Ügyvédek lapja, 1919 (36. évfolyam, 1-17. szám)

1919-02-01 / 5. szám

XXXVI. évfolyam. Budapest, 1919. Február 1. 5. szám. ÜGYVÉDEK LAPJA JOGI ÉS ÜGYVÉDTÁRSADALMI HETILAP. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség : Budapest, VI. ker., Nagymező­ utca 29. sz. Telefon : 20—83. Kiadóhivatal : Budapest, VI. ker., Teréz-körut 46. szám. Telefon : 889 94. Főszerkesztő: Dr. WOLF VILMOS. Szerkesztők: Dr. GRÜNHUT ÁRMIN Dr. ÚJLAKI JÓZSEF. Előfizetési díj: Egész évre ............................. 48 K. Fél évre................ ....................... 24 K. Negyedévre..................................... 12 K. TARTALOM : A tudományegyetem autonómiája. — A kereskedő­segédek és magántisztviselők viszonyai tárgyában kiadott 4­951 1918. M. E. sz. rendeletről. Irta: dr. R­eich Péter Cornél, budapesti járásbiró, munkaügyi bírósági tanácselnök. — Az üzletátvevő felelőssége az átruházó hadviselt alkalmazottainak illetményeiért. Irta : dr. Gergely Bertalan, budapesti ügyvéd. — A tapasztalati tétel felülvizsgálata. Irta: dr. Kende Ernő, tőzsdebirósági jogügyi titkár. — A polg. törvénykönyv bit szöveg 913. és 914. §-áról. Irta: Hamar Gyula, Ítélőtáblái biró, szakolcai járásbiró. — A bélyegföljegyzési ívről. Irta: dr. Hor­kay Gyula, miskolci törvényszéki jegyző. — Irodalom. — Vegyes. MELLÉKLET. „V. L.“ Jogesetgyüjteménye — Magánjog és perrend. Szerkeszti: dr. Gaál Vilmos, curiai biró — Hiteljog.­ Szerkeszti: dr. Gergely Ernő, pestvidéki törvényszéki bíró. A tudományegyetem autonómiája. Lapunk folyó évi 2. számában „Jogi oktatásunk reformja" címen behatóan foglalkoztunk az egyetem bajaival és azon okok­kal, amelyek e bajokat előidézték. Leplezetlenül rámutattunk arra, hogy az egyetem az­ ő tanár-dinasztiáival, főúri nevelőkből és tit­károkból lett tanáraival a „tudós“-társadalmon kívül állók gon­dos távoltartásával, a szociális szellemtől és a népszerű tudomány­tól való irtózásával hű tükrét nyújtja annak a politikai és társa­dalmi rendszernek, amelyet a forradalom romba döntött. Nem hallgattuk el, hogy jog- és államtudományi karunk nélkülözi azt az összetételt, amelyet a jogtudomány fejlesztése és az ifjúságnak a gyakorlati életpályákra való előkészítése, megkíván. Katedrát kö­veteltünk olyan szakférfiak számára is, akik eddig a hivatalos tu­domány palotájában szalonképességgel fel nem ruházott tudo­mányköri műveinek vagy ne­m ,,gutgesinnt" szellemi irányt propa­gálnak és utaltunk a szociológiára és a szociális irányú politikára, magánjogra és közigazgatástanra. Lándzsát törtünk amaz irányzat felett is, amely bizonyos lenézéssel fordul el a gyakorlát emberei­től és csupán azt hajlandó a tudósok fölkent körébe befogadni, aki csak konstruál, csak dogmatizál, csak a teóriák délibábjait haj­szolja és akire ezen, az élettől való elzárkózása miatt éppenséggel gyakran talál Jhering maró szatírája: „sie nemien sich Theoretiker, weil ihnen eine innere Stimme sagt, dass Sie keine Praktiker sind“. Ebben a szellemben írtunk az egyetemi kérdésről rövid néhány hét előtt. Megnyilatkozásunk több az egyszerű állásfoglalásnál: valóságos professio fidei. De amennyire őszinte és szilárd ez a hitvallásunk, épp olyan őszintén sajnáljuk, hogy a közoktatási kormány azoknak az elvek­­nek, amelyek a mi elveink is, az egyetemi autonómia teljes mellő­zésével szerzett érvényt. Jól tudjuk, hogy az autonómia nem öncél, hanem csak esz­köze egy magasabb célnak: a tudomány szabadságának. Azt is tudjuk, hogy az egyetem siralmas állapotát éppen az a körülmény idézte elő, hogy a tanári kar többsége az autonómiá­val nem helyesen élt és azt nem annak a célnak az érdekében érvé­nyesítette, amelynek az autonómia csak eszköze, nem a tanítás szabadságát propagálta, hanem éppen ellenkezőleg személyi és tárgyi válaszfalakat állított fel s az aulába csak approbált tudo­mányokat és csak céhbeli tudósokat bocsátott be, ami által az egye­tem logikai kényszerűséggel egy politikai irányzatnak, a konzer­vativizmusnak exponense lett. ___________________________ Mivel pedig minden hatás ellenhatást vált ki, azt is meg tudjuk érteni, ha a közoktatási kormány, amelynek mostani feje ellen­tétes politikai irányt képvisel, a konzervatív elvnek ezt a residu­­umát lerombolni s az egyetemet a tanári kar felfrissítésével — nem saját politikai exponensévé tenni, hiszen arról nincs szó, — hanem csak mostani egyoldalú politikai színezetétől megfosztani és ez­által igazi hivatásának, a politikától mentes tudománynak vissza­adni törekszik. Ugyancsak nem emelhetünk szót a kiválasztott hét tanár sze­mélye ellen sem. Mind oda valók és mind hivatottak arra, hogy a tudományt fejlesszék és a jövendő generációnak igazi tanítómeste­­rei, legyenek. És mégis úgy érezzük, hogy a közoktatásügyi kormány hely­telenül járt el, amikor az egyetem autonómiáját megsértette. Ez a tény nem a jog ténye, hanem a hatalomé. Jogász pedig soha sem hódolhat annak az elvnek, hogy : „sei der Kaiser absolut, wenn er meinen Willen that“. Ma egy kormány hatalmi szóval a politi­kát űzte ki az egyetemről, holnap egy másik kormány hatalmi szó­val a tudományt űzheti ki. Ma a kormány égisze alatt a modern vilrgnézletek hét integer, tudós képviselője vonul be az egyetemre, hol­nap egy másik kormány parancsszavára a reakció hét tudo­­m­á­nytalan, de kemény vitéze tarthatja bevonulását. É S akkor azután — linis scientiae. Ha a kormány folytatta volna munkálkodását abban az irány­ban, hogy az egyetem, tanári karát meggyőzze a modern világnéz­etek és az újonnan kifejlődött tudományok bebocsátásának elke­rülhetetlen szükségességéről, úgy véljük, hogy a kívánt cél, ha nem is ilyen gyorsan, de legalább az autonómia megsértése nélkül elérhető lett volna, mert a kormányt a meggyőzésnek ebben a mun­kájában osztatlanul támogatta volna az egész közvélemény és kü­lönösen támogatták volna a tanári testületnek azok a szép számban lévő modern gondolkodású tagjai is, akik most az autonómia meg­sértése miatt szükségképpen ellene fordultak. A kereskedősegédek és magántisztviselők viszonyai tárgyában kiadott 4­951/1918. M. E. sz. rendeletről. Irta : dr. Reich Peter Cornél, budapesti járásbiró, munkaügyi bírósági tanácselnök. 1. Ezt a fontos rendeletet sem lehet szerencsés jogalkotásnak ne­vezni. Jogásziatlansága mellett homályos és hézagos, úgy, hogy sok vitára ad alkalmat. Célja volt a hadból visszatért munkavál­lalóknak elégtételt adni a háborús szenvedésekért és a hadinyere­ségből számukra is juttatni egy részt, de viszont a munkaadók hadiadót fizettek és vagyoni adó is fogja őket sújtani. Továbbá a később hadbavonultaknak végkielégítést nyújtani, végezetül min­den más alkalmazottnak felmondási idejét és végkielégítését szabá­­lyozni. A munkaügyi bíróság akkor teljesíti majd leghívebben fel­adatát, ha egyezség útján iparkodik az ügyek legnagyobb részét elintézni. Az 1. §. szerint a legerősebb védelemben részesül az a munka­vállaló, aki 1914 júl. 25-én szolgálatban állott, ezt megilleti a visz­­szavételhez, végkielégítéshez való jog és az, hogy­­a katonai ideje alatt a szolgálata szünetelőnek tekintendő, ha kellő időben jelent­kezik. Nem védi ez a rendelet azokat, akik ezen nap előtt már kato­nák voltak, ha nem fegyvergyakorlatra voltak behiva. Első eset- Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék