Udvarhelyi Híradó, 2017. november (28. évfolyam, 210-230. szám)
2017-11-01 / 210. szám
FIZESSEN ELŐ MOST! ’V-4 hónap 25 lej 3 hónap 70 lej 6 hónap 440 lej 42 hónap 280 lej UDVARHELYI Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430 X Főszerkesztő: Szőke László Főszerkesztő-helyettes: Székely István Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Ügyvezető: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Dósa Ildikó, Fülöp-Székely Botond, Kovács Eszter, Pál Gábor, Veres Réka (aktuális) Fazakas László (bírósági tudósító) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos, Pál Árpád (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Tördelőszerkesztők: Bordi Tamás, Csáki Ferenc Lapmunkatárs: Oláh István Msormelléklet: Gráf Botond D raszpróhirdetés: Bálint Erika- Reklám: Gagyi Erika (0744-755579), Magyari Zsuzsa (0741-360211) Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. N&RUUSZMt* ELOFIZETESEKERT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapki hordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218 361-et tárcsázza, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600. Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketingigiudvarelyi-hirado.ro hirdetesiudvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Udvarhelyi Híradó ■ 2017. november L, szerda AKTUÁLIS Ma mindenszentek ünnepét, csütörtökön halottak napját ülik a keresztények Örök világosság Világokat elválasztó határt és mégis titokzatos egységet sugall mindenszentek ünnepe és halottak napja. Az elhunytakra való emlékezés a létre és nemlétre, a rítusok az öröklétre irányítják az élők figyelmét. A fájdalom feketéjét a színes virágok oldják, az ellobbanó életeket a lángok táncoló fényei idézik meg. Ma, mindenszentek napján a megdicsőült egyház ünnepét ülik. Gyökereit Keleten találjuk, a 4. században minden vértanú közös ünnepeként tartották. A 8. század második felében III. Gergely pápa a római Szent Péter-bazilikában kápolnát építtetett nemcsak a vértanúk, hanem minden szent tiszteletére. A 9. században IX. Gergely pápa november elsejére tette az ünnepet. Akiket sem a közös emlékezet nem őriz már, sem a naptár nem jegyez név szerint, azok napja mindenszentek. A római katolikus egyházban kötelező ünnep. Akik előttünk jártak November 2-i sajátos jellegű emlékezési nap. Liturgikus értelemben nem nevezhető főünnepnek, sem ünnepnek, de rangját tekintve a római katolikus egyházban az Úr és a szentek főünnepeivel azonos szinten áll. Első nyoma, hogy Izidor sevillai püspök szerzeteseinek előírta a halottakért való misézést. Az ünnep tulajdonképpeni keletkezése Odo, Cluny apátjának nevéhez kötődik: november 2-ára a minden halottról való megemlékezést írja elő kolostoraikban. A 42. és 43. században egész Európában elterjedt. A halottak napjával kapcsolatos búcsúk mindenszentek napjának delétől nyerhetők. Mindkét napot számos hiedelem és szokás övezi a néphagyományban. Megemlékező szertartások November 1-jén, mindenszentek napján a római katolikus templomokban ünnepi miserend lesz. A Szent Miklós-hegyi temetőkápolnában délután négy órakor kezdődik a szentmise. A szombatfalvi temetőben szintén ma délután négy órakor imát végeznek a halottakért, a szentmise a Szent György-plébániatemplomban öt órakor kezdődik. A bethlenfalvi temetőben délután fél négykor, a kadicsfalvi temetőben pedig délután fél ötkor tartják az elhunytakról való megemlékezés liturgiáját. November 2-án, csütörtökön, halottak napján este fél héttől ünnepi szentmisét tartanak a Kis Szent Terézplébániatemplomban. Mivel az egyházközségnek nincs külön temetője, így emlékeznek mindazokra, akik az elmúlt év folyamán hunytak el. Családjaiknak meghívót küldtek. A szentmisén felolvassák az elhunytak neveit, és külön-külön gyertyát gyújtanak értük. MOLNÁR MELINDA Az elfogyó gyertya a földi életet, lángja az örök életet jelképezi ARCHÍV FELVÉTEL: BARABÁS ÁKOS P. BUZOGÁNY ÁRPÁD mint jól égő gyertya Emlékük fénylik. Előkerülnek a szekrényekből a vastag fekete kabátok és téli csizmák, melyek régóta ott lapulnak, kiszellőztetjük, hogy ünneplőbe öltözhessünk. Fényesre pucoljuk a cipőket, a legapróbb szöszt is levesszük a kabát gallérjáról, hogy minden kifogástalan legyen. Ünneplőben van a lelkünk is ma, emlékek fénye csillog rajta. Gyertyákat, mécseseket és virágokat veszünk számba, kinek és hová visszük, kinek az emlékére. Olyan szomorkás ez a nap, még akkor is, ha erős a fény és érezzük melegét. És csöndes. Zavar a szekérzörgés, autózúgás, úgy érezzük, illetlenül hangosan csahol a kutya, kukorékol a kakas. A magunk csöndességét szeretnénk kivetíteni környezetünkre, akár az egész világra. Azt a furcsa csöndességet, amit megteremtünk, meg kell teremtenünk magunkban, mert kell ahhoz, hogy zavartalanul fölidézhessünk régi arcokat, történeteket, helyzeteket. A fájdalmasakat és a kellemeseket, jót és rosszat is, mert a szűrőt nem lehet úgy állítani, ahogyan mi szeretnénk. Nem lehet félretenni, még gondolatban sem az erősebb, meghatározónak tűnő emlékeket. Vannak emlékeink, melyeket teherként hordozunk magunkban, lerázni mégsem tudjuk, bármennyire akarnánk. Ez a nap mintha nem is a mienk lenne, hanem azoké a hozzátartozóké, barátoké, rokonoké, akikre szeretettel gondolunk, hiányukban is. Akiknek arcát és szavait felidézzük. Akiket ismerőseinkkel fölemlegetve tetteikkel, magatartásukkal, rég tovatűnt gondolataikkal jellemzünk. Azonban ez nem is így van, mert az elhunytakra való emlékezés nem miattuk fontos, hanem miattunk. Akik kedveltük és szerettük őket, akiknek életéből olyan nagyon hiányoznak. Akik őrizgetjük a róluk maradt képeket, emlékezetünkben és fényképeken, filmfelvételeken. Ránk való hatásuk fontos ma is: mivel gazdagították életünket, milyen utat vagy ösvényt mutattak nekünk, milyen bölcs gondolatokat osztottak meg velünk, és milyen jó tanácsokkal próbálták mások életét könnyebbé tenni. Életük értelmét ma másként látjuk, mint régebben. Mert változik még az emlékekhez való viszonyulásunk is. A temetők délutáni, ismerős gyertyaszaga életünk fontos pillanatainak, óráinak velejárója. A repdeső gyertyaláng, amit néha tenyerünkkel óvunk a széltől, saját életünk jelképe. Milyen riadalmat kelt bennünk csak egy kis szelecske is, ami gyertyalángokat olthat ki! Ehhez képest mennyivel súlyosabb gondolatok cikáznak bennünk, ha a körülöttünk lévőket nézzük, akikért naponta aggódunk, akiket nem tudunk vagy éppen nem merünk eléggé becézni... Ma csak azokra gondolunk, akik már nem részei napjainknak, életünknek. Akiket - ma már jól tudjuk - több figyelemmel kellett volna körbevenni, több időt kellett volna velük tölteni. Akik a saját és mások életének történeteit, tanulságait is örökre magukkal vitték, mert régebben nem került alkalom mindezeket szóba hozni, ezekről hosszasabban beszélni. Szinte félszegen, mégis megilletődve állunk a gyertyák mellett, és hosszan belebámulunk lángjukba. A kanóc végén röpdöső lángocska melege felerősödik bennünk, egészen eltölthet. Az a melegség árad ilyenkor bennünk, amit elhunytjaink részéről érezhettünk, illetve amivel ma rájuk gondolunk. Ó, egy kis gyertya is felforrósíthatja lelkünket. Csöndes emlékezésünk meghitt perceit. Akkor is, ha metszőn hideg szél hajlítgatja a lángokat és kifújja minduntalan. Az esti temetők sok-sok kis fényjelével mutatják másoknak, mennyire fontos azoknak az emlékezete, akik már nem lehetnek mellettünk, velünk, így fénylenek, ragyognak azok az érzések, melyek hozzájuk kapcsolnak, életünk végéig. СГ4 4. I. і 1—1 001 NI nrі r'-Jo