Új Barázda, 1924. április (6. évfolyam, 76-82. szám)

1924-04-16 / 82. szám

Önkénytelen szünetelés Az „Új Barázda" nyolc napon át nem jelenhetett meg. Kényszerült hall­gatásra voltunk kárhoztatva amiatt a hecc miatt, amely a nyomdai főnökök és a szedőmunkások között folyt le.Nekünk nincs nyomdánk, így hát a történtek­ben a mi szavunk és akaratunk nem eshetett latra. De nem titkoljuk el utólag azt az őszinte meggyőződésün­ket, hogy ezúttal a munkaadó nyomda­főnökök részén volt a jog és az igazság. A szedőmunkások egy csoportja önhatalmúan megszegte a kollektív munkásszerződést, amely nem csak jogokat jelent a munkásságra nézve, hanem kötelességeket is. Semmiféle jogsérelmet nem szenvedhetnek a szer­ződés védelme alá helyezett munkások, mert a legcsekélyebb visszaélést is egyetemlegesen torolják meg. Viszont azonban egyes csoportok ötletszerű bérharcokat nem rendezhetnek. Ha követelések merülnek fel, azokat a szerződött felek képviselői intézik el. Egyéni akciók egyik részről sincsenek megengedve. Ezen a módon biztosítja a kollektív szerződés a munka rendjét s ezzel együtt a rend uralmát. A nyomdafőnökök tehát ezúttal szer­ződésadta jogaikat védték s ezen keresztül a jogbiztonság érdekét is, mert hiszen, ha már a szerződések is megdönthetők erőszakos fellépésekkel, akkor kész az anarchia, h­ppen ezért rendkívül közelről érdekelte ez a harc az egész polgári társadalmat. Annál sajnálatosabb, hogy két olyan újság, amelyek pedig leglármásabban biztatták a polgári társadalmat a védő szervezkedésre, megszegte a kötelező szolidaritást. Ezek az újságok elhagyták s aztán oldalba támadták a polgári sajtó frontját. Cserben hagyták a rájuk nézve is érvényes szerződést, hogy piacra juthassanak akkor, amikor a többi újság, komolyan véve az adott szót, nem jelenhetett meg. Hogy el­járásuk milyen erkölcsi megítélés alá esik, ennek elbírálását rábízzuk a nagy­­közönségre. Talán mondanunk sem kell, hogy erre a lefolyt harcra nézve a kormány­nak semmiféle befolyása nem lehetett. Meseszerü az a feltevés, hogy a lapok a kormánynak akartak szívességet tenni a meg nem jelenéssel, hiszen ezeknek a meg nem jelent papoknak túlnyomó része ellenzéke a kormánynak s igy az lett volna a politikai érdekük, hogy a kölcsönjavaslatok lebonyolításában jeleskedő parlamenti beszédeket közre­adják. De még politikájukat is ama cél alá kellett rendelniük, amely a szer­ződés szentségének védelmét paran­csolta. Egyébként nem sokat vesztettek az olvasók azzal, hogy a parlamenti tár­gyalásokról nem értesültek. Ami a nemzetgyűlésen történt, az bizony csak szalmacséplés volt, magtalan és reménytelen. Végtelen szóözönökben bírálták a rendszert, de egyetlen életre való ötletet sem vetettek fel arra nézve, hogy hol keressük a mentő utat, ha a külföldi kölcsön ügye megbukik. Azt tehát, hogy az obstrukciós beszédek megörökítését elmulasztottuk, egyálta­lán nem számíthatjuk veszteségeink közé. v.j. „v.,...... Sajnáljuk azokat, akiknek önhibáju­kon kívül kellett szenvedniük a szer­ződéses rend megbontása miatt. A harc tanulságai remélhetően arra fogják ösztönözni mindkét félt, hogy egymás jogait és saját kötelességeiket minden­kor lojálisan kezeljék és szigorúan tiszteletben tartsák. I­7­4#" i ,(s 7 ' !S^-APRJfci ) ’ ’ / 1031 Április le, szerda ára 600 korona^ lliftdapest,VI. évf. 88.szám [pilium^Mw^ It mj imi—f ■rri*-8-t •»*» ELŐFIZETÉSI AKAKs negyedévre 38.000 k­or„ egry SZKBKESZTAs£«s TI, Iterület, O-utca 10. szám hónapra ra.JOO te«r. Egyu p»ld«uy «n› 600 kor., Unff­(·li»aik h£tfá» kirAKat^ral nlnalnnAll. Telefon sjsmok­: 49—49, 108-04, «JJel 140—71 (osHnnapokon 1000 korona. — Hirdetéseket mini. nojjeaeiuik m,ua ■HOltneveí HUJIUDllHip HHIXiHITATAJ,]­TI. kerület, O­ utca 10. tzftui m­eter dijszabáe szerint Tesz fel a tUailolUvatal. Telefon szAusok a 49—49, 198—04, éllel 140—71 / 1 faj A magyar gazdák mintegy tíz millió aranykoronát jegyeznek a jegybank alaptőkéjéből A gazdáktól átveendő búzamennyiségre külföldi fontkölcsönt szereznek — Tárgyalások a gazdák és a malmosok között — Az UI. BARÁZDA tudósítójától — Hónapok óta folynak a tan­ácskozások arról, hogy miként lehetne a gazdák azá­mira lehetővé tenni, hogy a jegybank részvények jegyzésében részt vegyenek. A kérdés megoldását az teszi nehézkessé, hogy a jegyzést nemes valujában kell végezni, a gazdáknak azonban nem áll rendelkezésükre nemes valuta, hanem csupán terményük van. A tanácskozá­sok éppen azokra a módozatokra vo­natkoznak, amelyek alapján a pénzügyi és gazdasági érdekképviseletek a jegy­zéshez szükséges nemes valutát biztosí­tani tudnák a gazdák részére. Az utóbbi napokban Bod János és Korányi­ Frigyes báró miniszterek ebben a kérdésben konkrét tárgyalásokat foly­tattak és megbeszélték azokat a módo­zatokat, amelyek segítségével a gazdá­kat külföldi nemes valutához juttatják. Tárgyalások indultak meg a malomkon­centráció vezetői és a gazdák képvise­lői között. A malmok képviselői kész­ségüket fejezték ki az iránt, hogy a gazdáktól átveendő búzameny­­nyiségre külföldi fontkölcsönt sze­reznek és azt azután a jegybank­részvények jegyzésére fordítják. A gazdák oly arányban jegyeznék an­gol fontokban a jegybank részvényeit, mint amely arányban az egyes gazdák szállítottak búzát. Tegnap Szabóky államtitkár elnökle­tével a mezőgazdasági érdekképviselet négy delegátusa: Balogh Elemér, Mar­­schall Ferenc, Mutschenbacher Emil és Jeszenszky Pál tanácskoztak ebben az­ ügyben a Bacher Emil vezetésével meg­­ad­ott malomképviseleti kiküldöttekkel. Az értekezlet csak azért n­em jutott konkrét megállapodásokra, mert a mal­mok nem tudták közölni azokat a fel­tételeket, amelyek mellett a fontköl­­csönt megkaphatják, azonban kilátásba helyezték, hogy módot keresnek, hogy érintke­zésbe lépjenek Anglia pénzpiacá­nak illusztris vezetőivel és a velük folytatott megbeszélések után vég­legesen rendezni fogják a kérdést. A jegybank részvényeinek ügyében felhívást fognak intézni a gazdákhoz, amelyben kifejtik a tárgyalások lénye­gét és figyelmeztetik a gazdákat, hogy készüljenek elő arra, hogy a me­zőgazdasági érdekképviseletek megfelelően kivehessék részüket a jegybank részvényeinek jegy­zéséből. Körülbelül 10 millió arany­koronára rúg az az összeg, amelyet a gazdák jegyezni kívánnak és ennek 50 százalékát május 20-ig, a másik felét pedig június 20-ig kell a jegyzések alapján nemes valutában a jegybankhoz befizetni. Huszonöt szónok szólal még fel az újjáépítő javaslatokhoz Csütörtökre várható az általános vita vége — Tizenhat­­órás illések inspekciós miniszterekkel és képviselőkkel Slatórás obstrukciós beszédek — A kisebbség ország­­romló politikát folytat — Az UI. BARÁZDA tudósítójától — Nem hiába figyelmeztetik a felelős­ségre azokat, akik az újraépítő tör­vényjavaslatokat el akarják gáncsolni, mert az ország gyógyulása vagy bu­kása függ­ attól, hogy ezeket a javas­latokat a parlament kellő időben meg­szavazza. A felelősség az ország gaz­dasági katasztrófájáért azoknak a lel­kén szárad, akik megakadályozzák, hogy a nemzet ezt a biztos kibontakozást igénybe vehesse. Oly rettenetes, oly sú­lyos ez a felelősség, hogy magyar em­ber józan elmével, vagy tudatosan nem is vállalhatja. Csak az országrontók vállalkozhatnak reá, hogy útját állják a tervbe vett kibontakozásnak. Azok az országrontók tehetik ezt, akik miatt a háborút el­vesztettük, akik a háború elvesztése után fölforditották az országot s végül a belgrádi országvesztő szerződés után nyakunkra hozták a vörös rémuralmat. Ha semmi mást nem jelentene a most tárgyalás alatt álló szanálási programot, mint azt, hogy a jóvátétel rémét sikerült eloszlatni az ország feje felől és a korona értékét sikerül ál­landósítani, akkor is nagy bűn lenne a nemzet ellen, megakadályozni tör­vényerőre emelését. De a szanálási pro­gramul ennél többet hoz. Hozza az or­szág gazdasági és pénzügyi talpraál­­lását, a drágulás és spekuláció meg­szűnését, a korona hirtelen lezuhanása veszedelmének megszűntét, a külföldi hitelek beözönlését, a rosszindulatú án­­tantellenőrzés enyhülését, szóval az or­szág újraéledését. Ha azok, akik az országot a földa­rabolásra juttatták októberi lázadásukkal, ma harcot hirdetnek ezen kibontakozás ellen, nem csodáljuk. Látjuk, hogy lá­zasan mozognak, népgyűléseket tarta­nak, 250 ezer koronás napidíjjal kül­denek szét agitátorokat, sőt általános sztrájkra is készülnek. Ha semmi más, az országrontók eme kétségbeesett ké­szülődése a szanálás ellen, maga be­szél legvilágosabban amellett, hogy az újraépítő programm talpraállítja a nem­zetet. Az ő ellentállásukat megértjük. De az­ utolsó pillanatban is kételke­dünk abban, hogy akadnak nemzeti ér­zésű politikusok, akik — végzetes f­el­tévelyedésből — az országrontokkal egy frontba sorakoznak a javaslatok ellen. Olyan harcról van itt szó, melyben az országrontók frontja ellen egységes nem­zeti frontnak van csak helye. Aki nin­csen velünk, ellenünk van s akarva, vagy nem akarva, az ország romlására dol­gozik. 1 : * - ■ ,zi; *: t . * iy , , :j. Az ország sorsára annyira fontos pénzügyi javaslatok megszavazása fog­lalkoztatja természetesen az ország köz­véleményét. A javaslatokat, fontossá­gukra való tekintettel, a kormány a nemzetgyűlésen tizenhatórás ülésekben tárgyaltatja. A­­kormány arra törekszik, hogy a javaslatok húsvétig törvény­erőre emelkedjenek, de amennyiben ez nem volna lehetséges, már húsvét kedd­jén újra összeül a nemzetgyűlés, hogy biztosítsa a javaslatoknak mielőbbi meg­szavazását. A pénzügyi javaslatokat április 5-én kezdték tárgyalni s az első két napon négy órán, a harmadik na­pon öt órán át keresztül tanácskoztak. A kisebbségi képviselők, úgy mint a szociáldemokra­ták, az úgynevezett fajvédők és a li­berálisok azonban együttesen obstrukciót kezdtek a javaslatokkal szemben, hogy azoknak törvényre emelését késleltessék. Egy-egy szónok, például Zsirkay Já­nos, negyedóra híjján hat órán ke­resztül beszélt egyfolytában. Természe­tes, hogy ezzel az eljárással bemben a kormány kénytelen volt tizenhatórás üléseket rendszeresíteni. Ma már ne­gyedízben tanácskozik a nemzetgyűlés

Next