esetlenségünk miatt. A belső ürességben Jézus hív: Isten nem hagyja magára az embert. Lássuk meg az idők je­leit! Szükség van az elcsende­­sedésre, erkölcsi megújulásra. Tanuljuk el tőle a mindennapok hűségét, és hogy Isten mindig iránytű, vonatkozási pont. Ragyogjanak! A szentmise végén Tamás Barna plébános megköszön­te a szolgálatvégzők és segítők munkáját. Az államtitkárnak és munkatársainak a templom korszerűsítéséhez nyújtott mi­nisztériumi támogatásért mon­dott köszönetet. Soltész Miklós „a szeretet doktorának" útját ajánlotta a fiataloknak és csa­ládjaiknak­­ kiemelten a nevel­tetését és felelősségtudatát. A fiatalok a jövőtervezésnél gon­doljanak a védőszentre, a szü­lők pedig vezessék őket olyan lelkülettel, mint a kilencgyer­­mekes Lisieux-i család tette: imában, nevelésben, példával. Nem csupán az egyházi és vi­lági vezetők feladata, hogy Má­ria csillagai ne hulljanak le az európai zászlóról, kinek-ki­­nek megvan a felelőssége, hogy keresztényekként, magyarok­ként és eme földrész lakóiként megmaradjunk. A szent példá­ja nyomán kérte, imádkozzunk a papokért, és legyünk büsz­kék cselekvő, tanúságtevő fia­taljainkra. MOLNÁR MELINDA A szentmise alatt százak ülték-állták körbe a plébániatemplomot FOTÓ: BARABÁS ÁKOS Hálaadás a hajlott korért Az idősek világnapja alkal­mával másodízben öltött ünnepi díszt a Baczkamadarasi Kis Ger­gely Református Kollégium ét­kezdéje: a Diakónia Keresztyén Alapítvány Székelyudvarhelyi Fi­ókszervezete támogatók, önkén­tesek, fellépők közreműködésével ünnepelte meg a szolgáltatása­ikat igénybe vevő időseket és a város református egyházközsé­geinek szépkorú csoportjait. Az ünnepségre érkezve az egészségpontnál megmérethet­ték vércukorszintjüket, vérnyo­másukat és választ kaphattak kérdéseikre a vendégek. Az ősz színeibe öltözött étteremben az ezüsthajú ünneplőket, „akik egy hosszú élet munkáját, tapaszta­latait, örömét és bánatát tudják maguk mögött", az alapítvány helyi koordinátora, Papp Csilla köszöntötte. „Mindennapi mun­kánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt, hitet, bátor­ságot. Köszönjük a példamu­tatást, az emberi értékeket, melyeket belénk csepegtettek. FIZETETT HIRDETÉS A Diakónia Keresztyén Ala­pítvány Székelyudvarhelyi Fiókszervezete köszönetét fejezi ki Székelyudvarhely ön­­kormányzatának az Egy kü­lönleges nap című, időseket köszöntő ünnepség támoga­tásáért. Egészséges napokat, tartalmas életet kívánunk." Bajkó Norbert, a Szent Mik­lós Plébánia segédlelkésze meg­köszönve az időseknek létüket, a szeretet jegyében imádkozott velük együtt az egymás irán­ti tiszteletért és az egészséges hajlott korért. Telegdi István, a református kollégium végzős di­ákja nagy lelkesedéssel osztotta meg idősekkel kapcsolatos em­lékeit: „Agyagfalván nőttem fel, a szomszédaim nagy része idős volt. Felidézve a közös időt, bol­dogság tölti el a szívemet, hiszen rengeteg önzetlen és őszinte szeretet kaptam tőlük, számta­lan jó tanáccsal láttak el, megta­nítottak hálásnak lenni Istennek a Tőle kapott ajándékokért, pél­dát mutattak a jó keresztyén magatartásra, és elindítottak az Isten felé vezető úton." Az ebéd után Székely Kincső, a Benedek Elek Pedagógiai Lí­ceum diákja és Kovács Tamás, a református kollégium tanuló­ja csángó népdalokat adott elő. A jó ebédhez szóló dallamo­kat Károly Tamás szolgáltatta, majd nótákat játszott. Az ünnepség végén a Johan­­nita Segítő Szolgálat jóvoltából mindannyian energiatakaré­kos égőt kaptak, hogy a fényt ne csak szívükben vigyék maguk­kal, hanem otthonaikat is be­ragyogja. M.M. Bemutatták a Medvenézőt Murányi Sándor Olivér szé­kelyudvarhelyi író, a helyi iro­dalmi estek szervezőjének nemrégen megjelent könyvét mutatták be csütörtökön es­te a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A medvékről, a kötetről, a történetek keletkezé­si körülményeiről Margócsy Ist­ván, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem professzo­ra, a 2000 című újraindítandó folyóirat egyik alapító szerkesz­tője faggatta a szerzőt. Az esemény egy perc né­ma csenddel kezdődött a nem­rég elhunyt Tarján Tamás József Attila-díjas magyar iro­dalomtörténész, egyetemi ta­nár, színikritikus, dramaturg tiszteletére. Majd Murányi kéré­sére Margócsy beszélt a közön­ségnek az általa is szerkesztett 2000 című lapról, ismertetve fel­építését, történetét. Elmondta, hogy a szerkesztők saját ízlé­sük szerint engedik publikálni a szövegeket, ezért tartják úgy, hogy nagyon nehezen lehet be­kerülni, s emiatt volt már sér­tődés Esterházy Péter, Nádas Péter és Krasznahorkai László részéről is. Visszakanyarodva az est eredeti céljához, Murányi kötetének bemutatásához az irodalomkritikus, Petőfi-kutató érdekesnek, jelentősnek nevez­te a könyvet, hozzátéve: bízik benne, hogy megkapja a neki já­ró visszhangot. Margócsy a medvenézés gesz­tusát emelte ki a könyv fő cselek­ményszálaként, erről faggatta a szerzőt, aki megjegyezte: „nem ragadok le a medvetémánál, de egy könyvet megér". Ugyanak­kor kifejtette, hogy válása miat­ti tehetetlenségében ment ki az erdőbe, ahol „a medvék lettek a papjaim, orvosaim, pszicho­lógusaim egy személyben". Az is kiderült, hogy a medvenézés hozta vissza őt a jelenbe, ezért használja a jelenidőt a múlt elbe­szélésére is. Murányi egyébként fontosnak tartotta kihangsú­lyozni: nem hajszolja a medvét, amikor kijár a lesre, és a fotók­kal, filmekkel is csupán doku­mentál, nem művészi alkotást akar készíteni. Szerinte azon sem kell csodálkoznunk, hogy nemrég bejött Udvarhely köz­pontjába a nagyvad, hiszen moz­gásigénye nem csökkent, csupán a rendelkezésére álló erdőt vág­ta ki feje fölül az ember.­­ A kötetről A kötetbe foglalt harminc írást kilencven közül válogatta ki, ami pedig nem került be, azt végleg törölte is a számítógépéről, val­lotta be a szerző, így a könyv három részre tagolódik: tíz no­vella szól a medvékről és a hoz­zájuk kapcsolódó élményekről, tíz a halakról és más állatokról, tíz pedig az emberekről. Arra a kérdésre, hogy miért nem lett regény a történetekből, azt vá­laszolta, egy regény megírásá­hoz tíz év kell, ennyit pedig nem akart várni. A kritikusok szerint egyértelműen medvés történetei a legerősebbek, ezt Murányi az­zal is magyarázta, hogy immár hét éve szemléli őket. A beszél­getés kitért a Fráter Györgyre szóló történetre is, ami Margócsi szerint külön regényt is megér­demelt volna. Eszerint ugyan­is Murányi középiskolásként a gyulafehérvári kántoriskolában kezében tartotta Fráter György sérült koponyáját. Visszaemlé­kezett, hogy éppen akkor újítot­ták fel a székesegyházat, és nem sokkal később temették újra a 11 században meggyilkolt bíború maradványait. Tervek a jövőre Murányi mostanság a vízzt barátkozik, árulta el, Budapes­ten éjszakánként csónakkal Dunára jár tapasztalatot gyű­teni. Egy folyami ember­kép formálódik benne, magyarázta Az irodalmi estek folytatásá­ról az azoknak mintegy tíz év, otthont adó G. Café megszűnés miatt egyelőre nem sokat leh tudni, az viszont már bizony, hogy a következő hónapban Kz Árpád lesz Murányi Sándor 01 vér beszélgetőtársa Székelyu­varhelyen. (DÁVID ANNA JÚLIA)

Next