Új Barázda, 1921. augusztus (3. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-06 / 173. szám

1 . Vitézi telkek: etadása — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától­­A veszprém megyei Dég községben teg­napelőtt bocsátották birtokába Vitéz László Péternek és Vitéz Dégi Imrének azokat a telkeket, amelyeket a község határában Festetics Sándor gróf és az Altruista Bank ajánlottak fel. Az ünnepségen a kormányzót Magasházy László őrnagy, első szárnysegéd képviselte, a vitézi széket pedig Csécsi-Nagy Imre tábornok, m­egyei székkapitány. A birtokokat Ma­gasházi őrnagy adta át azzal, hogy a két új birtokos ünnepélyes vitézzé avatása Szent István napján lesz Budán. Hunkár Béla főispán, majd Csécsi-Nagy tábornok szólott még az ünnepeltekhez. Vaja szabolcsmegyei községben özvegy Vay Ádámné grófnő 15 katasztrális hold földet adott vitézi telek részére. Az ado­mányt a kormányzó nevében most adták át meleg ünnepség keretében vitéz Csen­­gtty Imre hajdúnánási tiszthelyettesnek. A vitézi szék kiküldöttei voltak vitéz Tókos László vezérkari őrnagy, vitéz Reviczky József ezredes és vitéz Vak Károly őrnagy a nemzeti hadsereg ré­széről és Jármy Béla dr. főispán a pol­gári hatóságok részéről. A szép ünnep­ségnek méltó befejezése volt az egyházi aktus, amelynek keretében Molnár Mihály vajai református lelkész megáldotta vitéz Csengery Imrét és családját. Megalakult a veszprém megyei vitézi szék Múlt hó 30-án alakult meg Vesz­prémben a megyei vitézi szék, amely­nek kapitánya ideiglenesen Csécsi-Nagy Imre tábornok. A megyei vitézi szék tagjai Hunkár főispán, Bibi alispán, a megyei gazdasági egyesület és a gazda­sági albizottság képviselői, a megyei katonai parancsnok, valamint az ideig­lenesen megbízott járáshadnagyok. A me­gyei vitézi szék a megalakulása alkal­mából sürgönyileg fejezte ki hódolatát a vitézi intézmény főkapitánya, az ország kormányzója iránt. d­íK­ T­U- BARÁZDA Budapest, augusztus 5. Fáj a feje. A liberális sajtónak nagyon fáj hirtelen, hogy nincs feje a nemzetgyűlésnek. Ez­ a gyengéd féltés azonban csak apa való, hogy a sorok között rúgjanak a nemzet­gyűlésen. „Miképpen legyünk biza­lommal — írja az­ egyik „régi“ újság — olyan nemzetgyűlés iránt, mely belső ziláltsága miatt még elnököt sem tud választani. „Ez az üresség — úgymond — a nemzetgyűlés tar­­talmatlanságát is szimbolizálja.“ Nem gondolják t. laptársaink, hogy nem csupán Prónay alezredesnek, de nekik sem szabad a nemzeti szuve­renitás­ birtokában levő nemzetgyű­lést sértegetni ? / Vagy ez is sajtó­­szabadság / ? 1l budapesti cseh misszió kémirodát tartott fönn Bécs, augusztus 5. A Reichspost közli a budapesti cseh misszióhoz beosztott Szendrő Ottó volt cseh főhadnagy .pyist leve­lét, amelyet a misszió főidőkéhez, Emminger Jaroszlavhoz intéz. A levél elmondja, hogy a misszió tulajdon­kép nem volt egyéb, mint kémke­dési szervezet. De nemcsak a katonai misszió dicsekedhetik ezzel az ér­demmel, hanem a politikai osztály is, Stihanecz Vencel követségi tanácsos vezetése alatt. A cseh és külföldi lapokat Magyarország kárára a fehér terrorról szóló hírekkel tájékoztatták. Ezek a híresztelések azután Prá­gából kellően kidolgozva Párisba jutottak, ahonnan utat találtak a világba. Szendrő végezetül bejelenti a nyílt levélben a cseh hadseregből és a követségből való kilépését ­ Pártértekezleten jelölik ki a nemzetgyűlés elnökét Gaál Gaszton és Huszár Károly előtérben — A belügyi államtitkárság betöltéséről is szó van — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Budapest, augusztus­­5­. A kisgazda- és földmivespárt­­ki­küldött bizottsága nagyatádi Szabó István parlamenti szobájában ma dél­előtt folytatta megbeszéléseit a nem­zetgyűlés elnöki méltóságáról. Mivel a pártban általános az a kívánság, hogy Gaál Gaszton jelöltessék az elnöki állásra, másrészről az alelnök­­séget — teljes joggal — a keresz­tény nemzeti egyesülés követeli, az a megállapodás történt hogy pártértekezlet döntsön a jelölt személyében titkos szavazás útján Ezzel elejét akarják venni minden érzékenykedésnek, mert a párt köz­óhaja előtt nyilván minden érdekelt tényezőnek meg kell hajolnia. Ha a pártértekezlet Bottlik József jelölése mellett döntene, aki — értesülésünk szerint — hosszabb időre úgy sem vállalná a súlyos feladatot, akkor az alelnöki kérdés megoldása egyszerűbb lenne, mert a keresztény nemzeti egyesülés számára Bottlik helye meg­ürülne. Erre a tisztségre az egyesü­lés pártja ma Huszár Károlyt jelölte. Nagyatádi Szabó István délbelt Bethlen István gróf miniszterelnököt kereste föl, akivel közölte a párt ve­zetőivel folytatott megbeszélések ered­ményét. Értesülésünk szerint a föld­­mivelésügyi miniszter szóbahozta ez­zel kapcsolatban a belügyi államtit­kárság kérdését is, melyet a kisgazda- és földmivespárt egyik tagjával tölte­­nének be, aki egyébként még nem viselt állást a kormányban. Intézkedések a délvidéki terüle­tek átvételére Bánffy Miklós gróf külügyminisz­­ter Patacsi Dénes nemzetgyűlési kép­viselőnek a baranyai kérdésről ma hozzá intézett sürgős interpelláció­jára kijelentette, hogy Nyugatmagyar­­ország átadása nem történik meg addig, amíg a szerb megszálló csa­patok Baranyát, Baját és a szegedi háromszöget ki nem ürítik. Jelen­tette a nemzetgyűlésnek, hogy az antanttal történt megállapodások ér­telmében Nyugatmagyarország át­adása, továbbá a délvidéki területek kiürítése a közel­jövőben megtör­ténik. A kormány a szerbek által kiürí­­tendő területre bevonuló csapatok egységes vezetésével Soós Károly al­tábornagyot, volt honvédelmi minisz­tert bízta meg. Ezen a területen bi­zonyos tekintetben ő bízatott meg a rendes polgári közigazgatás beveze­tésével is. A polgári közigazgatás teljes helyreállítására kormánybiztos­ként Kiszely Gyula dr.-t fogják ki­nevezni és pedig az összes felsza­badult területekre kiterjedő jogkörrel. A kormánynak idevonatkozó rende­lete a közeli napokban jelenik meg a hivatalos lapban. A kiürítés és a bevonulás meg­kezdésének pontos idejét még nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy e hónap végéig valószínűleg 27-ig már be is fejeződnek. A budapesti ellenőrző ántant­­bizottság tagjaiból a déli területek átvételére külön bizottság alakult. Ez a bizottság Gorton angol tábornok vezetésével ma elhagyta a fővárost és Pécsre utazott, ahol átveszi a kiürítendő területeket, azután átadja a magyar hatóságoknak. Tekintettel arra, hogy Gorton tábornok vezetője annak a missziónak is, amely Nyu­gat-Magyarország kérdésében intéz­kedik, feltehető, hogy a nyugat­­m­agyarországi kérdés rendezése szep­tember elejére marad, amikor már a magyar csapatok bevonultak Bara­nyába. A nyugatmagyarországi kép­viselők nem mondanak le mandátumukról Nyugatmagyarország átadásnak kérdésével kapcsolatban politikai kö­rökben felmerült az a köndés, vájjon a nyugatmagyarország?A képviselők lemondjanak-e mandátumukról, vagy sem. A nemzetgyűlés minden pártja osztja azt az álláspontot, hogy ezek a képviselők maradjanak továbbra is a magyar nemzetgyűlés tagjai, egy­részt azért, mert annak idején a vá­lasztások Nyugatmagyarországon az ántant tudtával történtek, másrészt pedig, mert a mandátumról való le­mondás olyan önkéntes jogfeladás volna, ami magyar szempontból sem­miképpen sem helyeselhető. A miniszterelnök felel Beniczkyn­ék Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő egyik reggeli lapban mentegette legutóbbi parlamenti szereplésének okait. Bethlen István gróf miniszterelnök Beniczky cik­kére félhivatalos úton megállapítja, hogy ha Beniczky most, amikor nem miniszter, oly súlyosnak látja a felhozott eseteket, akkor azok éppen olyan súlyosak voltak már akkor is, amikor mint miniszter ő volt értük felelős. A jelenlegi kormány a saját felelősségét így értelmezi. Beniczky­ azt állította, hogy a miniszterelnök az ő interpellációja előtt nem intézkedett. Erre vonatkozólag a miniszterelnök kijelenti nyilatkozatában, hogy a vizsgálat Apponyi Albert grófnak az izsáki esetre vonatkozó bejelentése után nyomban megindult, ki is fejeztetett s az intézkedések folyamat­ban voltak, amikor Beniczky interpellált. Bethlen István miniszterelnök nyilat­kozatában végül megállapítja és bizo­nyítja, hogy Beniczky Ödön nem a jog­rend védelme érdekében szállott síkra, mert az az álarc, amit felvett nagyon is átlátszó s a jogrend védelmének ürügye alatt a jelenlegi rendszert politikailag akarta aláaknázni. Szándéka nyilvánvaló volt, ezt pártkülönbség nélkül felismerték. Clémenceau cáfolni akarja Windischgraetzet Több reggeli lap közli Clémenceau volt francia miniszterelnök Batthyány Tivadarhoz intézett táviratát, melyben kijelenti, hogy a Windischgraetz Lajos herceg által a magyar parlamentben idé­zett beszédeket nem mondotta el. Win­­dischgraetz Lajos herceg erre vonatko­zólag a következő nyilatkozatot tette: — Clémenceau beszédét párisi tartóz­kodásom ideje alatt eredeti parlamenti naplókból írtam ki. Clémenceau beszéde eredeti naplójának megszerzése iránt a lépéseket már megtettem. Ezek birtoká­ban bizonyítani fogom, honnan idéztem Clémenceau szavait. Úgy ezen napló szö­vegét, mint az általam említett Károlyi-­ féle memorandumok szövegét a nyilvános­sággal közölni fogom, mihelyt ezek erede­tije birtokomban lesz. Sréter István Interpellál a szerdai ülésen Sréter István nemzetgyűlési képviselő, volt honvédelmi miniszter a nemzetgyű­lés szerdai ülésén interpellálni fog Siposs Gyula nyugalmazott ezredes ügyében. Siposs Gyulát ugyanis Székesfehérvár díszpolgárává választotta meg annak ellenére, hogy katonai becsületügyi bíró­ság foglalkozott a Károlyi-forradalom és Szombat, 1921. augusztus 6. a kommunizmus alatt tanúsított maga­tartásával. Ügyét átutalták a polgári ügyészséghez, amely kihallgatások nélkül ejtette el ellene a vádat. Ebbe az ügybe belekeverték Sréter István nevét is s interpellációjában kérni fogja mentelmi jogának felfüggesztését, hogy a bíróság előtt kényszerítse Siposs Gyulát bizo­nyításra. Az ügy mögött egyébként a királykérdésben elfoglalt álláspontja miatt indított politikai hajszát lát. Ulaint megeskették vallomására * ————— Almássy Baresse grófnő vissza­vonult a Tisza-pertől A főtárgyalás n­yolcvankettedik napja - Az uj Barázda tudósítóidtól — A tárgyalás­­elején Ulain tegnapelőtt tett hasonló nyilatkozat*' után Polónyi is bejelentette, hogy Ulainnal szemben köl­csönös becsületsértésért és rágalmazás címén eljárás megindítását kérte. Fényes László és Kéri-Krammer ezt követőleg bírálják Ulain vallomását. A tanú Kéri szerint többek között megem­lítette, hogy a katonai fogházban a vád­lottak között beszélgetés folyt az ablakon keresztül. Ez semmi esetre sem úgy tör­tént, ahogy a tanú előadta. Amikor az elnök Vágó­ Wilhelmtől az iránt érdeklődik, hogy voltaképpen ho­gyan is folytak le azok a beszélgetések, Vágó félvállról felel. Nem tudja — úgy­mond — a részleteket, a beszélgetések azonban tényleg megtörténtek. A többi vádlottak kérdezősködése során Lengyel László megállapítja, hogy Ulain őt val­lomásában befolyásolni akarta, amire a tanú azt feleli, hogy legfeljebb azt mond­hatta neki, csak az igazat vallja. Ezután a tárgyalás végéig rendkívül hosszas vita fejlődött ki Ulain megeske­­tésének kérdésében. A királyi ügyész kéri, a védők ellenzik a megesketést. Ez utób­­biak leginkább azon az alapon, hogy e perben a tanú nem csupán elfogult, ha­nem szinte szikrázó gyűlölettel van el­telve a vádlottak, sőt a védők iránt is. A védők okfejtése közben az elnök több­szörösen kénytelen a rendreutasítás esz­közéhez fordulni, különösen Gál és Po­­lányi védőkkel szemben. Szilassy Pál királyi ügyész a védők után újból a meg­­esketés mellett szólal fel. Mielőtt a bíróság határozathozatalra visszavonulna, még Ulain áll fel és kér a bíróságot, hogy pár mondattal kiegé­szíthesse vallomását. Megjegyzéseiben egyszerre Károlyi Mihálynéra fordítja a szót, akinek — mondotta a tanú — az Astoriában sokak jelenlétében ült az ölébe egy hadnagy. Usainnak ennél a bejelen­tésénél Fényes és Kéri­ Krammer, mintegy az elnök szerepét igényelve, röffennek rá Ulainra: Pfuj, szégyelje magát) Nem átall-e nőt így megsérteni ? Ulain: Nem nő az kérem, hanem go­nosztevő. Ebben a tárgyban valami sze­relmi levelezésről tudok, amelyet egy katonatanácsi tag intézett Károlyi Mihály­­néhoz. Az elnök rendreiliasztja Ulaint és a vádlottakat is, a bíróság tanácskozásra vonul vissza, amely után kihirdeti, hogy Ulaint meg fogja esketni. Ennek megtörténte után az elnök fel­hatalmazására Ulain felmegy az ügyészi emelvényre és ott mint Almássy Denise grófnő jogi képviselőn foglal helyet. Az elnöktől nyomban szót kér és a követ­kezőket mondja: Almássy grófnőt a perben semmiféle egyéni szempont nem vezette és ő a sértett jogán vett részt a tárgyaláson, azzal a szándékkal, hogy e joggal, mint kötelességgel fog élni. A bíróság állás­­foglalása folytán eldöntött kérdés, hogy mint pótmagánvádló nem járhat el tovább, ennélfogva nem találja indokolt­nak, hogy a perben tovább is szerepel­jen. A grófnőt a saját testét ért sérelem nem indítja a megtorlás gondolatára és — fejezi be Ulain — ebből a teremből azzal a megnyugvással távozom, hogy a magyar bírói kar ma is azon a magas vonalon áll, amelyen mindenkor volt a múltban. Ezzel az utolsó öt nap tanúja távozik a teremből. A tárgyalást szombaton reggel foly­tatják. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy Isteni Erők Igazságban, Hiszek Magyarország tajta átadásában.

Next