Új Barázda, 1924. július (6. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-27 / 152. szám
II let 15. július 27, tanárnap JMmm J* Mercur Váltóüzleti R.-T., Nemzeti Pénzváltó R.-T., Nemzeti Takarékpénztár és Bank, Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Wiener Bankverein Magyarországi Fióktelepe, valamint a Pénzintézeti Központ és a tagjai sorába tartozó pénzintézetek, Országos Központi Hitelszövetkezet és a kötelékébe tartozó szövetkezetek. Popovics Sándor a magyar kölcsönről Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a következőket mondotta munkatársunknak a magyar kölcsönjegyzésre való felhívás kibocsátásával kapcsolatban: — A magyar pénzügyek talpraállítására szánt kölcsön magyar részének a jegyzésére szóló felhívás most kerül a hazai közönség elé. — A jegyzés eredményének meg van a maga anyagi és erkölcsi jelentősége. Míg az előbbi a szanálási programm végrehajtásában való részvételből ered, a másikat az akörülmény állapítja meg, hogy a kölcsönben való mentős nagyobb részvétel a kitűzött cél megvalósításába vetett bizalmunk bevallását jelenti. Hogy az állami pénzügyek rendezett volta, tehát a nemzetek szövetségével közösen kidolgozott tervnek sikere, gazdaságilag is társadalmi tekintetben mekkora fontossággal bír, talán felesleges bővebben fejtegetni. Mindnyájan, akik a háború pusztításaiba belekapcsolódó forradalmak s az azután kialakult beteges állapotok összes tüneteit végigéltük, tisztában lehetünk azzal, hogy a rendezés elengedhetetlen feltétele az állam fennállásának. Azért az, hogy kiki hozzájáruljon ennek az elengedhetetlen feltételnek a teljesítéséhez, polgári kötelesség. Ámde, amíg az ilyen hozzájárulás, amennyiben az ország lakossága adóviselési képességének az állam céljaira való igénybevétele, tényleg terhel — és valljuk be "— súlyos terhet jelent, addig a kölcsönben való részvétel, e szélű felhívás nem a polgárok áldozatkészségéhez apellál. Az állam a kölcsönkötvényeinek kibocsátása útján a közönségnek oly tőkeelhelyezési lehetőéget nyújt, amely a tőke gyümölcsöztetését, a tőke biztosított voltát tekintve, az ország közhitelének történetében páratlanul áll. Nemcsak a kamat magassága, amely elvégre a nemzetközi pénzpiaci viszonyok által adva van, hanem legfőképp a biztonságnak azon biztosítékai, amelyeket a hitelében megtépázott állam engedélyezni köteles volt, teszik a nemzetközi szanálási kölcsön papírjait és ezeknek keretében annak az országban aláírásra kendő részét olyan értékpapírrá, amelyet a leggondosabb vagyonkezelés, a jó családapa gondossága által megkívánható minden követelményének a legteljesebb mértékben megfelel. . Labory át akarja úszni a La Manche-csatornát — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Megírtuk, hogy két kiváló magyar sportember, Labory Károly dr. és Vass Titusz Visegrádtól leúszott a Margithid melletti csónakházig és a 40 km.-es utat 7 óra alatt tették meg. Labory Károly dr. most kijelentette, hogy már régóta foglalkozik azzal a tervvel, hogy átússza az Angliát Franciaországtól elválasztó La Manchecsatornát. Labory reméli, hogy a francia partról elindulva, tizenhat órai úszás után Angolországban szállhat partra. VVVvVVVVVVVVVVVVVVVVVWWWVVWV VVl M otSern fe U 1 0 f -szalon ír- mr r nÉiiiiiiiiiriMimiiMiTiiiiiiBiiii iiBiMiiiiMii-mniimwBMMui állandó nagy kiállítása. teljes lakberendezések. Üllői út 14 és Baross utca II. Cégtulajdonos: Gáspár Nándor. Szabad megtekintés. A kormány 30-40 millió aranykoronát fordíthat közmunkákra Vass József helyettes miniszterelnök a munkanélküliség csökkentésére irányuló tervekről — Tatarozási hitellel segíti a kormány a háztulajdonosokat — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — A tegnapi minisztertanács a munkanélküliség elleni küzdelem jegyében folyt le. Hass József helyettes miniszterelnök a kormánynak a munkanélküliség leküzdésére vonatkozó terveiről a következőket mondta munkatársunknak: — A házbérfizetések kérdésében még végleges döntés nem történt. Hétfőn és kedden folytatni fogjuk a tanácskozásokat és az intézkedések meghozatalánál különösen figyelembe vesszük a munkaalkalmak megteremtését, amelynek ennél a kérdésnél a legnagyobb jelentőségét tulajdonítom. A munkanélküliség megoldását a legsürgősebb és a legsúlyosabb problémának tartom. Fontosabb ez a kérdés, mint az, hogy egy összegben, vagy részletekben fizessük a házbéreket. A házak tatarozási munkálatai nagy mértékben fognakhozzájárulni a munkanélküliség enyhítéséhez. Az építőipar az, amelyben a munkanélküliség leküzdésének egyik legalkalmasabb eszközét kell látnia a kormánynak s ezért tatarozási hitellel fokozzuk a munkaalkalmak megteremtését. A szükségmunkák mielőbbi megindításával is foglalkozik a kormány, mint az útépítés, vizlecsapolás és más munkálatokkal. A kormánynak az intézkedése, hogy ezentúl a külföldi megrendeléseket a minisztertanács intézi, szintén azt célozza, hogy lehetőleg belföldi munkálatokkal igyekezzenek minden téren a szükségleteket kielégíteni. Nem 12 millió aranykorona, hanem körülbelül 30—40 millió aranykorona az az összeg, amelyet a kormány a munkaalkalmak megteremtésére fordíthat. Természetes, hogy ha nem is elég ez az összeg a munkanélküliség megszüntetésére, mindenesetre lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a téli szükségleteket, amennyire lehetséges, megszerezhessék maguknak a dolgozni akarók. Értesülésünk szerint a beruházásokra szánt összeget 12 hónapra egyenlően elosztva veheti igénybe a kormány. Tekintettel azonban arra, hogy a munkanélküliség sikeres enyhítésére egyszerre nem áll elég pénz rendelkezésére, a népszövetségi főbiztos bizonyára nem fog akadályt gördíteni esetleg több hónapra szóló összeg egyszerre való folyósítása elé. Látogatás Csokonai Lillájánál Emlékezés régi jó időkre — Elárvult ház a parton Ahonnan Lilla felköltözött a dombtetőre Dullaalmás, julius hó. Ragyogó napsütésben járót, itt a Duna partján. A napsugár rántó fa- ezüstös nagy tizen, amelyen lovatozó fodrokat kerget a meleg nyári szél. Onnan túlról szaladnak felém a fociak, túlról, ahol most a cseh az úr. Onnan túlról! Mátyásföldről. Nem cseh földről! Mátyásföldről ... A túlsó part lombos földjét visszatükrözi a víz ezüstje ... Apró bárányfelhők habfehérje izik az ég azúrján... s mindehhez csak egy blondekrámát kell képzelnem és kész a legszebb Bosznay-kép ... • Előttem a párton a messzibe méláz egy elhagyott, szomorú viskó. Erős, kőből épült ház, hosszú évtizedek,, talán századok óta dacol árral, viharral. Ajtaján irdatlan, rozsdatele lakat, azt hiszem kinyitása a legnagyobb gondot okozná. Nem csoda. Immár öt esztendeje áll lezártan, elhagyott szomorún e viskó, melyet valaha révháznak hívtak. öt éve, hogy nem mártották vizbe evezőiket a révészlegények, öt éve hangzott el e tájon utolszor a szokásos dévajkiáltás a révészek bosszantására. — Ugrott a révészlegény — mondanák pesti kiszólással — amikor elnyújtva szállt a nép ajkáról hamisítatlan tájszólással: — Kivisz, kő pszi? Szomorú ez nagyon, hogy öt év óta nem lehet bosszantani ezzel a révészeket. Öt év óta nincs már e vicéken révész. Trianon rátette a lakatot a révházra is...• És ezzel vége a régi jó világnak. Nem olyan egyszerű dolog manapság átmenni a túlsó partra. Azelőtt, ha például a túloldalról a radványi leány Almáson szolgált és baj volt odahaza, egy-kettőre hazamehetett. Ha netán haldokolt az édesanyja, a révészek meghozták a hírt és rögtön átvitték a leányt. Sőt csendes időben az is lehető volt, hogy a túlsó parton ráhajoltak a vízre és átkiabáltak. A víz, akár a telefondrót, áthozta a hangot. A leány a réven átmehetett és ha úgy esett, még lefoghatta a haldokló szemeit. Ma? Először is a parti cselőrség miatt át se lehetne a vizen telefonálni vagy üzenni. Révész nincs, aki áthozná az üzenetet. Ha táviratban kapna is értesítést, és nem lenne éves útlevele — mint ahogy ilyen kevésnek van — akkor legfeljebb akkorára érhetne haza, amikor már a fa is kizöldül a síron. Miért? Mert, ha van is határátlépési igazolványa, ezzel Almásról nem mehet a szembenlevő Radványba. Az igazolvány ugyanis csak 15 kilométer körzetre szól. Márpedig Almásról Komáromba kell menni és Komáromból ugyanannyit visszajönni a túlsóparton. Ez pedig jóval több, mint 15 kilométer. Tehát csak útlevéllel mehetne át, amire várhatna sokáig. Addigra bizony kizöldülne a fa a friss siron ... * A büszke Vérteshegység itt, Almásnál olvad bele a síkságba. A Vértesek utolsó nyúlványán áll ott az almási templom, amely a messzeségbe tekint és mélyen benéz a megszálloit Mátyusföldre. Almás — csinos, tiszta falu — a hegy és a viz közötti keskeny sávon nyúlik el s ha nagyon megnő a víz, az alsósor szérüskertjei az árba merülnek. A vasúti töltés megvédhetné a kerteket a viztől, ha nem vágnának rést több helyen a töltésbe- Csakhogy akkor alulról ugyan védettek volnának a víztől, hanem a felülről jövő ár — eső idején a hegyekből lezúduló víztömeg — elborítaná az egész falut. * A Dunaparton áll egy kis fazsindelyes régi ház. Két alacsony ablak homályos szeme néz az utcára. Az idő vasfoga alaposan megtépázta már a régi házat. A rozsdaette pléhtábláról nem lehet leolvasni a ház számát sem. Az oldalfalon kézírással jegyezték fel, hogy ez a ház az 52-ik számot viseli. Ki hinné, hogy ebben az ódon kis házikóban valaha olyasvalaki élt, akiről az egész országban sokat beszéltek s akinek emlékét egész kötet vers őrizte meg, immár egy századon át és ki tudja, meddig fogja még őrizni... Ebben a házban élt a költő Csokonai Vitéz Mihály szívszerelme, édes-bús emlékezésének százszor megénekelt tárgya: Lilla.* Lilla, akit prózai nevén Vajda Juliannának hívtak, mint Végh Mihály tiszteletes uram felesége élt ebben a házban apja akaratából, aki nem bírt érzékké! » *»sterzet iránt és nem adta Csokonaihoz az imádott Lillát. A költő egész kötetre való versben dalolta el szerelmét Lillához és ez a kötet anflnak a kornak legszebb szerelmi verskötete volt Himfy dalai mellett. És az irigyelt Lilla itt élte Te életit és itt hunyta le 'szemét ebben a kis házban, amelyet most, tulajdonosa, egymagatehetetlen öreg asszony,a református egyháznak ajándékozott.:"Az ütöttkopott kis ház homlokán szerény emléktábla: »Ezen házban élt és halt meg Lilla, Csokonai költészetének nemlője.* * Az emlékezetes házzal szemben visz ra a lépcső a Vértesek utolsó nyúlványán elterülőemelőbe. Lilla a kis házból felköltözött ide a dombtetőre. A régiemelő árnyas lombjai közt találok rá sírjára, Vasráccsal bekerített kis térség. Két ciprus áll őrt Lilla sírkövénél. Két sírkő egyírás mellett. A jobboldalin mindössze ennyi: „Ns. Vajda Julianna Assz.* A másikon: „Lilla áldott hamvainak férje, Végh Mihály esperes. Élt 78 éveket. Meghalt február 15. 1855. Béke hamvaira.* * Nem tudom, miért kapott két sírkővel Lilla, hiszen az ilyen kőből egy is elég. Erre a kérdésre nem is tudtak itt hamarjában választ adni azok, akiknél érdeklődtem. A sírkövek elött vadrózsabokor és egy hervadt hársfaág... A ciprusok feszes vigyázállásban állnak én és híven őrzők Lilla áldott hamvait... A fák lombjai közt halkan dúdol a hegyi szél a sír körül, amelynek közelségében, itt a Vértesek utolsó csúcsán, ahonnan pillantásunk a vizen túlra, Mátyás földjére hull, közelebb férkőzik szívünkhöz Csokonai bús szerelmeit. Somody István. '*4t**i*^/&^>RfV<*ir/fl9*i**&*** ÉvforiSnKí ' 1762, 111, Péter cárt Orlov Julius gróf birtokán megmérgezték s mert ezzel célt nem értek, meg- i • fojtották, --------------- 1794, A francia forradalom bukása, Robespierret a konventben Tahin nagy beszédben zsarnoksággal vádolta. Óriási vihar keletkezett erre s a konvent Robespierret, az öccsét, Saint Justot és Csuthont elfogatta és őket délután 3 órakor törvényszék elé állították, a nemzetőrség parancsnokai ellen pedig elfogató parancsot adtak ki. Ekkor már oly gyöngén állt a rémuralom, hogy amidőn 45 polgárt szekereken vittek a vesztőhely elé, a nép a szekereket viszszafordulni kényszeritette. Az ítéletet a szerencsétleneken mégis végrehajtották, mert Henriot, a nemzetőrség egyik parancsnoka és cinkosai a tömeget szétverték s a már-már megmenekülteket vérpadon lefejeztették. Másnap Robespierre és hívei a konvent ellen fellázadtak s Henriot a városházát védelemre rendezte be. Barrach, a lonverrt kinevezte nemzetőrségi főparancsnok a városházát ostrom alá vette s Buerdon Lénárt rohammal elfoglalta. Az ostromban Robespierre állán megsebesült s társaival együtt igy vitték a konvent elé, majd azonnal forradalmi itélőszék elé állították őket. Még aznap este a vérpadra kerültek. A két Robespierre Couthon, Saint Just, Henriot Fleuriot, Lescoí, Dumas, Páván, Vivier, Simon és tizenkét községtanácsi tag feje hullott le azon a vérpadon, amelyen annyi ártatlan polgártársuk életét vették. 1815. Az angol koronaherceg elrendelte hogy Napóleont Szent Kona-szigetére vigyék. 1866. Az, Atlanti- Óceánon keresztül kábelt rakó Great Eastern hajó megérkezett liffoundlandba, Trinity Bayba. Innen, a lerakott kábelen táviratilag jelentette Angliába, hogy, a nagy vállalat teljesen sikerült. 1914. A háborús állapot miatt az országgyűlést elnapolták. /