Új Barázda, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

3 A pártoskodás kiküszöbölését akarja és erős kormányt, amely a nemzet ve­zetésére képes legyen. Nem akarunk közjogi kapcsolatot semmiféle m­ás ál­lammal. Nemzeti királyságot akarunk,­­­e a királyság kérdését ma nem old­hatjuk meg. Nem nyúlhatunk hozzá mindaddig, amíg ezt a kérdést ellen­ségeinktől függetlenül, de belső vi­szályainktól is függetlenül el nem in­tézhetjük. Szociális és felekezeti békét akarunk. A nemzetet a romlásba a szociális torzsalkodás és az osztályok egy­más elleni harca döntötte. Botor kéz az, amely a felekezeti békéhez hozzá akar nyúlni.­­ Meg kell reformálni alkotmányos intézményeinket, meg kell alkotni a főrendiház reformját, meg kell szűnni annak az időnek, amikor születési elő­jogok alapján, hoztak, törvényt. Meg kell csinálni a megyei reformot is. Gondoskodni fogunk­ arról, hogy itt is minden társadalmi osztály megfelelő képviseletet nyerjen a bizottságokban. A miniszterelnök még a földbirtok­­reform kérdéséről szólott a hallgató­ság nagy tetszése mellett. Ezután Vass József kultuszminiszter a kibékülés po­litikáját fejtette ki. Miután Hegyes­­halmy Lajos kereskedelemügyi minisz­ter is a választók figyelmébe ajánlotta Gyömörey Györgyöt, a miniszterelnök Kőszegre utazott A miniszterelnök és kis­éretének út­ja a városháza előtti nagy térre va­lóságos diadalmenet volt. A lakosság ezrei leirhatatlan lelkesedéssel üdvözöl­ték Bethlen István grófot. A városháza előtt tartott népgyűlést Weöres István, a kőszegi egységes párt elnöke nyitotta meg, majd Rakovszky Iván dr., a város képviselőjelöltje fej­tette ki programmját. Utána Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök állott fel szó­lásra a közönség szűnni nem akaró él­jenzése közben. Beszédében többek kö­zött ezeket mondotta: — Ért kezet fogtam a kisgazdákkal, mert ez ki társadalom oly széles rétege ennek a nemzetnek és oly hazafias, hogy a vele való együttműködés alapot fog nyújtani életerős parlamenti kormányzáshoz. — A trianoni béke nem az utolsó szó, amelyet Európa kimondott és közeledik az idő, mikor majd szebb napokat érhe­tünk. Ez azonban inkább önöktől függ és nem a kormánytól, mert a nemzet sorsa a nemzet kezében van. (Hosszan­tartó éljenzés.) Patacsi Dénes volt nemzetgyűlési kép­viselő és államtitkár, majd Szabó­­ Ernő földbirtokos beszéde után a miniszter­elnök a városházán rendezett bankettre ment, ahol szintén felszólalt és össze­tartásra szólította fel a kőszegieket. Szűnni nem akaró lelkes ünneplés után a miniszterelnök a pályaudvarra hajtatott és Szombathelyre utazott. Kí­sérete még Kő­szegen­­maradt, ahol a banketten több érdekes kijelentés hang­zott el. Simonyi-Semadam Sándor pohár­­k­öszöntője közben a királykérdéssel is foglalkozott, kijelentvén,, hogy a királyi családnak nem kellett volna nyomorog­nia, mert ékszerei után mintegy ötszáz­­millió magyar koronát kapott, amelyből tekintélyes részt költöttek propagandára. Patacsi Dénes nagy hatással fogadott felszólalása után Eckhardt Tibor fejte­gette, mi az oka annak­, hogy a párt­viszály annyira elfajult. Annak bizonyí­tására, hogy kik az okai a pártviszály­­nak és hogy minő harcmodor vezeti a küzdelmet elfajulásra, két kőszegi em­berről vett példát mondott el. Bankett után a budapesti vendégek autón Szombathelyre mentek, ahová a miniszterelnök vonata fél három órakor érkezett meg. A szombathelyi pályaudvaron Maróthy László főispán és Németh Gyula dr. egységespárti elnök üdvö­zölték a miniszterelnököt nagyszámú lelkes közönség élén. Bethlen István miniszterelnök a kö­vetkezőkben válaszolt az üdvözlésekre: — Azt mondják, hogy Vasvárme­gye területéről indult ki a propagan­daharc a kormány ellen. Azért jöttünk ide, hogy ennek a propagandának a szemébe nézzünk. (Éljenzés.) Mi nem félünk, ezt a propagandát nagyra nem becsüljük, mert tudatában vagyunk an­nak, hogy az igazság mellettünk van és az ország is mellettünk van. Me­rem állítani, hogy ennek a propagan­dának nincs talaja az országban, mert csak ott merült fel, ahol egyes ténye­zők helyi gyökérrel bírnak. (Úgy van?) Ezután a miniszterelnök kíséretével a közönség hosszú sorfala között a városházára hajtatott, ahol fogadta a város küldöttségeinek tisztelgését, majd a Kulturházba ment, ahol az egybe­­gyűlt választók ezrei szűnni nem aka­ró éljenzéssel fogadták. A gyűlés Németh Gyula dr. pártelnök néhány szóval megnyitotta a gyűlést, majd Hegyeshalmi­­ Lajos mondott programm­­beszédet. Sz­ombathely városának óha­jairól szólva, megígérte, rajta lesz,­­ hogy a város értéktőzsdét is kapjon. (Lelkes éljenzés.) CIMRIZM 1933. május 16, kedd A mi­iiszterelnök felszólalása Hosszas éljenzés és taps közepette állt fel­szólásra ezután Bethlen István­­ gróf miniszterelnök s a következőket mondotta: — A választási küzdelem rendjén már több alkalommal kifejtettem a kor­mány programmját, azonban mind a mai napig az ellenzék részéről pro­grammal nem hallot­tam. Az országnak a múltban az volt a baja, hogy az el­lenzéki pártok jól meg tudták, szervez­ni az országban az elégedetlenséget és ennek összes erejét a maguk vitorlái­nak duzzasztására használták, fél. De ennek a forradalom lett a következ-­ ménye. Az izgatás az oka a bűncselek­ményeknek . Azt hajtogatják, hogy nincsen, jogrend, hogy azokért a sajnálatos bűncselekményekért, amelyek a köz­rendet megzavarták, a kormány fele­lős és hogy ezeknek a kormány az oka. A kormány ezekért nem felelős és nem oka ezeknek. Becsületszavamra állítom­ és vita­tom bárkivel szemben, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel járt el és fog eljárni. (Éljenzés.) — Mi el akarunk és el is fogunk járni minden egyes esetben.. Csakhogy azok az urak, akik a kormánynak ,ezt a szemrehányást teszik, részben­ osz­tályizgatást, részben felekezeti izgatást végeznek. Aki izgatást végez, számoljon azok­kal a következményekkel, amelyek ebből folynak. Az izgatás az oka annak, hogy a közhangulat még nem nyugodott­ meg és hogy bűn­cselekmények fordulnak elő. —­ Vannak azután mások, akik az or­szág békéjét időszerűtlen kérdések fel­vetésével bontják meg. Itt a puccsokra gondolok. Az első vád az,, amelyet An­­drássy Gyula gróf (Le vele!) velem szemben felhozott: a hálátlanság vádja. — Nevetséges az a vád is, hogy for­radalmi térre léptünk és hogy az 1921. évi XLVII. törvénycikk forradalmi ala­pon áll. (Nem igaz,­­ez a nemzeti alap!) Ha ez igaz, akkor Andrássy Gyula gróf is forradalmi alapon áll. Ezt én még nem­ mondottam sehol, de azokkal a vádakkal szemben, amelyekkel a kor­mányt illetik napról-napra, megmondom, hogy Tihanyban az országnak egy igen magas állású egyénisége előtt Andrássy Gyula gróf úgy nyilatko­zott, hogy a trónfosztás elkerül­hetetlen és­e a maga részéről az őrsé­g érdekében elkerülhetetlen­nek tartja". Azt az üzenetet küldte, hogy Bethlen­nek kell ezt végrehajtani, mert különben sokkal rosszabb állapotok fognak eló­dítani. Aki ilyen kijelentéseket tesz, az ne álljon elő vádakkal. Foglalkozott a miniszterelnök ezután azzal a váddal, hogy a kormány, nem gondoskodott eléggé­­ a királyi család eltartásáról. A legitimista el­enzék el­mulasztotta azt a kötelességét, hogy a­­zt mondja, hogy exponálta magát éret­tem. Elismerem, hogy midőn kormányt vállaltam, megegyeztünk abban, hogy a királykérdést nem bolygatjuk és hogy puccsokat a kormány nem fog tűrni. Viszont a trónfosztáshoz sem fog hoz­zájárulni. Én ezt az alapot becsülettel betartottam 1921 október 20-ig. Ami­kor pécsi beszédemet tartottam s han­goztattam, mily veszélyes az országra nézve a­ királykérdés bolygatása, An­drássy Gyula gróf útban volt Sopron felé, hogy fegyveres haderővel térjen vissza az ország szívébe. A megegyezést tehát nem én szegtem meg. Ha tehát Andrássy Gyula gróf velem szemben a hálátlanság vádját hozta fel, én a ma­gam részéről csak avval felelek hogy csalódott, mert becsületesebb voltam, mint ahogy azt saját eljárása után remélte. (Élénk éljenzés és taps.) — Az a vád sem áll meg, hogy feleslegesen meghunyászkodó politikát folytattunk. Azt mondják, hog­y ok­tóberben a puccs következményekép­pen szomszédaink vagy nem támadtak volna meg, vagy ha a megtámadtatás veszélye fennforgott volna, a király önként mondott volna le. Ha visszagon­dolunk arra, hogy áprilisban Andrássy Gyula gróf, azt mondotta, hogy ve­szélyes a nemzetre nézve, ha a ki­rály ittmarad, még nagyobbnak kel­lett lenni a veszélynek októberben, ami­kor a kisántánt gyűrűje készen volt körülöttünk. Andrássy azt mondja, ha­­megtámadott volna a kisántánt bennük­­­­két, akkor is leintette volna a táma­dókat a nagyántánt. A nagyántánt ,ép­pen az ellenkezőjét cselekedte­­ ennek. Még 1920. februárjában kimondotta ugyanis, hogy a restaurációt nem fogja tűrni, és amikor ez a kérdés október­ben újra napirendre kerül, akkor ki­jelentette,­ hogy abban az esetben, ha a kormány ezt elősegíti, szabadkezet ad a kisántantnak, nemzetgyűléssel szavaztasson meg egy bizonyos összeget a királyi­ család el­tartására, a mulasztásért tehát ők hibáz­­tathatók. A kormány diplomáciai után iparkodott biztosítani a királyi család el­tartását. Kötelességét egyébként is tel­jesítette, mert a királyi család magyar­országi javainak összes jövedelmeit —­ tizenkét milliót —­ kiadta, de ebből a király meghatalmazottja csak öt milliót vett fel. Ennek a pénznek is egy tekinté­lyes része — közel egymillió — nem jutott a király kezéhez, mert propagandára fordították. — Amíg ebben az országban a szét­húzás meglesz — folytatta a miniszter­­elnök beszédét — amíg a túlsó oldal propagandája eredményeket fog felmutatni, addig a külföld Magyarországgal nem fog komolyan szóbaállani. Ennek az ország­nak békére, nyugalomra és arra van szük­sége, hogy polgári rend mellett polgári munkával lassanként újból felemeljük. Arra kérem önöket, hogy minket és az egy­séges párttal együttműködő Hegyesha­ny Lajos kereskedelemügyi minisztert, az önök jelöltjét teljes erejükből támogassák és ez biztosítéka lesz annak, hogyha többségre jutunk, ebben az országban a békét és a rendet meg fogjuk tartani. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) A miniszterelnök beszéde után még Pa­tacsi Dénes­ és Simonyi­ Semadam szólot­tak a gyűlésen megjelentekhez s azután Nettrelhh Gyula ügyvéd, pártelnök megkö­szönve a miniszterelnök és kísérőinek meg­jelenését, bezárta az illést, amely mind­végig nyugodt­­ és lelkes lefolyása volt. Akadtak egyesek, akik, különösen Patacsi Dénes beszédét igyekeztek megzavarni közbeszólásukkal, de csak gyors és a gyű­lés közönségének helyeslésétől ,kísért vá­laszokat kaptak. A terem egyik sarkában helyezkedtek el Cziráky gróf emberei, akik azonban — bár szándékuk ez lehetett — a gyűlés méltóságán semmiféle csorbát ejteni nem tudtak. A szombathelyi népgyűlés után Bethlen István gróf miniszterelnök és kísérete Rum községbe mentek, ahol a lelkesen tüntető tömeg, vi­­rágesővel boritotta el őket. Itt Vass József kultuszminiszter mondott hosszabb beszé­det, amelyben a földbirtok-reform kérdésé­vel foglalkozott. — A magyar kormány el van határozva arra — mondotta — hogy a törvényt végrehajtja és egészen bizonyos, hogy mindazok, akik jogosultak, meg is fogják kapni azt, amire joguk van. A miniszterelnök is szólott az egybe­gyűltekhez, munkára és összetartásra int­vén őket Patacsi Dénes felszólalása után Nagy Péter plébános a tömeg lelkes él­jenzése közben köszönte meg a miniszter­elnöknek látogatását és a gyűlést bezárta. A miniszterelnök és kísérete az esti órákban visszatért Szombathelyre, a­hol tiszteletére társasvacsorát rendez­tek. A banketten Maróthy László dr. főispán a kormányzót köszöntötte fel, aki indítványozta, hogy Horthy Miklós kormányzót az otrantói csata hétéves fordulója alkalmával táviratilag üdvö­zöljék. A banketten egybegyűltek a kormányzót felállva lelkesen ünnepel­ték. A felköszöntökre a miniszterelnök válaszolt, hangoztatva, hogy két front ellen kell harcolnunk: egyik oldalon a belpolitikában azokkal szemben, a­kik­­ 1918. októberében szerepet játsz­­szottak s ma újra előtérbe akarnak nyomulni, a másik oldalon pedig azok ellen, akik időszerűtlen közjogi kérdé­sek , felszínre hozásával megint bajba akarják dönteni ezt az országot. E két véglet között állítja be a magyar kor­mány politikájának iránytűjét. A mi­niszterelnöknek lelkes éljenzéssel foga­dott apohárköszöntője után, Vass József és Hegyeshalmi­ Lajos is szólás­a emel­kedtek. ’ Pohárk­öszöntőt mondva, a svá­­zsi« legényekre és a szombathelyi la­kosságra. A miniszterelnök féltizenegy órakor távozott a bankettről a jelen­levők­­lelkes tüntetése közepette. Körmenden Bethlen István gróf miniszterelnök hétfőn délelőtt fél kilenc, órakor Kör­mendre érkezett, ahol részt vett a nép­­gyűlésen. Tamássy Árpád, a kerület egy­ségespárti­­jelöltje mondotta el prog­­grammbeszédét, majd a miniszterelnök ajánlotta őt, Przemysl hős védőjét, a választók figyelmébe. A miniszterelnök beszéde után Pass József dr. kultusz­­miniszter és Patacsi Dénes nyugalmazott államtitkár beszéltek. Répcelak, Csorna Bethlen István gróf miniszterelnök vo­nata 10 óra 30 perckor indult el Körmend­ről. Répcelak állomáson három község tisztelgett a miniszterelnök előtt. Az üd­vözlést a miniszterelnök és a miniszter köszönték meg. Néhány percnyi tartózko­dás után a vonat folytatta útját Csorna felé,­ ahová három órakor érkezett meg. A feldíszített pályaudvaron nagyszámú kö­zönség fogadta a miniszterelnököt, majd hosszúi kocsisorban a népgyűlés színhe­lyeb­e hajtottak. Molnárffy Béla a kerület hivatalos képviselőjelöltje kérésére a mi­niszterelnök rövid beszédben egységre hívta fel a választópolgárokat. Ezután Lázár József arra kérte a vá­lasztóközönséget, hogy tartsanak ki szilár­dan az egységes párt zászlója mellett. Molnárffy Béla zárószavai után a minisz­terelnök kihajtatott a pályaudvarra és foly­tatta útját Sopron felé, ahová délután hat óra tizenöt perckor érkezett meg. Andrássy elkerülhetetlennek tartotta a trónfosztást

Next