Új Barázda, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-14 / 12. szám
1 r'niiriTUiiTi in iiiiiiimiiiiibuiiiiiiihmiiiii mi i iinii—■—mi imbmmmimimm——————TWiai—niifiMih i n—■■rámám ! Parasztpárt vagy Agrárpárt ? (—v.) A Kisgazda- és Földmivespártot mindenképpen Parasztpártnak akarják kinevezni. Parasztországról, parasztdiktatúráról beszélnek, kapcsolatban a Kisgazdapárttal és kíméletlen paraszturalommal rémízgetik a közvéleményt arra az esetre, ha a Kisgazdapárt többséget kap. Pedig a magyar kisgazda és földmíves ma már nem fedi a paraszt fogalmát. Mert a paraszt szó a kultúra utolsó fokát fejezi ki. A paraszt az, akinek nincs érzéke a haladás iránt, a korszerű eszméktől visszahúzódik és általában nem lát messzebb az ökör szarvánál. Márpedig a magyar kisgazda már régen kinőtt a pár népet jellemző rövidlátásból és maradiságból. Ellenkezőleg: tele van tanulási vággyal, minden jót, hasznost és érdemest megbecsül, a babonákat, előítéleteket megvető, felvilágosult elmével nézi a világ folyását, igényei vannak, művelődésre törekszik. Érintkezési köre is más, mint a régi paraszté, aki szolgája volt az urnak; ez már ir a maga portáján, tényező a maga községében, várost jár, lapokat olvas, a legkülönbözőbb elemekkel érintkezik, ennélfogva több polgári öntudata van, mint akár a gyári munkásoknak, akár más fényesre mázolt városi elemeknek. Ma már a kisgazda és földmíves polgár számba megy, sőt éppen soraiból kerülnek ki a legszilárdabb, legmegbízhatóbb honpolgárok, akik a keresztény erkölcsnek és a nemzeti államnak hű őrei. A háború is, a kommunizmus is kemény próbára tevése volt a honpolgári erényeknek és ezt a próbát senki derekasabban meg nem állotta a kisgazda- és földmivesosztály tagjainál, úgy a lövészárokban, mint szemközt a Kun Béláék hóhérjaival. Akkor hős volt a neve a magyar földmívesnek és tőle várták a megváltást a szepegő városiak. Ma egyszerre paraszt lett ebből a legjobban bevált polgárból, mikor politikailag akar érvényesülni, hogy a maga sorsának gazdája lehessen. Nem paraszt az, hanem polgár, mégpedig a legjavából . A kisgazdáknak és pártjuknak falusi jellegét nem a paraszt szó fejezi ki. Ez a kifejezés a régmúltra emlékeztető jelentőségénél fogva méltatlan hozzájuk és hálátlanság velük szemben ezt használni. Van más, rájuk sokkal jobban találó elnevezés. Ez az agrárius név. Magyarország földmivelő jellegénél fogva agrárország. A földmivelőnép agrárnép. A földmivelők politikai szervezkedése agrárszervezkedés. És a földmivelés érdekeinek védelmében szervez- kedő polgár nem egyéb, mint agrárius. Tehát nem parasztpárt, hanem agrárpárt. . És adjanak hálát az Istennek a városi urak, hogy a falvak immár nem parasztokat küldenek ellenük, hanem küldenek értelmes, kipróbált polgárokat a segítségükre, hogy feltámasszák a nemzetet, amelyet a város a maga előkelő politikájával nem tudott a romlástól megoltalmazni. /A /1 íwmj ! ’ , íy.J , ' ■dgpZb-JiHu • ., 1L évfolyam. Budapest, szcr^a^1920. jamiftr1*r^Llltt. agám. FősitfkesütSt MSökÓ P4l WtB Mj| ,' ááM| U DOBmUif éíkí' Fömunkaiár:Buday Barna ■ | | BTJÉL f^|| |f% ffj| ”W %fák i^M SWfe Felelős szerkesztő: BBS ifrPffi aBBBSjgfj jMH| ,$Sp SH |W SBVB^S ----------Schandl Károly dr. H ■ M |^9R 9|Hg flMR H M Egyes számára 40fikér Szerkesztőség: M§ Hh« 3fi f5g| jf \ 'fik ®F MK ÉS/LgEm B . Kiadóhivatal: Budapest, IV., Múzeum-kerut I tw W mB 9! ^Bk SS Hl JHBHB IB1BP 9P VB Budapest, IV., Mucam-kOrst, 1 Telefon: József 35—78 , ’ , _ Telefon: József 35—78 KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA ” . Elfogadtál• a magyar• békédelegálisokat A hét végén nyújtják át a békeszerződést !Páris, január 13.A felhatalmazások igazolására kiküldött bizottság hétfőn Jules Cambon elnöklésével a külügyminisztérium palotájában ülést tartott. Megvizsgálta a magyar békemegbízottak felhatalmazásait és azokat rendben találta. A magyar békeszerződés átnyújtásának időpontját a legfeljesebb tanács valószínűleg mai ülésén fogja megállapítani. Nem hiszik, hogy a békeszerződés átnyújtása a hét vége előtt megtörténnék, minthogy még több kisebb kérdés vár elintézésre. Választások előtt A politikai helyzet Budapest, január 13. A politika előterében ismét az öszszes pártok részéről mutatkozó erős választási mozgalmak állanak. A pártok részéről számbavehető esélyei csupán a keresztény blokk pártjainak vannak. A demokrata pártok kezdik már belátni, hogy az országban talajuk nincsen, de még egy utolsó erőfeszítést kísérelnek meg a választásokon, de nem nagy reményekkel a sikerre. Küzdelemről a keresztény pártok és a demokraták között természetesen nincsen szó, mert az ország magyarsága teljesen megveti a demokraták nagyon is ismert szellemét. Küzdelem csupán a keresztény blokk pártjai között lesz. Jóllehet, ezt a küzdelmet is iparkodtak elkerülni a paktumos tárgyalásokkal, azonban a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának túlságosan erős követelései lehetetlenné tették a tárgyalások befejezését. Harminchat kerületre nézve történt ugyan megegyezés, de a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ezekre nézve sem tartja meg a megállapodásokat Az Országos Kisgazda- és Földmivespárt már akkor, amidőn tudva, hogy a testvérpárt gyengesége tudatában keresi a paktumos tárgyalásokat, a végső lehetőségig elment a békesség, testvériesség és együttműködés érdekében,amikor olyan kerületeket engedett át, amelyeknek választói határozottan kisgazdapártiak voltak. Az egyezségeket azonban teljesen felborítja az Egyesülés Pártja, mert a paktumos kerületekben is állít most mindenütt ellenjelöltet. Ez ugyan nem árthat a Kisgazda- és Földmívespártnak, de mindenesetre jellemző a testvérpárt békességszeretetére. Ne csodálkozzék hát a testvérpárt, ha emiatt olyan kifakadások vannak, hogy a választók nem azonosítják magukat a központ paktumos határozatával. Csak legutóbb a ráckevei kender választói jelentették ezt ki s bizonyos, hogy a paktumos jelölt, Anka Jánossal szemben kisgazdapárti fog bejönni. Az Egyesülés Pártjának magatartása után a Kisgazda- és Földmivespártnak egyenesen kötelessége a ráckevei kisgazdapárti jelölt támogatása. Hogy milyen eszközökkel dolgoznak a félrevezetés és ámítás terén, arra élesen rávilágít a Magyar Távirati Iroda egyik jelentése, mely szerint Csánytelek község tiltakozott az ellen, hogy sokorópátkai Szabó István és Schandl Károly dr., a latifundiumok volt vezetői, kisgazdapártiaknak tárják fel magukat, hogy majd annak idején ismét régi gazdáikat szolgálják. Bizonyítani sem igen kell, hogy sokorópátkai Szabó, egy tizennégy holdas kisgazda, nem lehet latifundiumok vezetője, Schandl Károly pedig egész közéleti szereplése óta a kisgazdák és földmivelők érdekeiért harcolt. Csánytelken dolgozott az ámítás, hogy, a kisgazdák és földmivesek eltántorodjanak és otthagyják azt a tábort, amely az övéké és amely őélettük van. De a választások meg fogják mutatni, hogy az egész országot mégsem lehetett megtéveszteni és a Kisgazda- és Földmivespárt abszolút többségben fog kikerülni a választásokból. Komárom a kormánybiztos mellett Komáromból táviratozzák. Komáromújváros törvényhatóság a rendkívüli közgyűlésben egyhangú bizalmáról, ragaszkodásáról biztosította Perczel felmentett kormánybiztost és elhatározta, hogy visszahelyezése érdekében memorandummal fordul a kormányhoz, azzal, hogy Komáromújváros külön kormánybiztosságát, a nemzeti érdekből nélkülözhetetlennek tartja. Rubinek Gyula beszédéhez Rubinek Gyula kalocsai beszédében a többek között a nagyatádi Szabóékkal való egyesülésre is utalt. Beszédének ezt a részét a lapunkban is közölt tudósítás úgy adta vissza, hogy: nagyatádi Szabóékkal egyesültünk, de kidobtuk a zsidókat. Ezt a kifejezést helytelen alkalmazásban adta vissza a tudósítás. Nagyatádi Szabó István nem hozott magával zsidókat, tehát nem is volt rá szükség, hogy a párt a zsidókat kidobja. Nem is merült fel ez a kérdés a múltban, annál kevésbbé zavarhatja az egyetértést a jövőre nézve. A Kisgazda- és Földmives- pártban tökéletesen sikerült a régi ellentétek kiegyenlítése, a párt ma egységesen áll vezérei mellett s a Rubinek beszéde legtávolabbról sem zavarhatta meg ezt a harmóniát. 6. Budapest, január 12. Falusi propaganda. Az Újság című fővárosi napilapban tájékozatlan tollból származott rosszindulatú és rosszizlésű közlemény jelent meg a falusi mozgalomról, melyet a földmivelésügyi miniszter támogatásával az országos gazdasági, szövetkezeti és kultúrintézmények közös erővel indítanak meg. Ez a mozgalom a falusi élet ápolását, a falvak gazdasági és művelődési viszonyainak fejlesztését tűzte ki célul. Ezen a téren a külföld egyes államainak társadalmi működése gyönyörű eredményeket ért el, amelyeket a nemzeti fejlődés javára mi is biztosítani igyekszünk. A fővárosi lap azonban ezt a nagyjelentőségű és közhasznú vállalkozást, melynek méreteiről természetesen fogalma sincs, oda igyekszik sülyeszteni olvasói szemében, hogy Buday Barna és Horváth János (talán Horváth Jenő?) zenekarok szervezésével akarnak kortespropagandát csinálni a falvakban a Kisgazdapárt érdekében. .A szép tervnek ilyen alacsonyan tréfás megfestése nem magyar íróhoz méltó. A valóság az, hogy a falusi mozgalmat Rubinek Gyula már 1912-ben megindította. Hű munkatársa volt kez