Udvarhelyi Híradó, 2017. október (28. évfolyam, 188-209. szám)
2017-10-02 / 188. szám
Udvarhelyi Híradó ■ 2017. október 2., hétfő A patrónus emléknapján búcsút ültek az udvarhelyi Lisieux-i Kis Szent Teréz Egyházközségben A kis út szentjének mai tükrei „Ahol Isten, ott a jövő" - hangzott el Székelyudvarhely legifjabb római katolikus templomának vasárnapi búcsúján. A szentmise végén Soltész Miklós, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára szólt az egybegyűltekhez. Ficze Imre, Bonaventura testvér, Déván szolgáló ferences szerzetes háromnapos lelkigyakorlatot vezetett az egyházközség ünnepe előtt, tegnap pedig valódi zarándokbúcsút ültek a Lisieux-i Kis Szent Teréz Egyházközségben: számos településről sereglettek össze a Bethlen-lakótelepen élők hozzátartozói. A szentmise főcelebránsa és szónoka, Székely Dénes kanonok, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet adjunktusa beszédében kiemelte a védőszentnek, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűznek és egyháztanítónak az életútját és mának szóló üzeneteit. A Jubilate Deo vegyeskar Székely István kántor-karnagy vezényletével Jeremiah Clarke, Benedetto Marcello és Hans Leo Hassler egy-egy művét énekelte. Ahol isten, ott a jövő „Szent Teréz (1873-1897) mindössze huszonnégy évet élt, ebből kilencet kolostorban. Megtalálta a maga kis útját az imában, az alázatban, az egyszerűségben, az apró jótettekben. A mindennapok hűségét gyakorolva egészen közel jutott Istenhez - hallottuk az elmélkedésben. - Ő a tüdőbajosok, AIDS-betegek, missziók, pilóták, sekrestyések, Franciaország és Oroszország patrónusa. A szentek lényeglátók. Nem farizeusok, hanem őszinték, és tükröt állítanak elénk: merjünk belenézni, és nem annyira őket látni, hanem velük együtt Jézust követni!" Kis Szent Teréz két tükröt tart elénk: egyikben Európa korképét, a másikban önmagunkat látjuk. Ő Istenre tekintve győztesen és szentül került ki kríziseiből. Jelképes tükrében láthatjuk testi-lelki megfáradásunkat: a munkában, a kiskapuk politikájában, a holnap kilátástalansága és saját erkölcsi esetlenségünk miatt. A belső ürességben Jézus hív: Isten nem hagyja magára az embert. Lássuk meg az idők jeleit! Szükség van az elcsendesedésre, erkölcsi megújulásra. Tanuljuk el tőle a mindennapok hűségét, és hogy Isten mindig iránytű, vonatkozási pont. Ragyogjanak! A szentmise végén Tamás Barna plébános megköszönte a szolgálatvégzők és segítők munkáját. Az államtitkárnak és munkatársainak a templom korszerűsítéséhez nyújtott minisztériumi támogatásért mondott köszönetet. Soltész Miklós „a szeretet doktorának" útját ajánlotta a fiataloknak és családjaiknak kiemelten a neveltetését és felelősségtudatát. A fiatalok a jövőtervezésnél gondoljanak a védőszentre, a szülők pedig vezessék őket olyan lelkülettel, mint a kilencgyermekes Lisieux-i család tette: imában, nevelésben, példával. Nem csupán az egyházi és világi vezetők feladata, hogy Mária csillagai ne hulljanak le az európai zászlóról, kinek-kinek megvan a felelőssége, hogy keresztényekként, magyarokként és eme földrész lakóiként megmaradjunk. A szent példája nyomán kérte, imádkozzunk a papokért, és legyünk büszkék cselekvő, tanúságtevő fiataljainkra. MOLNÁR MELINDA A szentmise alatt százak ülték-állták körbe a plébániatemplomot FOTÓ: BARABÁS ÁKOS Hálaadás a hajlott korért Az idősek világnapja alkalmával másodízben öltött ünnepi díszt a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium étkezdéje: a Diakónia Keresztyén Alapítvány Székelyudvarhelyi Fiókszervezete támogatók, önkéntesek, fellépők közreműködésével ünnepelte meg a szolgáltatásaikat igénybe vevő időseket és a város református egyházközségeinek szépkorú csoportjait. Az ünnepségre érkezve az egészségpontnál megmérethették vércukorszintjüket, vérnyomásukat és választ kaphattak kérdéseikre a vendégek. Az ősz színeibe öltözött étteremben az ezüsthajú ünneplőket, „akik egy hosszú élet munkáját, tapasztalatait, örömét és bánatát tudják maguk mögött", az alapítvány helyi koordinátora, Papp Csilla köszöntötte. „Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt, hitet, bátorságot. Köszönjük a példamutatást, az emberi értékeket, melyeket belénk csepegtettek. FIZETETT HIRDETÉS A Diakónia Keresztyén Alapítvány Székelyudvarhelyi Fiókszervezete köszönetét fejezi ki Székelyudvarhely önkormányzatának az Egy különleges nap című, időseket köszöntő ünnepség támogatásáért. Egészséges napokat, tartalmas életet kívánunk." Bajkó Norbert, a Szent Miklós Plébánia segédlelkésze megköszönve az időseknek létüket, a szeretet jegyében imádkozott velük együtt az egymás iránti tiszteletért és az egészséges hajlott korért. Telegdi István, a református kollégium végzős diákja nagy lelkesedéssel osztotta meg idősekkel kapcsolatos emlékeit: „Agyagfalván nőttem fel, a szomszédaim nagy része idős volt. Felidézve a közös időt, boldogság tölti el a szívemet, hiszen rengeteg önzetlen és őszinte szeretet kaptam tőlük, számtalan jó tanáccsal láttak el, megtanítottak hálásnak lenni Istennek a Tőle kapott ajándékokért, példát mutattak a jó keresztyén magatartásra, és elindítottak az Isten felé vezető úton." Az ebéd után Székely Kincső, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum diákja és Kovács Tamás, a református kollégium tanulója csángó népdalokat adott elő. A jó ebédhez szóló dallamokat Károly Tamás szolgáltatta, majd nótákat játszott. Az ünnepség végén a Johannita Segítő Szolgálat jóvoltából mindannyian energiatakarékos égőt kaptak, hogy a fényt ne csak szívükben vigyék magukkal, hanem otthonaikat is beragyogja. M.M. Bemutatták a Medvenézőt Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi író, a helyi irodalmi estek szervezőjének nemrégen megjelent könyvét mutatták be csütörtökön este a székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. A medvékről, a kötetről, a történetek keletkezési körülményeiről Margócsy István, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, a 2000 című újraindítandó folyóirat egyik alapító szerkesztője faggatta a szerzőt. Az esemény egy perc néma csenddel kezdődött a nemrég elhunyt Tarján Tamás József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, színikritikus, dramaturg tiszteletére. Majd Murányi kérésére Margócsy beszélt a közönségnek az általa is szerkesztett 2000 című lapról, ismertetve felépítését, történetét. Elmondta, hogy a szerkesztők saját ízlésük szerint engedik publikálni a szövegeket, ezért tartják úgy, hogy nagyon nehezen lehet bekerülni, s emiatt volt már sértődés Esterházy Péter, Nádas Péter és Krasznahorkai László részéről is. Visszakanyarodva az est eredeti céljához, Murányi kötetének bemutatásához az irodalomkritikus, Petőfi-kutató érdekesnek, jelentősnek nevezte a könyvet, hozzátéve: bízik benne, hogy megkapja a neki járó visszhangot. Margócsy a medvenézés gesztusát emelte ki a könyv fő cselekményszálaként, erről faggatta a szerzőt, aki megjegyezte: „nem ragadok le a medvetémánál, de egy könyvet megér". Ugyanakkor kifejtette, hogy válása miatti tehetetlenségében ment ki az erdőbe, ahol „a medvék lettek a papjaim, orvosaim, pszichológusaim egy személyben". Az is kiderült, hogy a medvenézés hozta vissza őt a jelenbe, ezért használja a jelenidőt a múlt elbeszélésére is. Murányi egyébként fontosnak tartotta kihangsúlyozni: nem hajszolja a medvét, amikor kijár a lesre, és a fotókkal, filmekkel is csupán dokumentál, nem művészi alkotást akar készíteni. Szerinte azon sem kell csodálkoznunk, hogy nemrég bejött Udvarhely központjába a nagyvad, hiszen mozgásigénye nem csökkent, csupán a rendelkezésére álló erdőt vágta ki feje fölül az ember. A kötetről A kötetbe foglalt harminc írást kilencven közül válogatta ki, ami pedig nem került be, azt végleg törölte is a számítógépéről, vallotta be a szerző, így a könyv három részre tagolódik: tíz novella szól a medvékről és a hozzájuk kapcsolódó élményekről, tíz a halakról és más állatokról, tíz pedig az emberekről. Arra a kérdésre, hogy miért nem lett regény a történetekből, azt válaszolta, egy regény megírásához tíz év kell, ennyit pedig nem akart várni. A kritikusok szerint egyértelműen medvés történetei a legerősebbek, ezt Murányi azzal is magyarázta, hogy immár hét éve szemléli őket. A beszélgetés kitért a Fráter Györgyre szóló történetre is, ami Margócsi szerint külön regényt is megérdemelt volna. Eszerint ugyanis Murányi középiskolásként a gyulafehérvári kántoriskolában kezében tartotta Fráter György sérült koponyáját. Visszaemlékezett, hogy éppen akkor újították fel a székesegyházat, és nem sokkal később temették újra a 11 században meggyilkolt bíború maradványait. Tervek a jövőre Murányi mostanság a vízzt barátkozik, árulta el, Budapesten éjszakánként csónakkal Dunára jár tapasztalatot gyűteni. Egy folyami emberkép formálódik benne, magyarázta Az irodalmi estek folytatásáról az azoknak mintegy tíz év, otthont adó G. Café megszűnés miatt egyelőre nem sokat leh tudni, az viszont már bizony, hogy a következő hónapban Kz Árpád lesz Murányi Sándor 01 vér beszélgetőtársa Székelyuvarhelyen. (DÁVID ANNA JÚLIA)