Új Barázda, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-02 / 76. szám

.........................,4 f 192” AF­ra- 2- ■ ^ l V^14TVE71 £ á* A ■ 1988 április vasárnap Srmm'&i mm Hl­r'OlE^ Budapest, IV. évf. *78. szám Ü J MBáJM ELŐFIZETÉSI ÁRAK : egész évre 400.— Korona, SZERKESZTŐSÉG!: IT. Ker., Knzexun-karnt 1. szám félévre 810.— Korona, negyedévre 110.— Korona, Wanlalanlk fc«W hfailal^Vftl mfaldnsnan ®8'88, dl«l 14#-il egy hónapra 40.— Korona. Egyes példány árai.— " BIADOHIVATALt 11. Ker., 3 fazoom,K3rnt 1. szilaj korona. — Hirdetések milliméterdljssab és szórtat Telefon: M»ef 5540, 68-Sfi, éjjel 140-71 Meghalt IV. Károly Negyedik Károly, Magyaror­szág volt koronás királya, átadta lelkét a Mindenhatónak. Fiatalon, két trónt vesztve, idegenben, száműzetésben halt meg. Mennyi dráma e néhány szóban ! Mikor Károly király trónra lé­pett, a háború javában dúlt és már vesztve is volt. Neki bizo­nyára nem volt része se a há­borúnak, se az ezt követő gyá­szos következmények előidézé­sében. Ellenkezően: igyekezett véget vetni a világháború rém­ségeinek, de akkor már a király szava is gyenge volt ahhoz, hogy a halálgépet megállítsa. Noha béketerve nem sikerült, őt egyet­len csep vérért sem tehetjük fe­lelőssé. Tudjuk, mi következett a vesz­tett háború után: országbom­lasztó forradalom, a katonai csa­patok elzüllesztése, fegyverek el­­hajigálása. A milliós hadseregek fölött rendelkező hadúr fegyve­res védelem nélkül maradt. Me­nekülnie kellett leomló trónjáról. De Magyarországnak Ausztriá­tól való elszakadása folytán a trónhoz való jogai is meglazul­tak. Mikor pedig rossz taná­csokra hallgatva, ismételten ve­szedelmes és sikertelen kísérle­tet tett a trón visszafoglalására, a nemzetgyűlésnek végleg meg kellett fosztania odáig vitatott királyi jogaitól. Ezzel a Csonka­­magyarország ellen felemelt ellen­séges fegyverek lábhoz kerültek. Az ország megmenekült a pilla­natnyi halálos veszedelemtől, de a koronázott fő száműzetésbe ment. Keserű végzet ez, amelyről nem tehetünk. A világháború trónokat emelt és trónokat pusz­tított el. Nemzetek lettek és vesz­tek. Mi mindent elvesztettünk, csak a jogainkat nem. IV. Károly jogainak megszűntével csak az életet bírta már. Most ez is el­veszett. Szerencsétlenek voltunk : ő is, a nemzet is ; mindketten a balsors tépettjei. Délután három óra negyvennégy perckor feladott és Funchalből Lon­donon keresztül érkezett távirat je­lentette szerkesztőségünknek, hogy IV. Károly meghalt. Betegsége és haláltusája drámaian rövid volt, alig néhány nap alatt játszódott le. Mint alább következő táviratainkból ki­tűnik, még úgyszólván az utolsó órákban is teljességgel bizonytalan volt, leküzdi-e a király szervezete a betegséget vagy sem és környe­zete akkor is nagyrészt bizakodó híreket küldött, amikor a tragédia megrendítő árnyékát már előre ve­tette. A reménykedés és kétségek kellő közepén jött a sötét hír, amely elejét vette minden további találga­tásnak : a katasztrófa bekövetkezett. Az egész magyar nemzet mély megrendüléssel értesült a történelmi eseményről. A fővárosban éppen úgy, mint a vidék könnyebben hozzáférhető helyein villám gyor­saságával futott szerte az értesítés, hogy IV. Károly nincs többé. A bu­dapesti újságok nagyrésze külön ki­adásban értesítette a közönséget a beállott halálesetről és minden lelken a megdöbbenés érzése lett úrrá. Amig élt, korának ez a kétségkívül egyik legsúlyosabb végzettel terhelt férfia, addig lehetett indulatok ütköző­pontja. Halálos ágya körül azonban egyetlen gyászoló tömeggé olvadt egybe az ország, nemcsak a miénk, de a testünkre rakódott úgynevezett utódállamoké is. De holtteste fölött bizonyára elnémul a „győzők“ fe­neketlen és fáradhatatlan gyű­lölkö­dése, IV. Károly bukása fölött érzett káröröme és a magyar nép ellen oly botorul táplált ellenségeskedése is. IV. Károly haláláról, annak kö­rülményeiről s utolsó nap történe­téről szóló tudósításunkat a követ­kezőkben adjuk: 1 Az utolsó napok — utolsó évek Hétfőn délután jutott el a magyar fő­városba az első határozott tudósítás IV. Károly megbetegedéséről. Ez a hír már azt újságolta, hogy a baj súlyos természetű. Kedden és szerdán a helyzet e tekin­tetben alig hozott különösebb változást. Csütörtök délelőtt IV. Károly álla­pota egészen komolyra fordult és a spanyolnátha mind a két tüdőszárnyra átterjedt. Egyik lisszaboni távirat már ekkor azt jelentette ki, hogy „kevés re­mény van a királynak felépülésére“. Ugyanekkor látott napvilágot az a té­vesnek bizonyult hír, hogy a volt ural­kodó meghalt. Péntek délutánra az akkori táviratok tudatták, hogy a tüdőgyulladás nem terjedt tovább, később azonban IV. Ká­roly állapotában váratlan balra fordu­lás állott be és ezen a napon már több önkívületi perce is volt. Szombaton délelőtt sem változott meg az addig is határozatlan hangulat. Bécs, április ]. Az uralkodó párral állandó össze­köttetésben lévő személyiséghez ma reggel Funchalből távirat érkezett, amelyet március 31-én délután 1 óra 30 perckor adtak fel. A távirat közli, hogy IV. Károly állapota igen megrosz­­szabbodott, a javulás nem volt tartós, az orvosok a le­gr­ossz­abbtól tartanak. Pár­is, április 1. A Reulet-ügynökségnek jelentik Furt­­hhalltól délután 3 órakor: Károly ki­rály állapota súlyosbodik, József királyi herceg tegnap este Miksa hercegtől, a király öccsétől a következő sürgönyt kapta: Károly spanyolban és kétoldali tüdőgyulladásban megbetege­dett. Állapota nagyon komoly. Miksa. Ugyanekkor azonban biztató hírek is jöttek: Páris, április 1. Reggel 7 óra 32 perckor a Havas ügynökség jelenti Funchalből: Károly király egészségi állapota az éjszaka folyamán rosszabbodott, de reggel felé köunnyebbülés át tölt be; a beteg izzadni kezded és lélegzése is javult. Páris, április 7. A Daily Hérald Károly király beteg­ségével kapcsolatban elmondja, hogy a párm­ai hercegi család tagjai a lapok sötét jelentéseit túlzásoknak tartják. Paris, április 1. A Gaulois cinál lap éles támadást intéz a szövetséges hatalmak ellen, amennyiben őket teszi felelőssé azért, hogy Károly király megbetegedett. A lap szerint a királyt nem kellett volna oly messzire szállítani. A szövetsége­sek tudhatták volna, hogy Madeira ég­hajlata szeszélyes és néha szigorú, mert főleg ez okozta Károly király be­tegségét. A lap végül felhívással for­dul a francia nagylelkűséghez, hogy tiltakozzék az ilyen eljárás ellen. Az utódállamoknak is szemére hányja a lap, hogy volt uralkodójuk szükségle­teiről nem gondoskodtak megfelelő módon. Kora délután világossá vált a vég. Az erről szóló tudósítás így hangzott: Páris, április 1. A Chicago Tribüne szerint a király állapota a legutóbb beállott könnyű ja­vulás ellenére is reménytelen. IV. Károly életrajza IV. Károly 1887 augusztus 17-én szüle­tett Persenburg várában, közel Amstet­­tenhez, ahol Ferenc Ferdinánd és fele­sége alusszák örök álmukat. A kisded, akinek atyja Ottó királyi herceg, anyja Mária Jozefa szász hercegnő volt, a keresztségben a Károly Ferenc József nevet kapta. Aszerint, amint az atya változtatta katonai állomásait, a gyer­mek Klagenfurtban, Emsben, Breh­m­­ben, Prágában, Sopronban, majd A történelem feladata kizás- hogy homlokát Szent István ko­­kodni nemzetek és királyok cse­­rónája érintette, nem pusztu­­­l ekedetei fölött. Bárhogyan itél­­háttá el semmiféle katasztrófa, jön a történelem az elhunyt ki- Tűzzük ki tehát a gyászlobo­­rályi főn és felettünk, bizonyos, gót és adjuk meg a ravatalon hogy IV. Károlyról mint Magyar- fekvő boldogtalan sorsú, szám­­ország apostoli királyáról fog­ űzött királynak azt a tiszteletet, megemlékezni. Mert azt a tényt, amely koronázott fejét megilleti! A „Magyar Távirati Iroda" szombaton délután 6 óra 45 perckor adta ki az alábbi jelentést: Londosi­, április 1. DénuSári S éra 44 perc. Funestári jelentés szerint IV. K­ároly meghalt. Ezt a tényt egy másik párisi távirat, am­elyet ott 4 óra 1 perckor adtak fel, csakhamar megerősítette. \

Next