Új Barázda, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
1933. Június 8, péntek _ Ara 79 korona Budapest, V.évff. 12 ". szán BARÁZDA i'l OFIZETÉSI 4R&E • nehvedávre 1400 kWu esi SZERKESZTŐSÉG: VI. kerület, O-utca 10# szám S sHSSSH “•*»—* *««, T~Hv .TS^-iHH méter dSmnftMt smrtnt TMXW a kl»deUlf»t«l. Telefím szilmok * 49—40, 198—04, éjjel 140 71 W A nemzet ma a „Hangya“-t ünnepelte Jelen volt a Kormányzó ő főméltósága és minden külföldi világszövetség kiküldöttje — Bethlen gróf miniszterelnök nagyhatású felszólalása — Egy szívvel forrott össze az emléknapon valamennyi társadalmi osztály — A Városi Színházban és a Mezőgazdasági Múzeumban zajlott le a jubiláris Kongresszus — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Amire Hónapok és hetek óta készültMagyarország egész lakossága, a mi kis glóbuszunknak, csonka hazánknak legnagyobb szövetkezete, a „Hangya“ negyedszázados jubiláris kongresszusára és az ünnep a mai csütörtökön testet öltött. Megvalósult ez az alkalom az általános olyan fényes és nagyszabású jelenetei és körülményei között, amelyekre büszke lehet nemcsak a szövetkezeti gondolat, de maga a keresztény magyarság egyeteme is. A kormányzó őrőméltósága, a nemzetgyűlés, a kormány, a közélet, a társadalom, a közgazdaság és általában az egész hazai élet minden rétege, képviselete, osztálya ott volt, lelkesedett, tapsolt ,és éljenzett annak a fenséges eredménynek, amelyet ez az intézmény rövid negyedszázad alatt a bűvész gyorsaságával, a diplomata óvatosságával és a gazda józanságával teremtett meg. Nekünk, a földmívestársadalom szószólójának, külön becses ürömünk a mai ünnep, amelyről nem a ridegen szóló napi krónikás hangján, hanem az együttérző és lélekben is felemelkedő testvér szívével tudósítjuk olvasóinkat. A jubiláris kongresszusra kiküldött munkatársunk ezekben számol be a nagyszerű emlékezés részleteiről : Et Gyülekezés a kongresszusra A »Hangya« fogyasztási szövetkezet huszonöt esztendős ünnepsége megmozdította mind a kétezer vidéki szövetkezetet, amelyek valamennyije mint valami állami vagy inkább parlamenti szervezet tagjai a maguk önállóságában is a legteljesebb együttérzéssel siettek személyüket és részletfontosságukat alárendelni annak a nagy célnak, hogy ez az összejövetel mentői hatalmasabban és ellenállhatatlanabbul fejezze ki a belföldi kereszténység minden ellenálláson diadalmaskodó testvériségét. Ilyenformán vagy négyezer ember, egytől-egyig kemény munkára elszánt magyar jött a fővárosba, úgy, hogy a lehető legnagyobb helyiséget, a Tisza Kálmán-téri Városi Színházat, kellett igénybe venni az ünnep céljaira. Ahol esténként az operett könynyű múzsája tartja szállását, ott vak délelőtt a falu barázdáskezű, napégette arcú férfiai jelentek meg és renden odaadásukkal simultak bele az országos felbuzdulás összhangjába. A színházépület falain mindenütt táblák, feliratok hirdetik a tudnivalókat, a tájékozódást és a rendezőség kerek, háromszínű kokárdákkal a gomblyukakban igazgatja el a jövő-menőket. Itt a központi vezetőség részéről főképpen Anderlik Ignác, Gergely István, Budler József és Szernád István adja meg a szükséges felvilágosításokat. És a vidéki »hangyászok« egymásután, végeláthatatlan sorokban gyülekeznek, mindegyikük kalapjában áll a közös jelvény, a zöld levélbe tűzött aranykalász. Az államrendőrség részéről maga Nádosy Imre országos főkapitány, azután Marinovich Jenő budapesti főkapitány, továbbá Regele Károly főfelügyelő, Gágel János tanácsos, és Bialoszkovszky Géza lovag detektívfőfelügyelő viseli gondját az elhelyezkedésnek. Bent, a nézőtéren és színpadon csupa kipirult, meleg arc, gyengéd és jótékony gondoskodás. Mint hogyha családi emlékezésre jöttek volna össze valamennyien, de hiszen így is van. Itt is, ott is színes női ruhák tűnnek fel és visznek bájos elevenséget a jelenet tömör formáiba. A honleányi buzgóság, amely nevezetes percekben sohasem hagyja cserbe a küzdő férfitársat, most teljes joggal kívánhatja osztályát a sikerből is. A meghívott előkelőségek és a kongresszus vezetősége a színpadon, a szövetkezeti kiküldöttek pedig a nézőtéren foglalnak helyet. A monumentális nézőtér lépcsőzetes emelkedőin ünneplő feketébe öltözve helyezkednek el a mi atyánkfiai. Fent, a színpadon ezalatt a legelőkelőbb társaság keletkezik, amely közgazdasági ünnepen Magyarországon valaha is részt vett. Tengersok illusztris emberünk sorából a következők neveit sikerült megjegyeznünk. A nemzetgyűlés részéről itt vannak: Almásy László alelnök, Karafiáth Jenő háznagy, Mayer János, Csilléry András, sokorópátkai Szabó István, Horánszky Dezső, Kálmán István, Lovász János, Szomjas Gusztáv, Orffy Imre, Csizmadia András, Héjji Imre, Mózer Ernő, Ivády Béla, Barla-Szabó József, Patacsi Dénes, Meskó Zoltán, Fáy Gyula, Szijj Bálint, Wolff Károly, Szabó József (budapesti), Marschall Ferenc, Gömbös Gyula, Nagy Emil, Kaas Albert báró, Neuberger Ferenc, Groffl Jenő, Gubicza Ferenc, Éhn Kálmán, Renczes János, Vörös Ferenc, Csöngedy Gyula, Simon János, Csontos Imre és Nagy János (tamási). A fővárost képviselik: Sipőcz Jenő főpolgármester, Vajna Ede, Lobmayer Jenő és Parébl Győző tanácsnokok. tgf. Országos Magyar Gazdasági Egyesület megbízásából vannak jelen: Szvassy Zoltán, Buday Barna és Mutschenbacher Emil igazgatók, azután Konkoly Thege Sándor, Rothmeyer Imre stb. A társintézmények részéről jöttek el: Ipolyi-Koller Gyula, Jeszenszky Pál, Haydn Gyula, Matta Árpád, Rauscher Aladár, Ferentzy József, Bors Béla, Förster Aurél, Rejed Tiborc, Szelényi Aladár, Hlatky Lajos, Horváth János, Majláth József gróf, György Endre, Henzer István, Szabó Gy. János, Ignáth József, Térfi Béla, Láng József, Mikó Gábor, Gesztelyi-Nagy László, Kovács János s igen sokan mások. A minisztériumok részéről rengeteg főtisztviselő tisztelte meg a »Hangyá«-t látogatásával. Itt látjuk Szomjas Lajos, Tóth Jenő és Vértessy Sándor államtitkárokat, Mayer Károly, Hegedűs Aladár és Dorner Béla miniszteri tanácsosokat. Pest vármegye képviseletében Preszly Elemér főispánt és Agerasztó Tivadar alispánt láthatjuk. Kevéssel tíz óra előtt lelkes éljenzés harsant fel és ekkor testületileg jelent meg a kormány: Bethlen látván gróf miniszterelnök, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi, Bod János közélelmezési és Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszterek és Schandl Károly dr. államtitkár személyében. Egy- két perc múlik el és a színpadtól balra eső legszélsőbb, főigazgatói páholyban József dr. királyi herceg daliás alakja tűnik fel tábornagyi egyenruhában, amelynek zubbonyát dúsan borítja érdemrendek sokasága. A fenség kíséretében van Bánfay Ernő főhadnagy-parancsőrtiszt. Alig csitul el az ováció, amely a királyi herceg érkezését fogadja, újabb extázisban tör ki az egész közönség, mert a József őfensége fölött lévő páholyban láthatóvá lesz a legelső magyar ember, mindannyiunk államfője, a kormányzó öföméltósága. Mint egy ember pattant fel helyéről az egész óriási sokaság és önfeledt elragadtatással percekig élteti, tapsolja a Nagyurat. Az ő társaságában vesszük észre Nádosy Imrét és Vetter Antal százados szárnysegédet. A színpad közepén lévő elnökség, amelyben a betegsége miatt távollévő Dessewvffy Emil gróf elnök helyett Bernit István alelnök, Balogh Elemér vezérigazgató, Brünn János, Meskó Pál, Dömötör László ügyvivő-igazgatók s a »Hangya összes főtisztviselői foglaltak helyet — most jelt ád és a színfalaik mögött elhelyezett énekkar az »Isten áldd meg a magyart« intonálja. A zsolozsmákat négyezer férfitorok veszi át és az ima hullámai viszik az ünnep hangulatát felfelé, a minden hatalom Istenéhez. Bernát István elnöki megnyitója Bernát István elfogadott, meghatott hangon kezd beszélni. Többek között a következőket mondja: — Kimentem azokat, akik különböző súlyos okok miatt akadályozva vannak a megjelenésben s akik üdvözletüket küldik a jubiláris kongresszusnak. Köszönti a kormányzó ő főméltóságát (hoszszantartó éljenzés és taps), akitől reméljük, hogy ennek a nemzetnek sorsverte hajóját biztosabb kikötőbe lesz képes vezetni. Köszönti József királyi herceget (a kongresszus résztvevői felállva éljeneznek), aki ősei példájához képest járt el, amikor idejött. A magyar nemzetgyűlésről is meleg hangon emlékezik meg, amelytől várjuk, hogy súlyos és nagy feladatai között bölcs mérséklettel fogja támogatni azt a keresztény fejlődést, amelyet a kormányzó hatalmak is képviselnek. Az egyházak megemlítése után Bernát István szól a kormány lekötelező készségéről is, a kormányról, amely nagyon nehéz időkben egész komolysággal, minden testi és lelki ereje megfeszítésével dolgozik azon, hogy Magyarország kiemelkedhessék leigázottságából is ismét méltó helyet foglaljon el az európai nemzetek sorában. Ezt a munkát bizonyára siker fogja koronázni. Üdvözli végül az elnök a társegyesületeket, a tudományos intézményeket és a többi testvérintézményeket, valamint a külföldi szövetkezetek jelenlévő kiváló érdemű tagjait, akik közül Gebhard Hedvig aszszony, a finnországi kiküldött kétmillió magyar koronát bocsátott a Hangya rendelkezésére, hogy ebből az arra szoruló szövetkezeti alkalmazottak gyermekeit segélyezzék. Bernát István ezután így folytatta beszédét: — A magyar falu jelenlévő delegátusait azzal a szeretettel említem, amelyet megérdemelnek s amellyel ide eljöttek. Bennük rejlik az az erkölcsi erő, amely egyben a Hangyának is ereje. Éppen a faluval kapcsolatban kell megemlékeznem arról, hogy itt van a főváros érdemes polgármestere is, aki jelenlétével törekvéseink iránti rokonérzésének ad kifejezést. Remélem, hogy az ő előrelátása harmóniává fogja változtatni azokat a különbségeket, amelyek a falu és a nagy város között megvannak. — Röviden óhajtok foglalkozni a Hangya eddig elért eredményeivel. Az alapítás 1898. január havában történt és akkor a Hangya jegyzett üzletrésze 17.000 korona volt, amelyet Károlyi Sándor gróf alapító 50.000 koronára egészített ki. Ezzel szemben a mai alaptőke kereken kilencszáz millió korona. Az első időkben a szövetkezeti tagok száma alig haladta meg az apostolok számát, ma pedig több százezerre tehető. A forgalom az első év végén csakis ezer koronákban volt kifejezhető, míg az 1922. évi mérleg hetedfél milliárd forgalomról számol be. Ha ezek a számok igazolják is azt, amit a kormányzó úr a Hangyánál tett legutóbbi látogatásakor mondott, hogy a Hangya semmiből lett azzá, mégis azt kell mondani, hogy ezek