Új Barázda, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

3 OJB MÁHM Bethlen István miniszterelnök visszautasítja a kisebbség álláspontját a rendeleti kormányzásról A pénzügyminiszter a hozadéki adók kikerekítésére sürgeti A pénzügyi bizottság mai ülése — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A felhatalmazási törvényjavaslat benyújtásával megkezdődik a nemzetgyűlés érdemleges munkája. Ha a parlamenti kisebbség helyesen értelmezi az ország érdekét, kötelessége, hogy a felhatalmazási törvény tető alá hozását ne akadályozza meg, mert különben július elsején ismét költségvetésen kívüli, azaz ex lex állapotba jut az ország. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délután öt órakor Ráday Gedeon gróf elnöklésével ülést tartott, amelyen a pénzügyi bizottság tagjai nagyszámban jelentek meg. Ivády Béla előadó igen behatóan ismertette a felhatalmazási javaslatot. Utána Vállay Tibor pénzügyminiszter mondott nagyobb beszédet. — Az elmúlt gazdasági évben — úgymond — 12 milliárd hiány mutatkozott az államháztartásban. Ezért legfőbb gondom itt államháztartás egyensúlyának a helyreállítása lesz. Ezt azonban csak akkor érhetem el, ha azokat a takarékossági elveket, amelyeknek megvalósítását a kormány céljall il tűzte ki, keresztülvihetem. Ezt elsősorban a tisztviselők létszámának csökkentésével és az adóknak békebeli paritásra való kikerekítésével lehet elérni. Az öt százalékos őrlési adó megszüntetése után az államnak ezt pótló bevételre van szüksége, hogy az ellátatlanok részére az olcsó lisztet megvehesse. Az úgynevezett hozadéki adókat, a föld-, ház- és kereseti adókat tehát ki kell kerekíteni. Az államháztartást különben csak akkor lehet egyensúlyba hozni, ha az ántant az ország gazdasági fejlődését jóvátételi követelésekkel nem akadályozza meg, mert, mint már annyiszor, most is hangsúlyozom, hogy Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében jóvátételre nem képes. Ha jóvátételt kell fizetnünk, még a háború előtti magánjogi ügyletekből származó követeléseinknek sem tudunk eleget tenni. — Kedvezményes ellátásban nem részesítjük többé azokat a tisztviselőket, akiknek vagyoni állapota megengedi, hogy ellátásukról gondoskodjanak. _ A pénzügyminiszter beszédét a képviselők nagy érdeklődéssel hallgatták, Sándor Pál rövid kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, hogy miért törlik el az őrlési vámot és mi indokolta ezt? Kállay Tibor pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy az őrlési adót azért törlik el, mert ez volt a legigazságtalanabb adó, amely a legszegényebb népréteget sújtotta. Vázsonyi Vilmos kifogásolta, hogy a kormány a felhatalmazási javaslatba közjogi természetű ügyeket vitt be. Kifogásolta nevezetesen a hatodik szakaszt, amelynek értelmében a nemzetgyűlés jóváhagyja a kormánynak választási rendeleteit. A kisebbség — mondotta Vázsonyi — nem akarja megakadályozni a felhatalmazási javaslat törvényerőre emelkedését, mert bárki van is a kormányon, az ország szekere nem állhat meg és a felhatalmazást meg kell adni. A kormány azonban nehéz helyzetbe hozza a parlamenti kisebbséget, ha megnyitja a zsilipeket a választójogi vitára. Kéri a kormányt, mellőzze ezt a szakaszt. Vázsonyi kijelentette még, hogy a magánjogi intézkedések terén elképzelheti a rendeletekkel való kormányzást, de sem közjogi, sem büntetőjogi téren nem helyesli ezt. Bethlen István gróf miniszterelnök azt válaszolta Vázsonyinak, hogyha a parlamenti kisebbség biztosítékot nyújt a kormánynak a választási vita mellőzésére, nagyon szívesen beleegyezik a hatodik szakasz mellőzésébe. A kormány szempontjából ez a szakasz, nem fontos és inkább csak a kisebbségnek akar módot nyújtani, hogy a választási rendeletekről a törvényhozás dönthessen. Ami a rendeleti kormányzást illeti, maga a kormány is nagyon szeretné, ha ezt megszüntethetné. Ma ugyanis nagyobb a kormány felelőssége, mintha a törvényhozás elé terjesztene minden ügyet. A kormány kényszerűségből folyamodik a rendeleti kormányzáshoz, amellyel különben nemcsak a magyar kormányéi, hanem az összes európai kormányok. Ha Vázsonyi vagy Peidl kormányoznák az országot, biztosan ugyanezt a módszert használnák. Itt van például a lakáskérdés. A kormány nem terjeszthet minden negyedévben külön törvényjavaslatot a Ház elé, mert ezzel minden esetben két hónapos vitát idézne elő. Bethlen István gróf felszólalása után még Peidl Gyula emelkedett szólásra. Az általános vitát holnap kezdik meg. A mai megbeszélés során Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál és Friedrich István nagyon helyeselték a földadó felemelését és annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy ezt már régebben meg kellett volna tenni. Mozgalmas élet a kisgazdapártban A kisgazdapártban ma este rendkívül mozgalmas élet uralkodott. Fentjártak a pártban Bethlen István gróf miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter, Gaal Gaszton, a nemzetgyűlés elnöke, Mayer János, a kisgazdapárt elnöke, Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés alelnöke, Gömbös Gyula, a párt ügyvezető alelnöke, több főispán és a Budapesten időző képviselők nagyszámban. A belügyminiszter fogadta a pártkörben a menekült önkormányzati tisztviselők küldöttségét, akik az indemnitási törvényjavaslatban helyzetük tisztázását kérték, tekintettel arra, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslat bizonyos tekintetben végelbánásban kívánja részesíteni őket. A küldöttséget a belügyminiszter megnyugtatta. A képviselők között élénk megbeszélés folyt a vitarendező bizottság mai ülésének állásfoglalásáról és osztatlan megelégedéssel hallották, hogy intézkedések történtek a határozatképesség és tanácskozóképesség állandó fenntartására. Különösen megelégedést keltett, hogy a legnagyobb mezőgazdasági munka idején is a gazdaképviselők is teljes mértében rendelkezésre állanak a vitarendező bizottságnak.A meginduló indemnitási vitában természetesen a kormánypárti képviselők is részt vesznek. Amint értesülünk, az indemnitási vitában elsőknt felszólalnak Ráday Gedeon gróf, Almássy László, Berky Gyula, Orffy Imre és Simon János. A képviselők illetményeinek cseljáalapítása A nemzetgyűlés gazdasági bizottsága ma a nemzetgyűlés ülésének végeztével ülést tartott. Az ülés egyetlen tárgya a képviselők illetményeinek új megállapítása volt. Mint illetékes helyen értesülünk, a bizottság úgy határozott, hogy a nemzetgyűlésnek oly értelmű javaslatot terjeszt elő, hogy a képviselők ugyanolyan illetményben részesüljenek, mint a VI. fizetési osztály első fokozatába sorozott állami tisztviselők. Ez az összes illetmény — a természetbenijárandóságokat is pénzben véve — havonként körülbelül kilencezer koronának felel meg. A szocialisták és kilberálások debreceni előretörésének okai •Megírtuk már, hogy holnap, szombaton, délben Debrecen város társadalmának valamennyi rétegét képviselő küldöttség fog tisztelegni a kormány előtt s azt bizalntóról biztosítja A küldöttséget Csóka Sámuel h. polgármester fogja vezetni. Debreceni tudósítónk felkereste a polgármestert és megkérdezte, vájjon minő okon hozták létre a nagy hajdúsági város megdöbbentő választási eredményeit. Ezt a választ kaptuk: — Legfőbb ok kétségtelenül az a felekezeti viszálykodás, amelyet zsidóknak sikerült a keresztény tömegek között támasztani, azonkívül a polgárság szervezetlensége és egyes társadalmi rétegek teljes politikai iskolázatlansága. Hangsúlyozni kell azonban, hogy már eddig kétségtelen jelei mutatkoznak a polgárság felocsúdásának, a komolyabb elemek pedig erőteljes tisztító mozgalmat indítottak meg, amely egységes nemzeti és keresztény frontot fog formálni. Felette örvendetes jelenség — úgymond a polgármester — hogy ebben a fajmentő munkában olyan tényezők és körök is részt vesznek, amelyek eddig a keresztény felsőbbség egyensúlyának fenntartását a maguk tevékenységével nem segítették elő. 1932. június 31. szilusfeat A kamarai parlament Mikor az önkéntes „vitarendező bizottság" vitát rendez, Almássy gróf az elnöki székben — A debreceni ünnep megmozdította a Tiszántúl egész gazdatársadalmát — Az UJ BARÁZDA kiküldött tudósítójától — Debrecen, június 23. Benső lelkiöröm foghatta el mindazokat, akik a magyarság javát-jövőjét szívükön viselik, amikor tegnap végre összeülni látta a legnagyobb magyar réteg érdekképviseltének kerületi »parlamentjét«, amely csodálatosképpen az összes más társadalmi rétegek érdekképviseletének megalakulása után kelt életre. Úgy éreztük, hogy a gazdatársadalom köré az Országházán kívül álló újabb várős épült, amelynél igazabb ügyet még kevés erődítés oltalmazott. És meg kell vallani, hogy a tiszántúli kamara tegnapi alakulóülése a parlamentnek nemcsak belső, hanem külső ismérveivel is dicsekedhetett. Atyánkfiai azt mondották, hogyha már egyszer azokban a csavaros koponyával kifundált alapszabályokban benne van a felhatalmazás, hogy mindenki tetszése szerint hozzászólhat a felvetett kérdésekhez, — hát akkor szóljunk is hozzá, aki áldója van! Megkezdődött a vitaháborgása, már annál a tételnél, amikor az alelnökválasztásra került a sor. A jó hajdúságiak mindenáron maguk közül akarták kijelölni a második alelnököt is. Mégpedig olyat, aki nem egészen volt kisbirtokos, Koós államtitkár megbámulni való politikus érzéke kellett hozzá, hogy megértesse embereinkkel: csak a székhelye Debrecen a kamarának, ám a tagjait hét vármegyéből verbuválja. Így került be azután a második alelnök székébe Paulusz Márton nyíregyházai kisgazda, aki ezzel egy munkás élet s a gazdatársadalmi szervezkedésekben való bőséges tapasztalat eredményeit vihette magával új megbízatásába. De a vitázók ereje ezentúl sem nem lankadt. Temperamentumuk újfent fellobogott az igazgató-választmány és a kültagok választásánál és különösen Csaba jeles küldöttei voltak azok, akik minden körülmények között — kézzelfogható bizonyítékait akarták nyújtani annak, hogy ők feltétlenül »hasznosak« kivannak lenni a kamarára nézve. A kamarai illeték kérdésénél belefeküdt a »frontvonalba« Kornis Ferenc, a tiszaeszlári bűnper hírneves törvényszéki elnökének fia is. Hasztalan magyarázta meg neki a kitűnő kamarai igazgató, Rácz Lajos azt, hogy a kamarai illeték a Tiszántúl katasztrális holdanként nem fog kitenni többet kilencvenkét fillérnél. Kornis addig kardoskodott, várjon a jelenlegi vagy a felemelendő földadó után számítják-e a négy százalékot, amíg az államtitkár meg nem nyugtatta. Sajnos, ezután már csak egy pont, az országos kamarába való tagjelölés volt alkalmas arra, hogy a vitatkozás kiújulhasson, no de a csabaiakat itt se kellett félteni. Érveltek ennél a pontnál három megállásra valót is. Mert vita, ugyebár, a vita, ha nem vitázunk torkunk szakadtáig. Csodálni való volt az a nagyszerű tapintat, szelídlelkű türelem és létekből fakadó, igazi demokrácia, vagyis népszeretet , amely a tiszántúli mezőgazdasági kamara első elnökének, Almássy Imre grófnak tárgyalás-vezetését jellemezte. A nemes férfiú egyetlenegy olyan kérdést sem engedett döntésre, amelybe a kamarai szervezet alsó tagozata, a nincstelenek, a gazdasági munkások, cselédek még nem szólhattak bele. Kikötötte, hogy mindezek apontozatok olyan időre halasztandók, ammikor a munkájuk által megjelenésben akadályozott első osztálybeli tagok is hiánytalanul megjelenhetnek. Ha minden egyes mágnásunk eljutna az emberséges belátásnak arra a fokára, amelyre Almássy Ismre, akkor sokkal könnyebben lehetne megoldani a népsegítő reformokat. Úgy az alakuló közgyűlésen, mint az utána következő vacsorán szinte példátlan lelkesedéssel ünnepelték a kamarai szervezet készítőjét, Koós államtitkárt, aki a törvény végrehajtása során is óriási akadályait győzte le a nemtörődömségnek. És hogy szinte a legfontosabbról se feledkezzünk meg, ide kell jegyeznünk azt a megelégedést, amelyet a közgyűlés összehívóiban a gazdák, földmívesek érdeklődésének látása váltott ki. Rengeteg falusi ember szakította félbe munkáját, hogy jelen lehessen a történelmi pillanatban — hiszen általa végeredményben a legközvetlenebbül saját sorsának intézésébe kapcsolódott. S megjelent a gazdák, sorában Gulyás Mátyás is — a törökszentmiklósi összes szövetkezetek képviseletében — akinek lelkesedése az egész hallgatóságot magával ragadta. F. S. A pozsonyi evangélikus hitközség a gablonzi német egyházkerülethez csatlakozott Pozsony, június 23. A pozsonyi evangélikus hitközség most tartotta meg konventgyűlését az evangélikus líceumban. Az ülésen Péterfy Ervin dr. hitközségi jegyző az egyházközség 162 tagjának következő indítványát olvasta fel: „A protestantizmus szellemével ellentétben új alkotmányt kényszerítettek a felvidéki protestánsokra. A kormány az egyházközség közbenjárásait, petícióit figyelemre sem méltatta. Az indítvány benyújtói mindezeknél fogva azt javasolják, hogy a pozsonyi hitközség ősi joga alapján csatlakozzék a gablonzi német evangélikus egyházkerülethez.A konvej elfogadta az indítványt.