Új Barázda, 1924. szeptember (6. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-16 / 192. szám

rk I /» ZA 1 77 r* w24-«f- ;1 a«*2»1 ' 1934 szeptember 16, kedd ilLfk&ll llilw iindapest,­­1. évf. 193. sai. Hl bmAmu IL LOFIZK'l'£Sl A.3ZA 1I. ne­ryedévre 58.000 SZERKESZTŐSÉG! VI. kerület, O­ntci. lo. suliu • Megjelelik két fő kivételével sMaar SSSKS m«Wer Mértet vess fel a kiadóllk­et al. Tizefen nteak­­ 198—01, é­jjel 147—1.) Gazdák iskolája írta Buday Barna Ma is sokan vannak azon a néze­ten, hogy a középfokú gazdasági is­kola felesleges, mert a közép- és nagy­­birtokosoknak felső iskolai képzettség kell, a kisbirtokos fiukat pedig a hosz­­szabb iskolázás eltávolítaná a falusi légkörtől és olyan igényeket támasz­tana bennük, amelyeket a kis szülői birtok nem elégíthet ki. Szívesen hivatkoznak a gazdasági középiskolák ellenesei Dániára, ahol aránylag sok a főiskola, gazdasági középiskola azonban nincs, hanem an­nál jobban virágzanak a földmíves is­kolák és a gazdasági népiskolák. Ez igaz. Csakhogy Dánia fejlett kultúr­­viszonyai között a 100—150 holdas birtokok már nagybirtok­számba men­nek, tulajdonosaik főiskolába járnak. Nálunk azonban az ilyen gazdák csak kivételesen látogatják a gazdasági aka­démiát vagy a közgazdasági egyete­met, hanem nekik alkalmas egyéb gaz­dasági iskola hiányában, az alsó­­fokozatú gazdasági iskolákra vannak utalva, oda, ahova a dániai törpebir­tokosok. Ezeknek a tt­l kisgazdáinknak ma még sok a gazdasági akadémia. A hosszas iskoláztatás áldozatait még nem bízják meg, a felső iskolai kép­zettséggel fejlődő életigényeket pedig a kisbirtok nem bírja. Hiába akarnánk tehát a dán példára hivatkozva, kis­gazdáinkat az akadémiákhoz terelni. Viszont be kell látnunk, hogy az a képzettség, amit a kisgazda a föld­­mívesiskolában, vagy a téli gazdasági iskolákban, illetve a népiskolákban szerezhet, nem elégíti ki az általános műveltségnek azokat a követelményeit, amelyeket a modern kisgazdákkal szemben gazdasági és polgári hivatá­suk támaszt. Már­pedig az újabb időkben egyre nagyobb jelentőségre emelkedtek a kis­gazdák és kisbérlők,akik az ország gaz­dasági, társadalmi és politikai életének egyre súlyosabb tényezői. Ezek az egy­kori kisközép exisztenciák ma, a nemzeti törzsvagyon megmaradt részéhez vi­szonyítva, igen jelentékeny értékeket bírnak s mérhetetlenül nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy mind a birto­kukban levő vagyon kezelésében, mind a társadalmi ,és­ politikai téren rájuk váró vezetés kieréji betöltésében helyt­álljanak és lépést, tartsanak a művelő­dés fokozódó igényeivel. Ám a megfelelő gazdasági iskolák hiánya, azzal a gyakorlati következ­ménnyel jár, hogy a kisközépbirtoko­­sok fiainak túlnyomó része semmiféle gazdasági iskolát nem végez. Igen sok gazdapolgár fia a középiskolákat járja és nem ritka eset, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzése után térnek vissza az eke szarvához. Legtöbben azonban a középiskoláknak csak négy, öt, hat osztályát végzik, vagy még ha­marabb kimaradoznak. A középiskolá­ból kimaradt gazdafiúk aztán általá­ban nem tanulnak tovább. A gazda­sági főiskolák előképzettségük és mű­velődési igényük fokán felül, a föld­­mívesiskolák alul esnek, tehát nincs hová menniök. Szinte mesterségesen vannak kiszorítva a hivatásuknak meg­felelő intézményes oktatás minden szer­vezetéből. Rossz rá gondolni is, hogy emiatt mennyi értelmi képesség és jó tehet­ség marad parlagon és mennyi mara­­diság köti meg a mezei gazdálkodás­nak okszerű és intenzív irányú átfej­­lődését! Ezért sürgetem már több, mint két évtized óta a gazdasági középiskolák megszervezését. Midőn a gazdasági középiskoláról beszélek, olyan iskolára gondolok, amely négyévfolyamos és amelybe a gimnázium, a reáliskola vagy a polgári­iskola negyedik osztályának sikeres végzése után lehet belépni. Az iskola tanításának cél­ja : 1. Gyakorlati gazda­nevelés kis- és kisközépbirtokok veze­tésére; 2. az általános ismereti tár­gyaknak oly mértékben való tanítása, hogy a tanulók a polgári műveltség alapelveit megszerezhessék. Az iskola az évzáró vizsga után gazda­sági érettségi bizonyítványt adna, amely biztosítja az önkéntességi kedvez­ményre való jogosultságot. Természe­tesen az iskola elsősorban a kis- és kisközépbirtokosok és bérlők fiait venné fel s csak ezután kerülhetnének sorra más jelentkezők, akik között hivatásos gazdák fiainak kell elsőséget adni. Minthogy a mai szűkös pénzügyi vi­szonyok között tangazdaságokkal fel­szerelt új iskolák létesítésére nem is gondolhatunk, a létező földmivesisko­­lákat kellene megfelelően átalakítani. Egyelőre elég lenne, ha két földmíves­­iskolával tennénk próbát. Nem két­lem, hogy az átszervezett iskolák nagy népszerűségnek örvendenének, mert hiszen sok ezerre megy azoknak a gazdapolgároknak a száma,, akiknek fiai várva-várják a kapunyitást. Bi­zonysága ennek az is, hogy az utolsó nyolc évben négy nagy mezőgazda­­sági városban indult meg mozgalom gazdasági középiskolák létesítése érde­kében. Nagy örömmel halljuk, hogy a föld­­művelésügyi kormány elhatározta a ré­gen sürgetett gazdasági középiskolák megszervezését. Tegye meg és az or­szág háláját fogja kivívni. íme, a városi lakosság a felső ke­reskedelmi iskolákban már régóta bírja azokat a középfokú intézményeket, amelyek gyors tempóban emelték a városi osztályok kultursúlyát, hamaro­san felsegítették a városi fiúkat felsőbb rétegzetekbe, lehetségessé tették szá­mukra, hogy a hadseregben a tiszti fokozatot szerezhessék meg és az élet frontján is csiszolt intelligenciával vehessék fel a mérkőzést. Mesterséges elnyomás volt a törzsökös magyar fajban élő erőknek és teremtőképes­ Nyíregyháza százesztendős jubileumá­nak ünnepségei — mint az Uj Barazda funceilója jelenti vasárnap is díszes keretek közt zajlottak le. A gazdaszövet­ség díszgyűlésén, a gazdálkodó ifjak zászlószerű­edésért, a Városok gyűlés­e a kiállításon és az ünnepség valamennyi többi részén az a pompás magyar ős­erő ülte diadalát, amely száz akadályon és nehézségen át is a fej­ődés ffai fokára emelte ezt a várost. Magyar szívünk őszinteségével és lel­kesedésével örültünk és lelkesedtünk együtt ennek a derék városnak minden becsületes, dolgos polgárával, aki szel­lemének, vagy kezének munkájával hoz­zájárult ahhoz, hogy örök váltságának százéves fordulóján Nyíregyházát, mint a városok példaképét ünnepelje az egész ország. És minden megbecsülésünk és hálánk azoké a derék férfiaké, akik a múlt küzdelmeiből vették ki részüket. A nyíregyházai ünnepségek második napján a nyíregyházai gazdaszövetség huszonötéves jubiláns díszközgyűlését tartotta meg délelőtt tíz órakor. Az ülé­sen Simkó Endre dr. egyesületi titkár ismertette a gazdaszövetség történetét. Az ünnepi beszédet Paulu­sz Márton dísz­es­nek mondotta. A díszközgyűléssel kap­csolatosan folyt le a nyíregyházai gaz­dálkodó ifjak szövetségének zászlószen­telése. A zászlóanyai tisztet Rakovszky Iván belügyminiszter felesége töltötte be. Tizenegy órakor kezdődött meg a vá­rosok nagygyűlése állandó bizottságá­­nak ülése a városháza nagytermében Sipőcz Jenő fővárosi polgármester el­nöklete alatt Az idősen Magyarország­­egyes városaiból mintegy ötven polgár­mester és egyéb vezető tisztviselő jelent meg. A napirend előtt Rakovszky Iván dr. belügyminiszter szólalt fel, aki többek között a következőket mondotta: — Agrárállamban sokkal nagyobb szerepe van a városoknak, mint az régeknek, visszatartása a falusi lakos­ság előrenyomulásának, hogy ugyan­ekkor a kisebb birtokosok különleges iskolaszükségletét kielégítetlenül hagy­ták. Fel kell oldani a zárt az eddig hiányzott gazdasági középiskolák életre hívásával. Aki ezt megcselekszi, az szobrot érdemel­ ipari és kereskedő államokban, mert itt jóformán csak a városok a kultúra gócpontjai, így vagyunk Magyarorszá­gon is. Az a néhány város, amely Csonka-Magyarországon megmaradt, ar­ra van hivatva, hogy a nehéz viszonyok között a nyugati kultúrának helyébe a magyar kultúrát ültetve, azt megmentse, továbbá fejlessze és szétossza orszá­gunkban. A belügyminiszter a községek fejlődéséi*£1 — Ma végig az Alföldön olyan kul­túra központjaink vannak, amelyeknek nagy szerepük lesz a jövőben. A mai kormányzatra vár az a feladat, hogy a törvényes utón és a jelenlegi szer­vezeti szabályzatok megváltoztatásával teremtsen a magyar városok részére olyan keretet, amelyben a nagyobb vá­ros a gyámkodás alól fölszabadulva, könnyebben és szabadabban működhes­sen és amelyben a községek városias fejlődése is biztosíttassék. Hiszem, hogy az or­szág közviszonyai nemsokára oda fognak fejlődni, hogy ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkoz­hatunk.­­ Mivel a városok ezeket a nagy feladatokat képesek lesznek megoldani, kérem innen is a városok vezetőségét és közönségét, hogy a maguk kultur­­feladatát teljesítsék a magyar kultúra, a magyar város és a magyar faj javára. (Hosszan tartó éljenzés és taps.) A hitelkérdés Ezután Várhidy Lajos, a kongresz­­szus igazgatója, a magyar városok hi­telügyeinek céljairól tartott előadást. Ezután Ujváry Ede dr. szombathelyi helyettes polgármester előterjesztést tett a törvényhatóságokká átalakulni kívánó rendezett tanácsú városok mozgalma ügyében. Az utolsó előadó Ábrahám Sándor főmérnök volt, aki a telekérté­kesítés, a telekadóztatás és a lakás- Nyíregyházát miért a városok példaképét fenegselte az ország A wssssárasfflu­i ünnepségek — Krakovszky ke­zfigy­­m­iniszter a községek felfssdéséről — & hu­xoni ötéves gazdaszövetség — Séta a Kük­ség híre* mezőgazdasági, ipari és művészeti terméket közl a kiállításon — Az UJ BARÁZDA kiküldőn ludósitújdtól

Next